Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)
1909-05-09 / 35. szám
Huszonharmadik évfolyam. 35. szám. Vác, 1909. május 9. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára Q centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Két kézben a zászló. Vác, május 7. Meghalt a király, éljen a király — mondást — még utóbb kiderítik — az ötletes franciák a képviselőválasztásokra találták ki. Még a sirra domboruló földet nap sem érinthette, már is a jelöltek sora örvendezhet annak a kétes örömnek, hogy mérlegelik esélyeit és Ítélhetnek fölötte szavazók, nem szavazók tömegei. Mégis szép ez a képviselőválasztás! — mondják — van, a mi forrongásba hozza a vért, embertársaink és portája nyugodt lehet, a mit és a kit megrágunk most, az a boldog és szerencsés jelölt. Ez az úgy nevezett társadalmi része a képviselőválasztásnak, a mi azonban szétvátaszt, békés, báránytermészelű embereket megvadit, láthatatlan, de de soká sajgó sebeket üt, az a politika. És ha még párt párt ellen küzd, még hagyján, de ha lestvérharc üti fel fejét, akkor mindenki gyanús, a ki él. Szerencsénk van mindjárt a kezdet kezdetén élvezhetni. A váci mandátumért két függetlenségi küzd, ha nem három. Az egyiknek Kossuth Ferenc Ígérkezett el, a másik helyi párthatározatra hivatkozik, a harmadik meg hogy ott dobbant meg az igazi függetlenségi szív, a hova Vác keze nem nyúlhat el. Megalkották Vácon a függetlenségi pártot, hogy az egy nézeten levőket egységessé, tömörré tegyék s mikor egy alkalom nyílik, mint oldott kéve, hűl szét, pártfegyelem csak akkor van, mikor szükség nincs rá. Jól mondja Révész Béla neves politikusa ott benn, a pártközéppontban: a váci kerület romlott, sok pénzbe kerül. És jól mondja Kossuth Ferenc: korán érte a szerencse a függetlenségi pártot, hogy kormányzó párttá nőtte ki magát, mielőtt a gyökeres szervezést országszerte keresztül vihette volna. Ha valamikor, úgy most van az ideje, hogy a függetlenségi és 48-as párt középpontja legnagyobb figyelemmel forduljon Vác felé s közéletünket ne engedje megmérgezni azzal, hogy pártlobogója körül testvérharc dúljon. Mert a nép követi a zászlót, de megrendül a hite, ha a körül harc támad s erkölcseiben inog meg, mert oda húz, hol többet adnak. Egyénenkinttiszteletreméltó,becsült férfiak a jelöltek, másként képzelhető sem lenne, hogy körültük csoportosuljanak a választók. Bármelyik tartja a zászlót egyedül, a győzelem biztos, mert a váci kerület mindig függetlenségi érzelmű volt. Egyedül a győzelem megvívására elegendő és erős egyszerre kettő gyönge és gyöngít. Ne feledjék, hogy mandátumra éhes nem csak az egyén, de párt is. Ha igy maradunk, gyöngülünk és a függetlenségi lobogót diadalmasan más párt csavarja ki. És más párt győz. Közéletünket, a csendest, nyugalmast feldúlni, győzelmet más pártnak átengedni, csak nem kívánja a függetlenségi párt? gyakorolni is szokták ezt a nők és annyira mesterei lesznek, hogy olyan hirtelen eltudják változtatni, mint a kaméleon a sziliét. A nők nyaka fehérebb, mint a férfiaké, mellette hosszabb és csinosan hajlott. Pajszporcuk (ádámcsutka) nem áll annyira ki, azért nyakuk szép, hangjuk finom és énekük kellemes — rendszerint. Mellük teltebb, kezeik és lábaik kisebbek, de gömbölyűek, csípőjük pedig tömöttebb stb. stb. Egyetlen nő sem nyerné meg valamennyi nemzetnél és népnél a szépségdijat, mert itt valójában áll az : »a hány ház, annyi gusztus.« A négernek a fekete bőr, a vastag hegyével fölfelé görbült orr, a rövid, gyapjúszerű fekete haj tetszik, a mongol népek olajszinűek és kis lábúak. Az angol szőke, halvány, csendes kedélyű feleség után vágyódik. Az egyptomiaknál a szépséget a test kiterjedése határozza meg; minél vastagabb, teltebb valamely nő, náluk annál szebb. Hasonlót mondhatunk a marokkóiakra. A német, francia, magyar a fehér bőrű piros arcú és közepes kövér ségű (nem az én megfigyelésem) nőnek adja a pálmát, különösen akkor, ha még vidám kedélyű is és mellette kissé makrancos. Egyébként még ugyanazon a vidéken is fő az egyéni Ízlés, kinek a pap, kinek a papné, másnak meg persze a fia, vagy a leánya. Vasárnapi levél. Virágos Vác. A Váci Hírlap egyik, tavalyi számában (ugyanezen rovat alatt) »Virágozzuk fel a várost!« című felhívással szólította fel cikk Írója városunk közönségét városunknak virággal való díszítésére. Pozsonyra, Bécsre és Nürngbergre hivatkozott, a hol azok szépségét nagyban fokozzák a virágos utcák, a virágos ablakok. A cikkíró a város hölgyeihez fordult: »Leányok, asszonyok, a kik magatok is virágok vagytok, díszítsétek otthonotok ablakait virággal!« . .. »Öltsön virágdíszt különösen a Konstantin-tér valamennyi emeletes háza.« A siketnéma-intézettol ígéretet nyert a cikkíró (dr. B. K.), hogy e tavasszal a második emeleti ablakpárkányok virágdíszbe fognak öltözni. Ez meg is történt, ürömmel üdvözöljük a kezdeményező lépést. Köszönet illeti érte a siketnéma-intézet igazgatóját, gondnokát. Megvallom, sokáig azt hittem, hogy valamelyik »leányos-ház« (szólal a hölgyek) megelőzi a siketnéma-intézetet. Csalódtam! Pedig gondolhattam volna. Mást díszítenek hölgyeink virággal. Ruhájukra, kalapjuk mellé nem sajnálják egész garmada bokrétákat.... az ablakot — gondoják — métóbban csak nem díszítik annál a díszítési módnál, a mely őket, magukat állítja az ablakba. Az bizonyos, hogy az olyan ablakot már nem kell díszíteni, a melyből A biblia szerint Éva Ádám apánk oldalbordájából vette eredetét. Persze mintha ennek a drága oldalborda elnevezésnek máig fenn kellett volna maradnia, hanem, hogy a férfi meg ne utálná, hanem szeretné, mint maga testét; nem a lábából, mert nem szolgálója, nem is a fejéből, (t. i. teremtette Ádámnak) mert nem Asszonya Férjének, hanem Társa, Felesége, fél-segitője, de sok Férjének fél-segitője. Csontjaink száma egyforma, de a nők általában véknyabb, gyengébb csontuak, izmaik pedig ingerlékenyebbek, azért tudnak és szeretnek annyira táncolni. Idegrendszerük érzékeny, ezért a sirás náluk könnyen megy. Becsben is tartják szemüket, mert tudják, hogy nagyon sokat köszönhetnek neki. Velük a körülmények és akaratuk szerint majd nevetnek, majd sírnak, majd öröm, majd bánat sugárzik ki belőlük, de a férfiú mindig csak rabul esik. Ennyi sok dicséret után bizonyára megengedik a hölgyek, hogy legalázatosabb rabszolgáikról, a férfiakról is megemlékezzünk nehány szóval. A férfiak általában erősebbek, nagyobbak ; a fejük nagy, homlokuk széles, magas és boltozatos. Arcuk szőrös, bajuszuk és szakálluk van. Az arc minden része, orr, homlok, fül kifejlődött, a száj rendesen nagyobb, az arcvonások állandóbbak és hű tükrei a léleknek. A nyak rövid Nő és férfi. Irta: Dr. Horváth Károly. 2 A nyelv kisebb és ennivalóbb, szerfelett mozdítható azért védő és megrohanó fegyverül szolgál, hirdetője a valódi, vagy színlelt érzéseknek. Meg is jegyzi Írónk, hogy az a legékesebben szóló asszony : »a ki legtöbbet tud hallgatni, a mely nem hullat el mindenütt mindent, mint a hasadt fazék ; melyből kifoly a viz, a mikor nem akarnád is«. De maga is be lehetett telve az asszonyi nyelvek ékességével és élével, mert másutt őszintén kimondja : »a néma ptrütsök, vagy tsuda a természetben szintén olyan tsuda, a szótalan asszony.« A fogak szép ékességei a szájnak, fehérek, (a hol !) de ápolják is őket, hogy azután a nevetésnél annál inkább mutogathassák. Álluk is rendesen kicsiny, takaros; ha kerek és közepén egy kis bevágás van rajta, akkor tetszetős, ellenben félelmes, ha hegyes. A fül finom és csinos. Fejüknek legszebb éke azonban mégis csak a haj, a mely hosszú, ápolásával azonban igen sok időt rabol el a nőktől. Az arcvonásai általában gyengébbek és finomabbak, de nem olyan jellemzők, mint a férfiaknál. Arcuk minden része mozgékony, azért arcvonásaik a keblűkben dúló érzések és indulatuk szerint hirtelen változnak. Sőt
