Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)

1909-04-11 / 28. szám

lentettek be. A székeskáptalant dr. Schwartz Gusztáv, Babits Józsefet Kardos A. Antal, özv. Pesko Medárnét pedig Pesko Lajos fogja ezentúl képviselni. Megváltoztatták a szabályrendeletet is. Ezentúl majd nagyhétre nem eshetik közgyűlés, a mit a városatyák helyeslőleg fogadtak. A város ingatlanokban megint gyarapodott. Megvásárolta a polgármester Braun Mátyás földjét 9 ezer néhány száz koronáért. A földre azért van szükség, mert a tervezett uj kosdi út azon megy keresztül s most jóval a kisajátítási áron alul vehették meg Ezután a város különféle bizottságait ala­kították meg újra úgy, a hogyan dr. Gön­dör Sándor főjegyző előmondta. Egy csomó telekügy letárgyalása után Bárdos tanácsos referált illetőségi ügyeket, végül pedig Bocsa Antal gyógydiját, melyet dr. Hörl Péter fő­orvosnak kellett volna megfizetnie, de a köz­gyűlés a 400 és egynéhány koronát elen­gedte. Az áivaszámadásokon dr. Franyó Ist­ván tanácsos referádájában gyorsan átestek. Megemlítjük a pénzügyi bizottság jelentését az 1908. évi zárószámadásokról, melyhez a bizottság hozzáfűzi, hogy a legmesszebb menő takarékosságot ketl minden vonalon behozni, hogy a város elbírja az egyre növekvő ter­heket. A polgármester szabadsága, melyről nem szólt a tárgysorozat, az érdeklődést lekö­tötte. Révész Béla állott fel s néhány szó­ban elmondotta, hogy a pénzügyi bizottság indítványozza dr. Zádor János szabadságo­lását, hogy a kir. kisebb haszonélvezeti jo­gok (népszerűén: a vásártér megváltása) ügyében végre dűlőre jussanak. — Megadjuk szívesen! szóltak lelkesen a városatyák, látszott rajtuk, hogy igazán vár­ják már ennek a kérdésnek megoldását. A polgármester még rövid felvilágosítást adott. Az adminisztrációs munka annyira leköti őt, hogy a hatalmas ügy tanulmányo­zására ideje nem marad. ígéri, hogy szabad­osak a gazdákat érdekelheti és ezért bocsá­natot is kérek, de a vér nem tagadhatja meg magát. Megköszönve az igazgatónak szives vendég­látását, útnak indultunk hazafelé. Öreg este volt már, mikor vonatunk be­robogott a cordovai állomásra. Beültünk az amerikai társaság lóvasúti kocsijába, hol a konduktor nem ad jegyet és az ellenőr nem bosszantja a jegyvizsgálással az utast, hanem a közönség maga ellenőrzi a konduktort ak­ként, hogy mikor valaki fizet, a konduktor a kocsiban elhelyezett készülék zsinegét meghúzza s a készülék mindig egy számmal előre ugrik. A kocsiban elhelyezett hirdetés felkéri az utazó közönséget, ha netalán a konduktor a készülék zsinegét elfeledné meghúzni, úgy figyelmeztesse erre. Hiába, az amerikaiak mindent kieszelnek, csak hogy mentői kényelmesebben és zavartalanabbá utazhassanak. Másnap reggel a Mexico felé igyekvő vo­natra szálltunk és ismét gyönyörködhettünk a természet adta festői vidékben. A Veracruz és Mexico között közlekedő minden vonatot katonaság kiséri, mely áll egy főhadnagyból, egy hadnagyból és 40 le­gényből. Erre az óvatosságra azért van szük­ség, mert a hegyekre felkapaszkodó vonatot már többször megtámadták. Esperansán meg­ebédelve folytattuk utunkat az anahuaci fen­­sikon, mely bizony kevés látnivalójával igen egyhangúlag hat az utazóra. VÁCI HÍRLAP ság ideje alatt a város érdekében megoldásra viszi a vásártér rég várt megváltási ügyét s a püspökséggel és a káptalannal gyors tem­póban mehet majd a tárgyalás. Fóti Gyula számvevő hatalmas számcso­portokat mutatott be ez után. Arról volt szó, hogy mi volt 19(J8-ban a fogyasztási adófor­galom, mit jövedelmezett a vám-, helypénz és kövezetvám, mit keresett meg a kis Fürge csavargőzös. Täuber Ferenc városi fogalmazó 400 ko­rona személyes pótlékot kér a közgyűléstől. Kérelmét azzal indokolta, hogy ő a fogal­­mazó-dijnokot fölöslegessé tette s igy a vá­rosnak 810 koronát takarított meg. A pénz­ügyi bizottság véleménye az volt, hogy 200 korona pótlékot adjanak. — Az idősebb tisztviselők érzékenységét sértené — mondotta a főjegyző a bizottsági jelentés felolvasása után — ha nagyobb pót­lékot adnának, mert hiszen azok 120 forint­nál többet nem tudnak elérni. Donovitz Vilmos volt az első, a ki hozzá­szólt a tárgyhoz. Az volt az indítványa, hogy a júniusi közgyűlés elé terjesszék az összes tisztviselők fizetésrendezéséről szóló javasla­tot, addig pedig a fogalmazó kérvényét hagy­ják elintézetlenül. A polgármester rögtön válaszolt. A belügy­miniszter tartja kezében most az ország összes rendezett tanácsú város tisztviselőinek fizetésrendezés ügyét. Ha miniszter ideje ko­rán nem tesz közzé tervezetet, a városi ta­nács kötelességének ismeri, hogy még ez év folyamán beterjessze Vác város tisztviselői­nek fizetésrendezését. Váró Károly hosszabb beszédben győzte meg a képviselőket, hogy Tüubernek meg kell adni a 4D0 korona pótlékot s kérte a pénzügyi bizottságot, hogy járuljon hozzá az ő indítványához. A polgármester kijelentette, hogy a bizott­ság ezt nem teheti, mert mint testület hozza meg határozatait s most nincs idő erről ta­nácskoztok, de ő, mint a pénügyi bizottság elnöke kijelenti, hogy elfogadhatónak tartja Váró indítványát. Még Donovitz igazította helyre félreértett szavait s kijelentette, hogy ő nem elégszik meg a száz forintos pótlék­kal, adjanak a fogalmazónak 200 forintot, mert családos ember, megérdemli munkás­ságával is a képviselőtestület elismerését. Az egész képviselőtestület, négy tagja kivételével megszavazta Täubernek a 400 koronát. Miklósovits Sándorné kegydijat kér a vá­rostól. A pénzügyi bizottságnak az volt a véleménye, hogy Miklósovits Sándor a vá­rosnak alkalmazottja és nem tisztviselője volt, precedenst nem alkothatnak, de tekin­tettel Miklósovits tagadhatatlan nagy érde­meire, ötszáz korona egyszersmindenkori se­gélyt adjanak az özvegynek. Novák Antal keveselte az összeget s azt mondotta, hogy vagy 1000 koronát, vagy semmit se adjanak. A képviselőtestület a pénzügyi bizottság javaslatát fogadta el. A megtoldott tárgysorozatot Hübschl Kál­mán referálta. Uj agyagbányát nyitnak a Kálvária mellett a Luczenbacher-földön, meg­állapították az agyag és homok árát. De ez már általános türelmetlenség közt ment. Kö­zel 60 tárgygyal foglalkoztak a városatyák s már szabadulni szerettek volna, a mi hat órára sikerült is. Hírek. írás, hogy meggyüttem. Tisztölt vátzi Lapos ur. Mögest itt vagyok, az Csámbul gyüttem meg. köszönetvel tar­tozónak érzőin magam a tisztölt Laptsinál­­gató úr erányába, hogy betsös mögérközé­­sömet az Lapba nem tetcött kitönnyi, kép­­zölgetöm sok tisztelő híveim tsoportosan ro­hantak volna inog'? »Tséri bogár, tsunya rusnya bogár, tuggya fene, de az idő eljár«, mondja a lyelös nemzeti írnok, Petőfi Gábor ur, de igaza is van. 5 . . .t esztöndővel még nem is selytette senki, hogy itt Rá, tsarnok lössz a Köb nevű úrnál a vaspálya eránt. Mögniztem kívül, mondok tsak oszt belénk ne származzik a sok kobosrákbul a rákos nyavalyabetögség, mert az félős. igaz! Az szömejire vak kintornyás urat is mösszóli­­tom: Esmér e kend'? Aszondi vélökszik. Tsak oszt hogy el következtünk egymástul, mondi: »a viszont látásra« mondok sok a mi nem kevés, hásze ha tsukvást vagyon mind a két likablak, hogy eshet mög a vi­szont pislogaíás? . Az dögbűrös zsidót is láttam, elakart mel­lettem lokhetzoini, mondok Esi te! De fönn­­hélyáz az tokmány velőtsontorrod! Aszondi ja, jobban mén az gesöf. Pedig tudtam, hogy a szag töszi. No oszt a városi pavélyiom házba is beköszöntem. Mondok hol az röndéri iroda és a belévaló urak, aszondi egy röndér bandur, itt. Be tsosszanok. No mondok, liol az Király bátsi. Szögén, már a menybéli főkapitánynak jegyzőkönyvedzik (a szömejim is, hogy itt irok) kezdte kifejezni égj' kis ur, valami Lauf sitz, Kurschmitz, vagy Lófsitz. Mondok de katonabildungos az betses ne­­vezettye. A Kallót is. mögtiszteltem. Mögest fenéknadrág volt ralyta, no mondok hány a 30-intzkettő, aszondi már potyogdálnak ki­felé. Mondok tisztelt biró úr, teljesképen megüdvözlöm, de nekem hitványabbnak tel­eik mutatkozni, mint ennek előtte. Ja, aszondja az háború hirök mián idegös az embör, oszt ezir van az áptolyás szin, de amúgy nints baly. No mondok, az öreg boly­tár ha mög hót is ne curukkoljon az halál­tól, mer a méhkő se a tsalánt célozi, de néha abba is belé kap. Tsak bátran. A pos­­toló röndért is möginterlyuhoztam. Mondok nem az Búr országi Bóta tetcik lönni, a ki leprankótizált, aszondi nem. Hallom a vátzi fejirnipek az ülőtt gyerökség lyavára kódu­­lást röndöztek. No hát tsak nem tudnak szigyönletet! falyul az velág! Dejsz! Tsak kódis bágyog bilét nélkül tselöködgye vala­miék, rögvest möglyelentem az Kalló bíró­nak, az oszt tudom mögfinakolja ükét a sza­­porás nyelvivel. No hát dűl a szó abbul a zűrből, de fejiret is pökik (engödelmöt), mint a ki sokat beszil. Ha lössz kedvöm még irok ha nem, hát nem. Tisztölettel Dömbörgei Istvánt)­­(ide irom, hogy már nem hadköteles) pógár, nehogy behijanak a hartzesatába. U. i, Szörk. úr! Igaz, hogy a Senyöff ma­darat mindegy akár merről őszi az embör? Tugya fene, de valami prusnyát hallottam errül a zállatrú. Ugy-e mög mondi? A VÁCI HÍRLAP legközelebbi száma, tekintettel a kettős ünnepre, e hó 18-án, vasárnap fog megje­lenni. _____________________________3

Next

/
Oldalképek
Tartalom