Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)
1909-04-11 / 28. szám
lentettek be. A székeskáptalant dr. Schwartz Gusztáv, Babits Józsefet Kardos A. Antal, özv. Pesko Medárnét pedig Pesko Lajos fogja ezentúl képviselni. Megváltoztatták a szabályrendeletet is. Ezentúl majd nagyhétre nem eshetik közgyűlés, a mit a városatyák helyeslőleg fogadtak. A város ingatlanokban megint gyarapodott. Megvásárolta a polgármester Braun Mátyás földjét 9 ezer néhány száz koronáért. A földre azért van szükség, mert a tervezett uj kosdi út azon megy keresztül s most jóval a kisajátítási áron alul vehették meg Ezután a város különféle bizottságait alakították meg újra úgy, a hogyan dr. Göndör Sándor főjegyző előmondta. Egy csomó telekügy letárgyalása után Bárdos tanácsos referált illetőségi ügyeket, végül pedig Bocsa Antal gyógydiját, melyet dr. Hörl Péter főorvosnak kellett volna megfizetnie, de a közgyűlés a 400 és egynéhány koronát elengedte. Az áivaszámadásokon dr. Franyó István tanácsos referádájában gyorsan átestek. Megemlítjük a pénzügyi bizottság jelentését az 1908. évi zárószámadásokról, melyhez a bizottság hozzáfűzi, hogy a legmesszebb menő takarékosságot ketl minden vonalon behozni, hogy a város elbírja az egyre növekvő terheket. A polgármester szabadsága, melyről nem szólt a tárgysorozat, az érdeklődést lekötötte. Révész Béla állott fel s néhány szóban elmondotta, hogy a pénzügyi bizottság indítványozza dr. Zádor János szabadságolását, hogy a kir. kisebb haszonélvezeti jogok (népszerűén: a vásártér megváltása) ügyében végre dűlőre jussanak. — Megadjuk szívesen! szóltak lelkesen a városatyák, látszott rajtuk, hogy igazán várják már ennek a kérdésnek megoldását. A polgármester még rövid felvilágosítást adott. Az adminisztrációs munka annyira leköti őt, hogy a hatalmas ügy tanulmányozására ideje nem marad. ígéri, hogy szabadosak a gazdákat érdekelheti és ezért bocsánatot is kérek, de a vér nem tagadhatja meg magát. Megköszönve az igazgatónak szives vendéglátását, útnak indultunk hazafelé. Öreg este volt már, mikor vonatunk berobogott a cordovai állomásra. Beültünk az amerikai társaság lóvasúti kocsijába, hol a konduktor nem ad jegyet és az ellenőr nem bosszantja a jegyvizsgálással az utast, hanem a közönség maga ellenőrzi a konduktort akként, hogy mikor valaki fizet, a konduktor a kocsiban elhelyezett készülék zsinegét meghúzza s a készülék mindig egy számmal előre ugrik. A kocsiban elhelyezett hirdetés felkéri az utazó közönséget, ha netalán a konduktor a készülék zsinegét elfeledné meghúzni, úgy figyelmeztesse erre. Hiába, az amerikaiak mindent kieszelnek, csak hogy mentői kényelmesebben és zavartalanabbá utazhassanak. Másnap reggel a Mexico felé igyekvő vonatra szálltunk és ismét gyönyörködhettünk a természet adta festői vidékben. A Veracruz és Mexico között közlekedő minden vonatot katonaság kiséri, mely áll egy főhadnagyból, egy hadnagyból és 40 legényből. Erre az óvatosságra azért van szükség, mert a hegyekre felkapaszkodó vonatot már többször megtámadták. Esperansán megebédelve folytattuk utunkat az anahuaci fensikon, mely bizony kevés látnivalójával igen egyhangúlag hat az utazóra. VÁCI HÍRLAP ság ideje alatt a város érdekében megoldásra viszi a vásártér rég várt megváltási ügyét s a püspökséggel és a káptalannal gyors tempóban mehet majd a tárgyalás. Fóti Gyula számvevő hatalmas számcsoportokat mutatott be ez után. Arról volt szó, hogy mi volt 19(J8-ban a fogyasztási adóforgalom, mit jövedelmezett a vám-, helypénz és kövezetvám, mit keresett meg a kis Fürge csavargőzös. Täuber Ferenc városi fogalmazó 400 korona személyes pótlékot kér a közgyűléstől. Kérelmét azzal indokolta, hogy ő a fogalmazó-dijnokot fölöslegessé tette s igy a városnak 810 koronát takarított meg. A pénzügyi bizottság véleménye az volt, hogy 200 korona pótlékot adjanak. — Az idősebb tisztviselők érzékenységét sértené — mondotta a főjegyző a bizottsági jelentés felolvasása után — ha nagyobb pótlékot adnának, mert hiszen azok 120 forintnál többet nem tudnak elérni. Donovitz Vilmos volt az első, a ki hozzászólt a tárgyhoz. Az volt az indítványa, hogy a júniusi közgyűlés elé terjesszék az összes tisztviselők fizetésrendezéséről szóló javaslatot, addig pedig a fogalmazó kérvényét hagyják elintézetlenül. A polgármester rögtön válaszolt. A belügyminiszter tartja kezében most az ország összes rendezett tanácsú város tisztviselőinek fizetésrendezés ügyét. Ha miniszter ideje korán nem tesz közzé tervezetet, a városi tanács kötelességének ismeri, hogy még ez év folyamán beterjessze Vác város tisztviselőinek fizetésrendezését. Váró Károly hosszabb beszédben győzte meg a képviselőket, hogy Tüubernek meg kell adni a 4D0 korona pótlékot s kérte a pénzügyi bizottságot, hogy járuljon hozzá az ő indítványához. A polgármester kijelentette, hogy a bizottság ezt nem teheti, mert mint testület hozza meg határozatait s most nincs idő erről tanácskoztok, de ő, mint a pénügyi bizottság elnöke kijelenti, hogy elfogadhatónak tartja Váró indítványát. Még Donovitz igazította helyre félreértett szavait s kijelentette, hogy ő nem elégszik meg a száz forintos pótlékkal, adjanak a fogalmazónak 200 forintot, mert családos ember, megérdemli munkásságával is a képviselőtestület elismerését. Az egész képviselőtestület, négy tagja kivételével megszavazta Täubernek a 400 koronát. Miklósovits Sándorné kegydijat kér a várostól. A pénzügyi bizottságnak az volt a véleménye, hogy Miklósovits Sándor a városnak alkalmazottja és nem tisztviselője volt, precedenst nem alkothatnak, de tekintettel Miklósovits tagadhatatlan nagy érdemeire, ötszáz korona egyszersmindenkori segélyt adjanak az özvegynek. Novák Antal keveselte az összeget s azt mondotta, hogy vagy 1000 koronát, vagy semmit se adjanak. A képviselőtestület a pénzügyi bizottság javaslatát fogadta el. A megtoldott tárgysorozatot Hübschl Kálmán referálta. Uj agyagbányát nyitnak a Kálvária mellett a Luczenbacher-földön, megállapították az agyag és homok árát. De ez már általános türelmetlenség közt ment. Közel 60 tárgygyal foglalkoztak a városatyák s már szabadulni szerettek volna, a mi hat órára sikerült is. Hírek. írás, hogy meggyüttem. Tisztölt vátzi Lapos ur. Mögest itt vagyok, az Csámbul gyüttem meg. köszönetvel tartozónak érzőin magam a tisztölt Laptsinálgató úr erányába, hogy betsös mögérközésömet az Lapba nem tetcött kitönnyi, képzölgetöm sok tisztelő híveim tsoportosan rohantak volna inog'? »Tséri bogár, tsunya rusnya bogár, tuggya fene, de az idő eljár«, mondja a lyelös nemzeti írnok, Petőfi Gábor ur, de igaza is van. 5 . . .t esztöndővel még nem is selytette senki, hogy itt Rá, tsarnok lössz a Köb nevű úrnál a vaspálya eránt. Mögniztem kívül, mondok tsak oszt belénk ne származzik a sok kobosrákbul a rákos nyavalyabetögség, mert az félős. igaz! Az szömejire vak kintornyás urat is mösszólitom: Esmér e kend'? Aszondi vélökszik. Tsak oszt hogy el következtünk egymástul, mondi: »a viszont látásra« mondok sok a mi nem kevés, hásze ha tsukvást vagyon mind a két likablak, hogy eshet mög a viszont pislogaíás? . Az dögbűrös zsidót is láttam, elakart mellettem lokhetzoini, mondok Esi te! De fönnhélyáz az tokmány velőtsontorrod! Aszondi ja, jobban mén az gesöf. Pedig tudtam, hogy a szag töszi. No oszt a városi pavélyiom házba is beköszöntem. Mondok hol az röndéri iroda és a belévaló urak, aszondi egy röndér bandur, itt. Be tsosszanok. No mondok, liol az Király bátsi. Szögén, már a menybéli főkapitánynak jegyzőkönyvedzik (a szömejim is, hogy itt irok) kezdte kifejezni égj' kis ur, valami Lauf sitz, Kurschmitz, vagy Lófsitz. Mondok de katonabildungos az betses nevezettye. A Kallót is. mögtiszteltem. Mögest fenéknadrág volt ralyta, no mondok hány a 30-intzkettő, aszondi már potyogdálnak kifelé. Mondok tisztelt biró úr, teljesképen megüdvözlöm, de nekem hitványabbnak teleik mutatkozni, mint ennek előtte. Ja, aszondja az háború hirök mián idegös az embör, oszt ezir van az áptolyás szin, de amúgy nints baly. No mondok, az öreg bolytár ha mög hót is ne curukkoljon az haláltól, mer a méhkő se a tsalánt célozi, de néha abba is belé kap. Tsak bátran. A postoló röndért is möginterlyuhoztam. Mondok nem az Búr országi Bóta tetcik lönni, a ki leprankótizált, aszondi nem. Hallom a vátzi fejirnipek az ülőtt gyerökség lyavára kódulást röndöztek. No hát tsak nem tudnak szigyönletet! falyul az velág! Dejsz! Tsak kódis bágyog bilét nélkül tselöködgye valamiék, rögvest möglyelentem az Kalló bírónak, az oszt tudom mögfinakolja ükét a szaporás nyelvivel. No hát dűl a szó abbul a zűrből, de fejiret is pökik (engödelmöt), mint a ki sokat beszil. Ha lössz kedvöm még irok ha nem, hát nem. Tisztölettel Dömbörgei Istvánt)(ide irom, hogy már nem hadköteles) pógár, nehogy behijanak a hartzesatába. U. i, Szörk. úr! Igaz, hogy a Senyöff madarat mindegy akár merről őszi az embör? Tugya fene, de valami prusnyát hallottam errül a zállatrú. Ugy-e mög mondi? A VÁCI HÍRLAP legközelebbi száma, tekintettel a kettős ünnepre, e hó 18-án, vasárnap fog megjelenni. _____________________________3
