Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)

1909-03-31 / 25. szám

legkisebb bevétele pedig 500 márka volt. Elismertté, divattá lett e dolgokra vonatkozólag Berlinben a magyar jelleg, a magyar stilus, a magyar Ízlés, 35 nap alatt ez a kis magyar osztály 25000 márka bevételt kapott. És még mennyit eladhatott volna, ha lett volna miből!? Táviratoztak haza pl. ötven függönyért és küldtek — hármat!

íme tisztelt magyar testvérek! Berlinben kell, hogy megmondják nekünk: mi az értékünk és mi csak azután vagyunk hajlandók elhinni, hogy valami értékes is van bennünk.

Bármennyire akarjanak is lehütni engemet a túlságos józan, a tárgyilagosság színében megjelenő, mérsékelt temperamentumu fajtestvéreim: nem adhatok nekik feltétlenül igazat. Nem fogadhatom el, hogy csak csengő arannyal lehet pl. magyar ügyet szolgálni. Hát a kinek nincs sok aranya, hogy pl. gyárat alapíthasson, az nem szolgálhatja-e — ha kevesebb eredménnyel is — a magyar haza anyagi függetlenségét? És boldogulhat-e az a magyar pénzen alapított magyar gyár, ha a vevőközönség nincs átitatva attól az eszmétől, hogy a miből van, csak magyar gyártmányú portékát vásároljon!? Valóban úgy van, hogy majdnem hiában ég, senyved a lelkünk a magyar ipar pártolásáért, ha nincs magyar gyárunk; de még bizonyosabb, hogy egészen hiábavaló a magyar gyár, ha nem neveljük magunkat abban az irányban, hogy azt támogatni egyéni és nemzetgazdasági érdekünk.

Vajha megfogná társadalmunk gazdagabb rétegének lelkét az az üzleti érdek, hogy a legszükségesesebb, de még hiányzó iparcikkek készítésére gyárakat alapítsanak!

Mi mint egyesek, alig lehetünk s mint egyesület nem is vagyunk abban a helyzetben, hogy a tőkepénzesek hathatóságával szolgáljuk a magyar ipart. De azért lehetünk és akarunk is szolgálatára állni annak, Kiki akként szolgálja a közügyet, a mint erője képesíti őt erre; de az anyagi szegénység, vagy a hideg józanság örve alatt ne üljön fel senki a semmittevés kényelmes néző helyére.

Mi mint egyesek, vagy mint egyesület nem szűnünk meg hirdetni azt, hogy minden nemzetnek nem csak önmagáért, de az egész emberi világkultúrája érdekében is van hivatása. Ezt a magas*és nagy czélt pedig nem akkor közelítheti meg inkább akármelyik nemzet is, ha önálló szellemi életéről lemondva, idegen nyelv, idegen észjárás, idegen Ízlés szolgalelkü uszályhordozójává lesz; hanem akkor tölti be hivatását, ha a világkulturális eszméket nemzeti szempontból vizsgálja, saját eszejárása szerint Ítéli meg és a faji jelleg tekintetjéből műveli ki.

Egy és ugyanazon eszmének másmás szempontú, nemzeti jellegű kidolgozása az, meíy az egyes nemzeteket naggyá, tekintélyessé, tiszteidé és a világkultúrának munkástényezőjévé teszi.

így vélekedvén a nemzeti öntudat, önbizalom felébresztéséről és faji érzés szükséges fejlesztéséről, akaratlanul is folyton előmbe ötlik a szellem és az anyag terén észlelhető az a nemzeti öngyilkosság, mely különösen a divat révén pusztít hazánkban.

És itt kénytelen vagyok első sorban azokhoz az igen tisztelt hölgyekhez fordulni, a kik a divat iránt érzékenyek. És melyik ne lenne az?

Az az előbb említett berlini kiállítás késztet arra, hogy a magyar ipar termékét és egyesületünknek legnagyobb részt nőtagjait viszonylatba hozzam egymással. Élőre bocsájtom: nem szállók perbe a divattal. Szükséges alkatrésze ez a nőnek és általa a — férfiúnak. De egy szóra mégis kérem igen t. hölgyeim, álljunk meg e pontnál! A berlini hölgyek úgy-e divatot csináltak némely Ízléses, tetszetős magyar termékekből? Tisztelettel kérdem már most: melyik országrészünk, melyik megyénk, avagy csak melyik városunk hölgytársadalma csinált valaha divatot a saját honi dolgából? Hát már a jellegzetes, dicséretre méltó magyar vonást is az idegennek kell előbb észrevennie, megbecsülnie és megszeretnie, mint nekünk!?

Aztán mondjam-e azt, hogy az idegen Ízlésből világgá indított általános ruházkodási női divat — mely hívatlanul is nyakunkra jön, — mily nagy anyagi kiadásokat követel! Költséges, mert új és minden új dolgot kétszeresen fizet meg az újságra vágyó hiúság. És költséges, mert nem hosszú életű. És nem hosszú életű, mert alapjában nem a mi ízlésünk szerint való, s csak az újság ingere tartja felszínen egy pár hónapig.

Aztán jön az újabb szeszély és teremt újabb divatot és újabb kiadást.

íme ezért s az ilyen divatért fizet a családfentartó sokszor erején felüli öszszegeket idegen országnak! Vajon hova ragadja el ez a társadalmi lavina az embereket?! Gondolkozzunk felette egy keveset, hátha tehetnénk valamit ellene. Hiszen még a nőknek sincs kedvére minden divat. Jó részük csak épen meghódol neki anélkül, hogy valójában tetszenék neki; de ellenállám már egyikük se mer. A mit azonban egyikiinkegyikiink meg nem tehet, azt sikerrel végrehajthatja néhány okos, erősebb elhatározású, nagyobb erkölcsi erejű oly nő, ki a társadalmi életben elüljáró szerepet tölt be. Mily szép, magasztos hivatás lehetne ez okos és bátorlelkü asszonyoknak ily irányú együttműködése! Ahelyett, hogy Párisból fogadnák el a ránk erőszakolt, sokszor nem is tetsző, de mindenkor [igen költséges divatot, maguk teremtenének pl. egy-egy város területén a saját Ízlésük és vagyoni helyzetük szerint való szolidabb, állandóbb és kevesebb költségű magyar divatot magyar kelméből.

A gondolat az első pillanatban talán nehéznek mutatkozik a végrehajtásra, de egy kis jóakaratú tanácskozás után nem is oly utolérhetetlen az. Fogjanak hozzá tisztelt hölgyeim egynehányan ! De ez a nehány aztán legyen erős elhatározású és következetes. Meglátják majd, hogy minden leányos apa és férj örömmel fogja üdvözölni e vállalkozást. De nemcsak a közvetlen érdek képviselői, hanem a hazai ipar támogatóinak lelkes tábora is ott leend önök mellett támogatásul. Addig is, mig ezt az eszmét valóra válthatnák, kérem tartsák szem előtt mindenkor és minden körülmények között, hogy akarás nélkül nincs kezdeményezés, kitartó akarat nélkül nincs eredmény, ezekkel azonban elöbb-utóbb célt érünk. Miután még tisztelettel bejelentem, hogy a mai munkánkról való kényszerült távolmaradásukat kimentették Korpás Mártonné alelnök őnagysága és Jelinek Ágoston választmányi tag, az előbb nagyjából kifejezett gondolatoktól és érzelmektől vezéreltetve közgyűlésünket ezennel megnyitom.