Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)
1909-01-10 / 3. szám
Huszonharmadik évfolyam. 3. szám. Vác, 1909. január 10. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára Q centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Darányi egy uj intézménye. Darányi földmivelésügyi miniszter alkotásai között bizonyára nem az utolsó helyet foglalja el az az intézménye, mellyel a földművesek tudakozódó irodáját léptette életbe. A miniszter ezen iroda felállításával azt kívánta elérni, hogy ha a fővárosba felvetődő és a hivatalok meg a hivatalos eljárások szövevényes útjain járatlan földmivesek valamely, a földmivelésügyi minisztériumban eldöntés alá kerőlő ügyesbajos dolguk felől érdeklődni akarnak, ne legyenek magukra hagyatva. Minden minisztérium és más hivatal előtt látunk gyámoltalanul ácsorgó, kérdezősködő falusi embereket, a hogy órákat eltöltenek, mindenkit megszólítanak, felvilágosítást kérnek, de miután csak azzal nem kerültek öszsze, a kire a legnagyobb szükségük volna, dolgavégezetlen kénytelenek odább menni. Ezt a vigasztalan állapotot mintegy varázsütéssel megszűntette Darányi az említett iroda létesítésével. Ezután az ügyesbajos ember egyszerűen elmegy a földmivelési palota (V. kerület, Országház tér) portásához, a kitől megtudakolja, hogy hol, melyik szám alatt van az iroda. A portástól felvezetik mindjárt az irodába. Az ott alkalmazott tisztviselőknek az a legfőbb dolga, hogy az embereket végighallgassák, sőt egyet-mást kérdeznek is, a mire talán nem is gondolunk, holott éppen abból rögtön megtudják, hogy a mi dolgunk tulajdonképen hová tartozik. A mikor aztán megtudja a tudakozó irodabeli tisztviselő, hogy mi dologban járunk, hát ő maga nyomban utána jár a dolgunknak, vagy jól útba igazit. Ilyen tormán pár perc alatt szemtől-szembe az előtt a hivatalnok előtt állunk, a ki ügyünkben a kívánt felvilágosítást meg tudja adni. Gondoskodott a miniszter arról is, hogy a földműves ember ne csak akkor szerezhessen útbaigazítást, ha Pestre felrándul, a mi mindig költséges mulatság és a legtöbb esetben fölösleges is, mert az iroda nem csak a személyesen jelentkezőket és nem csak folyamatban levő ügyekben támogatja a földmívest, hanem a tájékoztatásra szorulónak levélbeli megkeresésére is kimerítően válaszol. Teszem fel, ha valaki vincellériskolába, vagy kertészeti tanfolyamra akarja adni a fiát, de nem tudja hol van ilyen iskola, vág)’ tanfolyam és mik a felvétel feltételei? Vagy mondjuk például, bog)' valaki fiatal gyümölcsfákat, vagy szőlőkarókat szerelne olcsón beszerezni, de nem tudja a módját, hogy és miképen fogjon hozzá, hogy ezt elérhesse? Hiszen a földmivelési minisztérium ügykörébe ezer és ezer olyan dolog tartozik, a miből jó volna bővebbet tudni, de eddig nem állott módunkban a dolognak könnyen utána járni. Azt hiszem, kevés olyan földmives van, a ki nem tudná, hogy Darányi földmivelési miniszter sorsuk megkönnyitése kedvéért a földmivesek részére hasznos tudnivalókat (pl. a fatenyésztésről, a nemes fűz termeléséről, a mezőgazdaságra ártalmas rovarok elleni védekezésről, a gazdasági munkások és a gazdasági cselédek törvényéről, az országos gazdasági munkás és cselédpénztárról stb) a nép nyelvén tudós szakférfiakkal megiratta és ezen ismertető füzeteket ingyen oda ajándékozza az érdeklődőknek. Azért hozom fel ezt, mert tudom, hogy ezeket a hasznos és könnyen megérthető útmutató könyvecskéket a földmivesek tudakozó irodájától is meg lehet kapni. A midőn ezeket megírtam, az a gondolat adta kezembe a tollat, hogy jó lesz, ha földmives társaim közül minél többen tudomást szereznek erről az üdvös intézményről, mert biztosra veszem, hogy hálával fognak ezen soraimra gondolni, ha valamilyen ügyes-bajos dolgukban a tudakozódó irodához fordultak, a melynek, ha levelet ir az ember, ez a pontos cime: Földmivesek tudakozódó irodája, Budapest, V., Országház-tér, földmivelési minisztérium, II. emelet. Alkalmilag okos dolog lesz igénybe venni és magunkat sok lótás-tutástól megmenteni. lehetett járni rajtok. Emberemlékezet óta először történt az is, hogy a tenger Triesztnél befagyott. 1709 óta ez volt az első eset, hogy a zeelandi szigeteket elválasztó tengerkar járhatóvá lett. Flessingenél korcsolyáztak a tengeren, a meddig csak be lehetetett látni; Middlebourgnál február 2-án a város előtt folyó vízre négy lovas kocsi hajtott fel, benne ülő hat személylyel. Rotterdamban vígan szánkáztak a Meusseön s egész téli mulatságokat rendeztek ott. Antwerpennél január 28-án megállt a jég, 30-án gyalog jártak át, sátrakat emeltek, sőt egy tehéncsordát is áthajtottak rajta. A jég háta nüzsgött a kiváncsi sétálóktól, a korcsolyázóktól s 31-én a bognárok nagyhordót építették rajta s még a dongák hajlitására szolgáló tüzet is ott rakták meg. A Zuider tavon is csak 1740-ben és 1763 ban láttak annyi jeget, hogy Overyssel és Friha közt megnyílt a közlekedés s itt-ott szánok jártak. Piacra vitt tojások megrepedtek s viasszá fagytak a hidegtől. Jól öltözött személyeknek kezeik, álluk orruk, lábaik fagytak le. Harlingenben január 27-én két egyén teljes ájulásban esett a hidegtől s csak nehezen tért magához Hollandban egy korcsolyázónak kezei, lábai lefagytak s kevésbe múlt, hogy bele nam halt, mert betérve egy fogadóba, ott majdnem elaludt s kezeit hideg viz helyet langyosba merítette. Németországon Landauban hat katona fagyott, meg,Lippében és Magyarországon is sokan fagytak meg út-Esküvő előtt. Csendes téli éjjel, már éjfélre halad ; Cigányok állnak meg egy kis ablak alatt; Húzzák lágyan, halkan, majd meg erősebben, Egy kis lány szeméből az álom elrebben. Búsan szól a nóla: egy kis barna lányról, Mirtusz koszorúról, kicsiny kék virágról. Pilláit felnyitja, félig van csak ébren, Mosoly ül az arcán, boldogság szemében. Elszáll a bús nóta, vígat húz a cigány, Fölébred egészen a kis barna leány. Felül, figyel, hallgat, megremeg pillája, Zokogva visszadől kicsi vánkosára. Csendes lett az utca, de a kis szobában Anya és a lánya sir egymás karjában. Mért zokog a kis lány ? Mért sir a jó asszony ? Holnap esküvő lesz, kis lánya menyasszony. Varga Béla. Mikor volt a leghidegebb tél? Királyi Mátyás, nagy neve őrzi a hagyományt a legnagyobb télről, melyről tönténeti adataink vannak. Mert kétségkívül hatalmas jégpáncél lehetett az ott az öreg Duna hátán, mely Szilágyi Mihály uram emberei —- egy egész fegyveres had — alatt nem roppant meg. Ma már a Dunának sincsenek meg többé a régi virtusai, a legelső csúszkáló csoport elég arra, hogy beszakitsa derekát, még olyan tisztességes fogvacogtató időjárás mellett is, mint az idén. Vagy hogy tán nincsenek is már olyan kemény teleink, mint a hogy nincsenek már olyan kemény embereink sem ? Ez épen alig hihető. De annyi bizonyos, hogy e században alig találhatunk példáját akkora hideg télnek, a milyen például az 1776 volt, melyről néhány egykorú tudósítás fekszik előttünk. Az 1848-9 ki, mely Bem honvédjeire volt oly emlékezetes, az 1813-ki, mely Napoleon »grande armée«-jét tizedelte meg, aligha volnának ehhez foghatók és semmiesetre sem voltak oly általánosak. Milyen csodálatos térkép volna az, ha valaki élénkbe tudná rajzolni Európa egész geográfiáját, a mint északtól délig egyetlen jégtömeget képez, melyen • az élet minden jele kihal egy rettenetes tél dermesztő hidege alatt. És ilyen volt az 1776-iki, talán a legborzasztóbb, melyről a krónikák szólnak. Nieuportnái a jég majdnem 8 láb vastag volt a part mellett, a tenger óriási jégsziklákat sodort el mértföldekre. A Szajna torkolata teljesen be volt fagyva, mintha valahová a Bal ti tenger vidékére került volna, ép úgy a Loir e is jéggel volt fedve, valamint a Rhone és Saone is. Pesten a Dunán gyalog jártak át január kezdetétől február 14-éig s a folyó csak március végén vált újra hajózhatóvá. De még a Tiberis is be volt fagyva, mire egy század óta nem volt példa, a svájci tavak oly kemény szekérutat szolgáltattak, hogy lovon, kocsin, sőt |terhes szekerekkel is át
