Váci Hirlap, 1908 (22. évfolyam, 1-98. szám)
1908-09-16 / 71. szám
Huszonkettedik évfolyam. 71. szám. Vác, 1908. szeptember 16. Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Városok és a végrehajtási novella. (A novella hatása az adózásra.) Téves fölfogásra, a novella rendelkezéseinek nem ismerésére vall az a gyakorta hallott nézet, hogy az uj törvény az adóbehajtásra nem vonatkozik és hogy adóban le lehet foglalni azokat az ingókat, melyeket a novella magánjogi igények kielégítése végett elrendelt végrehajtás hatálya alól kivont. Hogy ez menynyire téves, az a novella 29. §-ának rendet kezéséből azonnal kitűnik. Ez a szakasz ugyanis világosan kimondja, hogy „ahol korábbi törvényekben, vagy egyéb jogszabályokban az 1881. LX. t.-c. (régi végrehajtási törvényinek a jelen törvénnyel (a végrehajtási novellával) hatályon kívül helyezett, módosított, vagy kiegészített szakaszára, vagy rendelkezésére történik hivatkozás, azok helyett a jelen törvénynek megfelelő szakaszát, vagy rendelkezését kell érteni.“ A házadók kezeléséről szóló 1883. évi XLIV. t.-c. 60. §-a szerint pedig közadók fejében nem foglalhatók azon tárgyak és jövedelmek, melyek a bírói végrehajtásról szóló 1881. LX. t.-c. §-a szerint bírói végrehajtás alá nem esnek. Ennek az 5I-ik szakasznak a helyébe lépett a novella 2. §-a (a mentességet fölsoroló 20 pont) s igy következik, hogy a novella 29. §-a értelmében a novella 2. §. az adóvégrehajtásoknál is alkalmazandó lesz. Minthogy pedig a szükséges ruhaneműeket, bútorzatot stbit adó fejében sem lehet lefoglalni, az adófizetők pedig önként nem fizetnek, A váci Mária-névnapi búcsú. Irta: Sudár Sándor. (Befejező közlemény.) A Márianapi búcsú estéjéről ily benyomásokkal megtelten térünk haza nyugalomra. Vasárnap kora reggel, a kik még meg nem vásárolták a búcsúfiát a vidékiek közül, azok most szerzik be. Nagy a kelendősége a Mária-képeknek, rózsafűzéreknek, cukorkáknak, cifrára faragott sétapálcikáknak, a milyeneket csupán a búcsúkon árusítanak. A mézeskalácsosok sátrainak tartalma megcsappan. A tésztából gyúrt rózsafűzér, a képes-tükrös nagy és kis szivek, az esetlen lovaskatonák, a puszedlik, a kétszersültek csak úgy kelnek el, mintha ingyen adnák. Nemérnek reá alkudozni. A vevők azokból kerülnek ki, kik messze- földön laknak s csak a nagytemplomi reggeli misére igyekeznek, azután sietnek hazafelé. Felcihelődnek a vidéki búcsúsok és mennek a nagytemplom elé. Már kora reggel ellepik a nagy lépcsőzeteket, előcsarnokot, a templornoldalak gyepes részeit. Ott hevered- nek le, falatoznak, a leányok egyengetik magukat, mielőtt a templomba mennek. Az ifjabb generáció, a mely még ily nagy templomot nem látott, csak a falujabélit, nem tud eléggé eltelni az ámulattól, gyönyörűségtől. Lesz miről mesélgetni egy egész év kilátás van arra, hogy az I. és III. osztályú adóknak több, mint a fele beliajthatatlanná válik s igy a kincstár évenként 8—10 millió koronával kevesebbet fog adózásba bevételezni, illetve, minthogy erre az összegre mégis szükség van, arra, hogy az állami háztartás súlya fel ne billenjen — ezt az összeget ki fogják vetni a többi, még fizetőképes adófizetőre. Ezek azután duplán megadják a novella árát, mert nemcsak a 8 10 milliónyi állami adó, hanem az ezek után kivetett községi, illetve törvényhatósági pótadó is behajthatatlanná válik és minthogy a község, törvényhatóság sem nélkülözheti az ekként behajthatatlanná vált összeget: mindenütt kénytelenek lesznek a községi, törvényhatósági pótadót is felemelni. Van azonban a novellának egy olyan intézkedése, a melynek különösen a kisebb java- vadalmazásu köz- és magántisztviselő fogják a hasznát látni. A végrehajtási novella 6. és 10. §-ai ugyanis kimondják, hogy a fizetésnek csak egyharmada és ez is csak úgy vonható végrehajtás alá, hogy a végrehajtást szenvedő részére évi kétezer korona a foglaláson túl is érintetlenül maradjon. Az állami tisztviselők közül már most azok, kiknek fizetése a 2000 koronán alul van, adót fizetni nem kötelesek és a mennyiben ezeknek a fizetéséből levonnák a IV. osztályú adót, úgy a novella intézkedéseire való hivatkozással fizetésük visszatartása miatt sikerrel emelhetnék panaszt a közigazgatási bíróság előtt. Ugyancsak nem lehet behajtani a IV. oszt. alatt az otthon maradt társaknak, felkeltve azok kíváncsiságát. Nem is marad azok közül egy sem otthon a jövő évi váci Mária-napi búcsúra 1 Otthon csak az egy tisztelendő urat látja misemondó ruhájában kis oltára mellett, parasztos díszében. Itt az arannyal hímzett in- fula és drágaköves pluviale. Itt, a nagy templomban bámulja azután a sok kanonokot, karinges kispapokat, ájta- toskodú egyéb papságot, a cifra ruhás mi- nistráns gyerekeket, a sok oltárt, a freskókat, nagy ólajha festett szentképeket, a gazdag pompával megrakott több oltárt, szószéket, arany és ezüst szertartási készleteket, díszes misemondó ruhákat, hallja a nagyhangú orgonát, ének s zenekar előadását, trombitaszót, dobpergést. A szegény falusi lélek azt hiszi a menyországban van. Nem tudja féljen, remegjen, örvend jen-e?Csodálkozzék-e,avagy imádkozzék ? Eljöttek a még csak hire után hallott, eleven püspököt látni. Bérmálni csak a helyettes püspök járt arra feléjök évekkel ezelőtt. Csáky püspök óta öt évenkint van bérmálás. Régente hét, majd később öt év alatt egyszer. S ma már nem csupán a 14-ik korukat elérteket bérmálják, A gyönyörű négy lovas diszes liintón érkezik a templom elé a püspök, pedig milyen közel esik a lakása innen! Minő nagy a püspök papilaka a falujok plébániáihoz képest, még a virágos kertje is kereseti adót a 2000 koronánál nem több fizetést élvező magántisztviselőtől sem, hacsak önként nem fizet, avagy vannak olyan ingói is, melyek a végrehajtás alól mentességet nem élveznek. De hát láttunk mi már olyan adófizetőt, ki tudva azt, hogy az adót rajta behajtani nem lehet, önként hazafias lelkesedéssel siessen adót fizetni? Avagy ismerünk-e csak egy olyan kisfizetésű magántisztviselőt is, kinek olyan ingói is volnának, melyekre szüksége nincsen? Ezek folyományakép a kincstár vesztesége IV. osztályú adóban hozzávetőleges számítás szerint 4—6 millió koronát tenne ki, melynek fele után községi, törvényhatósági pótadó is lévén kivetve, ez is behajthatatlanná válnék s igy ezek az összegek is az állami és önkormányzati pótadók felemelésével volnának pót- landók. Mint az elmondottakból látható, a szerény kis novella nemcsak a magánhitelezők érdekét sérti, hanem alkalmas arra is, hogy az állam, a községek és városok pénzügyi háztartását is megbénítsa és mindenféle adók, pótadók emelését előidézze. És minthogy az ország pénzügyi egyensúlyának a megőrzése fontosabb mint az, hogy a kereskedelemellenes irányzat múló kedvtelésekben gyönyörködhessék, lehet valami alapja annak a szállongó hírnek, hogy a novellát megváltoztatják. Ha nem is most, de az uj perrendtartással egyidejűleg (és persze módosítva) fogják újra életbeléptetni. Dr. Fehér Márton. nagyobb, mint a papjuk rozsos szántóföldje. Felvonulnak a templomba az összes katolikus iskolák vezetőikkel, tanáraikkal,tanítóikkal, a kisleánykák többnyire fehérbe öltözve tanítónőik és apácák élén, a sok cifrasujtásos katona, egyenruhás hivatalnokok, díszbe öl- tözött rendőrség — minden egyes közülök a csodálat tárgya. No lesz odahaza a falusiaknak, se vége, se hossza a beszélgetésnek. Zúgnak-búgnak a város összes katolikus templomainak harangjai. Nem eszeveszetten, hangzavarban, a váci fül megszokta és talál benne rithmust. Gyülekeznek a város volt céhei megmaradt zászlóikkal és jelvényeikkel, a gazdakörök szent lobogóikkal, nem egyen nemzetiszinű szalag is, ez a haza fisággal párosult vallásosság kifejezője. Dicséret azoknak, kik ez eszmére jutottak ! Tömörülnek. A városi nép is elősiet nagy tömegekben. Mindjárt megindul a nagy körmenet a hétkápolnai Mária templomhoz — merte kultusz ma csak a Szűznek szól — a 9—10 órai miséhez. Épp jókor érkezik meg a vasútról a sok idegen nép, százával-ezrével, ezek között a marosi svábok is a kék reverendába bújt egyházfiával és a máshonnan idekerült búcsús- nép két veresbe öltözött ministráns fiúval, fehér csipkés karingeikkel.
