Váci Hirlap, 1908 (22. évfolyam, 1-98. szám)
1908-03-15 / 22. szám
2 V a C I HÍRLAP Hírek. Gyermek-nap Vácon. A legszebb társadalmi alkotásnak, az országos gyermekvédő ligának igazgatója: Karsay Sándor f. hó 9-én eljött Vácra, hogy Ivánka Pál főszolgabíró hivatalos helyiségeiben egybegyűlt közigazgatási tisztviselők, továbbá a váci járási közművelődési egylet tagjai, vidéki földbirtokosok, lelkészek, tanítók s helybeli érdeklődők előtt kifejtve a liga nemes célját és eddigi munkálkodását, lelkes pártolókat szerezzen az igazán nemes emberbaráti törekvésnek. Mindvégig vonzó és érdekes előadásban — kiindult abból, hogy a gyermekvédő liga eszméje nem uj dolog, más országokban már régen ismerik, — hazánkban még csak kö- rülbelüi tiz esztendeje, hogy a társadalom szélesebb rétegeiben elterjedt, mégis már túlszárnyalta a külföld hasonló célú törekvéseit annyira, hogy pl. nem régiben Olaszországban a magyar országos gyermekvédő liga szervezetére mint követésre méltó mintára hivatkoztak, sőt még az angolok is elismerő dicsérettel nyilatkoztak a magyar liga sikeres tevékenységéről. A továbbiakban kiemelte az előadó, hogy a tapasztalat azt bizonyltja. hogy a gondatlan, avagy erkölcstelen szülők gyermekei sincsenek mintegy eleve arra predesztinálva, hogy fel Létlen szülőikhez hasonló, vagy tán még gonoszabb emberek váljanak belőlük, vagyis, hogy még az utca porából felszedett gyermek is megfelelő környezet és nevelés hatása alatt megmenthető s a társadalom hasznos tagjává nevelhető. A ki a rendőri krónika eseteit éles megfigyeléssel kiséri. számtalan esetben meggyőződhet arról, hogy sokszor tán a véletlen folytán gonosz társaságba került gyermek szivében csakis a jó nevelés hiánya, csupán viszonyainak minden nemesitő hatást nélkülöző levegője fojtotta el már zsenge korában a nemesebb érzés csiráját s juttatta korai Hosszú-hosszú mély álmából nemzetünk is most van ébredőben. Mi ébresztette fel V Az a szent hevület, a mely akkor, negyvennyolcban felrázta e hazát. Annak a lelkesedésnek tüze serkent ma is tettre. Az hevíti keblünk. Az a mi ünnepünk. Lelkesedést meríteni, nagyjainkra emlékezni ma, hogy összegyűlünk. Feláll a szónok. Es beszédét nagy merészen e szavakkal kezdi: Ti nagy idők korcs utódai, feleljetek nékem: sejtitek-e, tudjátok-e, miképp szeressük a hazát ? Mi pedig ünneplők, nem felelünk; hanem álmélkodunk, mondván: ily kérdést mihoz- zánk hogy lehet intézni 7 Ö pedig folytatja. Furcsa kérdés, ugy-e? Ép most, a mikor a magyar szabadság, egyenlőség, testvériség születése hatvanadik évfordulójának örömünnepét üljük Furcsának, különösnek látszik, de mégis komoly a kérdés. Komoly, mert nemzetünk léte függ Lőle, hogy a magyar társadalom foglalkozzék vele, hogy a magyar haza minden fiának keblében fellobogjon az igaz hazaszeretet lángja. Hogy mindnyájunk egy célra irányzott, egy eszmétől hevített munkálkodása megteremtse a magyar hazának és e haza minden fiának boldogságát, üdvét. A kérdés ne lepjen meg tehát, hanem inelzüllés útjára és talán, ha idejekorán kiragadtatnék ama körből, nemhogy börtöntöltelékké, a társadalomnak szipolyozójává, ostorává nem válna, hanem inkább használható munkaerőt nyerne benne az emberiség. A gyermekvédő liga átérezve az ilyen megmentő törekvésnek nemcsak humánus, de társadalmi, hazafiúi szempontból való nagyfontosságát, eleve számolt azzal a körülménnyel, hogy ezt tűzve ki céljául, letaposott utakon nem indulhaPel, mert hiszen ott sem virág, sem anyagi segély nem található. Átlátta, hogy ez egyleti mintára meg nem valósítható, hiszen a statisztika azt mutatja, hogy pl. a közel 800ÜÜÜ lakossal biró Budapesten csak 30UÜ ember van, a ki a különféle egyleteket pártolja, de ez a 3000 egyúttal majdnem az összes jótékonycélú társulatokban feltalálható, mig ellenben a többi távol tartja magát mindentől, a mi megterheltetéssel jár. Az országos gyermekvédő liga tehát egész más utakon törekszik kitűzött célját elérni, hozzáférkőzni kíván azokhoz is, a kik távol tartották magukat az adakozásnak nemes erényétől, kieszközölte a kormány engedélyét arra, hogy egyszer egy évben két napon tartható gyűjtések fillérei az elhagyott gyermekek megmentésére, t. j. azoknak részint menhelyekben, részint egyes családoknál való elhelyezhetésére, eltartására és neveltetésére legyenek fordíthatók.Ez a módszer fényesen bevált, ma már több ezer gyermek köszönheti ennek jobb jövője előkészítését, a mivel egyúttal a társadalom hesználható, munkás egyéneket nyer. Az idei gyermek-nap április 2-ra és 3-ra van kitűzve, a mikor az egész országban megtartják a gyűjtést, a kereskedők napi bevételük egy részét ezen áldásos célnak szentelik s a liga által felállított urnákba befolyó fillérek, vagy önként beküldött adományok is e gyermekmentő munkálkodásra fordittatnak. A fővárosban a legmagasabb körök hölgyközönsége versenyezve vállalkokább hallgassátok figyelemmel magyarázó szómat. Senol annyi tévelygés, mint e kérdés körül. És tán sehol annyi félreértés,, mint éppen minálunk. A pártok harcában, a rendek és osztályok küzdelmében éppúgy, mint az egyesek ba- rátkozásában egyaránt szerepel e kérdés. És nincs semmi kunélet, semmi türelem egymás irányában sehoi. Minden párt, minden rend, minden osztály és minden egyes magát csa- latkozhatatlannak tartja. A hazát hűen szerelni csak az egy pártba, az egy rendbe, osztályba tartozók tudják. A ki pedig más párt katonája, más rend és társadalmi osztály tagja: az legalább is pogány. Az nem is szeretheti a közös anyát, az nem lehet a magyar haza igaz fia, az nem lehet testvérünk a hazaszeretetben. A disszideus árulónak mondja a kormány táborát; ez meg a nemzetiségit tartja hazaellenesnek. A horvát testvérekről nem is szólva. Olvasom, hogy a felső osztály a francia négyesből kihagy egyes figurákat, mert nem akar karonfogózni a középosztályúval. Mind a kettőt, mint burzsoát gyűlöli a munkás és viszont. Mindenki más világban él. A felekezelek elkülönítő törekvéseiről nem is szólva. Nem értjük, mert nem akarjuk megérteni egymást. A kínaiak már bontogatják az évzik arra, hogy az urnákra felhívja az arra járók figyelmét. Ez idén Vácon is remél a liga lelkes pártolókat találni, kik e szent ügyet felkarolják s városunk nemesen érző lakosai között bi- zonjmsan szives fogadtatásra talál az orsz.. gyermekvédő liga szeretettől sugalt felhívása (a melyet nemsokára falragaszok fognak hirdetni), mert hiszen ki ne tudná, la ne osztaná az igazságot, hogy a gyermekekben, a serdülő ifjúságban rejlik a haza reménye, ha ezek veszendő részének megmentésére és megtartására sietünk, nemcsak vallási, emberbaráti, de egyúttal legszebb és legszentebb hazafiúi kötelességet teljesítünk. ti. — Két járásbiró. A pénteki hivatalos lap az ország bíróságainál nagy örömet hirdetett. Az igazságügy miniszter végrehajtotta az 19ü7-évi VI. törvényt s a bírák nagy részét előléptette. A váci járásbíróságnál Sztunek István és dr. Perényi Jenő kir. albi- rákat a király járásbirákká nevezte ki a Vili. rangosztályban. — A váci országos evezős verseny. A júliusban rendezendő országos evezős versenyre, mely Vácon fog lefolyni, a sporlegye- sület társadalmi bizottságot alakított, melynek az első ülése csütörtökön folyt le a sportegyesület helyiségében. A gyűlésen társadalmunk vezető ferfiai jöttek össze, kiket dr. Göndör elnök üdvözölt, majd a bizottság elnöke, Nagy Sándor jószágigazgató fejtette ki, hogy a mi városunk érdeke követeli, hogy minél fényesebb, impozánsabb körben folyjon le az országos verseny. A megjelentek nagy számából következteti, hogy vele egyetemben eme kedves cél elérésére óhajtanak dolgozni. A bizottság előadójává dr. Dobó Lászlót, az egyesület evezős osztályának vezetőjét választották meg, ki a júliusi verseny egész tervét tárta a bizottság elé s a legelső tennivalókat ismertette. Ezek közt van egy kérvény beadása a vármegyéhez, ezredes falat, mi meg napról-napra újabb és újabb falakat emelünk nem magyar és más nemzetbéli, hanem magyar és magyar közé. Szomorú, de való. Az egyesült erő helyett széthúzás dúl szerte a hazában. De hisz igy hiába dolgozunk, hiába erőlködünk. A fizika megmásilhatían törvénye érvényesül rajtunk: az ellentétes erők megsemmisítik egymást. Mink magunkat semmisítjük meg és a hazaszeretet szent nevében igy tesszük tönkre magyar hazánkat. Hanem panaszkodunk, hogy nem boldog a magyar. Nagy Rákóczinkat törvénnyel hazaárulónak nyilvánítottuk, bujdosóvá tettük. Széehenyink világra szóló műveinek országszerte máglya, őmagának Döbling lett a sorsa. Kossuth apánkat ünnepelte az egész művelt világ, csak mi magunk hagytuk őt számkivelésben. És a szomorú időkben irta Tompa: A kidőlt fában őrlő szú lakik, Honfi a honfira vádaskodik. Nem boldog a magyar, — mondotta Szemere. Mi hozzátehetjük: Ezért nem boldog a magyar. Az Isten csodája, hogy igy ezer évig óltünk. Hanem a természeti és társadalmi törvények bizonyossága, hogy igy nem fogunk még ezer évig élni. Ha észre nem térünk*
