Váci Hirlap, 1908 (22. évfolyam, 1-98. szám)

1908-09-06 / 69. szám

VÁCI HÍRLAP 3 Vasárnapi levél. „Sorompó.“ Alapos a remény, hogy főgimnáziumunk ifjúsága e tanév folyamán, sőt talán kezdetén megalakítja a „Sorompó*-i. A főgimnázium igazgatója az érdemes tanári testülettel karöltve támogatni, segíteni fogja az ifjúságot ebbeli törekvésében, igyekezetében. A szülők köszö­nettel tartoznak ezért is a lelkes, buzgó tanári karnak. A haza, az ország is hálás szívvel, örömmel veszi tudomásul a hazafias kezdemé­nyezést — majd a munkálkodást. A „Sorompó“ céljai azonosak a „Tulipán- Szövetség Magyar Védőegyesület“ főtörekvé­seivel. Mig ez utóbbi a felnőttek hazafias egye­sülése, az előbbi a tanuló ifjúságnak ad alkal­mat ugyanazon szent eszme elveinek gyakor­lására. Iskola ez is, mely úgyszólván arra ta­nítja meg magyar hazánk jövő férfiait, miként kell hazánkat úgy szeretnünk, hogy ebből a hazának majd haszna is legyen. Különösen a mai korban — a nemzetköziség korszakában— üdvös dolog minden olyan alkalmat megra­gadni, felhasználni, melynek folyománya a ha­zára nézve csakis a jobb állapot lehet. S hogy ehhez jóval közelebb értünk — mert az tagad­hatatlan, hogy néhány év alatt iparunk, keres- kédelmünk nagyot fejlődött — ezt azoknak a munkálkodásoknak köszönhetjük, melyeknek ormán a „Tulipán“ díszeleg, vagy pedig a melyeket a „Sorompó“ működése jellemez. Hiába lekicsinylő mosolygásod: kételkedő, vagy pedig gúnyolódó olvasóm! Azoknak a buzgólkodása, a kik nem divatból tűzték keb­lükre a „Tulipánt“, nem minden eredmény nélküli. S a kik testestől-lelkestől lettek a „Sorompó“ tagjai, szintúgy nyugodt lelkiisme­rettel mondhatják: nem hiába fáradoztunk. A kik ily elvek alatt szolgálják a hazát, „ideális“ hazaszeretettel „reális“ eredményeket érnek el. Az ily és hasonló munkálkodások a lekicsiny­lés helyett épen ellenkezőleg elismerést, mél­tánylást, támogatást érdemelnek. Ugyancsak elítélendő azon szülők véleke­dése, kik közül egyik-másik úgy nyilatkozott, hogy az ifjúságot hagyják könyvei mellett ta­gézi kötelessége; pláne, ha egy arra menő csinos paraszt leányka után nem mehet. Lenn van majdnem az egész város; mig a falusiak egy nagy része még az este megy várost látni, ma már villanyfény mellett. A házakban, hol Mária nevű nő van, bi­zonyára mindenütt égnek a feldiszitett Má­ria kép előtt a hódolatot kifejező gyertyács- kák, színes lámpák. A kurtakorcsmák hangzanak a zajtól; vá­rosiak mulatnak hennök, másnap úgyis va­sárnap lesz, pihenhetnek. Megint uj búcsúsok érkeznek. Minden cso­port a közeleső templomokban, vagy azok előtt mulatják be hódolatukat imájuk által. Esős időben a hétkápolnai templomban, de másikban is és a nagytemplom oszlopos bejárata alá húzódnak meg, de a házak kapu­aljai is megtelnek vidékiekkel. Folyton felhangzik a könyörgős ének vagy mondjuk énekes könyörgés s száll az áhita tos fohász az egek felé, az újabban érkező zarándokok ajkairól. Vegyük most tüzetesebben szemügyre e búcsúvásárt. nulni s ne háborgassák lelkűk nyugalmát már most is holmi tulipános dolgokkal. Pedig épen örülniük kellene gyermekük lelkesedésének. Több okból kellene rokonszenvvel kísérniük ez ifjúsági mozgalmat. Első sorban is minden szülőnek az a célja, hogy gyermekéből a sok tanulás folytán tényleg tanult, kenyérkereső, boldog és nem is közönséges tucat ember vál­jék. Már pedig az olyan ifjúból, a ki ifjú ko­rában sem tud lelkesedni, több mint bizonyos, hogy szivnélküli, érzéketlen, érzelmeit magába fojtó ember lesz. Azt hiszem, ezt egy szülő sem kívánja. Tehát minden egyes gondolkozó szülő inkább örüljön gyermeke önzetlen lelke­sedésének s gyermeke jövőjére tekintsen ak­kor, midőn egy fejlődő lélekből egy igen drága, nemes kincset rabol el azzal, hogy egy szent érzelmet, a hazafiúi önzetlen lelkesedést igyik- szik benne elnyomni. Másodsorban — s ez a legfőbb ok — min­den egyes magyar ember s ezekkel együtt minden szülő csak örülhet annak, ha ifjúságunk, a nemzet jövő törzse: lelkesedik. A milyen igaz az, hogy nem kell félteni azt a nemzetet, mely­nek ifjúsága lelkesedni tud, ép oly mértékben áll ennek az ellenkezője is, vagyis: igen szo­morú és kétségbeejtő körülmény az, ha egy élni s örökké fennmaradni akaró nemzet ifjúsága nem tud, vagy épen nem akar lelkesedni. A „Tulipán“ munkáját valóban a munka jel­lemzi. A ki szereti a munkát, az valóban sze­ret is dolgozni. Tehát nincs miért félteni azo­kat a diákokat, a kik a „Sorompó“ tagjai lesz­nek. Sőt erősen hiszem, hogy épen ezek a lelkesedni tudó ifjak a tanulásban, e másik munkában is örömet szereznek szüleiknek, hazájuknak. Tehát csak előre! magyar ifjak. Ne feledjé­tek el soha, hogy csak az teljesiti kötelessé­gét a hazával szemben, a ki midőn bizonyos munkát fejt ki saját énje érdekében ugyanakkor és ugyanannyit tesz, cselekszik a társadalom, a haza javára is. SzentgyÖrgyi. Hírek. Mai számunk hat oldal terjede­lemben jelent meg. A YáciHirlap legközelebbi száma —- tekin­tettel a közbeeső ünnepre —■ jövő vasárnap, e hó 13-án fog megjelenni. — Dr. Perényi Jenő a Kúrián. A váci kir. járásbíróság egy képzett, nagy mun­kásságéi tagját veszti el: A király dr. Perényi Jenő kT. járásbirót a kir. Kúriához tanács­jegyzővé nevezte ki. A kiváló biró kineve- vezéséről a hivatalos lap jövő héten ad hirt. .— Tanítók gyűlése. A váci római kát. polgári leányiskola tantestülete pénteken, az elemieké pedig szombaton tanévkezdő érte­kezletet tartott az igazgatók elnöklete alatt. A tanácskozás főképen a beiratással kapcso­latos teendőkre terjedt ki. Az elemi iskolai ifjúsági könyvtárak nov. 1-én nyílnak meg s a könyvtárt a tantestület javaslatára Szarka József és Tóth Ferenc tanítók kezelik. El­kezdődik a polgári iskolában a továbbképző tanfolyam is, egyelőre hetenkint két délután. A tananyag beosztása, órarend, tankönyvek megállapítása, gazd. ismétlő iskola fejlesztése, mulasztások nyilvántartása slb. képezték az értekezlet többi tárgyait. Az alsóvárosi (tor­nyos) iskolában Jankovits Ernő tanító ideig­lenesen, Zalánffy Gizella tanítónő pedig egy évre szabadságolva levéli, az iskolaszéki el­nökség Bartoss Amália és Schmidt Erzsébet tanítónőket hízta meg a helyettesítéssel. — A váci niunkásbiztositó alapszabá­lyai. A váci kerületi munkásbizlositó pénztár szeptember 20 án délelőtt 10 órakor Vácon, a városház tanácstermében közgyűlést tart. Az esetre, ha a fennti időben a közgyűlési kiküldöttek nem jelennének meg határozat- képes számban, a közgyűlés, újabb meghívó kibocsátása nélkül, 1008. évi szeptember hó 27-én délelőtt 10 órakor fog a megjelölt he­lyen megtartatni s ezen a közgyűlésen a je­lenlevő kiküldöttek az alábbi tárgysorozat­ban foglalt tárgyak felett, tekintet nélkül arra, hogy hányán vannak jelen, végérvé­nyesen határoznak. A közgyűlés tárgyai 1. Két közgyűlési kiküldött megbizásása a köz­gyűlési jegyzőkönyv hitelesítésével. 2. A váci kerületi munkásbiztositó pénztár uj alapsza­bályainak tárgyalása és megállapítása. — Kötelező husvizsgálat. A hivatalos lap Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter nagy- fontosságú rendeletét közli. E rendelet kö­telezővé teszi a husvizsgálatot, gondoskodik a tisztaságról és tiltó rendeleteket állapit meg a mészárosok különböző visszaéléseinek megakadályozására. A rendelet 12 főrészből áll. Többek között ezt mondja: Az emberi élvezetre alkalmasnak minősített húst állan­dóan hideg tiszta és száraz helyen kell tar­tani, azt a mészárszék elé az utcára kiakasz­tani, vagy másként melegnek, pornak piszok­nak kitenni nem szabad. A hús kivágásához szükséges asztalok, tőkék, kések, mérlegek, bádogok, nemkülönben az alkalmazottak kö­tényei mindig tiszták le yenek. A hús áru­sítója köteles azonnal jelentést tenni a hus- vizsgálónak, ha a hús feldarabolása közben abban bárminemű rendellenességet talál. Min­den mészárszékben és hentesüzletben a hús ára egyes fajok és lehetőleg testrészek sze­rint is külön, e célra szolgáló táblán szem­beötlő helyen jelzendő. — Uj adóügyi jegyző Nagymaroson. Nagymaros község képviselőtestülete most tar« tóttá meg az elmozdítás folytán üresedésbe jött adóügyi jegyzői állásra a választást, a mikor egyhangúlag Hösel Károly helyettes adóügyi jegyzőt választották meg. — Br. Majtényi László nagybeteg. Egy nyugalomba vonult nagyhatalom, ki egy em­beröltőn keresztül nemcsak Hontvármegye életében, hanem az országos politikában is ve­zérszerepet vitt, most nagybetegen fekszik lukanénnyei kastélyában, az országszerte is­mert four aggkori gyengeségben szenved, haj­dan oly erős kezei erőtlenül nyugosznak a párnákon, éles elméje csak órákra tud vissza­emlékezni. — Vadász-história. Van egy szenvedélyes vadászunk, akis ha rácéloz a vadra s ha lő, ha nem, rnég ha nem is tehát, rögtön kije­lenti a társainak, hogy a vad az övé. A na­pokban is vadászik egy társasággal s rádup­láz egy nyulra, de nem talált, csak véli, hogy megseietézte egy kicsit. Mellette mintegy 80—100 lépésre áll a másik Nimrod, aki már nagyon ismeri társának ezt a kapzsi szoká­sát s éppen emiatt nem is nagyon igyekszik rácélozni a feléje iparkodó elhibázott nyulra. Előbbi vadászunk látja, hogy elhibázta s fut a nyűi barátja felé, röktön rákiált tehát ne­hogy amaz lőj jön, vagy ha lő is is, biztosítsa magának a vadat: — Vigyázz! meglőttem! az enyém ! Emez hideg vérrel leereszti puskáját s vissza­szól ;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom