Váci Hirlap, 1908 (22. évfolyam, 1-98. szám)
1908-01-22 / 7. szám
2 V A C I HÍRLAP telnél már csak mennek valamire: azt határozzák, hogy határozni fognak. így folytatják ezt a végtelenségig, igy megyen az mindaddig, inig az eszme homályba merül, a lelkesültség elalszik s minden ott van, hol a »mádi zsidó.« Ez mind a lelkesülés, nemes ügybe nem vetett bizalom hiányának sajnos jele. »Az ügybe nem vetett bizalom az, mely még a legvitálisabb eszmét is elfojtja.« Hogyan is tudjunk azután másokba bizalmat tölteni, ha mi magunk bizalmatlanok vagyunk. A bizalom — mondja báró Eötvös József — talizmán, mely nélkül naggyá, vagy boldoggá senki sem lehet a világon; mindenek előtt bizodalom minmagunkhoz, mert bármily kedvező körülmények között is senki el nem érheti azt, a mire önmagát képtelennek tartja. Az is igaz, hogy nincsen kire támaszkodnunk; magunkra, saját erőnkre vagyunk utalva, de éppen azért kell laradhatlanul dolgoznunk, munkásságunkat kifejtenünk, mert a világon legboldogabb ember az, kinek a legtöbb dolga van. »A fa, ha veszteg áll, az ember úgy gyarapszik, ha dolgozik.« Rázzuk tehát le magunkról a közöny sötét fátyolát, bontakozzunk ki a dolce far niente könnyelmű lepléből s azután szabadítsuk ki megbénult tagjainkat a reájuk súlyosodó prometheusi láncoktól, a közönytől s használjuk fel azokat a közjó, előhaladás, műveltség és polgáriasodás felvirágoztatására. Kezdjük meg, bármily áldozatokba is kerülne, városunk szellemi életének nívóját magasabbra emelni, ne rettenjünk gyáván vissza a képzelt, de legyőzhető akadályoktól s mi a legfőbb: a ránk bizott ügyet karoljuk fel lelkesülten, ne hagyjuk azt elposványodni s akkor pár év alatt erősek leszünk s nem fog kelleni mostoha intézményeink miatt lépten-nyomon pirulnunk. — De kérlek, Miklós! Szóval Tóváry szétugrasztotta a pártit s néhány perc múlva névjegyet cserélt a fiskálissal, a ki nyomban elhagyta a kaszinót. A párbajt, úgy tudom ma reggelre állapították meg, Valószínűleg már meg is volt. Mind a két lány szótlanul, mereven bámult maga elé. Ekkor csikorogva nyílt meg a kertajtó s a kavicsos utón léptek közeledtek. A lugas előtt Tóváry állott. — Nini itt van! — kiálta Olga. — Hála Istennek, — rebegte Lili. — Gratulálok, — szólt Gábor, — a mint látom, nincs semmi bajod. — Nincs. — És a másik ? — Annak sincs. — Hogyan? hát nem volt meg a párbaj? — A mint vesszük. — Hát magyarázd meg . . . — A mikor a segédek felállítottak bennünket és a szokásos békéltetési kísérlet elhangzott, valami csodás érzés cikkázott át rajtam. Atvillant az agyamon, hogy annak az embernek, a ki szemben áll velem, hitvese és négy gyermeke van. Aztán meg beláttam, hogy jószándékomban az este kissé túlléptem a kellő határt, szóval igaztalan vol- ■am . . . és . . . Nyelvében él a nemzet. Tekintetes Szerkesztő Űr! X Azon kéréssel fordulok a tek. Szerkesztő úrhoz, hogy vegyen magának fáradságot rám nézve egy nagy horderejű munka beállításában segítségemre lenni. Első novemberben jöttem vissza Amerikából, mert a gyárban, a melyben dolgoztam, az üzemet beszüntették s e miatt oly csekély keresetem volt, hogy tiszta lehetetlenség volt vele kijönni. Mivel néhány iskolát kijártam s írni tudok, utazásom közben naplót vezettem s abba mindent bevezettem, a mi érdekemben feküdt. Most nem létezik semmi keresetem. Abban a helyzetben vagyok, hogy naplómat újra átvehettem Úgy jön elő nekem, hogy nincs benne minden jó magyarsággal visszaadva. A szerkesztő ur pedig sok előnyt ad annak, ha külsőleg is magyarosan néz ki. Oda megy ki tehát alázatos kérésem, hogy ha van ideje, javítsa ki a Váci Hírlapban azokat a hibákat, melyek előadják magukat s melyekről tudni véli, hogy idegenből kölcsönzőitek. Majd ezek felől időről-időre kérdezősködni fogok. Azzal hizelgek magamnak, hogy a tek. szerkesztő úr nem fogja figyelmen kivül hagyni kérésemet. Ezzel bezárom levelemet. Alázatos szolgája Magyar János. * Magyar János úrnak ! Szívesen ajánlunk magyaros kifejezéseket a naplójában előforduló idegenszerű szólásmódok helyett, ha azokat csoportosítva hozzánk beküldi. Fentebbi levelére is van néhány észrevételünk. A magyar émher utána jár a dolognak (fáradságot vesz helyett) s a nagyfontosságú (horderejű h.) munkát elkészíti (beállítja h.) Ön november 1-én (első nov. h.) jött visz- sza Amerikából, mert a gyárban a munkát megszűntették (beszüntették h.) s merő (tiszta h.) lehetetlenség volt megélnie (kijönni h.) — És? — Bocsánatot kértem. — Te? — Én. A csöndet, a mely Tóváry szavait követte, Olga törte meg. — De hisz ez gyávaság! kiáltotta. Lili letette a hímzését és szép fehér kezét odanyujtóttá Tóvárynak : — Ez nagyon, nagyon szép volt öntől Tóváry. Tóváry megcsókolta a feléje nyújtott kezet. — Köszönöm. — És mit szólnak majd ehhez a kaszinóban ? — kérdé Gábor. — Nem tudom, — mondá fenkölt nyugalommal Tóváry, — de nem is törődöm vele. Eltökélt szándékom úgyis, hogy uj kört alapitok, olyat, a melynek csak két tagja lesz egyelőre. Nem lépne be tagnak Lili kisasz- szony ? Lili lesütötte szemeit és halkan válaszolta : — Szívesen. — Nos hát akkor — mondá boldog mosollyal Tóváry — nem marad egyéb hátra, mint hogy az uj kör alapszabályainak jóváhagyását szépen kérjük a — mamától. Menjünk! Naplójába mindazt beleírta (vezette h.), a mi érdekelte (érdekében feküdt h.) Most nincs (nem létezik h.) keresete s módjában volt (helyzetben h.) naplóját áttanulmányozni (átvenni h.) Valóban úgy tetszik (úgy jön elő h.), hogy magyartalanul van Írva (visszaadva.) Én mindenesetre többre becsülöm (előnyt ad h.) ha külsőleg is sikerült (magyarosan néz ki h.) Mivel kérése hozzám irányul (megy ki h.) s én ráérek (van időm h.), az előforduló (előadja magát h.) hibákat kijavítom, ha úgy tudja (tudni véli h.) hogy felismerem, melyek az átvett (kölcsönzött h.) kifejezések. Bátran kecsegtetheti magát (hizelgek magamnak h), hogy kérését nem fogom mellőzni (figyelmen kivűl hagy h.) Levelemet befejezem (bezárom h.) Kiváló tisztelettel Sajka szerkesztő. H i r e k. — A kaszinó egy éve. A váci egyesült kaszinó-kör január 26-án, vasárnap délután három órakor rendes évi közgyűlését tartja. A tárgyak ezek: 1. Közgyűlési elnökválasztása. 2 Jegyzőkönyv hitelesítésére 2 tag kiküldése. 3 Az aligazgató évi jelentése. 4. Az évi számadások és leltár előterjesztése s a számvizsgáló-bizottság jelentése alapján a felmentvény megadása, vagy megtagadása. 5. A folyó évi költségvetés megállapítása. 6. Az alapszabályok 23. §-a értelmében netalán teendő indítványok tárgyalása. 7. A választmány előterjesztése az alapszabályok 15., 16., 17., 18., 20., 24., 27, és 28. §-ainak módosítása tárgyában. 5. 8. Az elnöknek, igazgatónak 2 évre, a sorrend szerint lelépő 6 választmányi tag helyébe uj választmányi tagoknak három évre, valamint 3 számvizsgálónak 1 évre történő választása — Dr. Perényi és dr. Galcsek. A líceum hatodik estéjén elsőnek dr. Perényi Jenő al- biró ült a felolvasó asztalhoz. A felolvasásának cime is egy ötlet (Afehér nép jussa) ötlettel, gondolattal, tudással teli pedig az egész munkája. Művészien, kedvesen beszélt arról, hogy mennyi jog illeti meg a nőt a házasságkötés előtt, után és özvegységében. A Váci Hírlap munkatársai közé sorolja Perényi doktort s ötletes, kedves elbeszéléseiből, miket ugyan álnév alatt ir lapunkban, tudtuk, hogy hallgatósága sokat várhat tőle. Nos, ennél is többet kapott s örömmel hallgatta. — A második felolvasó, Górcsőiig Dénes nem jött el, dr. Galcsek György, a líceum lelkes elnöke nem jött zavarba, ő állott ki s hatalmas tudással tartott előadást az áltamregé- ny ékről, A kommunisztikus törekvésekről szólt azzal az alapossággal, lelkiismeretes tudással, mely mindig jellemzi dr. Galcseket, valahányszor valamely témához hozzászól. Ez a liceum-est egyike volt a legszebbeknek, mindkét előadót lelkes elismeréssel üdvözölték, — A szökött katona. A szervezett munkások jótékony célra vasárnap este előadták A szökött katonát. a Kúria nagy terme zsúfolásig megtelt, kik élőit igazán ambícióval játszott minden szereplő, kiknek működéséért taps és elismerés jutott osztályrészül. Szeles bácsi volt a rendező, a mi a jó előadáson meg is látszott. Bárha a nagy érdeklődő közönség azt mutatja, hogy Szigligeti agyonjátszott darabjának még mindig van publikuma, a munkások ennyi fáradtsággal betanulhattak, volna egy újabb irány-darabot is, mely bizonyára más érdeklődőket is vonzott volna színházukba. Talán jövőre!
