Váci Hirlap, 1908 (22. évfolyam, 1-98. szám)
1908-04-08 / 29. szám
2 VÁCI HÍRLAP A jó talaj szűrőképessége, mondhatnám, óriási. Ezt bizonyítja, hogy legfertőzöttebb részeinek is 2—4 méternyi mélységében kórt okozó csirákat, baktériumokat már nem találunk. De nemcsak a vízben úszó apró testeket, hanem az abban oldott részeket képes bizonyos fokig visszatartani, vagy elroncsolni. Ezt könnyen bizonyíthatjuk is. Ha egy körülbelül másfél méter hosszú csövet finom szemcséjű kerti földdel töltünk meg s azt függélyesen állítva felső végén apránkint festett vízzel öntözzük mindaddig, mig a viz a másik végén szivárogni kezd, úgy azt tapasztaljuk, hogy az alsó végén kiszivárgó viz teljesen színtelenné lett. Ugyancsak, ha ilyen csövön bűzös folyadékot szivárogtatunk át, azt átszivárgása után szagtalannak találjuk. Ezekből tehát az következnék, hogy egy négy méternél mélyebb kutban föltétlenül egészséges ivóvizet találunk. De ez csak az esetben áll, ha a talaj, melyen a viz keresztül szivárgott, eléggé tömör s repedésekkel nem bir, mert természetesen a repedésen folyó viz nem szűrődik. Azonkívül a talaj szűrőképessége is, ha állandóan hosszabb ideig igénybe van véve, kimerül. Ez az oka, hogy népesebb s régen lakott helyek kútjai általában rossz vizet adnak. De lehet a talajnak más hibája is. Mint említettem, az azon keresztül szivárgó viz abból sókat old fel, melyekre a szervezetnek bizonyos fokig szüksége van. A különböző talajnemekben az ilyen oldható sók különböző mennyiségben képződnek, a fertőzött, továbbá meszes talajnemek általában többet termelnek s adnak át a víznek. Az ilyen vízzel a szervezetbe jutó nagyobb mennyiségű só, ha nem is mindég káros, de legalább is fölösleges. Ha a viz mészvegyületeket tartalmaz nagyobb mennyiségben, akkor keménynek mondjuk. A kemény viz ha sokáig áll üvegedényben, elhomályosítja. Főzve megzavarodik s üledéket ad. Száraz borsó főzve nem puliul meg benne. A szappan abban nem jól habzik s mosásra nem alkalmas. getés közepette, vágtatva érkezik az egyik cirkáló huszárcsapat és jelenti, hogy Vácon a Hétkápolnánál az ellenség szintén ütközetre készül. A hir valónak bizonyult. Az ellenség a Gombás patak mögött a mostani Diadal-téren állott csatasorba, kellőképen megerősítvén a kőhidat. Ramberg tábornok időközben megbetegedett s helyette Götz tábornok vette át a parancsnokságot. Damjanich a vasúti töltés mentén helyezkedett el s azon reményben, hogy Klapka már Verőcén van — úgy 1U óra tájban — megszólaltatta ágyúit. Az ellenség is hevesen kezdett tüzelni s csakhamar az egész vonalon megkezdődött az ütközet A vitéz honvédek nem törődve az ellenség kartács-záporával egyenesen a kőhíd felé törnek. Övék a győzelem, ha ezen keresztül jutnak. A dobok peregnek, a futó paripák nagyokat horkantanak, puskaropogás, ágyudörgés tölti be a levegőt. Csillognak a szuronyok s hullik a lelkesítő vezényszó: „Előre!“ A lengyel légió és a Wáza-féle zászlóalj meghátrál. Éhkor Földváry a 3-ik zászlóalj elén — kezében a Szűzmáriás lobogóval — tör a hidra. Két lovat lőnek ki alóla, de Föld- váry sértetlen marad. Erre a legnagyobb Nyelvében él a nemzet. A forrongó JELoroátország. Ennek a mintájára hány nagyhangú címet ki nem találnak az újságírás futoncai, hogy minél nagyobb lármát csaphassanak kisded híreiknek. Csak úgy hemzseg az újságokban a sok ily cim: A kiöntött Duna, A királyváró Sopron, Az ünneplő Zenta, Az égő Balkán, A megrend- szabályozott hiúmé stb. Én istenem, hiszen ezekből csak egy-egy van s ez egygyel szemben nem lehet egy másikat,állítani! Az égő Balkán pl. lel tételezi, hogy van még egy nem égő Balkán is. a királyváró Sopron hallatára azt kell hinnünk, hogy van egy más Sopron is, mely ezúttal nem várja a királyt. Azt hiszik némely emberek, hogy ha lehet ezt mondani: A kiöntött folyam, a tüntető város, a lázongó katonaság, akkor már minden mondható lék nélkül is helyesen. Nemi világért sem. A miből, vagy a kiből csak egy van e világon, annak elejébe meg különböztető jelzőt tenni szükségtelen is, balgaság is. Azt a jelzőt lel kell cserélni, vagy pedig birtok- viszonyt kell alkotni, pl. igy: Forrong a Balkán, vagy a Balkán forrongása stb, * Kiadás. Sokszor hallunk ilyeneket. Ez a tészta, az a hús nem kiadó, vagy nem kiadós. A búza, vagy burgonya az idén nem volt kiadós, a szőlő azonban nagyon kiadó volt stb. — Ez is német fordítás, mint annyi sok más. Még pedig szolgai fordítás, melyet magyarul másképen kell mondani. Pl. Ennek a tésztának nincs szaporája, nem szapora. Némely ember munkája nem kiadós, ehelyett: A munkának nincs szaporája, nincs látszatja. A szőlő jól eresztett, a búza keveset eresztett. Némelyik tűzifa, kőszén nem kiadós, e helyett: nincs szaporája, nincs melege. A disznótartás nem volt kiadós, e helyett: nem volt gazdaságos, nem volt hasznos. A laadó szó csak abban az értelemben használható helyesen, a mikor visszavezetelszántsággal gyalog rohan előre s borzasztó öldöklések közepette, elfoglalja a hidat. Az ellenség megfutamodva a vasúti töltésen keres menedéket. De a leghősiebb ellentállás dacára sem képes helyét megtartani. Azután a városba húzódik s még egy erős utcai harcban próbálja visszaszorítani a honvédeket. De hasztalan. A honvédsereg rettenetes mészárlás közepette utcáról-utcára kergeti az ellenséget. Maga Götz tánornok is egy gránátszilánk által fején megsebesül, lebukik lováról s a magyarok fogságába kerül, hol néhány órai szenvedés után kileheli lelkét . . . A rettenetes mészárlás után több, mint 2Ü0 osztrák harcos holtteste borította a csa- tatért s vagy 300-an közülök a magyarok fogságába kerültek. A honvédek közül azonban csak kevesen estek el a csatában. „Délután négy órakor Damjanich már a püspöki palotában fogadja Vác ujjongó népének szerencsekivanatait s a derék polgárság örömrivalgások és éljenzéssekkel üd- vözlé honvédtestvéreit; fazekakban, dézsákban hordta eléjük az utcára a sok jó bort. A váci szépek pedig virágkoszorukat dobá- lának utjukba és csókjaikkal enyhítették a győzelemben eltikkadt hősöket . . he tő arra a tényleges műveletre, hogy az ember valamit kezéből kienged, kiereszt. így kiadó lehet a lakás, a föld (a-tulajdonos kiadja kezéből a használat jogát) Kiadó a laptulajdonos, ki az elkésett lappéldányokat kiadja kezéből; kiadó az, a ki a bevevőnek ellentéte. Flelyes még a kiad használata akkor is, ha a cselekvésnek irányát festi le, pl. kiad valamit az ablakon (t. i. a szobából), kiadja gyermekét falura, vagy német szóra (a saját otthonából, családjából). Kiadja pénzét (zsebéből, kezéből) kamatra stb. Ez értelemben használva helyes a kiad, kiadó, kiadós, de a szapora, szaporában, sok, kevés, nagy, kicsiny, sovány, kövér, gazdag, szegény, bő stb. jelentésben német izű — kerülendő. Bongor. Hírek. — Közgyűlés a városházán. Holnap, csütörtökön délután rendes közgyűlés iesz a városházán, a mely tekintve a hosszú tárgy- sorozatot, elég hosszúnak is ígérkezik. A szokásos apróbb bejelentések után bizottságot kérnek a város alkalmazottai elkészült nyugdijszabályzatának felülvizsgálása, elkészült az építkezési szabályrendelet is, ennek megvizsgálására is. Ez a közgyűlés fog hirdetést közzétenni, bogy az Iparudvar alsó kertjét 12 ezer koronáért eladja. Jelentést tesznek a vadászterületek bérbeadásáról, a Petőfi-utcaiak kérelméről (csatornát és kövezetei kémek), valamint arról, hogy Regele Géza városgazda kegydijazását kérte. A men- hely segélyének 600 koronával való felemelését kérik, ugyancsak időszerű a kegyes- tanitórendi főgimnázium segélyének felemelése is, ezekről is a csütörtöki közgyűlés fog gondoskodni. Szóba kerül a kosdi út kiépítése, a mi miatt a kosdiak már feljelentéssel fenyegetődznek a minisztériumnál. Az uj városházi pincét vendéglőnek akarják berendezni, erre a miniszter segélyt ad, ha váci gazdák borait mérik ott. A közgyűlés kérni fogja ugyancsak a földművelésügyi minisztert, hogy Vác vízvezetéke ügyében a- Buki- nál mielőbb szabályozza a Dunát s hogy benne lesznek a kérésben, hát kérik a városi villamostelep részére az államsegélyt az iparpártolási törvény alapján. Ezeken kívül még egy csomó telek- és illetőségi ügy lesz napirenden, a miből látszik, hogy a városatyák küzdelmét ugyancsak igénybe fogják venni a rendes közgyűlésen. — A Tulipán-Szövetség közgyűlése.Egy évi buzgó és eredményes munkásság után vasárnap délelőtt a siketnémák intézetének tanácstermében tartotta meg rendes évi közgyűlését a Tulipán-Szövetség — Magyar Védő Egyesület Vác és Vácvidéki fiókja. Ott voltak városunk társadalmának a minden jó, szép és nemes eszmékért lelkesülő tagjai. Dr. Göndörné, özv, Gseleyné és Köhlerné a közgyűlésről való elmaradásukat kimentették. Borbély Sándor elnök rajongó hazaszeretettől izzó beszéddel nyitotta meg a közgyűlést. Dr. Göndör Sándor indítványára e megnyitó beszéd, az utókor okulására egész terjedelmében jegyzőkönyvbe vétetett. A közgyűlés jegyzőkönyvének vezetésére az elnök Zdborszky Árpádot, a jegyzőkönyv hitelesítésére pedig Kralcker Káhnánnét és Dobó Katót kérte fel. A közgyűlés Batthyány Lajos grófot, minta központ elnökét üdvözölte. Ezután Vatter Ferenc titkár az egyesület egy évi működé-
