Váci Hirlap, 1908 (22. évfolyam, 1-98. szám)
1908-01-15 / 5. szám
2 VaCI hírlap latságokat. Arról meg ne is beszéljünk, hogy hány gyermek néz a kancsó fenekére és hány gyermek hall ott trágár szavakat. Az volna legnemesebb embervédelem, ha legalább azokat, kik ifjúan, vidáman, egészségben növekednek, megóvnánk őket, ép testével és ép elmével adnánk át az életnek, mert megúszni az élet folyamát úgy is olyan nehéz lesz hova-tova, hogy bizony nagyon is erős emberek kellenek hozzá. Vir. Hírek. A Tulipán beszámolója. A Tulipán-Szövetség fol}ró hó 9 én népes választmányi gyűlést tartott, melynek főtárgya a karácsonyi magyar vásárról való beszámolás volt. Jelen volt a gyűlésen báró And- teánszky István is, a karácsonyi vásár védnöke. A gyűlést elöljáró beszéddel Borbély Sándor egyleti elnök nyitotta meg, a ki eznttal is meggyőződéssel hangoztatta, hogy a nemzetek nagy versenyében nem az ellankadtság, hanem az önbizalom, nem a tétlen önmegadás, hanem a cselekvő munkásság, nem a világpolgárias hideg érzés, hanem az erős faji meleg vér lüktetése tarthatja fenn a magyart.Majd a szövetségrendezte karácsonyi vásárról szólva reámutatott a magyar ipar pártolása érdekében tett első tevőleges mozgalomra, melyet a Tulipán-Szövetség kezdeményezett és hajtott végre. Résztvett ez üdvös mozgalomban az egész város társadalma, sőt még a vidék is. Százalékokban kifejezve: az anyagi nyereség lapján talán nem volt oly nagy az eredmény, mint a milyet egyikmásik kereskedő ember vérmes reménnyel várt. De hiszen e vásár nem is arra való volt, hogy felülmúlja, elhomályosítja a bolti forgalmat. A legtöbben megkapták a szokásos százalékot, némelyek számottevő haszonnal is mentek haza a vásárról, anyagi kára nak, az élő gomolyag meg-megáll egy pillanatra. aztán megrohan újra eszeveszetten, bőgve, ordítva száguld mind előre; hová? Alkalmasint — ütődött fejembe a gondolat,—- vísszekerültem, visszaaludtam egy éjjel alatt néhány ezer évet, a nagy népvándorlás korszakába és most valamelyik hun, vagy gót fejedelemnek a csordáját hajtják. Embereket nem láttam csak bikacseket, fonott szijostort, barmot kormányozó szerszámokat. Később egy-egy emberi báránybőr kucsma mozgott tovább az ablak szintjén. Tetszett nekem a dolog igy és nem akartam megtudni az igazat: félig ébren, fekve néztem tovább a menetet. A gulyába belekeveredett a ménes is, hosszuszőrű sovány kis lovak, • kötőféken vezetve, szőrén ülve; öt paraszt és muzsikát nem látott cigány hajszolta szegényeket. Jöttek tehéncsordák, az elmaradhatatlan asz- szony néppel, szomorú üszőborjukkal, re- kedthangű kutyák kíséretében. Kora ősz volt és szikrázó nap-porban ragyogott és füstölgőd az egész, egy teljes óráig, inig igazán reggel nem lett. Akkor aztán az állatrohanás meg-megszünt egy-egy pillanatra és messze-messze múltból való, ősrégi keleti hangon, de magyar nyelven kelten is éneket sírtak arról, hogy: »vaknál vakabb, világtalannál világtalanabb vagyok . . vagyok!« Dicsekvés és páthosz volt e siralomban, inig a másikban düh és követelődzés: >A lábam elszáradt, elszáradt a két lábam!« Fölállottam az ágyamban, hogy megnézzem a két nyomorékot, a ki e roppant sokadalomban olyan .szőnyű lármát cselekszik. Nem vollak már pedig senkinek sem volt egy fillérje sem. Az anyagi eredményen felül azonban meg volt a vásárnak az az erkölcsi haszna, hogy a közönség szemmel láthatólag meggyőződött a felől, hogy mi minden kerül ki már magyar kézből és elég jó minőségben, a miért kár, sőt bűn idegen országba engedni pénzünket. A férfiakat nem számítva száznál több nő volt, ki a magyar vásár eszméjének szolgálatába állt és mint háziasszony, elárusító és pénztáros közreműködött ingyen, jó szívvel, lelkesedéssel. Ennyi ember legalábbis ugyanannyi családot jelent és ha az illető kereskedők is igyekeznének e családokat magyar áruval kínálni, ellátni, bizony a magyar iparcikkek forgalma nagyobb lenne s folyton nagyobbodna. Mert ne felejtsük, hogy e vásár nem azért rendeztetett, hogy ez alkalommal kiadjuk minden lelkesedésükkel s aztán lelkiismeretfurdalás nélkül tovább is bécsi viganóba járjunk s brüni posztót stb. vásároljunk. Nem! ez a vásár csak kezdet, útmutatás volL, hogy mi jót tudhatunk már tenni és kell cselekednünk ezután a magyar ipar javára. Ezt pedig a kereskedő és a közönség együttes akarattal kell, hogy végrehajtsa. Volt aztán még egy megbecsülhetetlen haszna e vásárnak, az t. i. hogy a város társadalmát a közös eszme zászlója alatt kedélyes társasággá hozta össze, a hol minden jelenlevő jól érezte magát. Ez pedig tagolt társadalmi életünkben figyelemre méltó jelenség. Nem is késett az elnök hálás köszönetét mondani a résztvevőknek az ügybuzgó lelkes és hasznos közremunkálásukért. (ügy tudjuk, hogy ezt másképen is igyekszik kifejezni az elnökség. — Szerk.) Főképen báró Andreánszky István védnök személyének szólott ezután az elismerés. Az elnöki megnyitó után Vutter Ferenc egyesületi titkár és lovag Fodor Imre pénztáros számolt be a vásár részleteivel. Kisehol, úgytátszik kocsin-koldulók voltak, és elvegyültek a vásárban. A ház előtt már javában átlóLt a téesői vásár; ezt tudnom kellett volna. Kinyitottam az ablakot, hogy élvezzem az életnek ezt a legklaszikusabb zaját, a legszebb színeket, a melyek magyar szemnek csak lehetnek a földön. Itt vannak a kis falvak, a hegy, a tanya, mindeféle faj és vidék. Magyar, oláh, német, tót, orosz, még is, mind a jellegzetes, évezredes arcukkal, ősi ruhájukban, a jellemző állataikkal és a saját nemzeti izraelitáikkal, akik a meleg napon is olyan erősen föl vannak öltözve, mintha a üűs bibliából most léptek volna ki. Csupa festmény mind, de nagy lármával illusztrálja magát. Irányítja földijét a sokadalomban és közülök egy ime, az egyszerű nép naivságát nyilván kihasználva, megfeji az eladó teheneket; úgyis elapad a tejük, a mikorra az uj gazdához hazakerülnek. A zsidó arca ragyog a boldogságtól, a mint a teli zsétárt nézi, de abban a pillanatban, a mikor dicsekedve örül, egy kis növestelién kirúgja kezéből a zsétárt és nagy nevetség közepette a tejet megissza az ember katlanja és a föld. A nagy szarvasjószág rohanása beáll; a vásár elhelyekedelt. Csodálatos, ezt még sohasem láttam: csupa hősnő tartja az eladó marha kötőfékjét. Valami román falu kölön vásárja lehet itt elől, öles asszonyok, erősmellű lányok, kámeákról ismerem az arcélüket. Szégyenük a beszédet, de a szoknyájuk oldalt meghasitva, ha a szél meglebbenti, a húsok látszik; meleg lázi márványból való, emeljük ezekből, hogy 46 kiállító vett részt a vásáron, 100-nál több volt az elárusító nő, a vásár bevétele közel 9900 korona volt, a szövetség pedig annak dacára, hogy tetemes kiadásai voltak, nem fizetett rá a vállalkozásra. Megállapittatott továbbá az egyesület közgyűlési ideje, végül pedig kimondatott az a határozat, hogy a választmányi gyűléseken ezután a nem választmányi tagok is megjelenhetnek, mint érdeklődők és tanácskozók, csak épen nem szavazhatnak. A választmány kiegészítvén magát Jelinek Ágostonnal, a gyűlés véget ért. — A muzeum-egyesüíet közgyűlése. A nagy közönség élénk érdeklődése mellett tartotta a muzeum-egyesület évi rendes közgyűlését az elmúlt vasárnap. A városház nagy termét megtöltötték a népes egyesület nagyszámú tagjai és a sok vendég. Dr. Trayor Ignác elnöki megnyitójának keretében hosz- szabb—felolvasást tartott b. Vác remetéről, kinek a Pestvideki Nyomdában készült sikerült képét az ülést megelőzőleg osztották ki a megjelenteknek. Az érdekes modorban előadott fejtegetéseket örömmel hallgatták és megéljenezték. Majd Horváth Károly k. r. tanár szavalta el Agárdi László k. r. tanár alkalmi költeményét b. Vác remetéről, ügy a szép szavalat előadóját, mint költőjét lelkes ovációban részesítették. Ezután Dr. Revesz Sándor olvasta, fel titkári jelentését, melyben apró részletességig hű képet nyújtott az elmúlt év munkásságáról. A beszámoló végén szívélyesen üdvözölték a titkár-felolvasót. Majd a titkári szék betöltése következett: a közgyűlés egyhangúlag dr. Révész Sándort választotta meg az egyesület titkárának. A következő tárgy á számvizsgáló bizottság jelentése és megválasztása volt. A jelentést iSzoto- fmed József olvasta fel. A számvizsgáló bifehér és rózsaszín. A nők, elpirulnak, a mint a kupec megkérdi a telién árát. Nem volna-e jó egy ilyen nőt megvenni az anyjától, kinevelni és elvenni feleségnek ? Egyelőre, úgy gondoltain, jobb tesz felöltözni, azután ki a vásárba. Kikiabáitam, hogy az amerikai asszony hozzon mosdó- vizet. Nem feleit senki, alkalmasint kint voltak a vásáron. A szopos beszélgetett a macskával és a mikor kimentem Hozzájuk, tud- tómra akartak valamit hozni, nem ók teiiet- lek róla, ha én nem értettem meg, unt. Az asztalon kenyér volt és tej, kínálás nélkül ettem belőle, a mibe a gyerek is, macska is belenyugodtak, természetes, részt, kértek maguknak is. Azután tudtokra adtam, hogy én megint elmegyek aludni. (Jgy éreztem, most egyben kipóLoioin az utolsó evek álmatlan éjjeleit. Befordultam a meszelt fai fele és megint aludtam hajnalig. Nagy éhségre és arra ébredtem föl, hogy a másik szoljában beszélgetnek. — Hát kend hazajött, hazajött keni ? Nagy hajóval jött? — szólott egy asszony-hang. — Azzal, azzal. — Miért nem irt kend, hogy gyón ? — Alkalmasint az a hajó hozza, a mivel én gyöttem. — A gyerekekre nem kérdez kend. Engem nem csókol kend ? — Látom, hogy alszanak. Nappal csak nem akarsz . . . vásárkor . . . — Ez a nagy lány . . . Nem szép lány. Ezt már bekúldhetted volna Szigetre, peszt- rának.
