Váci Hirlap, 1908 (22. évfolyam, 1-98. szám)

1908-03-25 / 25. szám

Huszonkettedik évfolyam. 25. szám. Vác, 1908. március 25. Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, Felelős szerkesztő és laptulajdonos: negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér. Nyüttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Gondolatok. Vác, március 23. Itt a tavasz, mutatja a kalendárium, de maga a természet is, az enyhe szellő és a derűs napsugár. Minden élet forrása, a fény­szóró napisten, a mely egész télen át hűtle­nül másfelé csapongott, ismét frigyre lép a mi földrészünkkel, a mely áldott lesz s örö­mében és boldogságában ékes virágot tűz a a homlokára. A szerelmes napsugár forró csókot lövel a földre s a boldog nászt édes zenével kiséri a selymes Zefir fuvalma, ma­dárseregek csicsergése és a gyermekszivek ujongása. Mióta a világ áll, az élet mélységes átér- zőinek, a poétáknak ajkán dicsérete zeng a tavasznak, a mely az élet ébredésének, meg- ujbodásának misztériumát hordja gyöngéd szárnyán. A tavasz az élet reménye, az éb­redő vágynak és az édes ábrándnak jelképe. Tavasszal született a szabadság és tavasszal történt a világ megváltása. A természet bámulatosan kezd ébredni, mintha minden sugár egy uj növényt, min­den növény száz meg száz kis állatot s minden virág tarka lepkéi, daloló madarat csalna maga után. Tarka virágok mosolyog­nak mindenünnen felénk, a rétet már zöld gyep fedi és a felette ellengő szellő bárso­nyos utón sétál végig. Az erdőn a száraz haraszt fölé örökzöld és viruló mohák von­nak tarka szőnyeget, a cser felteszi büszke Az egyetemes gép. 2 írták s a váci Tulipán-szövetség febr. 29.-i teaestélyén felolvasták Györgyfy Ákos és Szentgyörgyi Gusztáv. Láthatják Tisztelt Hallgatóink, hogy mi szerények vagyunk, grasszálni, brillírozni nem akarunk. Ha találmányunkat az eddigi feltalálók mintájára kereszteltük volna el, úgy mai felolvasásunk csupán emiatt is, né­hány órát vett volna igénybe. E minta el­fogadása esetén körülbelül ilyen lehetett volna e gép neve dióhéjban kétezredrészre összeszoritva: Univerzi-onomato-auto-hekto lito-sapi-grafi-loko-hipo-mono-i nduk to-akku- mo-verklio-fono-motográf. Hogy tiszta képét adjuk a dolognak, tüneményes gépünknek, az Igen Tisztelt Hölgyeink és Uraink, kívül­ről épp olyan mint belülről. Igaz, hogy a bel­seje nem látható, de hát ez mit sem tesz! Méretei, hosszúsága, magassága, szélessége, mélysége folyton vetekednek egymásssal. Még pontosabb adatokat már csak azért sem adhatunk, mert úgy alakja, mint méretei folyton változnak. Anyaga: balzsammal im­pregnált csomagolópapirosból sajtolt alumi- niom. Hisz ez közismert anyag, Színe: nap­sütötte őszi ködből holdvilág mellett fehéret mutató karmin zöld, a mely kellő megvilá­gítás mellett függönyön keresztül tekintve cinóberkéket még tükörvetités mellett sem mulat. Súlyai: 1 és 5000 kgr. Ize: az afrikai eszkimók nyelve szerint kohbritojás-szerű; koszorúját és az illatos hársfa világos zöld ünnepi ruhát ölt. Egész nap illat, dal, élénk pezsgés, fejlődő élet mindenütt úgy, hogy a szív ennyi örömre megittasodik. És ha az alkony beálltával a fészkéhez visszatért fecske elcsicseregte esti dalát, akkor a ta­vaszi esték kedves hangversenye veszi kez­detét. A gyümölcsfákat bogarak zsongják körül s nekimenve egy-egy törzsnek, nagyo­kat koppannak. Kint a nyirkos réten a buj­kálva szaladgáló haris szava harsog fel hol itt, hol ott. A zöld vetés közül a fúrj édes »pity-palaty«-a hangzik s mikor »harmat van már a virág szivében«, akkor megzendül a csalogány is a vad cserje bogán. így megy ez késő éjig; az édes illat ki nem fogy, az örömdal el nem hal és a Hold csendesen haladva tova, ezüstfátyolt sző a fák, bokrok, a zöld vetés és csillogó ér fölé . . . A természet megujhodik, de lesz-e nekünk is megújhodásunk, feltámadásunk? Eljön-e az az idő, a mikor feltámad valahára a nem­zeti önérzet, a faj szeretet érzése, a nemzeti nagy aspirációkért való lelkesülés, a mely munkájával meghatványozza a nemzet erejét, minden tagját átformálja a saját képére s megteremti a nemzeti államot a maga fen­ségében és hatalmában? Másutt a legszélsőbb pártok is összeolvadnak a hazaszeretetben, a hazáért való önzetlen munkálkodásban, nálunk azonban — mindez nevetséges, mert mit nekünk magyar imperializmus, magyar hadsereg, magyar képviselet, nemzeti inul­a hontvármegyei japa-papunok szerint bölény- agyarból készült debreceni felfújt kocso­nya-íz; szerintünk azonban inkább hasonló az általunk még nem élvezett mimóza-már­táshoz. Szaga: határozottan valódi magyaros Tulipán illat, egyenesen Hortobágy csikósá­nak szűréről letépve. Halmazállapota: a kö­rülményekhez képest változik, de legtöbbször a 4. dimenzió szabályainak megfelelőleg álla­podik meg. Alkatrészei: épp úgy, mint maga a gép, az előbbi anyagból vétetett. Van benne : 25312 csavar, három és félszer annyi rugany hengere félannyi, lemeze valamivel több, a billentyűk száma tetszésszerinti, húr éppen annyi van benne mint kulcs, az pedig éppen annyi mint a kapocs, van azután még benne néhány száz óraszerű szerkezet, pár ezer villamosságot szívó tű, ugyanannyi meleget, viliágosságot, sebességet, lassúságot gyűjtő és megtartó akkumulátor módjára működő kockás cukorsöveg. Gépünk lelke s ez a titkok-titka: egy a kö­zepében szabadon álló baj tűhöz hasonló ci­pőgomboló. Miután Tisztelt Hallgatóink tiszta képét alkottak egymásnak csodásán bonyo­dalmas és mégis egyszerű gépünk szerke­zetéről, ezáltal annak titka már is közkincs. S mind ezért ezideig nem kérünk egyebet, mint még egy pár óráig tartó figyelmet, a csokrokat majd később, hogy gépünk műkö­dését és tulajdonképeni rendeltetését feltár­juk. Hogy kézzel foghatóan beszéljünk, ime tunk megbecsülése, — a fődolog az, hogy modernek és tudósok legyünk. Németországban, — a melynek sokkal ki­sebb történelmi múltja van, mint nekünk — összeböngészik a kelta, a skandináv mitoló­giát és rájuk fogják, hogy az germán, tehát német, azután izgató irataikkal, térképeikkel behálózzák az egész világot, a hol csak egy szál német akad és milliószámra terem a meg nem történt dicső harcokat zengő vers­kötet, meg regény, a mely ugyan nem ko­moly tudomány, de belopózik a nemzet szi­vébe, leikébe s idők folyamán öntudattá válik. Nálunk? A nemzetet alkotó tömeg alszik, a virrasztóknak pedig nincs elég személyes bátorságuk ezt a végzetes álmot háborgatni. Szabad a szó, de hamis a hang, a mely kiejti és legtöbbször hazug farizeus. Hazugság az, hogy erősek, hogy nagyok, hogy szabadok, vagyunk, tudva nem mondunk igazat, a mi­kor azt állítjuk, hogy: él nemzet e hazán. Vagy már élet lett a lassú haldoklás, a ká- bultság is? Nem tudjuk nevelni a közönsé­get, hogy minden izében magyar legyen és ne érdekelje őt jobban a marokkói szultán, avagy egy amerikai táncosnő, mint a szé- kelység pusztulása. Az erősek nem állanak össze a társadalom megteremtésére s a mikor legnagyobb fejedelmeinket pongyolában vi­szik a színpadra, nem vesszük észre, hogy mocskos az a gúnya azokon a szent alako­kon. Nem törődünk azzal, hogy germanizál­egypár példa: Vegyük mindjárt a mai estét. Mi minden kellett ebhez?! Egy néhány hé­tig tartó előkészület, előértekezlet, vita, egy méter mázsa meghívó, egy csomó fiák kér, sok tea, viz, cukor, rum, citrom, asztalkendő, kanál, cigány, pincér, rendező, táncos, vilá­gítás, fűtés, parfüm és főleg közönség. S min­dez miért? Mert még a régi rendszer alap­ján lett lebonyolítva. Megjegyezzük, mi is még e korhadt rendszer alapján jutottunk ez asztal mellé, de fogadjuk, hogy utoljára, mert már ha holnap is valaki ilyen tea-es­télyt akar rendezni, gépünk nyomán azt minden különös előkészület nélkül megcsi­nálhatja. Nézzük, hogyan? Beül a gépbe. Megnyomja az egyes számú billentyűt. Végig gondolja az egész ügyet, hogyan, hol és miként kívánja azt megtar­tani. Aztán tovább nyomkodja a megfelelő billentyűket. Jelen esetben a 8., 19-es, 37-es, 93-as, 59-as, a 0216-osat, a 316-os á, b, c, g, y, billentyűket, heakasztja a nagy X kap­csot a kettős Há csavarhoz, ezzel egyszers­mind összekötötte a gép fenekén lévő Tuli­pán-csapot a gép hal, felső sarkában lévő a parfümöt sugárzó tartállyal s minekutána a dádé szelepet megnyitja, rálehel az egye­temes lemez belélére s nyugodtan kilép a gépből. Ez egyszerű eljárás után a többi már nem az ő dolga. A gép látható módon eltűnik s fél hat felé izzadtan bár, de hideg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom