Váci Hirlap, 1908 (22. évfolyam, 1-98. szám)
1908-03-22 / 24. szám
Huszonkettedik évfolyam. 24. szám. Vác, 1908. március 22. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17 Gyermeknap Vácon. Vác, március 21. Két esztendővel ezelőtt alakult meg Budapesten az „Országos Gyermekvédő Liga.“ Szociális gondolkozású, tetterős egyének alakították a célból, hogy a társadalom mostoha gyermekeit az utca sarából, posványából kiragadják, hogy megakadályozzák a bűn lejtőjére bukásukat, hogy megmentsék a börtöntől, hogy megtartsák őket a társadalom tisztességes, becsületes tagjainak s a haza munkás polgárainak; a végből, hogy a gyermekvédelemre vonatkozó törvények rideg keretei szeretettel töltessenek meg; a végből, hogy magyar nemzeti érdekeket istápoljanak. Arra nézve, hogy e célokat miként szolgálja a liga, azt hiszem, élénk világot vetnek az alábbiak. A liga azokat a 15 éven alul levő gyermekeket, kiknek nincsenek szülei, gondozói, vagy a kikről ezen bármi oknál fogva kellően nem gondoskodnak — s igy erkölcsi züllésnek, romlásnak vannak kitéve, — kiszakítja a romlást hozó körből s állami gondozásba juttatja. Midőn a szülők, az özvegy, a hajadon anya önhibájukon kívül nem képesek gyermekükről gondoskodni, a törvény szétíépi az összekötő kapcsot — elveszi a gyermeket a szülőktől s állami gondozás alá helyezi, nevelő-szülőhöz adja. Ilyen esetben a liga azon munkálkodik, hogy az ilyen ellátást igénylő gyermekek, hacsak köztekintetek — a gyermek egészségének, életének, erkölcsiségének megóvása — nem parancsolják, ne szakittassanak el a szülői háztól, ne tépessenek le az anyai kebelről, hanem hagyják meg a szülőnél; a liga gondoskodása azonban arra irányul, hogy keresethez jusson. Az apának munkát szerez; az anyának varrógépet, vagy más kereseti eszközt ad és megrendelést nyújt s igy biztosítja a család megélhetését. Ez által önbizalmat önt a család- fentartó leikébe, a ki ujult erővel, föléledt reménnyel veszi föl ismét az élet nehézségeivel való küzdelmet, a szülő tevékenységében példát mutat arra, hogy ha élni akar, majd neki is dolgoznia kell s végül mentesiti a gyermek 7 éves koráig az államot, 7 éves korán túl pedig az illetőségi községet a tartásdijak viselésének terhétől. Elkerülhetetlen szükség esetén anyagi támogatást nyújt. A magyar nemzeti szempontokat akkor szolgálja, midőn a nemzetiségi vidékek elhagyatott gyermekeit veszi gondozásába s magyar nevelő szülőknél helyezvén el, őket nyelvükben, lelkűkben magyarokká nevelteti. Ezek a liga áldásos működésének egy-egy kiszakított esetei. De ezekből is megállapítható munkásságának mérhetetlen magyar nemzeti, szociális, közrendészeti, közerkölcsiségi srtb. haszna. A liga céljait, munkásságának felette hasznos voltát megértették a hatóságok is. Ennek a megértésének következménye az, hogy Pestvármegye alispánja ez idén hivatalos leiratban fölkérte városunk polgármesterét is, hogy rendezzen gyermeknapot, vagyis nyújtson módot Vác város közönségének arra, hogy filléreivel hozzájáruljon a liga céljainak szolgálatára szükséges anyagi eszközök előteremtéséhez. A polgármester e sorok íróját bízta meg a gyermeknap rendezése körüli teendők ellátásával. E megbízatásomnak eleget teendő, — ezen az úton azzal a kéréssel fordulok Vác városnak minden rendű és rangú lakójához, hogy e munkámban jó szívvel, tettel, tanáccsal s kegyes adományaikkal segítségemre lenni szíveskedjenek. A gyermeknap folyó évi április hó 2-án és 3-án (csütörtök és péntek) fog megtartatni. Az adományok gyűjtésére három gyüjtőszek- rény — urna — fog a város különböző helyén felállittatni, melyek az adakozók filléreinek befogadására szolgálnak. Az urnákkal való gyűjtés sikere érdekében teljes tisztelettel fölkérem a város magyar lelkű hölgyeit, hogy vállalkozni méltóztassanak arra, miszerint óránként, vagy két óránként felváltva, kettesével-hármasával az úrnáknál fognak tartózkodni s az arra haladókat filléreiknek, garasaiknak az urnába dobására fölkérni. A székesfővárosban e tisztet Edelsheim Gyulayné, Batthyányi Lajosné, And- rássyné stb. grófnék teljesitik. Arra vagyok bátor még a hölgyeket kérni, hogy a további teendők megállapítása, esetleg megbeszélése végett szives elhatározásukat, jobban mondva vállalkozási készségüket velem március 24-ig közölni méltóztassanak. Fölkérem továbbá a város kereskedőit és iparosait, hogy a jelzett napokon a kirakataikban kifüggesztendő hirdetménnyel tudassák, hogy a gyermeknapot megtartják, vagyis az napi bevételükből valamelyes összeget a Liga céljaira szentelnek. A vonatkozó hirdetményeket bármikor készséggel fogom rendelkezésükre bocsátani. Az adományok vagy hozzám, vagy Az egyetemes gép. írták s a váci Tulipán-szövetség febr. 29.-i teaestélyén felolvasták Györgyfy Ákos és Szentgyörgyi Gusztáv. A Holdban megjelenő »Szálka« című tudományos folyóirat — mely az ottani országos aszfalttársaságnak félhivatalos lapja — múlt évi 16. számában egy pályázati hirdetést közölt, mely a következőképen szólt: »Világ- pályázat! Feltalálandó egy lehetőleg sokoldalú gép, mely az egyes világtestek közötti űrt áthidalja és mely az összes élő és nem élő lényeket maguk és az összes elemek urává tegye. Pályázhat bárki. Dij: a Szaturnusz három mellékbolygója. Pályázati határidő: 1908. március 1. Személyesen adandó át itt a Holdban . . . Hieroglif aláírás . . .« E feltűnést keltő sorokat bizonyára Önök is olvasták. Mi is olvastuk s rögtön gondolkozóba estünk, hogyan és mikép lehetne a nevezett bolygót kiérdemelni és elnyerni. Sok főtörés után a mű elkészült, ime itt van. Mielőtt a Holdba szállitanók, megismertetjük Önökkel. Ez eszméről alkotott gondolatainkat a következőkben ismertetjük. Jelige: »Az idő pénz. A pénz pedig drága.« Hogy Edison és Stephenson, Röntgen és Bunsen, Wagner és Ségner, Preccs és Riccs, Voltolin és Franklin, Dunlop és Prokop, Blati és Bawi, Nipse és Morse, Dreisz és Ceis, F'arfler és Manlicher, Dalmayer és Auer, Kempelen és Jürgensen, Heron és Jon- son, Guttenberg és Aberberg, Vatt és Schratt, Celsius és Pinius látszólag hatalmas találmányaikkal a fenti igéket szolgálták, azt nekik ez ideig mindenki elhitte. Különösen pedig elhitték azért, mivel látták, hogy találmányaik révén — melyekkel az időt többé- kevésbbé pénzzé váltották — oly számosán meggazdagottak. E találmányok nagy részének azonban nem annyira a köz, mint a magán érdekek adták meg a virágoztató talajt. S azért van az, hogy világgá kürtőit, sokat igérő találmányaik még most is sokak előtt ismeretlenek. Vaggonszámra menő babérokat arattak az elébb említett urak, az idő pénzre váltása által, de gyorsan száradt el az a tőke, honnét koszorúik ékességeit tépdesték. Mert, mint a statisztika mutatja, a szabadalmazott találmányok feltalálóinak 40%-a már a második évben ráfizetne találmányára, hogy ha azt meghosszabbítaná. Pedig sokan, nagyon sokan vannak, a kik találmányaikkal boldogítani akarják öreg földünk ifjabb és öregebb polgárait. Csak az újvilágban magában évenkint mintegy 25—30 ezer koponyatörő tudós kér és kap szabadalmat előtte nagyszerű találmányára. Az óvilágban szintén ennyi azok száma, a kik jobb ügyhöz méltó szorgalommal mindenáron feltalálók akarnak lenni. Érdemeiket kisebbíteni nem akarjuk, de ha csak futó pillantást is vetünk azon tarlóra, melyen találmányaikat végig tekinthetjük, tisztán csak jóhangzású neveik iránti hódolatunk s az, hogy t. i. ők is feltalálók voltak, mint a hogy mi is azokká lettünk, nőttünk az Istenek végtelen kegyelméből, — tart vissza ettől. Tartsunk szémlét, hogy tulajdon- képen miket is alkottak ! ? Ott van a füleden gombok nagy halmaza, az ujjatlan kabátok, a szárnélküli nadrágok, a tető nélküli kalapok, a talpatlan cipők, a mutató nélküli órák, a búrnélküli hegedűk, a falnélküli épületek, a keréknélküli kocsik, a feneketlen csónakok, a vizi porszívó gépek, a nyári korcsolyák, a szánok sárhányói, a lábatlan asztalok és székek, a hideg sütőkemencék, a tompa tűk, az élnélküli beret- vák, a nyári nagykabátok, a téli teniszruhák, a csőnélküli ágyúk, a téli öntözőgépek, a motortalan automobilok nagy száma stb. stb. Hasznos dolgok ezek mind, azt elvitatni nem lehet; nem is akarjuk. Azt azonban habozás nélkül kimondhatjuk, hogy mindezzel csak
