Váci Hirlap, 1908 (22. évfolyam, 1-98. szám)
1908-01-08 / 3. szám
Huszonkettedik évfolyam. 3. szám. Vác, 1908. január 8. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Eszmék az űrben. Vác, jan. 6. Mondják, hogy az Ige szerint sohasem szabad válogatni a szegények között és inkább részesüljön jótéteményben egy-két érdemeden, mint elessen attól egyetlen érdemes. Helyes ! A közkönyörület gyakorlásában tényleg kell ez a vezéreszme, de hogy a kultúrában is az uralja a helyzetet, ez talán egy kissé elhibázott dolog. Pedig, hogyha kulturális tényezőinket végig vizsgáljuk, nyomban látni fogjuk, hogy ama bizonyos vezéreszme nyomása alatt valamennyi szenved. — Ennek pedig maga az összkultúra vallja kárát, mert el- forgácsolódnak úgy az erkölcsi, mint az anyagi erők. Mert nézzük csak pl. Vácot, hogy még mindig a fülünkben csengő bohókás kupié igy emlékezik városunkról: . . . Annyi benne az egyesület, Hogy alatta majd elsülyed . . . Hogy ez az apróság nem valami költői lendületű dolog, az bizonyos, ellenben, hogy nagy igazságokat foglal magában, el nem tagadható. Tudjuk, hogy városunknak valamennyi egyesülete a kultúra szolgálatában áll. A jótékony egyesületek alapítását az a gondolat szülte, hogy minél inkább segítünk embertársaink földi szenvedésein, annál inkább megtarthatjuk azokat a nemesnek, szépnek, a művelődésnek, mert bebizonyított tény, hogy a nyomor szüli a rosszat, mig az annak karjai közül kimentett ember elkerüli a bűnt. Az ifjúsági egyesületek a léleknemesitést tűzik maguk elé. Ha lélek nemes, benne haSzilveszter estén. Két év ködös, titokzatos határán A múltba visszaszáll tekintetem S nem adva rá, tovább vajon mi vár rám, Elmém nyugodtan megpihentetem. A küzdések morajló tengerárja A célt elérve végleg elsimult, A mi elé lelkem kelyhét kitárja, Azért mégis a kedves, régi múlt. Néhány kép áthat fátyolán keresztül És visszavonja csüggedt lelkemet, Az emlékektől szivem húrja rezdül, Feledni könnyen nem, óh, nem lehet. Örömmel gondolok egy-két virágra. A mely a küzdelem között fakadt S megkönnyezem, tniként a gyönge árva Fájón zokogja el a holtakat. Agárdi László. Hogyan nő fel a magyar lány? A kis médit, (babuska) alig hogy kidugja nóziját a világba, a sok tanti és önkii vetélkedve dicséri, mily cárilih (gyengéd!) kis alakja van. Mikor a magas karos gyermekszékben asztalhoz ültetik, hogy smucig ne legyen a szép piros sure (kötény), felköti a dada a partedlit (állkendő), a mire az van rá- stikkotva, hogy a papa kedvence, mert valótalmas támaszt nyer a kultúra, inig a ki nem művelt ember akaratán kívül is gát a művelődés útján. A többi társas egyesületeknek sincs más céljuk, mint az, hogy érdekszférákat létesítsenek a kultúra előreviteléhez. Más kérdés most már az, vájjon jó-e, hogy pl. egy városban egymástól függetlenül, egymással versenyezve, egymást irigyelve, sok egyesület van? Határozottan nem jó, mert valamennyit más akarat irányítja, e miatt az eszményi cél sem érhető el azon tökéletes alakban, a milyenben kívánatos volna. Az egyesületeknek egyestilniök kell! Valami ideális terv szükséges ehhez. Olyan nevezetesen, a mely egy kalap alá vonja valamennyit és a mely az egyesületek alkotó részeinek önáldozatát együtt tartja és meghatározott irányelvek szerint használja fel. Nézetünk szerint ez a terv nem is vvlna kivihetetlen, mert a mit most kíilön-külön egy célért teszünk, azt egyesült erővel nem csak hatalmasabb arányokban, hanem gyakorlatiasabban elérhetjük. A jövő perspektívája azt mutatja, hogy ez a gondolat valamikor a kultúrházaknál válik valóra, de mindenesetre csakis akkor, hogy ha a műveltség minden halandónak egyenlően tulajdona lesz. Nem azt a műveltséget értjük mi, a mely csak máz alakjában rakódik a külsőre, nem is azt, a mely külső formákban nyilvánul, hanem a lelki műveltséget, melynek első feltétele : Küzdeni a tudásért; második feltétele: Mindent ban ő a papa lieblingje. S úgy el lehet nézni az aranyos kis teremtést, a mint jóízűen majszolja a grizpapit (darakása), ez ízlik neki legjobban, mert ez a leibspeijza. És a mint nő, úgy szaporodik idegen szóismerete. Megtudja a mamácskától, hogy a harisnyát strimflinek, a harisnyakötőcskét strumpádlinak, kabátkáját reklinek, gallérkáját krézlinek nevezik. De hát ne jammeroljunk! A mit a szülői ház elhibázott, majd helyre hozza az iskola. Igen, a „nemzeti nevelés“ szent nevében a kézimunka tanításnak mindjárt első óráján megtanítják, hogy a kötőtűvel gliltt, verkert és nádlis (sima, visszás, mintás) szemeket lehet kötni; aztán nem sokára megtanítják merkelésre, sokkolásra és neccolásra (keresztöltés, hímzés, recézés), majd egy pár cakken (fogas) csipkére. Megtanulnak szépen készíteni krejcöltéses tisch- leifereket, (keresztöltéses asztalfutó) stikkolt, stráfokat (esik), necco/t einzaccokat (betét). Mikor aztán a gondos szülők ruhavarrásra fogják leányukat, ott is ez a nóta járja. Szabnak csinos zsiiponokat, fess gürtniket stb. A szoknyára egypár szájmedlit, (szegélyke), a derékre egy halfaltn.it (öbölránc) tesznek, ha puccosabbnak akarják, nämlich például valami kränchenbe (táncünnep), még flinzerlivel is díszítik (csillámdisz,) És a varrás közben ilyenformán beszélnek: alaposan tudni; harmadik feltétele: Az Alaposság. A ki ezt másként gondolja: téved, mert lelki műveltség magában a tudomány bírásában még nem található fel. Lehet ám müveit az ember akkor is, hogyha a tudományokat nem kultiválja, de igenis gondolkozik és gondolatai által vezéreltetve rá jön, hogy csak akkor szeretik, hogyha ő is szeret, hogy csak akkor tűrik, hogyha mindazon föltételeknek birtokosa, a melyek által embertársai becsülését állandóan kinyerheti. Nem kell ehhez a vallásosságnak külső formákban jelentkeznie, mert a tökéletes ember önmagában tudja Istennek országát; nem kell ehhez újabb divatú ruha; nem szükséges a képmutatás, a látszat hajhászása; ne az ek- zakt tudományok bírása, egyedül erős akarat és egyenes ut! Ez lesz az alapja a jövő művelődésének. Erre irányul a vallás tanítása es ez alapítja meg az emberiség által annyira áhított békét, melynek jegyében megszűnik az elégedetlenség és elmarad az alakoskodás. Milyen gyönyörű kép ez! Vájjon át megy-e a Képzelet világából valamikor a valóságba? Mi hisszük, hogy valóra válik, mert az emberiséget már fojtogatják amaz igazságok, a melyek a téveszmék hatása alatt önmaguktól feltárulnak. Az ember nem lehet örökké önző és képmutató. Ma pedig — talán soha, annyira — az. Z)‘or. — De bő a slussza (kötése) ennek a de- réknek ! — Varrjuk beljebb a kapcsot a sluszbandon (derékkötő)! — Varrjunk a sliccre, (hasiték) még egy drukknöpflit. Ide tartozik még a seszlik (szárnyacska), falsaljak, snurok (zsinór) és pertlik (keskeny zsinór) egész serege, amig kijelentik, hogy a ruha fertig és a mama a varrónővel együtt megelégedéssel konstatálja (megállapítja), hogy fessen (helyesen) áll a lányán és knapp (éppen) pasz- szol (simul) a derekára, nem igen puccos (rikító), se nem slampos (lompos), hanem zart (finom) és nett (takaros) az egész, szóval a kis lány jól néz ki benne. Nem olyan, mint a szomszédék Juliskája, nem olyan snassz (közönséges). De ne passzoljuk el (lopjuk) az időnket és nézzünk ki a konyhára is, mert a kis lány már ott is megfordul, mert nagy sújt fektetnek rá (nagy gondot fordítanak rá), hogy jó háziasz- szony legyen belőle. Ha a sparherd (tűzhely) füstöl, már tud porolni a zupringerrel, hogy ilyen unter aller kritik cselédet hoz. Kiad a spajzból (kamra), nem naschol a dunsztos üvegekből, megfőzi a csuzpajzokat, készít pompás fasirozott (vagdalt) húst különböző pikáns ízű szószokkal (mártás) és Ízletes dinsztelt
