Váci Hirlap, 1908 (22. évfolyam, 1-98. szám)

1908-03-04 / 19. szám

2

V a C I HÍRLAP

De hagyjuk inkább a vásárcsarnoki igazgatót beszélni. 1992—1905-ig az egyes hús és szárnyneműek ára a következőleg emelkedett :

Marhahús 25-28 százalék.

Borjúhús 23—26 százalék.

Juhhus 23 -42 százalék.

Sertéshús 23—26 százalék.

1 pár csirke 51—62 ílillér.

1 tyuk 74—82 fillér.

1 kacsa 74—133 fillér.

1 pár liba 80—406 fillért.

1 liter tej 16 fillér.

1 kiló vaj 30 filllér.

1 kiló lencse 11 fillér.

1 kiló bab 31 fillér.

1 kiló burgonya 41—82 százalék.

Ez a statisztika mindennél többet bizonyit. Olyan élelmi cikkek ijesztő áremelkedésséről számol be, a melyek napi szükségletek. Még a legszegényebb embernek is szüksége van a babra, lencsére, burgonyára. És talán 1902. óta kevesebb terem széles Magyarországon ezekből a terményekből, vagy kevesebbet tojnak a tyúkok ? Ilyent bizonyára senki sem állíthat. Hát mi az oka drágulásnak ? Drágább lett a mezőgazdasági napszám. Ez igaz. De ol}ran őrületes áremelkedést az sem mutat, a mi ezt a piaci drágaságot mogokolná. Aztán ne feledkezünk el még egyről. A budapesti vásárcsarnoki igazgatóság hivatalos jelentése csak az átlagárakat tünteti fel s kétségkívül azokat is csupán nagyon szigorú retortán átszűrve, mert neki, mint közélelmezési hivatalfőnöknek, nem állhat érdekében dicsekednie azzal, hogy lám, a drágaság mily örvendetes módon emelkedik ! És az átlagárak kimutatása nem zárja ki azt sem, hogy időlegesen, esetleg néhány héten át is, még a kimutatott átlagáraknál is nagyobb értékeket fizettek. Szóval kétségbeejtő kép ez, mit a hivatalos irat elénk tár.

Megint csak ismételni lehet ezzel szemben azt az egyedüli expedíenst, a mire volt már alkalmam rámutatni: korlátozni kell a kivitelt! Elhiszem, hogy a külföld jobban fihatottak azok s visszafojtott könnyei perzselve égették lelkét. Hiszen tudta, hogy Emmuska talán már utoljára játszik. Tudta, hogy az. orvosok már lemondtak róla s örökre le kell mondania kedves barátnéjáról, ki még ma itt szórakoztatja őt gyönyörű játékával s holnap talán már a menyország kapui is bezárulnak mögötte . . . Sírni szeretett volná, szerette volna lecsókolni sovány kis arcáról a halál leheletét s a mindenható szent Isten magas trónusához szeretett volna felemelkedni, hogy szívből fakadó imájában könyörögjön Emmuska életéért. De nem volt szabad még a legkisebb arcjátékával sem elárulnia, hogy Emmuska már nem lesz soká vele . . , Hisz’ ő nem tudta, hogy nagy beteg. Hisz’ ő nem tudta, hogy sorvad lassan, lassan . . .

*

A hideg novemberi idő lerázta már a fákról az elsárgult leveleket. Lábbal tiporták azokat az emberek, miknek hűvös árnyékában nyáron oly boldogan sétáltak. Az utca tele volt sárral, az égen hóval telt felhők kóvályogtak s egy-egy hópehely méltóságteljes lassúsággal ereszkedett a vizes földre, hogy olt elenyésszék. A szél olykor nagyokat nyögött a néptelen utcákon, mintha bánatosan zokogna azért a nagy betegért, ki ott feküdt mozdulatlanul s fájdalmas hörzét, mint mi, De az elvégre öngyilkosság, hogy mi tönkremegyünk és néhány agrár termelő, vagy közvetítő kereskedő meggazdagszik.

Hírek.

— Közgyűlés a városházán. A sok felhalmozódott ügydarab rendkívüli közgyűlés tartását tette szükségessé a városházán. A rendkívüli közgyűlést holnap, csütörtökön délután négy órakor tartják meg.

— Uj városatyák. /\zok a jogi személyek, melyek a képviselőtestületben képviselőiket küldik, ezeket már bejelentették. Ez az id. alapitványú káptalant Schwarcz Gusztáv, a takarékpénztárt Meiszner János, a nyug. papok házát Maczenauer Oszkár, özv. dr. Frey- singer Lajosnét dr. Matolcsy Sándor, a magy. kir. államvasutakat Schwan}eider József, az ipar és kereskedelm hitelintézetet Hajdú Károly, özv. Pesko Medárdnét Pesko Lajos és a görög egyházat dr. Lencsó Ferenc fogják a város képviselőtestületében képviselni.

— Készülődés az országos evezős versenyre. Az evezős egyesületek országos szövetségének határozata, hogy ez idén Vácon rendezi az országos evezős versenyt, már munkába állította agilis sportegyesületünket. A magyar városok legelőkelőbb sportmann- jei adnak találkát julius 12-ikén Vácon, sportegyesületünk azt óhajtja, hogy méltó fogadtatásban legyen részük s a versenyek oly fényes keretben folyjanak le, mint azokban a városokban eddig, hol versenyeket rendeztek. A sportegyesület ezért társadalmunk vezetőiből egy rendezőbizottság összeállításán fáradozik, mely azután városunk társadalmát vonná be a rendezésbe s felkeltené az érdeklődést a júliusi evezős versenyek iránt. Vasárnap délelőtt dr. Göndör Sándor elnök vezetése alatt egy küldöttség kereste fel Nagy Sándor püspök uradalmi jószágigazgatót, hogy a társadalmunkból alakítandó bizottság elnöki tisztének elfogadására felkérjék. Nagy Sándor szívesen fogadta a megtiszteltetést s azt a jól eső kijelentést

géssel búcsúzott az élettől . . . Emmuska volt. Lázas tekintetével Mickót kereste s kínzó köhögése közepette gyakran kérdezgette:

Hol van Mickó? . .. Mikor jön Mickó? Úgy szeretném, ha itt lenne !

És Mickó eljött. Lelkében a kétségbeesés gyötrő fájdalmával, arcán a vigasztaló barátnői szív kifejezésével.

— Szívesen jöttél Mickó V

— Szívesen, hiszen szeretlek.

Én is.

Oh, milyen édes érzés, milyen végtelen boldogság töltötte el Emmuska keblét . . . Tehát Mickó is szereti őt! . . . Mihelyt jobban lesz, viszonozni fogja jóságát. Most pedig már jobban lesz, érzi, hogy jobban lesz. Csak az a kínzó köhögés múlna el . . .

De a fuldokló köhögés egyre fokozódott... Mickó lelkét égette az elválás tudata s az a nagy fájdalom, mely eddig leikébe volt zárva : olt jelent meg szemében, mint egy tündöklő gyémánt. Emmuska észrevette s az ő szemei is megteltek könnyel . . .

A szél már nem nyögött az ablakok alatt, az utca sem volt már sáros. Csend volt mindenütt s az egész természet csendesen pihent a tündöklő hó alatt . . . Emmuska is aludt csendesen, hidegen, fehér szegfűje mellett . . .

tette, hogy nem csak dísznek fogja tekinteni e megtiszteltetést, hanem annak, hogy dolgozzon arra, hogy minél fényesebb keretben folyjanak le az országos evezős versenyek városunkban. Mint értesülünk, legközelebb egy nagy küldöttség grófpüsgökünknek fogja az evezős versenyek védnökségét felajánlani s egyúttal a hivatalok, egyesületek vezetőit is fel fogja kérni, hogy a rendezőbizottságban vegyenek részt.

— A tulipán teaestéje. A tulipán-egyesület múlt szombaton a magyar vásár elárusító hölgyeinek tiszteletére teaestét rendezett, mely nagyobb szabásúvá vált, mint előre is gondolni lehetett. Igaz, hogy a szokatlanul korai időre kevesen voltak még a nagy terem fehér asztalai körút, de nyolc órára minden ülőhely el volt foglalva s Fodor Imre, az egyesület lelkes pénztárosa, büszkén hirdette, hogy abból a mulatságból, melyre azt hitLék, hogy ráfizetnek, még jövedelme lesz az egyesületnek. Ez alatt a figyelmes háziasszonyok : Borbély Sándorné, Korpás Mártonná, Prakker Kálmánná és Zaldnffy Ká- rolyné teát szolgálta«: fel az érkezőknek, majd kezdetét vette az utolsó pillanatig titokban tartott műsor. SzentgyÖrgyi Gusztáv volt ennek a kabarénak a lelke s az a fáradtság, mellyel újszerűségeket óhajtott és tudott is bemutatni, több figyelmet és elismerést érdemelt volna. Borbély Sándorné zongorázott, Dobó Kató színdarabot játszott, majd énekelt, Preszly Linus Fráter-nótákat énekelt, dr Lázár Oltó hegedült, Peruk Béla zongorázott, Szentgyörgyi pedig mindegyikből kivette a részét s majd minden számban szerepelt. Egy kicsit hosszú volt a program, a melyet kisebb, mtimebb társaság jobban tudotL volna megélvezni. A műsor után asztal bontottak, kezdetét vette a tánc. Dacára, hogy egy csomó idegen, de jó táncos is jött, mégis hiány volt bennük. Azért mégis sikerülni kellett ennek a mulatságnak, mert az utolsó párok igazán korán reggel távoztak el a Kúriáról. Tudósítónknak a jelenvolt hölgyek közül a következők neveit snterült feljegyeznie:

/Asszonyok: Borbély Sándorné, Baráth Já- nosné, Bokros Lajosné, özv. Batta Istváuné, Bőhm Oltóné, Bessko Mihály né, özv. Csetey Jánosné, özv. Dobó Istvánné, Fodor imréné, özv. Fekete Lajosáé, Gurszky Rezsőné, Gyiirky Károly né, Huszár An talné, Hufnägel Imréné, Jäger Gyuláné, Jelinek Agostonué, Korpás Mártonná, Kegler Ferencné, Krakker Kálmánná, Kováeli Ernőné, Kacskovics Jenőné, Klis Lajosné, Kruttschnitt Pálné, dr. Lencsó Ferencné, Meiszner Nándorné, Molnár Istvánné, dr. Magas Arpádné, Németh Jánosné, özv. Nicki Ödönné, Novotny Károiyné, Népi Ferencné, Preszly Gyuláné, dr. Preszly Elemérné, Pauer Gyuláné, Parti Jánosné, özv. Perczián Gusztávné, Rajzó Imréné, Scljwan- - fehler Józsefné, Scheffer Andrásné, Szakszik Mihályné, Szakácsy Jánosné, Szakácsy Sándorné, Szenczi Mihályné, dr. Tragor Ignácné, Tragor Jánosné, Tragor Ernőné, Török Endréné, Velzer Alajosné, Walla Lászlóim, Wallner Godolrédné, özv. Zalánffy Károiyné.

Leányok: Bankért Ilonka, Baráth Katinka, Batta Ilonka, Bőhm Irén, Besskó Anna, Csá- nyi Irma és Margit, Dobó Kató, Edömér Ilona, Ernyei Irénke, Fáy Loló (Bgyarmat), Filo Margit, Gurszky Nelli, Hufnägel Pisti, Hübner Juliska, Hruska Erzsi, Huszár Rózsi, Hugyecz Edit, Jäger Kató, Kacskovics Eszti, Kruttschnitt Manci, Káldor Aranka, Lencsó