Váci Hirlap, 1908 (22. évfolyam, 1-98. szám)

1908-02-23 / 16. szám

2

V a C I HÍRLAP

ifjúságnak a céllövészetben való kiképzését.

Egyelőre közöljük a Szemere Miklós céllövő társaság levelét, melyet lőegyesületünk- höz intézett s a melyből olvasóink tájékozást szerezhetnek a kiforrásban levő nagy tervről. A levél igy szól: A »Szemere Miklós Céllövő Társaság« feladatául tűzte ki a céllövészetnek az ifjúság körében való terjesztését, népszerűsítését. A mozgalmat a honvédelmi minisztérium a legmesszebb menő támogatásban részesíti. A cél elérésére a Tár- saság egy 3-as bizottságot küldött ki tagjai sorából, nevezetesen Szemere Huba cs. és kir. kamarás, orsz. képv., Esternázy Pál gr. és Barbul Jenő dr. urakból azon utasítással, hogy lépjenek érintkezésbe a vidéki lövészegyletekkel, tanulmányozzák azok viszonyait s létesítsenek ifjúsági céllövő tanfolyamokat. E megbízás alapján mi hárman szeretnénk meglátogatni a Tekintés Lövészegyletet s barátságosan megbeszélnénk mint honosíthatnánk meg a váci ifjúság körében a céllövészetet.

Megjegyzem, hogy a Tek. Lövészegylet által létesitendendő tanfolyam költségeket nem fog okozni sem a Lövészegyletnek, sem a tanfolyamon résztvevőknek, mivel a puskákat, a lőszereket, céltáblákat stb. gratis adja a honvédelmi minisztérium és kirendeli a katonai oktatókat is. A Lövészegyletnek föladata volna szervezni a tanfolyamot, összegyűjteni a fiatalságot s gyakorolni a felügyeletet.

Ha ily én föltételek mellett megvalósítható Vácon a cél lövő tanfolyam méltóztassék tatán e hó 29-ikére vagy március 1-re egy értekezletet összehívni s mi erre leutazunk s akár szabad előadás, akár barátságos beszélgetés keretében megállapítjuk a teendőket.

Az értekezletre meghívandó volna az ottani társaság minden faktora,—-a hatóságok, katonaság, iskolai igazgatók, tanárok s az ifjúság.

A lövészegyesül eperre a levélre válaszol s e hó 25-én délután a kaszinóban választmányi gyűlésre jön össze és megvitatja a nagy

árgusszemű pályabíró meg hidegen, pontosan jegyzi rohanásod egységeit. És jaj neked, ha csak egy fél lépést is lekéstél.

Borzalmas versengés ez! A szellem erőművi munkája; a szabadon szárnyaló gondolat igába fogása; a lenyűgözött értelemnek kényszerítése az erőszakkal nemzett gondolat korai megszülésére.

Ezt az utat járta meg a méltóságos úr. Vele átélte azt az örökös szegénységet, a mely kényszerűségében kegyetlenebb s kin- zóbb, mint a szerzetes fogadott erénye . . . Ráborult hát ő reá is a fakó szürkeség, a puszta számszerűit való létezés. Ideákat termelő elméjét rakoncába szedte: gép lett az, mely egy helyen mozog szakadatlanul. No de mindegy: nem élt hiába. Az örökölt név érintetlen maradt, sőt meg is lényesedett. Íme megmászta a hivatalnok-létrát végig, eljutott a legfelső fokra: méltóságos úr! A gyerekek sorsát is biztosította: sikerült őket beállítania az igába, melyben ő elsennyedt. S most fényes címmel, podagrás lábakkal, hétrét görbült hátiul, homályos szemekkel elmehet a beámterek paradicsomába, a nyugdíjba.

Micsoda boldogság! Ezentúl már életük hátralevő napjait annak szentelhetik, a mit negyven éven át soha nem tehettek, — a pihenésnek.

horderejű kérdést. Valószínűleg ebből a gyűlésből log menni a válasz a Szemere-társa- ságnak s e gyűlés nyomán számíthatjuk már a régen várt feléledését lőegyleiünknek.

— Az utolsó kartonesték. A dalegyesület és sportegyesület ezen az utón tudatja a város szépeivel, hogy az utolsó kartonestélyt ebben a farsangban kedden, március 3-án tartják meg a sportegylet Iparudvarban levő helyiségében. A mennyiben a február 2&-iki szerdai kartont is óhajtani fogják, úgy azt is megtartják. Erről szerdai számunkban írunk.

A szegénykonyhának. Virter Lajos nagyprépost 10 K-át, dr. Lengyel Soma ügyvéd 5 K-át, özv. Nagy Józsefné két liter zsírt, három liter tepertőt, egy zsák krumplit és két K-át ajándékozott a szegénykonyha céljaira. A nemesszivű adakozóknak ez utón mond hálás köszönetét a vörös-kereszt-egylet elnöksége.

— Eljegyzés. Kapaüay István a kassa— oderbergi vasút műszaki tisztviselője eljegyezte Budapesten Wirnhardt Etelkát, Wirn- hardt Gusztáv volt váci járásbirósági írnok kedves leányát.

— Miliőink külföldön. A statisztika hivatal szomorú adatokat közöl Magyarország külkereskedelmi forgalmáról. Az 1907. évi január—november havi időszakban 1430.4 millió korona értékű árut hoztak be Magyar - országba, melynek legnagyobb részét Ausztriából hozták be. Az 1906. évi behozatalhoz viszonyítva 98.8 millió koronával több a behozott áruk értéke. Ellenben ezen idő alatt 1339 millió kor. értékű árut vittek ki az országból. A behozatal tehát 81 4 millió koronával haladja túl a kivitelt. Ez azt jelenti, hogy ennyivel több pénz vándorolt ki az országból szükségleteink fedezésére, mint a mennyit termékeinkért kaptunk. Talán jó volna újból feltenni ruháinkra a tulipánt és azon lenni, hogy 81.4 millió korona az országban maradjon. Hisz oly szegények vagyunk, hogy alig vagyunk képesek megélni és mégis idegen államokat gazdagítunk.

— A líceumból. A tizennegyedik líceum estének dr. Kestler István teológiai tanár és dr. Farkas Géza budapesti tanár voltak az előLátjátok ti, a kik a létnek minden örömeit lefoglaljátok, ti, a kik abban merültök ki, a miben más a nyugalmat keresi, látjátok, a gondviselés másoknak is juttat örömeket.

A méltóságos úr, meg a méltóságos asszony az édes nyugalomnak már első napjaiban elfeledték egy élet egész nyomorúságát. Megfiatalodtak. Mintha varázslatból ébredtek volna fel, az önmegtagadás hosszú éveiben elfeledett örömek az újdonság ingerével kínálkoztak nekik. A méltóságos úr podagrája lassan csak eltűnt; a háta kiegyenesedett. Ni, milyen ruganyosán lépked! És fütyürész jókedvében, mint az erdei rigó. És a méltóságos asszony? Soha nem fájlalja a oldalát, nem sápitoz, nem civódik, mint azelőtt. Fűzi a derekát, nevetésre áll a szája; sőt óh, óh! valahonnét az összes fürtéiből egy tincs bujt elő s ingerlő pajzánsággal kacérkodik, göndörre kunkorodvá a homlokán.

Kiéheztek egy életen át. Most hát mohó falánksággal kezdtek kutatni az élvek után, melyek mellől az örökölt név tisztasága, mint a becsület tilalomfája, elűzte őket s melyekről fájó szivvel kellett lemondaniok akkor! Most már szabadok! Élvezik hát, a mit nekik még az élet adhat. De annyi élvezet áll az ember kényére. Ki tudná azt mind felkutatni? Ki tudná kiválasztani a legjobbat,

adói. Az előbbi a szentirás költészetének szépségeiről szólt, az utóbbi a színes fényképezést mutatta be vetített képekkel. Mindkét előadót hallgatósága rokonszenves tapsokkal jutalmazta.

— Honti Henrik. Egy eleven, kedves tollú poétát és ismert nevű tárcaírót ragadott el a halál s borította gyászba az írói világot. Honti Henriket, a »Honti Lapok« főmunkatársát, kiben lapunk is egyik jeles volt munkatársát gyászolja s a kinek nevével az utóbbi időkben már főleg a fővárosi napi és szépirodalmi lapok hasábjain találkozunk. Ifjan, 29 éves korában ragadta el a jeles tehetségű fiatal Írót a halál. Emlékét kegyelettel őrizzük meg.

— A hengermalom osztaléka. A váci hengermalom rt. igazgatósága e hó 20-án, csütörtökön tartotta meg rendes havi ülését, melyen résztvettek dr. Z'ídor János elnöklete alatt Gosztonyi Tibor, dr. Huber József, Muslay Gyula, Miltényi Aurél, Nagy Sándor, gróf Serényi János, Schweitzer Lipól és Gindrich József igazgatós ági tagok, dr. Gal- csek György, Goldberger G. Sándor, Siráky Lajos, Reitter Ödön és Váró Károly felügyelő bizottsági tagok, betegsége akadályozta a megjelenésben Laszkáry Gyulát. Az üzem és üzleti jelentés szerint az üzem redukálva csak nappal a legnagyobb rendben folyik és naponta 300 métermázsa búzát őrölnek. Az üzlet a fogyasztók tartózkodása folytán szokatlanul pang, de remélhetőleg a jövő hónap elején a hajózás megnyitása folytán meg fog indulni. Az igazgatóság megállapította az 1907. évi mérleget, mely 15000 koronának az értékcsökkenési alapra való leírása után 94299 K 80 f tiszta nyereséget tüntet fel. n nyereség felostzására nézve, az igazgatóság elhatározta, hogy a részvényesek folyó év március 8-án tartandó közgyűlésének indítványozni fogja, hogy az 1907. évi osztaléknál f. évi március 9-től kezdve részvényenkint nyolc korona fizettessék ki, 8783-86 K tartalékalapra, 7715*9 7 K az igazgatóság alapszabály szerű jutalékára, 1800 K a felügyelő-bizottsági tiszteletdijára,

az igazit? Éhes vágyuk százat kiválasztott; meg megint másat keresett. Valami nagyot akartak, szépet, csodásat, a mi betölthesse egészen szomjas vágyakozásukat.

Menjünk el Velencébe! mondta a méltóságos asszony. És elpirult. Elpirult akár. egy kis bakfis. Egy negyven év előtt született vágya kelt uj életre, vidoran, követelőén. Akkor oda akarta vinni a mirtus koszorúját, oda, a szerelmesek városába. Azóta a gondteljes évek mindenikén titkosan felcsillámlott ez a vágya. Most valami értelmetlen sejtés ösztökélte, hogy végigjárja a nesztelen utakat, a hol mindenütt a szerelem suttog, hogy felelevenítse a fiatal hévnek hacsak emlékét is, a melynek lángját oly hamar elfojtotta életük nyomorúságának hamuja. Fonnyadt kezével hizelkedőn simogatta végig a méltóságos úr kopasz fejét; könyörgő tekintete belemélyedt remegve amannak szemébe, mintha keresné a hamu alá temetett zsarátnoknak valami picike szikráját.

A méltóságos úr elmosolyodott. A parázs hát nem aludt ki egészen! Maga mellé húzta a töpörödött asszonyát; átölelte.

ügy festettek igy együtt, mint kora tavaszi napon két összeboruló vén fa, a melyek még eltitkolják, ha ugyan hoznak-e majd rügyet.

(Befejezése szerdai számunkban.)