Váci Hirlap, 1908 (22. évfolyam, 1-98. szám)
1908-02-12 / 13. szám
Sándor, háznagy Bóday Aurél lett. A vivó- osztály vezetőinek Hollössy Jenőt és dr. Mdszner Jánost, a tennisz-osztálynak Bercsényi Dezsőt, a csónak-osztálynak dr. Dobó I.ászlót és Bárdos Ernőt, a gyalogtúrának dr. Tragor Ignácot a torna, atlétika és football-osztály vezetőinek Horváth Kálmánt, Iritis Samut és Hornung Gyulát, kerékpár-osztálynak Révész Sándort, szertárosnak Freysinger Istvánt, orvosnak dr. Hórl Pétert választották meg. A választmány tagjai lettek: Borbély Sándor, Velzer Alajos, Solthy Gusztáv, Rajzó Injrp Jelinek Ágoston, Hübschl Kálmán, >■ , József, számvizsgálók pedig ;i>' -*|tzédy Rezső, Kruppa Pál és V-J' “J- Meisznei A közgyűlés dr- n ulter Feienc. ért vé^et s ^ vjöudör Sándor életésével „radial - tagok méS sokáig együtt ma- .. vitatva az egyesület életét s jövő munkásságát. tartja kalapját az ablakon, azaz benyújtja és ott tartja stb. Tehát sohasem képletesen, hanem valóságos jelenlétben. \ Hl. Tartsd a szádat. Ez is elhibázott tar- tás. így jár az, a ki az idegen ember szemével szemlél és szájával beszél. A németnek az is elég, ha a szájánál tartja a kezét, de a magyarnak be kell fogni a száját, ha azt akarjuk, h^gy hallgasson. Tehát a fen- nehlM kifejezést így kell jól mondani: fogd o a■ szádat. Bongor. Nyelvében él a nemzet. VII. Betartom a szavamat. Azt ígértem a szerkesztő úrnak, hogy minden héten írok neki valamit, tehát illik is megtartanom szavamat. Meg is tartom. Ezúttal arról írok, hogy mi mindent szeretnek némely emberek betartani. Ma betartják a hivatalos órát, a szabályt, a rendet, az egymásutánt, a katonai parancsot, az orvosi rendeletet, az időpontot és a jó Isten tudja, hogy mi mindent nem tartanak még be. A romlatlan nyelvérzékű magyar mindezekre azt mondja, hogy megtartja. Megtartja a törvényt, szabályt, rendeletet, sorrendet, hivatalos órát, időpontot, szót stb. Nem mindig jó az újszerű. A nyelvben pedig éppenséggel veszedelmes dolog a divat szerint haladni. Ha a divat szerint haladnánk, egy néhány esztendő tönkre tenné szép nyelvünket. Jegyezzük meg azt, hogy betartani képletesen semmit sem szokott a magyar. A mit betart, azt valósággal betartja, így pl. betarthatja valaki az ujját, vagy a vasat a tüzbe. Azaz bedugja és ott tartja. A halász betartja horgát a vízbe, azaz beHírek. A divat. Hogy az öltözködésben érvényre juttathassuk az egyéniségünket, anhoz nem elég a magunk egyéni ízlése, miután valamennyire mégis csak szem előtt kell tartanunk, hogy mi a divatos. A mostani divat, mely annyi mindenféle választásra ad módot, megkönnyíti ezt a feladatunkat. Természetesen mindenki azt szeretné, hogy egyre-másra csak újdonság legyen az, a miben válogathasson. De hát szerencsére vannak kivételek is, a kik tudnak megkülönböztetni: tisztában vannak a saját egyéniségükkel és ki tudják válogatni a divatból mindazt, a mi nekik, az ő termetüknek felel meg. Már pedig csak az a hölgy öltözködik jól és ízlésesen és mindenek felett szépen, a ki képes erre a megkülönböztetésre. Egyebekben most kissé háttérbe szorulnak az ilyen általános divatkérdések. Ilyenkor farsang idején, a mikor már a báli ruhák körül is kialakult a divat és a ki hálózni akar, már többé-kevésbbé ellátta magát a megfelelő öltözékkel, előtérbe lép a legfontosabb, a mennyasszonyi és más lakodalmi ruha kérdése. Hosszú tapasztalat bizonyítja, hogy úgy a fővárosban, mint a vidéken, a legtöbb lakodalom farsang idejére esik és Így most nagyon sok házban az adja a legnagyobb gondot, milyen legyen a menyasszony ruhája s milyen az örömanyáé ? Természetesen amennyasszony egyéniségéhez legyen-e a ruha úgy a tormájában, mint a díszében. És ehhez illeszkedik aztán az anyag is, a melyből a ruha készül. No de hát van miben válogatni, rendelkezésünkre vannak a a szebbnél szebb fehér japánselymek, a si- fon, márkizett, kínai krepp, liberti, düsessz, brokát, moáré, selyembársony és posztó. Hogy disznek a csipke a legszebb s e között is a minél régibb valódi csipke, azt talán meg sem kell külön említenünk. A kinek pedig nincs ilyen családi csipkéje, az szépen maga készít rá finom rececsipkét és mind gyakoribb már a gyönyörű eset neki hazai csipkedisz is. A laza tunika-átvető mind kedveltebbé válik és a formájában hajlik egy keveset, a görög modor felé. Az egészen simára szabott és varrt mennyasszonyi ruhának gyönyörű díszét képezi egy ilyen csipkeátvető. Mostanában, a mikor a tapasztalat arra tanított meg beuünket, hogy a divat, bár néha állandónak látszik is, mégis hirtelen át szokott csapni — néha máról holnapra — a másik szélsőségbe, az anyák már kissé óvatosabbak a kelengyét illetőleg. A menyasszony a sok ruhának csak az anyagát viszi magával uj otthonába és a menyasszony ruhán kívül legfeljebb ha még elkészül az utazó-, látogató-, utcai ruha, egy-két estélyi és fogadó ruha; néhány blúz és viselő szoknya és pongyola. Kalap meg cipő csak a legszükségesebb kerül az uj asszony otthonába. Sokat csak fehérneműből ad a gondos anya a leánya kelengyéjébe. A mai fényűzéses világban a fehérneműt szeretik batisztból, vékony sifonból stb. előállítani, csupa pókháló finomságú betéttel, csipkével és hímzéssel. Ám a ki gazdaságosabb, az lehetőleg összegyeztetui igyekszik a szépet a tartóssággal. A fehérneműben sohase szabad takarékoskodni, már mint az anyagot illetőleg. Mert csak a tiszta lenvá- szon vagy lenbatiszt a tartós. Azonkívül az is bizonyos, hogy mennél egyszerűbb a varrása, a dísze, annál tartósabb is. Nagyon sok háziasszony tapasztalhatta már azt, hogy egész mélabúsak lesznek. Ha a becsipett tovább iszik, kifejlődik az ittasságnak, a részegségnek undorító képe. A részeg ember arca elveszti rendes kifejezését, mondhatni, egész állatias kifejezést ölt, bambán néz maga elé, szeretné folytatni a becsipett korában kezdett beszélgetést, de gondolatai már összekúszálódnak s a nyelv sem akar engedelmeskedni. Később a lábak is felmondják a szolgálatot és részeg ember ott marad a »sárga földön«. Nagymennyiségű erősebb szeszes italoknak, pálinka stb. félének felvétele után kezdetben izgalmi tünetek mutatkoznak, az arc kipirul, a légzés, érverés gyorsult, a szem kidülledt vérben forgó, erős nyugtalanság mutatkozik, mely heves és rendetlen mozdulatokban nyilvánul. Igen heves mérgezéseknél ez az izgalmi stádium csak néhány percig tart s azután mély bódulatnak ad helyet. A beteg összerogy, az izmok elernyednek, az eszmélet teljesen elész; az arc halvány, hideg, néha kékesbe hajló és lapadós verejéivkel fedett. A légzés rendetlen, a szívműködés gyengült, igen súlyos mérgezéseknél, ha t. i. sok és tömény-alkohol véteteLt fel, már fél óra múlva, más esetekben órák múlva következik be a halál, a legtöbb esetben görcsök között. Különösen súlyosak a mérgezési tünetek gyermekeknél és nagyon fiatal egyéneknél. Egyáltalán gyermek és fiatal korban még a kevésbbé tömény-alkohol is nagyon súlyos mérgezési tüneteket idéz elő, nem is említve azokat a káros utókövetkezményeket, a melyek különösen az idegrendszerben fejlődnek ki. Gyakorlatilag sokkal fontosabb a heveny mérgezésnél az idült alkohol-mérgezés, a tulajdonképeni alkoholizmus, iszákosság. A heveny alkohol-mérgezés könnyebb alakja a közönséges ittasság, különösen, ha nem ismétlődik, vagy csak ritkán ismétlődik, nem hagy maga után tartós nyomokat. Az idült alkohol-mérgezés, mely az alkohol nagyon gyakori használata által jön létre, gyógyil- hatlan szervi betegségekre, vagy a megőrü- lésre vezet; mindkét esetben, hosszabb-rö- videbb idő alatt bekövetkezik a halálos vég. De nézzük, hogy mely szervekre hat különösen az alkohol. Hat első sorban a gyomorra, melynek idült hurutját hozza léire. Köztünetei ennek a gyakori böfögés, hányás, étvágytalanság. A gyomorból az alkohol a vérkeringésbe megy át, ennek utján az egész szervezetben elterjed s mint könnyen elégő anyag, abból okszigént von el. Ezáltal meg- akadályoztatik más anyagoknak, különösen a zsirneműeknek az elégése, a mi miatt a felvett zsíranyagok a szövetek közt rakódnak le. Azért észlelünk kezdő alkoholisták nál gyakran feltűnő és gyors hizást. Később azonban ez a zsirlerakodás olyan szervekben is fellép, a melyek működése ezáltal hátráltatva lesz. így különösen nagyon gyakran észleljük a máj és szivizomzat elzsiroso- dását, az előbbi vizkórsághoz, az utóbbi nehéz légzéshez és igen gyakran szivszélhű- désliez vezet. A leg károsabb hatással bir azonban az alkohol az idegrendszerre. Az alkoholista idegrendszere a folytonos ;nger következtében, a melynek a szesz által ki van téve, gyors elernyedésnek indul, azért az alkoholista huzamosabb testi, annál kevésbbé szellemi munkára nem képes. Ez a szellemi és testi elernyedés nagyon sok esetben pa- ralizisre, agylágyulásra vezet. Ennél sokkal gyakrabban észleljük a reszketéses őrjöngést (delirum tremens). Az alkohol által okozott idegbajoknak ezeken kívül még hosszú láncolata van, a melyekkel azonban most nem foglalkozhatunk. Ha az alkohol csak ezen leirt leggyakoribb és legfontosabb utóhatásain végigtekintünk, nagyon természetesnek találjuk azt az általános mozgalmat, a mely az alkoholizmussal szemben megindult. De ez csak akkor vezet igazán célhoz, ha ahhoz mindnyájan erős akarattal hozzájárulunk. Horvath Károly.
