Váci Hirlap, 1908 (22. évfolyam, 1-98. szám)
1908-12-20 / 97. szám
2 VÁCI HÍRLAP szó mellett nem nagy lelkesedéssel fog harcolni a láthatatlan ellenség ellen, hogy hizlalja a nagyhatalmi hóbortot, hogy uj területet szerezzen az összbirodalomnak Magyarország rovására. Mert hát majdnem mind magyar baka van ott lent. A németet ugyanis sajnálják, a szlávban nem bíznak. Bizony kátyúban van a tisztelt nagyhatalom ! Ha ennek érdekében csakugyan politikai -szükség volt az annexió, akkor igazi nagyha- hatalmi hatalommal és eréllyel kellett volna eljárni. A Sandzsákot semmiesetre sem lett volna szabad kiüríteni, a mig nem lett volna diplomáciaiig tisztázva az annexió. Novipazari pozíciónk nagy politikai és hadászati erőnk volt úgy Törökországgal, mint Szerbiával és Montenegróval szemben. E kettővel pedig erélyesen és gyorsan kellett volna végezni. Az első fenyegető íészkelődésre szigorú ultimátumot kellett volna nekik küldeni s ha ennek sincs foganatja, azonnal teljes erővel megszállani a két országot. Akkor az éppen olyan könnyű és hatásos lett volna, mint a milyen nehéz és kérdéses ezután. Akkor még kora ősz volt s ezen évszak esélyei egyenlők voltak mind a két félre nézve. Téli hadjárat pedig okvetlenül ellenségeinknek kedvezne. Monitoraink akkor feltétlenül domináltak volna az egész partvidéken. Egy kardcsapással el lehetett volna akkor foglalni Belgrádot, a mely még nem volt megerősítve s a honnan még nem szállították volt az ország belsejébe minden félteni valójukat. A puskapor helyett akkor marhaganajaf tartalmazó szerb töltények nem tettek volna nagy kárt a mi csapatainkban. Orosz önkéntesek, francia ágyúk, angol milliók és olasz biztatások és ifjú török küldöttek akkor még nem voltak Szerbiában, a montenegrói ágyúk még nem voltak Kattaróra irányítva. A két ország megszállása akkor valószínűleg nem lett volna sokkal nehezebb, mint Boszniáé és Hercegovináé volt annak idejében. És Európa meg lett volna lepve a hatalmas fait accompli által. S azt a sok diplomáciát, a melyet most az annexió ügyének összegaba- lyitására fordít, arra használta volna, hogy valahogy, szép szerével, jó szóval kitessékeljen minket Szerbiából és Montenegróból. Dehogy diánok, a mexikói cholok, sőt a trappista-barátok példája is mutatja, de hogy a civilizált fehér ember tudna-e ilyen ellenállóképességet kifejteni, nagyon kérdéses. Azt már mindenki tudja, hogy a tea, kávé -dohány, kivált az alkohol az emberiségnek jó részére még csekély mértékben is, nagyobb adagokban pedig a túlnyomó részre mérges hatásúak. Az egyéni dispozició azonban itt is nagyon számit, mint általában minden betegségnél. Az izgató az erősítő hatás a zamattól, az aromatikus olajtartalomtól, továbbá a kávéban és teában lévő alkoloidától, az u. n. koffeinnlől és teintől származik. A koffein általában gyengén izgató hatású a vérkeringésre, az agysejtekre és vesékre. De mintegy 5°/0 kivételével mindnyájan veszély nélkül élvezhetjük. A mi igazán felemelő a jó kávénémkékre, cirmos cicákra, stl). — rendű és rangú állati lényegekre, mert van, a mi ezt a rövid földi életet oly vonzóvá és kedvessé teszi minden reggel és délután. Megindul a traces, a tere-tere, a jelen nem lévők (elég szerencsétlenek 1) dicsérése (V), de bút-bajt elfelejtenek, a matróna-kisasszonyok kibékülnek, mikor jön a kávé, mert hiába, minden vágy és érzelem egy pontban csúcsosodik ki, t. i. egy jó habos kávéban. Dr. Horváth Károly. bolygatták volna a mi Boszniánkat és Hercegovinánkat. És dehogy keveredtek volna háborúba velünk ! Törökország el volt foglalva az uj al- kdmány bonyodalmaival. Bnlgária is lekötötte volna egy kicsit. Anglia csak nem lett volna nyílt szövetségese a királygyilkosságból élő Szerbiának?! Aztán meg Indiában sem állanak a dolgok valami gyöngyül. Oroszország még nem heverte ki a gyalázatosán csúf vereségét. Az olasz vőnek is van elég baja a saját portáján. Ha mi mint igazi nagyhatalom léptünk volna fel, valószínű, hogy már rendben volna a szénánk. De csak a szavunk sietett előre vakmerőn, a tett nem követte. Majdnem gyáván tűrtünk török bojkottot, szerb provokálást, cer- nagori támadó készülődést. Botorul időt engedtünk gyönge ellenségeinknek, hogy megerősödjenek, az európai diplomáciáknak, hogy szervezkedjék ellenünk. Nekünk magunknak semmi hasznunk nem volt a halasztásból. Félő, hogy ismét végzetes kudarcot vall a hagyományos bécsi politika, a mely csak Magyarországgal szemben tud erélyes lenni. Vasárnapi levél. Csak 25 fillért! Ha költő volnék, dalt zengenék. Dalolnék azokról a jőszivű leánykákról, a kik szerény eszközökkel, szivük jóságából, kezük munkájával teremtenek meleg otthont, puha fészket 20—25 iskolás gyermeknek azalatt, mig mig oda kiút zúg a téli szél és csip a hideg. Van t. i. valahol az Eötvös-utcában egy iskola, melynek tanítványai nem csak az úri osztályból valók. De hol is akad oly iskola, melynek tanítványai kizárólag csak a gondtalan jólétet ismerik V Bizony, bizony itt is van sok oly gyermek, a ki egy-két órai gyalogutat tesz meg, hogy a tudomány alapkövét, a ábc-ét, megismerje. De ezek aztán haza sem térhetnek egy jó meleg ebédre édes anyjukhoz, mert a délutáni előadásig az utat kétszer meg nem tehetik. Sok közölök pedig a nagy szegénység folytán, még alig kaphat hazulról egy kis harapni valót, hogy éhségét estig csillapítsa. A gyermekek őrangyala súgta tán a váci izr. leánykáknak tűiébe ezt a gondolatot, hogy megkönyörúljenek e szegény kis éhezőkön, fűtött szobát, meleg ebédet nyújtsanak nekik naponta a téli időszakban. És miből tudják ők ezt megteremteni V Talán abból a 25 filléres havi tagságból, melyet tagjai fizetnek, ezzel a nemes cél megvalósulásához hozzájárulva. És 25 fillért mindenki, a kinek szive van, szegény, gazdag egyaránt meg is ad, azon jól eső tudatban, hogy sok kicsi sokra megy. És a gyermekeken segítenek. Ugy-e, önök most azt kérdezik, vájjon miért is mondtam el mindezt? Mert az igazi jólétet titokban szokták nyújtani, gondolják joggal t. olvasóim. Én azonban azt hiszem, hogy ezen intézmény utánzásra méltó és azért hivom fel a t. közönség ügyeimét ezen Leányegyesületre, mert szem- é> fültanuja voltam egy kis jelenetnek, mely egy itteni előkelő iskola előcsarnokában történt,élénken bizonyítva, menynyire elkellene a többi intézetnél is az őrangyal sugallata. Delet harangoznak. Megnyílik az iskola kapuja s egy ráncos, az élet küzdelmétől összetöpörödött anyóka kis batyuval lép be. Látszik rajta, hogy a küzdés legnehezebb része jutott osztályrészéül, hogy fáradozásai dacára se tudott zöld ágra vergődni s gyü- mölcsvevéssel és eladással tölti nyomorúságos napjait. Mégis iparkodik gyermekeit iskolába járatni, hogy nekik a műveltség alapfokán bár, de az övénél jobb jövőt biztosítson. Ebédre azonban már alig jut valami enni való és kis leánykájának, kit úgy szeret, mint minden más anya gyermekét szereti, csak eyyetlm almát hozott egy pici kenyérkével délire. A jószivű házmesterné azonban kérlelésre fogja a dolgot és a kicsike kivételesen két almát kap. És ezzel be kell érnie egész este hat óráig, a inig szegényke kiéhezve és kifagyva hazaér egy kis estebédhez. És ugyanekkor elmondja a jólelkű asszony, kinek gondjaira vannak bízva a kicsinyek. 11—2 ig, mennyire fájlalja, hogy viszonyai nem engedik meg, hogy e szegény gyermekeket naponta saját asztalánál megvendégelje. De — úgymond — nekem is vannak gyermekeim és szerény fűztőmet bizony azok elfogyasztják. De tetszik tudni, van a gyermekek közt némely élelmesebb gyermek is s ezek, bár felszólitatlanul, a lépcső lesóp- rése, fa aprítása, vagy egyéb kisebb szolgálatok által megszolgálják és természetesen meg is kapják az ebédet, még ha saját magamtól is kell megvonni. Tessék elhinni, mondá a jó asszony, szívesen főznék nekik, csak volna mibőlI Ezt a mibőit kellene egy kis adakozás, vagy csoportosulás által megteremteni. Mmt már mondám, sokszor 25 fillérből sok jót lehet tenni és nincs az az úr, vagy gazda, vagy iparos, a ki nem szivesen járulna hozzá havi 25 fillérrel ahhoz, hogy városunk ősz- szes iskolás gyermekei a hideg időszak deli óráiban iűtötl szoba és meleg ebéd jótéteményében részesülhessenek. Csak a nehezebb kezdettől ne tessék visz- szariadni! Bovu. Hírek. A Váci Hírlap legközelebbi száma karácsony eiső napján jelenik meg. Váltsuk meg az újévi üdvözleteket! Néhány éves jó szokás már Vácon is, hogy társadalmunk számos tagja néhány koronával megváltja újévi üdvözleteit Egy csomó munkától, gondtól szabadul meg s a mellett jót is tesz. Mert a begyűlt összeget a város szemérmes szegényei közt, felekezetkülömbség nélkül a polgármesteri hivatal osztja szét január havában, mikor igazán nagy szüksége van minden szegénynek néhány koronás támogatásra. Erre a jó szokásra figyelmeztetünk most sorainkkal mindenkit s kérjük, bog}' azok, kik bármily kis összeggel is megváltani óhajtják 1908. évre újévi üdvözleteiket, azt az összeget küldjék lapunk kiadóhivatalába (Pestvidéki Nyomda, Ipar-udvar.) Az adakozók névsorát, mely, nem kételkedünk, most hosszabb lesz, mint a múltban a Váci Hírlap újévi száma fogja közölni a felajánlott megváltási összeggel egyetemben. — Kitüntetés. A hivatalos lap szerint a király Berkes Jánosnak, a gyógypedagógiai tanintézetek országos szaktanácsa előadójának és a gyöngébb telietségűek budapesti állami intézete igazgatójának — a ki a váci siket-
