Váci Hirlap, 1908 (22. évfolyam, 1-98. szám)
1908-12-16 / 96. szám
Huszonkettedik évfolyam. 96. szám. Vác, 1908. december 16. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára Q centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Hol legyen a postánk? Vác, dec. 15. Majd egy esztendeje, hogy a budapesti postaigazgatóság több küldötte gyakrabban fordult meg Vácon. Csak a beavatottak tudtak a gyakori látogatásról, a nagyközönség csak lapunkból vett hirt arról, hogy a postahivatal költözőben van s uj postapalota építésével van kapcsolatban a postaigazgatóság kiküldöttjének érkezése. Az ma már körülbelül valószínű, hogy a postahivatal mai helyén, melybe néhány éve költözött, nem marad meg. Szerződése lejár, a takarékpénztár csak egy éves szerződést ajánl hat, vagy 12 év helyett (mert minden pillanatban eladó a posta mai otthona) s e rövid szerződésben is jóval magasabb házbért kér. Még meg is venné a póstakincstár az épületet, de sokalja érte a kért 100,000 koronát. így jutott ez az ügy a képviselőtestület elé, mert a város tulajdonát képező káptalan-sorház telkére óhajanak egy uj, modern postapalotát építeni. A város közgyűlése hosszú vita után mondotta ki, hogy 60 ezer koronáért a 648 □-Öles telek eladó s ha ezt az összeget a póstakincstár megadja, alighanem a középponton marad a postánk. Ha nem, úgy kimennek a vasúthoz és a Rókus háta mögött álló telken épül fel a váci postahivatal uj palotája. Úgy hangzik ez ma, mint fenyegetés. Most még senkinek sem használna a posta kihelyezése, csak magának a — A hölgyek divatja. Nagyon sok hölgy azt hiszi, hogy akkor elegáns, ha feltűnő; és ha csupa drága holmit rakott magái a, meg van győződve róla, hogy jól öltözködik is. Pedig tulajdonképpen nem is szabad azt a benyomást nyernünk valakiről, hogy jól öltözködik, csak hogy összhangzatos. elegáns a megjelenése. Ehhez pedig nem drága, csak Ízléses holmi kell. Ha például ezidei estélyi, színházi ruhákat nézzük, melyek sokkal inkább megérdemelnék a »redőzet« elnevezést, azt láthatjuk, hogy Ízléses, stilszerű redőzésc a testhez lágyan simuló szövetnek a feltűnő egyszerűség mellet is, valósággal nemesitő körvonalakat ad a nő termetének. S ha azután egy ilyen alak vonta magára figyelmünket, könnyűszerrel megállapíthatjuk, hogy nem valamely részlet, hanem az összhangzatos egész vonta magára a tekintetet, a »művészi« hatásával. Azt a célt kell elérnünk, a mit rövidesen úgy fejezhetnénk ki: a részletes hatás mellőzése az összhatás javára. Igaz, hogy ehhez nagyon nemes, finomult ízlés kell, a mit nem is olyan nehéz elérni. Tartózkodjunk a divat minden túlzásaitól és akkor már egy nagy lépéssel előbbre jutottunk. Egy második nagy lépést jelent, ha azon vagyunk, hogy még ha divatos is, se tarkítsuk nagyon a színeket; gyönyörűek az ősz fakó színei, a melyek minden szépségük, élénkségük melleit sem fárasztják a szemet. postának. Mindenkinek távol lenne, csak a póstakincstár takarítaná meg azt a néhány ezer koronát évente, a mit a póstaszállitmányok a vasúthoz ki- és a vasúttól befuvarozásáért fizet. És bár a postahivatalnak a vasútnál való elhelyezése az egész város lakosságának érdeke ellen van, még sem irtózunk ettől a gondolattól. Mert a póstakincstárnak ebben az esetben erkölcsi kötelessége a város két más pontján a fiókpóstahivalalt fellállitani! Talán nincs még egy ilyen hosszú város az országban, mint Vác. Ha van, ott bizonyára nem egy postahivatal szolgálja ki a közönséget. A mai állapot mellett is az lenne tehát a postaigazgatóság kuláns eljárása, ha, mondjuk, a kőkapu környékén Kisvác részére, a járásbíróság táján az alsóváros részére fiókpostákat tartana fenn. Mert az ma már igazán nem járja, hogy egy- egy csomaggal 2—3 kilométert kelljen Vácon gyalogolni, hogy a postahivatalra ráakadjanak. Ám, azt hisszük, hogy a 60 ezer koronát meg fogja adni a póstakincstár és a postapalota egy, legfeljebb két év alatt a kissörház düledező falainak lerombolása után azon a telken lesz szépitője városunknak. De, ha a város átadja területé., hangoztatni kívánjuk a közgyűlésen is felhangzott áldozat mellett azt is, hogy abnormis állapot Vácon csupán egy postahivatalt tartani fen. Ha azt az áldozatot meghozta a város, hogy kellős közepén legszebb telkét adta át aránylag olcsón a póstakincstárnak, hozza meg ez is áldozatát a város Ám térjünk át az uj fonttá jú, dúsan redőzött öltözékre, a melyet valaki szellemesen »pólyának« nevezett el. Legelőször is szembeötlői a redőzésnek rendszertelensége. De éppen az a rendszertelenség teszi lehetségessé, hogy az ügyes kéz a szövet elrendezésében egyénit tudjon teremteni. Ezeket a ruhákat nem babán, hanem magán az alakon rendezik el a hosszúra szabott bélésderékra, a melyhez hozzá van tűzve a szűk bélésszoknya. így azután gyakran a szövetrésznek véleilen összefogása emelése által, a mi természetesen csak a leglágyabb szövetnél lehetséges, egy-egy gyönyörűen leomló ráncot kapunk, a mely az egyik vállon, a mell magasságában, sőt nagyon karcsú, magas alaknál akár a csípőn is kezdődhetik. Az ilyen összefogás helyére valamilyen diszcsatot, egy-egy óriás gombot, vagy antik hatású tűt teszünk. Mint ahogy nem egyforma a ruha mindkét oldalának az elrendezése, olyan a báliruhán az ujjaké is. így például egy báli öltözéken az egyik ujj szűk, leér a könyökig és szegélyezett tüllből készült; a másikon rövidebb, a hosszában fodrocskák vonulnak végig rajta és bojtos pánt szegélyezi. Az egyik előkelő párisi cég hosszúra készíti a báli ruha ujját, a másik rövidre; nagyon divatos és majdnem egyformán az, azaz elől és hátul csúcsos, illetve szivalaku kivágás. Estélyi ruhákhoz és nemcsak a kimondott »díszes öltözékhez« nagyon kedvelt a fémközönségének és a város mondott két helyén állítson fiókpostákat! Ilyen megoldásban megnyugodhat az egész város közönsége, mert a mi aztán a mi belső ügyünk: prózailag szólván, egy csapásra két legyet ütünk. Lesz modern póstakiszolgálásunk s Váró Károly városi képviselőnek indítványba nem foglalt, csak a kissörház-telek eladása mellett használt igen helyes és okos érve is valósulhat: a nagysörház dunaparti részét felépíthetjük a kissörházért kapott 60 ezer koronán. Rég táplált vágyunk, a mi á városnak idegen forgalom^szempontjából igazi érdeke: egy modern vendéglőnek megépítése teljesülésbe mehet. A város eme csendes, szép helyén, a vendéglő szárnyaiban otthont nyerhet a kaszinó, sportegylet, két jelentős házbért fizető egyesületünk, társadalmi életünknek eme két mozgató ereje. Le kell szögezni konkrét indítványnak Váró Károly beszédét: A kissörház telkéért fizetendő 60 ezer koronát semmi másra, mint egy modern vendéglőépület emelésére szabad felhasználni ! A póstakincstárral való megalkuvás igy válik majd egészében igazán hasznára városunknak. Váltsuk meg az újévi üdvözleteket! Néhány éves jó szokás már Vácon is, hogy társadalmunk számos tagja néhány koronával megváltja újévi üdvözleteit. Egy csomó muncsillogású arany, ezüst, vagy réz alsóruha, a melynek merev fényét enyhíti az áttetsző gáz, vagy csipke felsőszövet és csak járás közben fénylik jobban, az áttetsző felsőszöveteket gyönyörű alsó sziliekkel tudják összeegyeztetni. így például a fakórózsaszint ezüstszürkével vegyitik el, a sárgát zölddel, pávakéket lazacszinnel,a zöldet, vagy lilát feketével stb. A nyitott selyemszállal alkalmazott hímzésbe beleillesztenek egy-egy koráit, ametisztet, opált és pazar mennyiségű arany- és ezüstcsillámot. Hogy az utcai öltözékről se feledkezzünk meg, meg kell említenünk, hogy az óriás méretű kalapot kezdi kiszorítani a tok. A long- champsi utolsó versenyeken már is látni lehetett néhány ilyen kis prémes kucsmaformájú tokot, szinte beleillesztve a most már kisebb méretű hajviseletbe. Prémben legkedveltebb a nyuszt, coboly, róka és a csincsilla. Egy vörös bársonnyal elvegyitett cobolykészleten különösen feltűnt az igazi Stuart- (medici) gallér: hozzá óriás karmantyú, 50- 60 cm. nagy, hermelinbéléssel. Nagyon szép és nem közönséges hatású az egyik ampir szabású látogató ruha téglavörös posztóból; az alján széles perzsaprém pánt van; ez a oly széles, bogy az ugyancsak perzsaprém kabát majdnem odáig lenyúlik és az egész öltözék ez által mintha végig prém lenne. Nagyon szép de, nagyon drága ruha és elegáns.
