Váci Hirlap, 1908 (22. évfolyam, 1-98. szám)
1908-12-12 / 95. szám
Huszonkettedik évfolyam. 95. szám. Vác, 1908. december 12. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap, Előfizetési árak : helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. A városháza építése. Mikor világítják a* állomási? Hol legyen a postapalota? Búcsúzó az öreg teremtől. Vác, dec. 10. Az öreg közgyűlési teremben tartott visszavonhatatlanul utolsó közgyűlés arról is nevezetes, hogy ha a tárgysorozatot hátulról előre mondanók el, sokkal érdekesebb lenne. Előbb az olvasónak is, mint az összegyűlt 53 képviselőnek várnia kell, mig 20 és egynéhány tárgyon át az érdekesebbekhez jutunk. Kezdjük azzal, hogy búcsúzóra annyi képviselő gyűlt össze, a mennyi csak nagy választáson szokott. Ötvenhármán voltak együtt a tisztviselőkön kívül s most lehetett látni, hogy az öreg terem mily kicsi. Egy csomó városatya végigállta a közgyűlést, a ki meg elfáradt, másodmagával foglalt helyet — egy széken. Ez a képviselőtestület háromszoros utolsó közgyűlést tartott. Utolsót ebben az évben, utolsót ebben a teremben és utolsót, mert december 17-én városatyaválasztás lesz a városban. Lehet, hogy tán ez okokból jöttek el sokan, de én azt hiszem, hogy mégis a városház- építés ügye csalta fel a legtöbb képviselőt. És a legtöbb nehéz terhet viselt: a kételkedést, hátha elpazarolták a pénzünket az építésnél, miként azt már két év óta beszélik . . . Szerkesztői üzenet. 7954. zz. előfizető. Kérdéseire kimerítően válaszolunk, mert műhelyünk nem boszorkány- honyha. Nehéz mesterség a hirlapirás, különösen vidéken. Fővárosi lapok hasábokat közölhetnek az algezirászi egyezményről, a török alkotmányról, a perzsa forradalomról, a hírekbe két oldalon sírhatják John Wright leghíresebb amerikai festő halálát (nem is élt soha) táviratokban közölhetik, hogy nem igaz az a hir, mintha a pápa gyengélkednék. Vidéken ez nem lehet; tőlünk soha sem olvashatta még, hogy a bánki tóban cápát fogtak volna, vagy hogy leégett a verőcei dalszínház, hol 6000 néző lelte halálát, de akár megtérült, mert az épület és berendezés 6 és fél millió koronára volt biztosítva. Nálunk csak az igazat kívánja kényes közönségünk, nem engedi magát tévútra vezettetni kacsák által. Tehát leirom kíváncsisága kielégítésére szervezetünket. A lap előállítói: a szerkesztő, a belmunkatársak, a külmunkalársak, a tudo- sitók, kiadóhivatali igazgató, nyomdaszemélyzet és a lapkihordó. Előfizetőink száma 12.A9. Többre nem is vagyunk berendezkedve. Előfizetőt csak két régi tag ajánlatára titkos szavazással veszünk fel, ha egy-egy tag meghal. Az egész redaktúrának feje és mozgató lelke a szerkesztő. Jövedelmét képezi fix fizetése, a mely körülbelül megfelel egy államtitkár fizetésének. Annál nagyobb azonban De tartsunk rendet. Hogy interpelláció nélkül ne múljék el a közgyűlés, gondoskodott arról Donovitz Vilmos. Egész parlamenti formában kérdezte a rendőrkapitányt, van-e tudomása arról a brutalitásról, melyet a rendőrök a napokban követtek el, mikor egy inasgyereket térdén vonszolva vittek be a városházára. A polgármester kijelentette, hogy az interpellációk hozzá intézendők, mert ő felelős az egész közigazgatás menetéért, de különben tudomásul veszi Donovitz felszólalását, vizsgálatot indít. Minthogy más kifogásolni való a múlt közgyűlés óta nincs a városban, áttértek a napirend szürke pontjaira. A polgármester bejelenti Kurdy Bálint és Nikitits Sándor halálát. A meleg, elismerő szavakat állva hallgatják végig, az előbbinek nincs már utódja, mert Kisvácon póttag sincs, boldogemlékű Nikitits Sándor helyére következik a legtöbb adót fizető Pápa Sándor. Bejelentik, hogy a vármegye az alispán helyett a most megejtendő tisztujitáshoz elnököknek Kemény Kálmán, Szabó Géza vármegyei tb. főjegyzőket és a polgármestert küldte ki. Kijelölték ügyvezető orvosnak dr. Hörl Pétert, kit meg is éljeneztek, ugyancsak meghallgatták az ő jelentését a város egészségi állapotáról. A mi kellemes a jelentésben : 50 születéssel több van, a mi szomorú: a tüdővész egy évnegyed alatt 22 áldozatot szedett. Rostetter Jánost, miután lefizette a 2C0 korona felvételi dijat s a honpolgári esküt is letette; végleg felvették városi polgárnak. Ezután — szokás szerint — megtagadtak egy csomó illetőséget, intézkedtek az árvavári tökék gyümölcsöző elhelyezéséről, a toloncokat Korpás Lajos föztivel, György Mihály kenyerével táplálják, aztán rákerült a sor a városi ranács és pénzügyi bizottság együttes jelentésére a városháza építéséről. Hübschl Kálmán mérnök, a ki nagy paksa- métával érkezett, tette meg a jelentést nagy figyelem között. Száraz számadatokkal szolgálunk itt, hogy világosan lássa a város közönsége, mibe került a városháza. Az államépitészeti hivatal a 67 ezer koronára tervezett munka árát 68 ezer koronába állapította meg. Ajánlatot tettek 82 ezer koronára, az uj épület 85 ezer koronába került. A 3 ezer korona többletkiadás a vasbeton és ácsmunkáknál merült fel. Az átalakítási munkákra felvettek 32 ezer koronát a tervek szerint, de az államépiteszeti hivatal 37 ezer koronára vette fel, a munka azonban 20 ezer koronába került, a megtakarítás tehát 17 ezer korona. Az uj épület emelése, a régi átalakítása tehát 106 ezer koronába került. Elmondotta a városi mérnök, hogy a váci építőiparosok közül generális vállalkozó nem került ki, mégis velük végeztették a munkát, a munka lassan haladt, mert sztrájkok akadályozták, később vasat, majd betont nem szállítottak a gyárak, a vállalkozók pedig egyre késtek a munkával. mellékjövedelme, a melyről elszámolni nem tartozik. Az esküvői, halotti, keresztelői hírek közlése óriási összeget hoznak be. Az emberek hiúk. LIa a hírben közölve van, a menyasz- szony ruhája, szépsége felsorolva, az előkelő vendégek kiírva, hogy Bürgermeister Fritz a kalksburgi dóm első orgonistája játszotta a Mendelsohn nászindulóját, már legalább is 200 korona a jövedelem. A halálhíreknél fokozza a közlési dijat a rokonság minél szélesebb körben való felsorolása, továbbá a koszorúk feliratainak rész- j letes megemlítése. Kisebb hal, de sűrű hal a születési közlés . . . de már nagyobb a jövedelem, ha a hir tudatja a fiiucska súlyát, hosszát mell és derék bőségét. Ikrek születésénél a közlési dij dupla. Minden továbbinál azonban 50 százalék engedmény. A szerkesztő tehát el van látva. Munkaköre nagy. 0 bontja fel az össszes leveleket, megírja a vezércikket és beosztja a közleményeket, a mi a legnehezebb. Nem olyan könnyű az, mint uraságod képzeli . . . Evelin kisasszonyt, a bájdus honleányt eljegyezte Kökörcsényi Aurél tart. huszárhadnagy, nem szabad közölni »Veszett kutya harapás Maroson.« A személyi hírek közlésére a szerkesztő ügyel fel. Ez a legkényesebb. Hova utaznak notabilitásaink, mikor érkeznek meg. Ez nagyon fontos a közönségre. Csak egy példát említek. Általános megnyugvást kelt, ha közöljük hogy a pénzügyigazgató hat heti szabadságra elutazott. És miért? Azért mert nem lévén itthon, lanyhulnak az adóbehajtások és az adófizetők hat hétig szintén pihennek. A szerkesztő képviseli a lapot ki és befelé. Résztvesz nagy gyűléseken képviseli a sajtót, ott van a banketteken, estélyeken, esküvői lakádalmaivon, ha azok pezsgősek. A kisebb ünnepségeken a belmunkatársak sorosak, felváltva. Végül a szerkesztő élet-halál feletti ura az Írói személyzetnek, szerződteti és elbocsátja őket tetszés szerint. Ő utánna következnek rangban a belmunkatársak. Kezdődő fizetésük a IX. rangosztálybeli,egész a VII. rangosztályt befejezőleg. Magasabbra nem vihetik. Egy esetet tudunk, a midőn a belmunka- társ a hatodikba kerül, az is csak úgytörtént, hogy váltót hamisított és öt évre elítélték. A belmunkatársak — most kettő — írják a mellék cikkeket, dolgozzák fel a kiilmun- katársak, tudósítók közleményeit s igyekeznek a lapot a legmagasabb szellemi nwón tartani. Egyiknek feltétlenül korrekt érteni kell az európai nyelvekből néhányat. Az egyik jelenlegi behnunkalárs például a magyaron kívül perfekt ir és beszél tótul, Szód, Rátót, és egy csomó tót falu kedvéért, a másik — bár meg
