Váci Hirlap, 1908 (22. évfolyam, 1-98. szám)
1908-11-11 / 87. szám
I váci hírlap o Nyelvében él a nemzet. N. N. úrnak, kapitány. Fogadni mernék, hogy ha módomban volna valamelyik postán a levelek címzéseit végig vizsgálni, az iskolázott írások háromnegyed része olyan stílusú, szellemű lenne, mint a fenti cim. Ez pedig rossz címzés. Rossz azért, mert pl itt a »kapitány« jelző. A jelző pedig a jelzett szó: az tír elé tartozik. Tehát igy jó: N. N, kapitány úrnak. N. N. lakatos úrnak, N. N. kereskedő stb. úrnak. Lehet azonban, hogy hogy a jelzett szó után is legyen, de ez esetben a jelző ugyanolyan rúgd, mint az előtte levő jelzett szó, pl. N. N. úrnak, a kőszénbánya társulat igazgatójának. Még egy harmadik fogalmazás is lehet jó, ha t i. az utóltett jelzőt mellékmondattá alakítjuk, pl. igy : N. N. úrnak, a ki kapitány a 16. ezred 10. századában. Tehát háromféleképen is lehet jól címezni levelet, miért címezi tehát oly sok ember épen a negyedikféleképen : rosz- szul, a hogy a németek szokták!? Fölmegy. Ez legtöbbször a kártyázok szájából hallható. A kártyázok pedig csak tudnak magyarul, hiszen a kártyázás ősi magyar foglalkozás. Mutatja a vízi, beüli, pász és a' többi rengeteg műszó. De ezek az idegen műszók összeségúkben sem rejtenek annyi veszedelmet a magyar nyelvre, mint ez a hazai köntösben mutatkozó szó: tölmegy; Mert nem az idegen szó rontja meg a mi nyelvünket, hanem az idegen észjáráson alapuló akár egy szó, akár 'mondatszerkezet. A /ölmegy szó a kártyázok nyelvén s ebben a jelentésben használva sült német beszéd és mételye a magyar nyelvnek. Azt akarja • kifejezni, hogy két dolog kiegyenlíti, megsemmisíti, lerontja egymást, az eredmény semmi. Annál a fölmeyy szónál még ez a német szó is jobb : kvitt, vagy ez a közönséges szólás is tűrhetőbb: kutyakefélés. Bongor, váltói elbúcsúztam, a derék konzul még derekabb jobb hüvelykujját megcsókoltam s forró, hálás könnyeimmel áztatám. Ezen poétikus hangulat után utitársam látván, hogy mily közmegelégedésre végzem a dolgokat, reám bíztak mindent, reám akasztották összes podgyászaikat, kiadták parancsban : váltsam meg a jegyeket, a fiókbanknál cseréljek pénzt, a podgyászokat vitessem be a román gyorsvonatba, még egy pár utasítást adtak s végül megjegyezték, hogy majd megtalálom őket a restaurációban, ők addig is megebédelnek, előzőleg román sört söröznek. a midőn mind az összes portékájukat reám függesztették, önkénytelenül is eszembe jutott, hogy voltam én már máskor is hasonló kellemetlen helyzetben. Már néhány éve annak. Egy jó barátom esküvőjén mint elsőrendű vőfény szerepeltem. S a templomban én, az első vőfény ruhafogassá változtam. Ugyanis a bolditó igeneket rebegő szertartás alatta vőlegény cilinderét s a menyasszonyi csokrot hátrányujtolta nekem, egy cilinder s egy csokor már volt a kezemben, ez összesen 2 cilinder és két csokor, továbbá nem is számítva, hogy a jobb karom egy része a koszorús leány buzgalma folytán már úgy is eléggé meg volt teriielve. Ekkor határoztam cl, hogy mozgalmat indítok a célból, hogy esküvők alatt a szentélybenjegy pártfogást helyezzenek el. E mozgalom dugába dőlt, mindazonáltal Hírek. A grófpüspök a nőegyletnek. A megyés lőpásztor névünnepe és a közeledő karácsony alkalmából 160 koronát küldött a nőegyesületnek. Az egyesület elnöksége lapunk útján is hálásan köszöni a jólelkű adományt. Bárcsak 100 percentes pótadónk lenne! Nem bolond ez az óhajtás, kérem. Mindjárt kiderül az alábbiakból: A belügyminiszter két millió koronát vett fel a jövő évi költségvetésbe, hogy azzal a rendezett tanácsú városokat segélyezze A minap összegyűlt Budapestee a rendezett tanácsú városok polgármestereinek országos egyesülete és azon tanakodtak, miként kérjék a minisztertől en nek az összegnek felosztását. Végre is odajutottak, hogy csak azoknak a városok közt kérik szétosztani a két milliót, a melyeknek pótadója 50%-ot meghaladta és pedig abban az arányban, a milyen nagy 50%-cn túl a pótadó. Hiába szólalt fel ez ellen polgármesterünk, a gyűlésen több olyan város volt, a melynek 60—-100% a pótadója — leszavazták. így hát a mi városunk, a mely busz év óta 40%-os pótadóval vegetál, nem fog kapni egy fillér segítséget sem. Azok a váVosok tehát, a melyek nem kímélték a polgárságukat s vadásztak a zsebükre, ugyancsak jót mulathatnak rajtunk! — Villamos vasul Alagra. Említettük már, hogy a budapesti közúti vaspálya megyeri villamos vasutját Dunakeszi—Alagig akarja meghosszabbilui, de mert a Duna mellett fekvő földek tulajdonosai igen kedvező feltételeket szabtak arra nézve, hogy a villamos tovább menjen, hajlandó a társaság a villamos vasutat egész Vácig megliossza- bítani. A terv nagyon komoly volt már az érdekelt birtokosság gyűlésezelt is. Nekünk váciaknak is tetszetős volt, mert a Duna mellett rövidebb az út Budapestig és a vonal mellett alakuló nyaralótelepekről bizonyára sok fogyasztót kapott volna a város. Most azonban a terv alighanem, ha rövid időre is, kútba esett Ezt pedig egy rövid kis hírből olvassuk ki. A fővárosi lapok adják tudtul ugyanis, hogy a kereskedelmi miniszter a lovaregyletnek megengedte, hogy a vác—budapesti villamos vasút negyedik és ötödik szelvénye között elágazva Alagra a villamos vasút szárnyvonalát megépíthesse. Ha a lovaregyletnek sikerült volna a közútival megegyezni, bizonyára nem reflektál a budapest- váci villamos vasút ajánlatára. — A kilenc órai tanítás ügye. Vettük a következő levelet és minden kommentár nélkül közzé is tesszük: Tekintetes Szerkesztő Ur! B lapjának S3, számában közölte, hogy a r. kát. iskolaszék határozata értelmében »nem kezdik a tanítást kilenc órakor.« Kiváncsi voltam az iskolaszék eme határozatának indokaira, el is olvastam a Váci Közlönynek az iskolaszék határozatairól hozott részletes referádáját, a szülőknek azonban a a helyi lapokban közzétett jogos kérelme mikénti elintézését és indokolását hiába kerestem, nem találtam sehol, mert arról nagy bölcsen hallgatott a hivatalos közlöny, pedig ez inkább érdekelt volna bennünket, mint az iskolaszék minden más bölcs határozata. Lehetetlen kritika nélkül hagyni az iskolaszék határozatát, mely annyi aggódó szülő jo^os kérelmére és óhajára a legnagyobb mérvben elitélendő, sértő közönnyel felel s arra sem tartja azt érdemesnek, hogy a nagyközönség megnyugtatására szóval nagyon is sokszor hangoztatott jóindulatának csak parányi jelét is adná! Jogos kritika helyett ez alkalommal s ez utón a szülők nevében felkérem a lóm. kát. iskolaszék elnökségét, hogy méltasson bennünket arra, hogy legalább kísérelje megindokolni az iskolaszék ez ideig indokolatlan határozatát, hogy módunkban legyen a fölött méltó kritikát gyakorolni. Felszólalásomnak b. lapjáoan leendő szives közzéiételét kérve, maradiam a tekintetes szerkesztő urnák kiváló t[s7Áciő}a Egy családapa. — Budapest—gödöííő—váci villamos, j Mint értesülünk, e hó végén terjeszti be a él bennem a bosszú s majd én is előléptetek valakit az esküvőmön ruhafogassá. Ily emlékek cikáztak agyamban, midőn alaposan megrakodva, hozzáfogtam a megbízatások elintézéséhez. Majd én is megebédeltem. fizettünk már román pénzzel, előre igazítottuk óránkat egy órával — Predeálnál kezdődik a keleteurópai idő és igy a menetrendszerinti 2 óra helyett csak egy órát várakoztunk, — beszálltunk, a vonatvezető trombitált s megindult a román gyorsvonat: Bu- curesti felé. A gyorsvonatban mikor helyet foglaltunk, ez volt az első nyugodt pillanatunk 20 órai utazás óta. A mikor a szakaszba beléptünk — egy román hölgy ült már benne. Öltözködése kifogástalan »eleganciája« — a románok a divatban mindig a legújabb francia divatot követik — hajdisze (frizurája) hatalmas volt. A ki még hasonlói nem látóit, fogalma sem Lehel arról, hogy milyen nagy volt e frizura. Miközben a vidék szépségeiben gyönyörködtem, folyton, állandóan azon tépelődtem, hogy mire való az ily nagyságú haj disz? Néhány óra múlva kisütöttem — nem a hajat, hanem az okol, — semmi másra nem való, mint hogy »minél nagyobb kalapot lehessen ráhelyezni«. S tényleg magam is láttam, hallót hun romániai lakóktól : oly nagy női kalapokat sehol a világon nem láthatni, mint pl. Bucureslibeu. Megtörtént, hogy egy előkelő hölgy Párizsból oly kalapot rendelt, a melyet két hatalmas dobozban küldöttek meg neki. Az egyikben volt maga a kalap, a másikban a hozzá szükséges fiókállatsereglet. A mi hölgyeink kalapjain csak egy-egy szárny, madárfej, toll szerepel, de a román hölgyek kalapjain kitömött menyetek, díszes tajdkakas példányok, sőt egyik-másik nagyvagyonu bojár hölgyén tigrisek pompáznak. De itt el is jutottam a tárgyhoz, melynél tovább nem mehetek. A női kalap! Ez előtt mindenki kalapot emel. Én is meglobogtatom előttük az írásomat. S mondhatom, boldog lennék, ha magas pályadijak, vagy állandó fizetés mellett lehetővé lennék, hogy egész életemet a női kalapok dicsőítésének szentelhetném. Miután e magasztos tárgy után már holmi prózai fejtegetésbe nem szabad bocsátkoznom, no meg azért is, mert a táncolni vágyó hölgyeink esdő, a kártyázni akaró felebarátaink pedig dühös pillantásokkal »szuggerál- nak« a felolvasás befejezésére, végre pedig azért is, mert a kaszinó szigorú igazgatójának meg kellett esküdnöm, hogy rövid leszek, befejezem mondókéinál azon utóiraltal: a nagynénémről és Bucurestiről talán, majd... esetleg „.. »máskor!« i
