Váci Hirlap, 1908 (22. évfolyam, 1-98. szám)

1908-02-02 / 10. szám

Huszonkettedik évfolyam. 10. szám. Vác, 1908. február 2. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre- 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára Q centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Kossuthnál és Szterényinél. (A váci pályaház kérdése.) Vác, febr. 1. Vác város küldöttsége, hogy előadja Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter és Szterényi Jőzsef államtitkár előtt régi sérelmeit s uj pályaház építését kérje tőlük, tegnap, szomba­ton ment le Budapestre dr. Zádor János polgár- mester vezetése alatt. A küldöttségben a kö­vetkezők vettek részt: dr. Galcsek György, Tragor Károly, Velzer Kálmán, dr. Göndör Sándor, György Mihály, Révész Béla, dr. Mor- lin Zsiga, Hegedűs Pál, ifj- Hegedűs Pál, Neisz János, Móczik József, Schmidt Ferenc, Hübschl Kálmán, Való Ferenc, Molnár Máté, Racsek János, Chlapati János. Bárdos Ernő, Korpás Lajos, Mischler Kornél, Váró Károly, Peidlpek József, Reitter Ödön, Sebők József és Zema- novich József. A küldöttség tagjai részben a V2 8 órai, részben a reggeli gyorsvonattal mentek le s az országházban találkoztak, hol a Vall óra­kor Barabás Béla orsz. képviselő is, ki a kül­döttséget a miniszternek és az államtitkárnak bemutatta, megjelent és szívélyesen üdvözölte régi váci ismerőseit. A miniszter nem volt még a parlamentben, addig a küldöttség a karzatokon oszlott szét és hallgatta a képviselőház tanácskozását. Dél már elmúlt, mikor Barabás felkereste a vácia­kat, hogy Kossuth megérkezett. A küldöttség a kupolacsarnok mellett levő képviselők társalgójában várta a minisztert, ki csakhamar megérkezett Barabással. Kossuthon a legutóbbi betegségének nyomai erősen lát­Nemzetközi népélet New-Yorkban. Irta: Vértesi Károly. \ 2 Az intézményeket a közszükség hozza létre. Adnak, a kiket a sors lenyomott. Egyebekben mindig igaz marad Bewer Miksa német iró mondása: >A szegények finom hallásúak és érzékeny szivűek ; a gazdagok nagyothallók és kemény szivűek, mert a manna vattájával van bedugva a fölük.« A Five Points-t is megnézem még, nappal van. Az utcák keresztezéséből támadt öt pont­tól maradt meg a neve. Részben most is, előbb inkább, az erkölcsi romlottság, züllés, részéges tolvaj népnek a gyülekező helye, rossz májú emberek, csirkefogók és utonállók, betörők tanyája ez. Megfélemlítve nézek körül. A városban minden bárom percre esik egy elfogás, minden 7/4 órára halálos baleset, minden 8 órára egy-egy gyilkossági kísérlet és öngyilkosság, minden másnapra egy gyil­kosság. A statisztika rikító színekben ecse­tel. Van rablás, fosztogatás, forgópisztoly lö­vés, zsákba varrás, tengerbe dobás. A leg­közönségesebb, sokszor ismétlődő bűntények között az is előfordul, hogy azt kérdezi va­laki, hány óra 7 Mikor a kérdezett kiveszi szanak, jobb karja fel van kötve. Egyik pam- lagon rögtön helyet foglalt s ülve hallgatta végig a polgármester beszédét. Ismertettük azt a kérvényt, melyben fel van­nak sorolva mindazok, miket a város közönsége kér a minisztertől, hogy uj pályaházunk le­gyen. Ezt mondotta el nagyjában a polgár- mester, kinek szavaira Kossuth a következőkép válaszolt: — Szívesen meghallgattam a polgármester úr által előadott kérésüket, de tulajdonkép nyitott ajtón át törtnek, mert hiszen ismerjük jól mindazokat az óhajokat, melyek felhangza- nak. A múltakban sokat mulasztottak s e mu­lasztásokat nekünk kell helyre hozni, de ne feledjék, hogy nem csak Vác, de az ország sok más részéből hasonló kívánsággal állanak elő. Elég legyen azt mondanom, hogy tanulmá­nyozzuk a kérdést. Én küldöttségnek határo­zott ígéretet tenni nem szoktam, a lehetségest a tanulmányozás után meg fogjuk tenni. A minisztert megéljenezték, a miniszter ke­zet fogott, a miniszter elment. A válasz nem volt valami biztató. Mást várt Vác küldöttsége évtizedes türelmes várakozás után. Érezte azt talán Baraoás is, ki feikérte a polgármestert, hogy a kérvény másolatát küldjék el neki s ő azon lesz, hogy a város jogos kívánságát az államvasutak igazgatósága mielőbb teljesítse. Most Barabás felkereste Szterényi állam­titkárt s közölte vele, hogy a váci küldöttség nála is tisztelegni akar. Az államtitkár kissé szabadkozott, hogy rekedt, nem tud beszélni, de később mégis jött. A polgármester röviden .ismertette a város zsebéből az óráját, kiragadja kezéből azt a rossz ember. A szives olvasó ne vegye el­térésnek ezeket a dolgokat, a cikkem élére irt címtől, mert ez mind a new-yorki elfa­jult népélethez tartozik, mely sporttá avatta a lopást és ha a Bowery-uton bent a város­ban vagyunk is, tehát nem a pusztán, meg­történt már New Yorkban, hogy a rendőr­ség épületének a közelében is agyonvertek már embereket a nép fiai, a társadalom el- züllött alakja, Amerikában a forgópisztoly nagy szerepet játszik a gyilkossági esetekben. Jó Sehirk József mechanikus, (f Pennsylvá- niában 1906,) az önvédelemre találta fel ezt a könnyen és veszély nélkül hordható fegy­vert, de a tapasztalás azt mutatja, hogy inkább támadásra használják. A feltaláló sze­gény maradt, gyárosok meggazdagodtak. Titkos játékbarlangok, zárt ajtók mögötti kártyás tanyák, a hová díszesen öltözött ladyk is járnak, a Bowery-n és Broadway-n egyképpen vannak, mindenütt nagy számmal vannak eldugva, hogy a rendőrség látó szeme oda ne érjen, a farkas veremben egykönnyen rájuk ne akadjon, de azért a rendőrök is megütik a bankot. Ha bezárul a titkos játékosok mögött az egyik búvó­hely, vigye a kánya, megnyílik a másik élőt­kérelmét és felsorolta a sérelmeket. Érdekes, hogy Szterényi többször közbeszólt, helyeselt, azután pedig igy válaszolt: — Nem tudom, uraim, hogy azzal honoráljam-e megjelenésüket, hogy a polgármester úr áltál felsorolt sérelmeket, a melyeket személyes ta­pasztalatból ismerek, folytassam, vagy legme­legebben és legőszintébben ajánljam kérésüket miniszterem figyelmébe, kinek jóindulatáról önök imént meggyőződtek. Mondhatom, igen jól ismerem az országnak eme legrégibb pálya­házát. A mi akkor, évtizedekkel ezelőtt jó volt, az ma már kevésbbé kielégítő egy olyan vá­rosnak, minő Vác. Ez a város kis hely volt, de most gyárvárossá alakul, kulturális központ lett, mely a főváros közelségében is legszeb­ben fejlődött. A főváros közelsége is paran­csolja, hogy Vácon tenni kell, mert hiszen, ha Vácnak pályaudvarát s pályaházát bővítjük, a fővárosi pályaudvarokat mentesítjük annak be­fogadó képességével. A mint én emlékezem, az úttest alacsonyabban fekszik az állomás épületnél s egyik oldalon az úttestre beugró épületek nehezítik meg a terjeszkedést. Bár­hogyan is van, segítenünk kell, mert ez tovább igy nem tarthat. Ismétlem újra, hogy legjobb érdeklődéssel viseltetem Vác város kérelme iránt s annak teljesítését legmelegebben s leg­őszintébben fogom ajánlani miniszteremnek. Az államtitkár annyi közvetlenséggel, jóin­dulattal beszélt, hogy a küldöttség nem egy­szer éljeneivel szakította félbe Szterényi beszé­dét. Ez a válasz felvillanyozta az előbb el­csüggedt kedélyeket s most már mindenki megvolt győződve, hogy rövid időn belül megváltozik az ország legöregebb pályaházá­tűk, hogy áldozhassanak a szerencse oltá­rán. Nem maradhatnak a nélkül, hogy iz­galom hűtse vérüket. Mondják, a ki szeren­csétlen a szerelemben, szerencsés a kártyá­ban. Feltűrt ingujjak, meszticek, ébenfa színű négerek, fehér ruhás néger nők, ki mond­hatná, honnét verődik össze ez a csúnya nép? És mégis ők mondják, hogy a tulaj­donképpeni s igazi emberszin az övék és nem a fehéreké. Számuk New-York váro­sában 60.000. Sötétkék ruhás rendőr őrszem a Boweryn nagyobb számmal. A tétlenkedő naplopókat üldözik. Az ő számjuk mellüknek a jobb felén van. Fejükön kúp alakú barna kemény kalap, melynek az elülső részén a város címere van. ^z életerős, szálas embereknek rövid, vastag bot, dorongféle van a jobb­jukban, mondjuk készenlétben, kinek kell az irányt vele megmutatni. Az európai nagyobb városokban, a széle­sebb utak keresztezésénél, a büszke, márci- ális kinézésű lovas rendőr, mint valamely hadvezér, bizonyos fölénnyel van a körötte hullámzó közönség sorai közt. Nem igy ezek; bizalomra gerjesztők. Nincsen kardjuk, nyers modor nélkül is, békeségesen tudnak rendet

Next

/
Oldalképek
Tartalom