Váci Hirlap, 1908 (22. évfolyam, 1-98. szám)
1908-09-30 / 75. szám
Huszonkettedik évfolyam. 75. szám. Vác, 1908. szeptember 30. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára Q centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Nyolcvan millió. \ác, szept. 29. Egy legutóbb megjelent statisztikai kimutatás megdöbbentő eredményekkel szolgál nekünk, a mennyiben azt bizonyítja, hogy az 1907. évben nyolcvan millió korona értékű iparáruval többet hoztunk be a külföldről s persze első sorban Ausztriából, mint 1906-ban. Nagyon csalódik az, a ki ebből arra a konklúzióra jut, hogy emelkedett talán a fogyasztó képességünk. Épenséggel nem emelkedett, mert a tavalyi rossz termés, az általános gazdasági pangás, a drága pénz és a vaggonyhiány a lehető legközvetlenebbül befolyásolták Magyar- országon a termelési és a kereseti viszonyokat. Csak abban lehet keresni a nyolcvan milliónyi behozatali többlet okát, hogy az elmúlt esztendőben a magyar ipar nyolcvan milliónyi értékkel kevesebbet termelt, mint annakelőtte. — Ugyebár ez megdöbbentő dolog! A mikor nekünk minden oldalról azt hirdetik, hogy haladnunk kell közgazdasági téren, sőt hogy haladunk is, akkor a leghatásosabban megcáfolják ezt az állítást a rideg számok, a melyek azt bizonyítják, hogy nem csak hogy nem haladunk, hanem hátra maradunk, sőt elveszítjük azt is, a mit már eddig megszereztünk, a mit már Ausztriától kiharcoltunk magunknak kereskedelmi és ipari tekintetben. Joggal merül itten fel a kérdés, hogy mi van azzal a kilencven millió koronával, a melyet az országgyűlés két esztendő előtt szavazott meg az államkormányzatnak iparfejlesztési célokra? A régi és mai váci szüretek. Irta: Sudár Sándor. (Második közlemény.) Oda vitte a ferencrendiek templomába. Itt szenteltették fel és körmenetben vitették ki a szőlőhegybe, az őt megillető helyre szt. Urbán napján. Ez 1865-ben volt. Az előkészületek tehát meglétettek. Azonban 1866-ban jött a még most is emlegetett Urbán-napi nagy fagy s senkinek sem volt kedve az ünnepélyt megtartani. így maradt el a körmenet és a Mudrich- féle Urbán-szobor még mai nap is látható a »barátok «-nál. Azon időből egy cseh nemzetiségű, helyi pintér egy mondása is fenmaradt: »Evekig volt a szt. Urbán a pincében, ott fagyoskodott. Most uj és jó ruhája, mégis »fagyoskodik.« Persze belőle a harag szólt, mert a »fagyos« években megcsappant rendesen a kádárok munkája. Báthory váci püspök ültette el a 15-ik században az első szőlővenyigéket Vácon a Papvölgyön. Innen is kapta volna a nevét e szőlőhegy. A lexicon szerint: »Bakator, v. piros ba- kor, v. piros váci egyike a legkiválóbb magyar szőlőfajtáknak, mely főképen a magyar Érmelléken van elterjedve; innen átszármazott a Dunántúlra, (kivált Badacsonyba), ErHol és miben nyilvánul meg ez az iparfejlesztés? Sehol nem látjuk a vidéken, hogy olyan uj iparvállalatok alakulnának, a melyeket a kormány szubvencionál. Ha hébe-hóba mégis alakul egy uj iparvállalat, az rendszerint a maga erejéből próbál prosperálni, mert a szubvencióhoz nem annyira, uj és keresetet nyújtó ipar, mint inkább a jó protekció kell. A kereskedelmi és iparkamarák, a melyeket a törvény, sajnos, csak véleményadási joggal ruházott fel, egyre-másra feljajdulnak, a Gyárosok Országos Szövetsége is gyakran hallatja panaszos szavát, az összes kereskedelmi egyesülések pedig egyebet se tesznek, csak siránkoznak a helyzet siralmas volta felett. Mégis mértékadó helyen nem történik semmi, a mi alkalmasnak látszik a helyzet szanálására. Inkább olyan intézkedések történnek, a melyek még jobban megnehezítik iparunk és kereskedelmünk helyzetét. Létrejöhetett például a bank- kartell. Az egész ország, néhány budapesti nagy bank kivételével, felzúdult a kartell ellen, de hatás nélkül maradt minden érv és ellenvetés, mértékadó helyen egy lépést sem tettek a bankkartell ellen. Megcsinálták a végrehajtási novellát, a melynek már az életbeléptetése előtt az a súlyos eredménye, hogy egyszerre hatszázezer számlát hajtanak be adósaikon a magyar hitelezők. Szerte az országban szervezkednek a hitelezők az adósok ellen és soha még annyi dolga a végrehajtók karának nem volt, mint most. A pangás súlyos jelét tapasztaljuk abban is, délybe — itt bakor-nak hívják — az ország egyéb borvidékeire is . . ,< Igen valószínű tehát, hogy e faj eredetileg Vácról került ki. »Az atyamester« címmel (»Vác városában 1485«) irtHarsányi Kálmán »Az Újság« (1908) c. hírlapban egy egyfelvonásos színdarab-féle párbeszédeket ecsedi Báthori Miklós váci püspök idejéből. Szó esik a tudományos férfiúról, jó borairól, a nagyivó Bacsó festőjéről, Geiza legényéről, Pesta inasáról, olasz festészetiről, a Philippikről, a püspök bátyja, az országbíróról, a sok boroskor dókról. A 70-es évek elején jelentkezett először Vácon a filloxera, mindig nagyobb és nagyobb területeket nyelt el s 1878-ban — mint a végét járó gyertyaszál kialvása előtt nagyot lobban — mintha végső erejét adta volna ki a tőkék serege, oly nagy és jóminőségű volt az évi szőlőtermés, hogy a must literje 1—2, a hordó literje 3—4 krajcár volt. És ez év után rohamosan pusztultak el a szőlőhegyek. Uj szőlőinkben még csak mindig az experi- mentálás munkálatainál tartunk s minthogy sok költséggel jár, szegény ember alig vállalkozik s bizonytalan gyümölccsel kecsegtető fáradozásokra. Szőlőink nem rekonstuálódnak, mint másutt már ténnyé vált, mint Arad-hegyaljában, Tokajban és vidékén van. Pedig milyen borvidéke volt egykor Vácnak ! Minden falubeli bor a váci vasúti és dunai állomásokra és a kereskedők pincéibe került. hogy az Amerikából visszavándorolt magyarok munka nélkül kóborognak az országban, a minek a hatása máris abban nyilvánul meg, hogy dacára annak, hogy jelenleg ötvenezer ember nyomorog és éhezik munkátlanul New-York városában, mégis ott maradnak, nem jönnek haza, mert az amerikai nyomorúságot is jobbnak találják a magyar nyomorúságnál. Öngyilkos taktika folyik ebben az országban, olyan taktika, a mely a kereskedelmet és az ipart háttérbe szorítja, olyan takika, a mely már-már azt a látszatot kelti, mintha a munka- alkalmakat az iparban csak azért csökkentenék, hogy minél olcsóbb munkaerő álljon a mező- gazdaság rendelkezésére. Hova jutunk, mi lesz velünk, ki tudná megmondani? Hírek. Herczeg Ferenc itthon. Herczeg Ferenc iró (neve mellé a szokásos jelzőket tenni talán már sértő is lenne) a nyár elején megnősült, nőül vette Csillag Teréz leányát. Herczeg ifjú nejével az Adriára ment és saját yachtján Görögország parjai mellett töltötték a nyarat. Herczeg Ferenc most hazatér—Vácra. Tudvalevőleg hosszabb időre kibérelte a Farnady- féle villát s most itt laknak csendben és nagy néha rándulnak be Budapestre. — Kik az esküdtbirák? A pestvidéki törvényszéken október 26 án kezdődik az uj ülésszak, melyre tegnap sorsolták ki az esküdteket. Rendes esküdtek lettek Vácról: Mennyi szekeres és kereskedő járt itt, az mind pénzt hagyott a városban, eltekintve attól, hogy a sok váci hegyekben is mily óriási mennyiségű bor termett. Mondhatjuk több százezer hekt. bor került a váci piacra a város és vidékéről Nagy hire volt a penci, romhányi, keszegi boroknak. A íelső vidéki tót megyék társzekerekkel jöttek hozzánk és a szomszédos falukba borvásárlásra. Rossz bor hírében állottak a nógrádmegyei fanyar borok. Olcsóbbak is voltak a nógrádi, szendehelyi, berkenyéi, szokolyai, váraljai, mohorai, kosdi stb. borok. Fanyarságukat úgy mérsékelték, — no meg hogy több boruk is legyen — hogy nagyon vizezték. Innen maradt fel e párbeszéd is a bor- kereskedő és a paraszt szőlősgazda fia között. — Nos, fiam, volt-e jó gabonaterméstek ? — Annyi a gabonánk, a mennyit az Isten adott. — Hát borotok mennyi termett ? — Annyi, a mennyit az édes apám akart. A bor mesterséges szaporítását »felvizelés«nek mondják. A »jó« gazda a nagy eső alatt is folytatja a megkezdett szüretet, sőt még inkább. Dehogy is takarná be a taposó kádat. Hiszen az eső is felülről jön; ez is »Isten áldása!«
