Váci Hirlap, 1908 (22. évfolyam, 1-98. szám)
1908-09-27 / 74. szám
VÁCI HÍRLAP Az elemi iskola alsó osztályaiban eredményre nézve egészen mindegy akár nyolc órakor, akár kilenc órakor kezdődik az előadás. És ha aláírom azt, hogy jobb és kényelmesebb hat éves gyermeknek, ha tél idejében kilenc órakor megy az iskolába, mert akkor a nap a ködöt már feloszlatta és a levegő enyhébb, még se tudnék sem a „pro“ és sem a „kontra“ mellett határozott állást foglalni, mert ezek célszerűségét nem annyira az egyéni felfogás és meggyőződés, mint inkább a helyi viszonyok határozzák meg, mert pl. a fenti érvelés mellett is, az osztatlan iskolában, melyik tanító látná szívesen, hogy kilenc órakor az egyenként megjelenő kis gyermekek háborgassák őt tanításában. Natonek Dezső. Igaz, hogy ma oly időket élünk, a midőn mindenki, tehát még a kis ember is, szeret mennél előkelőbb lenni; a népfelkelés korszakát is járjuk, a mikor jó, ha az apróság is megtanul mennél ügyesebben felkelni; no meg az sem árt, ha a közmondás szerint, mennél több aranyat lelni. De hiszen mi az ifjúságot éppen az egyszerűségre, a béke becsülésére és az anyagiság kerülésére óhajtjuk nevelni. Ezért s különös tekintettel városunk hosszas kiterjedtségére, a pusztákról be-bejáró apróságokra, határozottan a mellett vagyok, hogy az I. és II. osztály tanulói, a téli időszakban, pontosabban november hó 1-től április hó l-éig csak kilenc órakor járjanak az iskolába. Fődolog, hogy ekkor részesítsük őket jó meleg fogadtatásban. Kramer Miksa. Fokozatos legyen a nevelés és a tanítás. Ez az elv lebegjen szemünk előtt, hogy fáradozásunk a kívánt eredményt meghozza. Már pedig igen rohamos az átmenet, hogy az eddig szabadságához szokott apró nép katonai pontossággal jelenjék meg télviz idején a város végéről az iskolában. Eltekintve attól, hogy a gyenge gyermeket a reggeli órákban könnyelműen kitesszük a zord időnek, idegessé lesz a kora reggeli kapkodástól. Könnyitsünk tehát az apró népen a kilenc órakor kezdődő tanítással. Schönfeldné Láng Irma. A délelőtt kilenc órakor kezdődő tanítást a téli hónapokban az alsóbb osztályokban minden esetre üdvös volna nálunk is bevezetni; akkor az apróság tovább alhatna, másrészt a magasabb osztályok növendékei rendes időre az előadásokra jönnének, t. i. a nagyoknak kell a kicsinyekre várni, mig ezek felkelnek, öltözködnek, reggeliznek — és végre fél kilenc óra felé az iskolába érkeznek. Kettős szellemi veszteség ! Budapest városi tanácsa több tanférfi tanácsára határozta, hogy október hó 25-től további intézkedésig kilenc órakor kezdődjék a tanítás. A tananyagot akként lehetne feldolgozni, hogy az illető osztálytanító a rendesnél fél, vagy egy órával későbben hazaengedi a reá bízott osztályt. Berger Mór. Vasárnapi levél. Hosszú esték . . . Az. olvasásról szeretnék egyet-mást elmondani. S erre az a körülmény késztet, hogy mig a hangverseny, vívás, stb. sok esetben csakis a kiváltságosak mulatsága, az olvasás általános szórakoztató eszköz. Számosán vannak, a kik a nyáron betűt csak á cégtáblákon látnak, télen mégis -- ha más nem is jut — előszedik a ládafiából a kalendáriumot. Van azonban akárhány magasabb műveltségű család is, a hol valamely újságon kívül más olvasni valót ugyan nem igen találnánk — nyáron. A hosszú esték azonban a parasztot, urat egyaránt kényszerítik arra, hogy valami olvasni való után nézzen. Azt az embert, a ki szeret olvasni, nem keli félteni. Viszont sajnálatra méltó az, a ki bármely körülménynél fogva is nem szokott olvasni. Az értelmes ember minden könyvet élvezettel olvas. Az értelmes olvasó fő, ha józan Ítéletével kiséri állandóan az olvasottakat, haszonnal olvas. Ez a képesség azonban csak igen kevés embernek a tulajdona. Tehát valóban haszonnal olvasni, csak kevesen tudnak. S a milyen szent igaz, hogy sok emberCsupán a csaja és pajor voltak a szőlőtőke ellenségei. Most pénze is legyen, de tudománya is annak, ki szőlőmunkával bíbelődik. Azelőtt bujtattak, kapáltak, metszettek, kötöztek, ellettek, hegyeitek és — szüreteltek. Most? Bár a régi munka mind megmaradt, meggyülemlett a sok dolog és uj szó ismerete: rigolozás, immunis föld s talaj, amerikai alany, szőlőoltvány, permetezés, fordítás, szénkénegezés, vincellér tanfolyam, a számtalan idegen nevű szőlőfaj stb. Egy egész szótár megtelnék ezekből. Káptalan legyen annak a feje, ki mind ez uj szót könyv nélkül tudja. Még szénkéneg raktára is van a városnak a Szt. Mihály kápolnáeska melletti szőlőhegy egyik oldalában. Mert »fenéül« robbanékony ez a szőlőférget és levélgombát pusztító szer. Hegybíró, szőlőcsősz most is van, de kevés dolguk akad. És aztán, ha 3—4 év múlva terem is az új ültetvény, nem hozza meg a gazda fáradságának gyümölcsét, mert az alvidék homokjának olcsó bora konkurrál a hegyi borral. Ott kevesebb munkával is több terem meg holdján. A (bokszéra jelentkezése idejében hallottam a vigkedélyűnek és szellemesnek ismert Neszveda kanonok szájából e Jilokszerás viccet, midőn Gálik ügyvéddel, a volt nagy takarékpénztári igazgatóval találkozott, ki a szőlejéből jövet nékány tőkedarabot vitt magával nadrág zsebében, hogy azokat otthon a górcsövön átvizsgálja, hogy minő is az a filokszera? — Jaj, amice, hát hol tartja maga azokat a tőketörmelékeket f Veszedelmes hely, hát nem tudja, hogy a filokszera a gyökeret szereti? . . . A »fagyos szentekétől mindig féltek szőlősgazdáink s nagy tiszteletben állottak Pongrác, Aonitác és Szervác,de különösen Urbán. (Orbán). A »Gombás« nevű szőlő területen, ott a Naszál-hegy tövében áll az egyik szőlőben egy kőfeszület. Ennek felállításához egy kis történecske fűződik. Egyik ottani volt szőlősgazda B. J., kinek az apja még a Gombásban bírta a szőlőjét, mesélte el tüzetesen a megtörtént esetet: Pásztor Imre molnármester szőlőjében állolt szt. Urbán fából faragott szobra. Urbán napjára — a harmincas években — lefagyott a szőlővenyige fakadása teljesen. Pásztor kiment szőlőjébe kis fejszéjével — mi rendesen minden gazda kezében volt akkor fokos és bot gyanánt — s meglátván az iszonyú kárt, mérges dühében fellökte a szent jelvényt és megcsonkította fejszéjével iszonyú társunk értékes olvasgatása révén lett boldoggá, sokszor nagy emberré, ép oly valóság az is, hogy igen sokan lettek olvasmányaik, könyveik miatt, még inkább azért, mert nem tudtak olvasni — szerencsétlenekké. Számos embernek isteni adomány az olvasni tudás, számos embert pedig megtanítottak erre nevelői. Oly fontos és sokszor egész életünkre kiható dolog az olvasni szerető», hogy első sorban a szülőknek kellene e kérdésen, körülményen néha-néha gondolkozni. Gyermekük életének jövőjét alapoznék le akkor, a mikor az olvasást megszerettetnék velők. Persze, ha ezt akarjuk elérni, a megválogat tásnak úgy kell történnie, hogy a gyermek által elolvasandó könyvek mindenikét először a legtermészetesebb nevelő : a szülő olvassa el. Lehet, hogy fáradságos dolog, de e csekély áldozatot nem szabad sajnálni. Vannak, a kik hirdetik, hogy a kiválogatás nem feltétlenül szükséges, tíz nem áll. Ez lejlődő lélek. — inig a kellő higgadt ésszel, Ítélettel nem rendelkezik — csak az oly könyvet olvashat, melynek tartalma tényleg neki való. Az élet szomorú példái eléggé igazolják ezt. Az erkölcsében megromlott ifjú igen sokszor »pikáns« olvasmányoknak a rabja, jobban mondva áldozata. Ha az »életunt leányok«, a »szerelmi búbánatban sínylődő hölgyek« leikébe, múltjába nézhetnénk, láthatnék, hogy igen gyakran egy-egy könyvnek elolvasása után következett be a lelki egyensúly megbillenése. S ez nem is csodálatos. Mert bizony a józan Ítéletet nélkülöző, oly könnyen befolyásolható olvasó, ha egy túlvilági gyönyöröket, eszményi szerelmeket lei ró könyv elolvasása után ismét a. durva köznapi éleibe zuhan s akár a varróasztal mellé kell ülnie, akár a konyhába leéli kifutnia rántást keverni, ismétlem az ellentét az ily egyénnek — felforgatja lelke nyugalmát. Az il}r körülmények megakadályozhatása miatt szükséges eleinte a gyermek elé csakis válogatott könyveket adni. Az oly könyvek, melyeknek tartalmán, gondolatain,, jelenetein a csapongó gyermeki elme elkalandozik, csak fokozatosan, az értelem fejlődésével káromlások között, mert nem. tudott szőlőjére a fagy ellen felügyelni, vagy ama máig is fennálló balhiedelem folytán, hogy e szent okozza a fagyot, ha nem könyörögnek eleget érte, illetve neki. Ezt a valóban szószerinti * szentségtörést« a szőlős-szomszédok megtudták és bevádolták őt az akkori »úrbéri széknél«, a mely a püspöki prefektúrán bíráskodott. Elítélték nagy kegyelem mellett. Fel kellett állíttatnia a már mondott nagy íafeszületet saját költségén a szőlőjében az Urbán szobrocska helyére. Ez pedig a kiállítási költségen kivid is nagyobb pénzáldozattal járt, mert minden ilyen jelvénynek, kis kápol- nácskáknak a város határaiban, ímutációja van, azaz a kegyes alapítványi hivatal kezeli a letéteményezett pénzt, melynek kamatai az illstő szt- emlékjel fentartására forddtalik. Pásztornak ezenkívül még 30 botoL »hánytak a farára«. A megcsonkított szobrot behozták a városba és az öreg Fischer kádármesterhez vitték reperációba. Ott bevert évekig a pincében. Mig aztán nagy későn egy Madridi nevű pintérmester, ki mellékesen ügyes faszobrász is volt, egy újabb Urbán szobrot faragott látszólag erősebb palásttal látta el, szépen ki is feste lie.
