Váci Hirlap, 1908 (22. évfolyam, 1-98. szám)
1908-09-13 / 70. szám
o VÁCI HÍRLÁP Vasárnapi levél. Tűz van! Ez hangzott végig múlt vasárnap este. Az emberek összeszaladtak s pár perc múlva szűz meg száz nézője volt a gomolygó füstnek s magasra csapkodó lángoszlopoknak. A többé-kevésbbé érdekeltek s néhány elszánt ember csakhamar hozzálátott a mentéshez. a szomszédos házak védelmezéséhez, mig a tömeg nagy része a tűzoltóságot kereste: Hol vannak a tűzoltók? Mióta ég már a tető s sehol egy fecskendő! Ha a tűzoltóság idején itt lett volna, még a tető egy részét is meg lehetett volna menteni! Vácon egy tüzet sem a tűzoltók oitanak el! stb. stb. Ilyen s ezekhez hasonló kifakadásokat lehetett hallani. S a mikor végre a tűzoltóság megjelent, akár vissza is mehetnek már, mondta az elégedetlen magyar. A tűz színhelye a tűzőrségtől legalább is másfél kilométernyire volt. Mig a tüzet jelző kisváci kongatás s a tűz van szájról-szájra beért a tűzőrségre, föltétlenül beletelt öt perc, szerelés három perc, út négy perc, leszerelés két perc. Tehát 14 perc kellett hozzá, mig a tűzoltóság munkához, oltáshoz foghatott. S ez kinek a hibája, talán a tűzoltóságé? Ok ott voltak, a mikorra lehettek ! Hát akkor hol a hiba? Ott, hogy nincsen állandó, rendesen fizetett tűzoltóságunk! Az a polgár ember, a ki csupán emberbaráti érzésből vállalkozik a tűoltóságra, nem kötelezhető arra, hogy éjjel-nappal, hétköznap és vasárnap csákányosan, sisakosán végezze munkáját s folyton a tűzőrségi laktanya közelében tartózkodjék! Hiszen ember ő is, kinek a mindennapiért dolgozni,küzdeni kell s kinek jól esik a vasárnapi pihenés épp úgy, mint másnak. Második oka a tűzoltóság látszólagos ké- sedelmeskedésének a nagy távolság. Mert bizony Kisvác utolsó háza a tűzőrségtől jó pár méterre van! Ezen az állapoton a tűzAjánlom e sorokat azoknak, kik e bajon segíthetnek. A kápolnácskák rácsozatai tele tűzdelvék virágokkal, a templom előtti kőfeszület virágkoszorúkkal van körülaggatva. A hétkápolnai templom egész éjjelen át tárva-nyitva áll, fényárban úszik, minden búcsűs csoport bevonul oda kis keresztjével imádkozni s viszi be a sátrakban árusított cifra viaszkos nagy gyertyáit. Ezekből visz haza temploma számára is. Ott láttam egy nehány tagját az ideiglenesen olt tartózkodó teknőkészitő cigány karavánunknak; gyertyácskákat vettek a szent Szűz tiszteletére. Pedig úgy tudom, ezek görög nem egyesült vallásbeliek. Igaz, a vallás más, de egy és ugyanaz a Jézus! itt csoportosul a falusi cigányság is s nem marad ma otthon a legkisebb váci cigány purdé sem . . . Az istentisztelettől és szent meggyőződéstől áthatott búcsúsok ott kuporodnak le fáradtan a gyepes földre és úgy énekelnek sziv- ből-lélekből. Le-lejárnak a folyton csobogó forráskúthoz, hogy a jóízű üdítő vízből oltsák szomjukat, mossák le a portól belepett s az énektől száraz torkukat, vagy újra kenegessék meg azzal a folytatandó énekhez. Ugyan hány hektoliter vizet isznak e napon a forrás vizéből? ollóság megosztása által lehetne segíteni úgy, hogy az oltáshoz szükséges szerek egy része Kisvácon helyeztetnék el s egy kisváci tűzoltó-különítmény állíttatnék fel, mely a veszély első perceiben, mig a tűzoltóság teljesen kivonulhat, lépne munkába. A két tűz- oltó-őrtanya telefon-összeköttetés útján érintkeznék egymással. Nem lenne célszerűtlen a távolabb eső részeken tűzjelző állomásokat is létesíteni. Végül pedig egy hatósági bejárás, hogy vájjon az a köteles hordó viz, csákány, létra és pózna meg van-e minden háznál, szintén csak a tűzbiztonságot szolgálná. Az építkezési szabályrendelet kiterjeszkedik a tűzbiztonságra is az újabb építkezéseknél. A régieknél pedig arra kellene ügyelni, hogy a városban a padlások szénával, szalmával ne rakassanak tele s szűk udvarokban a szabad mozgáshoz okvetlenül szükséges kis területek gyúlékony anyagok rakhelyéül ne használtassanak. A kifakadások tehát jogosulatlanok s a közönség épp úgy, mint a hatóság támogassa azt a tűzoltóságot, melynek más hibája, más hiánya nincs, mint hogy nem bir állandó, fizetett legénységgel s a város kiterjedéséhez mérten egymagában nem elegendő. —gyfy. Hírek. Városi mészárszék. A tegnapi szombati nap ünnepe kell, hogy legyen azoknak, a kik a hatósági mészárszék eljövetelét várták. Tegnap a városháza alatti egyik bolthelyiségre rátették a cégtáblát: egész idő alatt sokan nézték a tiszta kis boltot és kiváncsiaskodtak, ki vásárol onnan. A városi mészárszék berendezése modern és tiszta. Olajfestékkel festették ki a falakat (ezért késett a megnyitása) és hatalmas jégszekrénye van, a fogasok ragyognak a tisztaságtól. A város a csütörtöki budapesti marhavásáron öt darab hízott marhát vásárolt 1952 kilogram összes súlyban. A vágás pénteken délután ment végbe. A húsárakat 48 és 54 krajcárban állapították meg s ebben az áriján mérték tegnap ki a húst. Konstatálnunk kell, hogy ebben az árban csak Nagyváradon, Szolnokon, Ujaradon és Zentáu adják a húst, az ország többi városaiban a marhahús ára drágább. A váci mészárosok 52 és GO krajcárért adják a marhahúst. Ha tekintetbe vesszük, hogy a városi mészárszék hízott állatot vág, a mit a mi mészárosaink lehető legritkábban | tettek s a városi mészárszék maximálisan 20 percent csontot ád nyomtatókul, mészárosaink pedig 30-at, négy, illetve hat krajcárral olcsóbb a városi mészárszék, mely e mellett jó minőségű húst szolgáltat ki. Senki nem veheti rossz néven, hogy a mészárosok a városi mészárszéknek nem örülnek s hamarosan végét jósolják. Ebben az utóbbiban igazuk is lehet. De csak úgy, ha ők a hatóság által megállapított árra engedik le a hús árát s Ígéretet tesznek arra, hogy hatósági engedély nélkül nem fogják azt emelni. így volt ez minden városban, a hol a városi mészárszék megnyílt. Ennél többet senki sem kívánhat. És ha bekövetkezik — miként más városokban Vácon is a fogyasztó közönség győzedelmeskedett. Városi mészárszék. Egyúttal meg is nyitották rögtön s vásároltak egész délelőtt. Természetesen az érdeklődők nagy száma sem hiányzott, mert A gyógyító »szemforrás«-nak is jut ilyenkor emlékül jó csomóra való rongydarab. A járástól, taposástól felkevert országúti por lepi el a levegőt, lelhúzódik ez a magas, sudár fák koronáján túl is és úgy fest, mint ősszel-télen a köd; pedig szél sincs, a mely azt elősegítené. A nagy kőhidon Vác állandó, csendes koldusai konkurrenciát csinálnak e napon a vidékről idesereglelt éneklő koldusok. Tehetetlen aggok és héna, vak fiatalok vegyesen. Ezeket is a megélhetési ösztön és a jobban érvényesülhetés vágya készteti őket a feltűnésre, hogy megadózzák a járó-kelő húcsúsokat a könyörülefesség nevében. Ki leginkább magára tudja terelni a közfigyelmet, azé a legnagyobb jövedelem. Ilyenkor aztán a szemfüles koldus az ilyenhez húzódik, jobb helyet cserélvén, mert ha már adakozásra szánta el magát a kéz a favoritkoldus iránt, neki is inkább juthat egy-egy krajcár. Egyik folyton énekeli a szent s meghaló verseket, a másik a Miatyánkot rebegi el, folyton imádkozva, a harmadik csak a kezét nyújtja, vagy az ölében levő kalapja figyelmeztet cégtábla gyanánt az okra, hogy miért is ül itt. Itt nem áll fenn ez a közmondás: Szemes— Arányi nővérek a piaristák templomában. A világhírű hegedűművésznő Arányi Adila és a nem kevésbbé tehetséges és képzett húga Jelly, kik a jövő hó elején városunkban hangversenyt készülnek adni, f. hó 13-án (vasárnap) nagybátyjuk, Arányi tanár nek áll a világ, vaknak az alamizsna. Hanem: a csendben álló vak koldust nem veszi észre a látó és a szemtelené az alamizsna. A mi váci koldusaink szerényebbek. Ha adnak jól van, ha nem; meg van az ő szombatjuk, (a zsidókhoz pénteken járnak el), mikor minden jótékony házban kijár az alamizsnájuk. A városi szegényalap, ászt. Vince- egylet, a rongyos-egylet, a templomok küszöbei, télen a szegény konyha eléggé gondoskodnak róluk, A vidéki koldusnál azonban az ilyen búcsú egészen más! Ez a szüretjük. Más alkalmakkor — kivéve a vásárokat — ide a lábukat be nem tehetdí. Annak van a legjobb dolga, a többi koldus által irigyelt helyzete, ki a legnyomorékabb, mert csak az ilyen kelti fel leginkább az érdeklődést,, készteti könyörü- letességre az embereket. Ki is mutatják szó szerint: »vásárra viszik« fogyatkozásaikat. Nem irónia ez? Megirigyelni más embert azért, mert nyomorékabb nálánál ? Mert jobb eszköze van a keresetforrásához? Hm! Ilyen az ember 1 Ilyenek a mi »Lazzaroné«-ink. (Befejezése szerdai számunkban.)
