Váci Hirlap, 1908 (22. évfolyam, 1-98. szám)
1908-08-26 / 66. szám
o VÁCI HÍRLAP szí ki, a Kispesttel való 1,767,182-őt, az Er- zsébetfalvával való 1,231.466-ot, a Budafokkal való 797.153-et, a Rákosszentmihálylyal és Soroksárral való forgalom pedig a 200.000 utast és a Dunakeszivel, Cinkotával, Rákoskeresztúrral, Pécellel, Dunaharaszti- val, Törökbálinttal és Békásmegyerrel való forgalom a 100.000 utast meghaladja, akkor már képet alkothatunk magunknak a főváros és a környékbeli községek társadalmi kapcsolatának bensőségéről Nyelvében él a nemzet. Felült neki. Ez azt akarja jelenteni, hogy a ki felült valakinek, az elhitt valakinek valamit, a mit nem kellett volna elhinni, mert nem volt komoly beszéd, ezért aztán megcsalódott, vagy épen nevetség tárgya is lett a naiv, hiszékeny fél. Ez a felülés valami újabb, idegen, hogy ne mondjam: úri találmány, melyről a nép fia semmit sem tud. A nép fiát, kit rászednek, megcsalnak, becsapnak, csúffá tesznek, nevetség tárgyává tesznek, azt nem 'ültetik fel, hanem lóvá teszik; a kivel pedig ez történik: az becsapódott, megcsalódott, rászedődött, bolonddá tétetett, bolondját járja, csúffá tétetett, nevetség tárgya lett — nem pedig felült. Ne üljön fel senki az új divatos kifejezéseknek, mert ezek legtöbbször idegen észjárás eredményei, melyek csak csillognak, villognak, mint a legtöbb hitvány piaci portéka, de egy batkát sem érnek. Azért becsapódik, megcsalódik, a ki akár egy pénzt, akár egy kis jóindulatú figyelmet pazarol rájuk. Vigyázz magyar, nehogy lóvá tegyen az idegen. Hasonlít valakihez, vagy valamire? Hányszor halljuk ezt a szólást, hogy: az apjára, vagy anyjára hasonlít. Ez nyilván összezavarása a fogalmaknak. Azt hiszi sok ember, hogy a mi egy esetben jó, az más ezetben is jó. Mert van a magyarnak ily szólása, hogy: az apjára ütött. Ez átvitt értelemben azt jelenti, hogy valakinek külső vonásai, belső tulajdonságai olyanok, mint az apjáéi. Ennek ellentéte az, téve, de hősies nyugalommal tűrtem mindent s ime a remekmii törvény lett . . . Most már én pihenek habáraimon. — Minő hasznot remél kegyelmes ur az uj végrehajtási novellától? — Az egész ország fellendülését, vagyo- nosodását és a mostani társadalmi rendnek békés utón leendő átváltozását. Nem telik bele 10 év, a mostani adósok vagyonos osztály lesz s eltűnik a legellenszenvesebb faj, a hitelezők faja. — Tehát főleg a kistisztviselők, a kisbirtokosok és parasztok érdekeit öleli fel ez a törvény ? — Természetesen — válaszolt a kegylmes úr— b ár sokkal magasabb és magasztosabb célja van az uj novellának . . . bár hivatalos titkot árulok el, de elmondom . . . Ugyebár a parasztnak szüksége van nevelő marhára, most a pénzintézettől veszi a pénzt, ezután nem fog kapni . . . kénytelen lesz a falujabeli jó szivü adakozóhoz fordulni, a ki szívesen segít a baján, rendelkezésére bocsátja a szükséges összeget, legfeljebb csak azt köti ki biztosítékul, hogy a vett marha tulajdonjoga ő reá ruháztassék. Már most kérem a kölcsönpénzen vett marha után a haszon a földmivesé lesz és csak azt a csekély 25—30 százalékos kamatot fizeti a hitelezőnek. hogy elütött apjától. Ez mind a kettő jó beszéd. Ezt zavarják össze sokan azzal, hogy hasonlít apjához, vagy anyjához. A hasonlít igének az a tulajdonsága, hogy az minden körülmények között hoz-hez-höz rágós kiegészítővel jár. Nem lehet sem valakibe, sem valakin, sem valakiből, sem valakitől, sem valakin, sem valakivel, sem valakiig, sem valaki re hasonlítani, csupán csak valakihez. Ellentétje ennek: különbözik, elüt valaki/óV. Hasonlítsuk egymás hoz őket s különböztessük meg őket egymás/d/. Bong or. Hírek. A VÁCI HÍRLAP szerkesztőjének távolléte alatt szerkesztőségi ügyekben Borbély István (városháza) intézkedik. — Előléptetés és áthelyezés. A m. kir. igazságügyminiszter Fábián Ferenc váci kir. közveti tőintézeti főfelügyelőt a X. fizetési osztályba léptette elő. — Velzer Ferenc, a váci kir. orsz. fegyintézet gondnoka, a tegnapi nappal hagyta el Vác városát s szeptember elsején foglalja él uj hivatalát, mint gondnok, az illavai kir. orsz. fegyintézetben. — Iskolaszéki ülés. A váci rk. iskolaszék aug. 23-án, vasárnap délelőtt 11 órakor a Karolina leányiskolában látogatott ülést tartott. Az ülésnek a nyugdíjba vonult Balásné sz. Potóczky Vilma tanítónő helyének betöltése képezte a legfőbb tárgysorozati pontját. A tanítónői állásra négyen pályáztak: Lenesé Ilonka, Bartoss Amália és Muzsláról Kanszky Erzsébet és Matild nővérek. A két utóbbi minden remény nélkül adta be pályázatát, de annál nagyobb volt a reményük a megválasztatásra a két ideiglenesen alkalmazott tanítónőnek, Lencsó Ilonkának és Bartoss Amáliának, kik közül mindkettőnek elég erős pártjuk volt, de mert a választás titkos vala, Egyesek vagyona által a nemzeti vagyon gyarapodni fog: minden faluban lesz három négy jószivü adakozó, a ki meggazdagszik, áldásosán forgatja pénzét és a mi a fő, reá szoktatja a gazdaközönséget az intenzív, hatalmas állattenyésztésre. Hiába agrár állam vagyunk és az is maradunk, hiába kisérletetezik Szterényi Jóska az ipar és kereskedelem fellendítésén, az nem sikerül. Nekünk gazdag és legerősebb agrár államnak kell lennünk. Ezí pedig úgy érhetjük el, ha reákényszeritjük a népet a marhatenyésztésre. Az uj törvény ezt célozza. Ha pénzt akarsz, marhát kell vásárolnod, hogy hornyai, csikai, malacai neked is pénzt hozzanak. Oly sok marha és haszonállat lesz egy évtized múlva honunkban, hogy meg haladja az ingatlan értékét. Kiszorul az arany, ezüst pénz, nagy és aprómarha lesz a forgalomban. Ha ruhát vesz valaki, malaccal, vagy borjúval fizet s a nép, az Istenadta nép oly boldog lesz, kimondhatatlan. De meggazdagodnak a tisztviselők is. Miért költenek most ? Mert hitelük van. Miért nyújtózkodnak messzebb, mint a takarójuk ér? Mert tudják, hogy szerezhetnek pénzt! ! ! nem tudhattuk, ki lesz a megválasztott, annál is inkább, mert mindegyikük bírta az iskolaszék teljes bizalmát és szeretetét. Végül is a leadott szavazatok közül Lencsó Ilonka 15, Bartoss Amália pedid 4 szavazatot nyert s igy az' elnök Lencsó Ilonkát jelentette ki 11 szavazattöbbséggel megválasztott tanítónőnek. Igazán csak örülhetünk ennek a választásnak, mert Lencsó Ilonka tanítónői működéséről pár évi helyettesítése alatt is mindenkor a legkedvesebb dicsérő nyilatkozatokat hallottuk úgy a szülők részéről, mint elül járói és kartársai részéről is. Gratulálunk az újonnan megválasztott tanítónőnek, de gratulálunk az iskolaszéknek is a választáshoz. A választás után Ulrich Károly iskolaszéki tag utólag letette az esküt, majd a fölemelt tandijak összegéről volt szó, melyet a főhatóság jóváhagyott ép úgy, mint az 1907. évi számadásokat. Az iskolaszék tudomásul vette, hogy Bodor Imre főtanitó az államtól 200 korona személyi pótlékot nyert, Zalánjfy Gizi tanítónő kérelméhez újabb egy évi szabadságolásért a főhatóság hozzájárult, az iskolaszék az 1909. é/re egybeállitott költségvetést elfogadta, az ifjúsági könyvtár részére megérkezett könyvek mennyiségéről pedig tudomást vett. A szt. Miklós-téri iskola szolgájának fizetésemelés iránt benyújtott kérvényét elutasította, özv. Beres Imréné házmesternő lemondása folytán házmesterül Kollár József ideiglenes szolgát választották meg. A székesegyház-téri öreg iskola felügyeletével az iskolaszék Krxzsanoczy Ágos- tonnét bízta meg, végül a tagdijszedéssel foglalkoztak az iskolaszéki tagok s tandijsze- dőknek a felsővárosban Fodor Imre főtanitót, a középvárosi fiúiskolában Paull Béla tanítót, az alsóvárosban pedig Bartoss Pál főtanitót kérték fel. — Uj gyógyszertár Váchartyánban. A m. kir. belügyminiszter megengedte Schaub István békásmegyeri gyógyszerésznek, hogy Váchartyánban uj gyógyszertárt nyithasson. A váchartyáni gyógyszertár tehát most már rövid idő alatt meg fog nyílni. Ez most megszűnik . . . kényszerülve lesznek takarékosan élni ... a pénzeiket kamatoztatják, vagyonosodnak, egy gazdag osztály lesz, melynek tagjai,miután vagyonnal bírnak, olcsóbban szolgálnak. Az-állam óriás összeget takarít meg . ..« —Nagyszerű ... ez fenséges ... ez remek .... — hüledeztem bámulatomban. — No látja barátom — mosolygott a kegyelmes Ur— méltatlanul támadtak és támadnak . . . nagyon lekötelez - . . ha cikksorozatot ir lapjában . . . — Bocsánat Kegyelmes Ur, nem tehetem, mert lapunk társai almi és szépirodalmi közlöny .. . — Elő yan . . . tehát.. . tehát ön nem a »Pester Lloydnak» a vezércikkírója?» — Óh nem kérem — feleltem udvariasan — én a >Bojtorjáni Hir és Koszorú« munkatársa vagyok, én vezetem a végrehajtási hirdetmények rovatát . . . A kegyelmes ur még kezet fogni is elfelejtett és eltávozott lakásomról. Félóra múlva, teljes díszben vissza akartam adui a vizitet, de azt izente az inastól, hogy a feje fáj. Biz az elég baj ... de van reá oka . . „ Mimosa.
