Váci Hirlap, 1908 (22. évfolyam, 1-98. szám)
1908-08-02 / 59. szám
o Az ilyen szabad fürdőben a nők és a férfiak közösen fűrödnek. A kinek van egy kis érzéke a neveléshez, tudja, hogy a közös fürdő egy hatalmas lépés lenne az álszemérem megszűntetése felé. Végül pedig egy kérdést, melyre választ várok: Agilis Sportegyletünk a hires váci »Lidón,« a rabok szigetén nem csinálná-e meg a közös fürdőt ?! Szenigyörgyi. A katalinai áldozatok. (Rablógyilkossági kísérlet a katalinai völgyben. — Grün milliomost és társát: Moser mérnököt meg akarták gyilkolni. — Negyvenezer koronát raboltak el tőlük. — A tettesek horvát kőművesek. — A nyomozás részletei.) A teremtő csak ragyogó jó kedvében alkothatott oly festői szép vidéket, minő Váctól Rétságig, mintegy 30 kilométeren át vezet. A Duna közelében festői szerpentin-út kígyózik fel mintegy 400 méter magasba, honnan jó időben Budapestre látni, két oldalán a hatalmas Naszál hegy erdős völgyes nyúlványai, közelben széles, fényes szallag: a Duna, rajt’ a hajók jól kivehető alakja. A vác—kassai országidnak gyöngye ez, de átka is. Az ötvenes években egymást érték itt a soha ki nem derített rablógyilkosságok s csak négy éve történt, hogy a vác—rétsági postakocsit kirabolták Oláh-Simko István és társai. Ezen a festői szép vidéken, hol annyi a búvóhely, ma reggel ismét rablógyilkossági merénylet történt s két áldozata, egy külföldi többszörös milliomos és egy fiatal, ambiciózus mérnök iszonyú seblázban a halállal vívódnak ágyukon. A helyszínén járt tudósítónk a következő részletes jelentést küldi: Egy éve építik a vác—drégelypalánki 40 kilométeres helyiérdekű vasutat, mely a felső vidéket fogja az egyre fejlődő kereskedelmi városhoz, Váchoz közelebb hozni. Az építkezést a manheimi dúsgazdag cég: Grün és Bil- finger vállalta el. Ez a cég nem egy porosz vasútnak az építője s képzelhető gazdasága, ha azt mondjuk, hogy csupán vasúti sínekből akkora tartaléka van, hogy ötmillió márkát ér. Egy-egy cégtag 20—20 millió magánvagyonnal rendelkezik, de ez egyiküket sem akadályozza abban, hogy napestig lelkiismeretes munkában töltse az idejét. A duna—ipolyvölgyi vasút építéséhez mintegy fél év előtt a cég egyik tagja: Grün Ágoston jött Manheimból. Szép szál, erős, 65 év körüli férfi, a ki reggeltől estig szorgos munkássággal végzi teendőit a négrádverőcei középponti irodában. A figyelmes, előzékeny porosz mindenki kedvét, szeretetét megnyerte, ő pedig annyira megszerette Magyarországot, hogy a vác—budapesti Dunaszakasz szabályozását is el akarta nyerni s már is Visegrád környékén e munkához kőbányákat vásárolt. Mikor a vasúti sínekért járt egy küldöttséggel Wekerle pénzügyminiszternél, akkor ő szónoklat helyett igy szólt: — A magyar kormány, mikor az építést megkezdettem, megígérte a szükséges síneket. Külföldről nem akarok hozni. Ez az Ígéret nekem egy váltó, nálunk pedig bemutatáskor minden jó hírű cég be szokta váltani a váltóját. Wekerle megértette az egyenes poroszt s ha a mávnak nincs is mindenütt vasúti sínje, van a dunaipolyvölgyinek, melynél már a lerakásnál tartanak. Grün Ágoston fiatal vezető mérnökével: Moser Antallal, ki két hét óta egy gyönyörű nógrádverőcei leány vőlegénye, minden héten egyszer rendesen bejárja az épülő vasútvonalat. Szakaszonkint hallgatja meg a vezető mérnökök jelentését s fizeti ki a munkásokat, kiknek száma 1500—3000 közt szokott váltakozni. Erre az útra indultak el szombaton reggel hat óra előtt Grün és Moser kocsijukon, melyet Tóth György nevű fiatal kocsisuk hajtott. A verőce—katalinai út ép oly festői szép, mint a vác—rétsági. A hol ez a két út találkozik, ott van a völgyben a váci hatos huszárok lövőháza, a Pápa-féle major, közel történt négy év előtt a postarablás. Ma, augusztus elsején sokkal forgalmasabb ez az út, mint máskor. Költöző napszámos emberek járják kocsival, gyalogosan, termést gyűjtő kocsik járják s a gazdaságok jószágai is azon a területen legelnek. Az uttalálkozó előtt egy kis domb áll. Két oldala sűrű cserje, ott emelkedik fel lankásan a 300—400 méteres hegy. A rablók a legjobb helyet választották, mert bár ott volt a Pápamajor tehenese alig 100 lépésre, öt tárkocsi haladt 80—100 méterre, a lövésekből mit sem hallottak. Csendben baktatott a lövölde mellett Grünék kocsija a kis dombnak. Szemközt — reggel hét óra lehetett — két ember közeledett, a kik, mikor elérték a kocsit, szétváltak s jobb- ról-balról megragadták a lovakat. Halt! megállani! kiáltották s késekkel a lovak szerszámait vagdalták rögtön. Ebben a percben hátulról három lövés dördült el a kocsiban ülők felé. Az egyik lövés, mint később megállapították, Grünt mellen találta, átfúrta a felöltőjét s megakadt a — cigaretta- tárcájában. A következő pillanatban a másik, váci oldalról két bekötözött arcú ember ugrott elő kar vastagságú kőrisfa-husángokkal s ütlegelni kezdték Grünt is, Mosert is. Az utóbbi rájuk szólt, de nem értették szavát. A kocsis a lövés pillanatában lefordult a kocsiról s az egyik rabló, ki a lovakat tartotta, megragadta Tóth Györgyöt, de ez kiszakítva magát, a Pápa-tanya felé menekült. Minduntalan megcsuklott a lába, de beért oda és segítségért kiáltva, összeesett a rémülettől. A rablók ez alatt odaktinn, alig 200 méterre a tanyától, elvégezték borzalmas munkájukat. Grün is, a fiatal Moser is vérükben hevertek. A rablók a pénzt akarták. Tudták, hogy sokat visznek ma, szombaton kifizetésre. Ott volt előttük két bőrtáskában nem is kevesebb, mint negyvenezer korona. Hatvan korona rézpénz, vagy ezer korona ezüst és nikkel-pénz a bankók mellett. A kocsis mondja, hogy ketten alig tudták reggel indulás előtt betenni a kocsiba, mert volt a pénz együtt egy métermázsa volt. Ezt felkapták és menekültek a váci oldal erdőségeibe. Nemsokára jött a tanya népe, de már a rablóknak hült helye volt. Grün Ágostont besegítették a kocsiba és a nép húzta be a pusztára, Moser pedig jó emberek által támogatva, saját lábán vánszorgott be. Az első rémhírt Nógrádverőcére vitték, de majdnem ugyanabban az időben Vácra is megérkezett a rablás hire. Helc Ferenc Ítélőtáblái biró, vizsgálóbíró, Kálló Antal rendőr- kapitány, dr. Hörl Péter főorvos, Marschall járás őrmester azonnal az összes csendőrökkel kocsikrá ültek s a katalinai völgybe hajtattak. Ott volt már dr. Nett nógrádverőcei körorvos ki első segélyben részesítette az áldozatokat, a nógrádverőcei és a rétsági csendőrök, kik éppen akkor „hajtották meg“ az erdőrengeteget. _____ VÁCI HÍRLAP Az orvosok megállapították, hogy a két áldozatot golyó nem érte, ellenben fejük teljesen össze van verve, lehet, hogy súlyos koponyasérülést szenvedtek, a mi komplikációra is adhat alkalmat. Moser mérnök balkarját egy husánggal eltörték. Tudósítónk a helyszínén érte a két áldozatot. Mind a kettő eszméleténél volt s úgy mondták el a rablótámadás részleteit, mint fennebb leírtuk. Moser mérnök még hozzá tette : — Nem lehettek a tettesek magyarok. Én szóltam hozzájuk, magyarul, németül, nem értettek meg. Csak azok a horvátok lehetnek a rablók, kiket mi a diósjenői vonalon alkalmazunk a hidépitésnél. Grün Ágoston azt mondja határozottan, hogy a rablók közül kettőnek az arca be volt kötve, de ő rövidlátó s az első ütés szemüvegét érte, a kocsis pedig nem látott bekötött arcú embereket. A tettesek száma sem bizonyos. Valószínű, hogy öten, vagy hatan voltak: kettő, ki a lovakat fogta, egy, a ki három lövést tett (szegény Moser a zsebében őrzi a golyóját), kettő-három, kik husángokkal ütötték őket. Az a legvalószínűbb, hogy a tettesek horvátok voltak. Egy-két hónap előtt kerültek a vállalathoz és minden hidat és átereszt ők építenek. A leírás, mit a két áldozat ad megtámá- dóikról, azt mutatja, hogy oly öltözéket és széles kalapot viseltek, minőt a horvát kézműves munkások szoktak. Azt pedig megállapították, hogy a helyzettel a rablók jól megismerkedtek előre. Régebben tanyázhattak búvó helyükön, mert tudósítónk ép a helyszínén, a honnan a lövések történtek, egy gyufaskatulyát, egy meggyfa sétapálcát, egy kőris-fa husángot hozott elő rövid keresés után. A rablók üldözését, a mit a sok vizárok és az erdőrengeteg akadályoz, azonnal megkezdte a csendőrség és a rendőrség. Az idő már jól előre haladt, mire a helyszínére értek, a rablók száz és egy utat nyerhettek ez idő alatt, de mégis reménykednek, hogy nagy terhükkel messzire nem juthattak a tettesek és a járt országúton át sem mehettek, vasúti állomást el nem érhették, mert az összes állomásokat őrzi a rendőrség. Délután hordágyon a Pápa-tanyáról Nógrádverőcére szállították az áldozatokat, hol alapos ápolásban részesítik. Vác város és a nyaraló telepek népe másról sem beszél, csak a két rokonszenves áldozatról, kit mindenki ismert és tisztelt. Általános a szánalom irántuk. Hírek. — Rendkívüli közgyűlés a városházán. Folyó hó hatodikén, csütörtökön d. u. négy órakor az összehalmozódott ügyek letárgya- gyalása végett dr. Tranyó István h. polgár- mester rendkívüli közgyűlést hivott egybe. A közgyűlésnek 10 pontból álló tárgysorozata van, csupa illetőségi és telek ügy. Tárgyalják a júniusi és júliusi pénztárvizsgálatot, az iparostanonciskola költségvetését, a város káptalani kölcsönét, Tóth Zsuzsanna és Lnsz- tig Frida illet, ügyét, az irgalmasrendház földjének megvételért, Trenovszky András földvételét, Vörösmarty Lajos és Drajkó János ajánlatait telekvételi ügyekben. — Köszönet a tanítóknak. A váci járási * közművelődési egylet, közgyűlése jegyzőkönyvi köszönetét szavazott mindazoknak a tanítóknak, kik működésükkel az egylet intencióit ’"mozdították. A jegyzőkönyvi kivonatot a minden tanítójának megküldötte a ne“
