Váci Hirlap, 1908 (22. évfolyam, 1-98. szám)

1908-08-02 / 59. szám

o Az ilyen szabad fürdőben a nők és a fér­fiak közösen fűrödnek. A kinek van egy kis érzéke a neveléshez, tudja, hogy a közös fürdő egy hatalmas lépés lenne az álszemérem megszűntetése felé. Végül pedig egy kérdést, melyre választ várok: Agilis Sportegyletünk a hires váci »Lidón,« a rabok szigetén nem csinálná-e meg a közös fürdőt ?! Szenigyörgyi. A katalinai áldozatok. (Rablógyilkossági kísérlet a katalinai völgy­ben. — Grün milliomost és társát: Moser mér­nököt meg akarták gyilkolni. — Negyvenezer koronát raboltak el tőlük. — A tettesek horvát kőművesek. — A nyomozás részletei.) A teremtő csak ragyogó jó kedvében alkot­hatott oly festői szép vidéket, minő Váctól Rétságig, mintegy 30 kilométeren át vezet. A Duna közelében festői szerpentin-út kígyózik fel mintegy 400 méter magasba, honnan jó időben Budapestre látni, két oldalán a hatal­mas Naszál hegy erdős völgyes nyúlványai, közelben széles, fényes szallag: a Duna, rajt’ a hajók jól kivehető alakja. A vác—kassai országidnak gyöngye ez, de átka is. Az ötve­nes években egymást érték itt a soha ki nem derített rablógyilkosságok s csak négy éve történt, hogy a vác—rétsági postakocsit kira­bolták Oláh-Simko István és társai. Ezen a festői szép vidéken, hol annyi a búvóhely, ma reggel ismét rablógyilkossági merénylet történt s két áldozata, egy külföldi többszörös milliomos és egy fiatal, ambiciózus mérnök iszonyú seblázban a halállal vívódnak ágyukon. A helyszínén járt tudósítónk a következő részletes jelentést küldi: Egy éve építik a vác—drégelypalánki 40 kilométeres helyiérdekű vasutat, mely a felső vidéket fogja az egyre fejlődő kereskedelmi városhoz, Váchoz közelebb hozni. Az építke­zést a manheimi dúsgazdag cég: Grün és Bil- finger vállalta el. Ez a cég nem egy porosz vasútnak az építője s képzelhető gazdasága, ha azt mondjuk, hogy csupán vasúti sínekből akkora tartaléka van, hogy ötmillió márkát ér. Egy-egy cégtag 20—20 millió magánvagyon­nal rendelkezik, de ez egyiküket sem akadá­lyozza abban, hogy napestig lelkiismeretes munkában töltse az idejét. A duna—ipolyvölgyi vasút építéséhez mint­egy fél év előtt a cég egyik tagja: Grün Ágos­ton jött Manheimból. Szép szál, erős, 65 év körüli férfi, a ki reggeltől estig szorgos mun­kássággal végzi teendőit a négrádverőcei kö­zépponti irodában. A figyelmes, előzékeny po­rosz mindenki kedvét, szeretetét megnyerte, ő pedig annyira megszerette Magyarországot, hogy a vác—budapesti Dunaszakasz szabályo­zását is el akarta nyerni s már is Visegrád környékén e munkához kőbányákat vásárolt. Mikor a vasúti sínekért járt egy küldöttség­gel Wekerle pénzügyminiszternél, akkor ő szó­noklat helyett igy szólt: — A magyar kormány, mikor az építést megkezdettem, megígérte a szükséges síneket. Külföldről nem akarok hozni. Ez az Ígéret ne­kem egy váltó, nálunk pedig bemutatáskor minden jó hírű cég be szokta váltani a váltóját. Wekerle megértette az egyenes poroszt s ha a mávnak nincs is mindenütt vasúti sínje, van a dunaipolyvölgyinek, melynél már a le­rakásnál tartanak. Grün Ágoston fiatal vezető mérnökével: Moser Antallal, ki két hét óta egy gyönyörű nógrádverőcei leány vőlegénye, minden héten egyszer rendesen bejárja az épülő vasútvona­lat. Szakaszonkint hallgatja meg a vezető mér­nökök jelentését s fizeti ki a munkásokat, kik­nek száma 1500—3000 közt szokott váltakozni. Erre az útra indultak el szombaton reggel hat óra előtt Grün és Moser kocsijukon, me­lyet Tóth György nevű fiatal kocsisuk hajtott. A verőce—katalinai út ép oly festői szép, mint a vác—rétsági. A hol ez a két út talál­kozik, ott van a völgyben a váci hatos huszá­rok lövőháza, a Pápa-féle major, közel történt négy év előtt a postarablás. Ma, augusztus el­sején sokkal forgalmasabb ez az út, mint más­kor. Költöző napszámos emberek járják kocsi­val, gyalogosan, termést gyűjtő kocsik járják s a gazdaságok jószágai is azon a területen le­gelnek. Az uttalálkozó előtt egy kis domb áll. Két oldala sűrű cserje, ott emelkedik fel lankásan a 300—400 méteres hegy. A rablók a legjobb helyet választották, mert bár ott volt a Pápa­major tehenese alig 100 lépésre, öt tárkocsi haladt 80—100 méterre, a lövésekből mit sem hallottak. Csendben baktatott a lövölde mellett Grünék kocsija a kis dombnak. Szemközt — reggel hét óra lehetett — két ember közeledett, a kik, mikor elérték a kocsit, szétváltak s jobb- ról-balról megragadták a lovakat. Halt! megállani! kiáltották s késekkel a lovak szerszámait vagdalták rögtön. Ebben a percben hátulról három lövés dördült el a kocsiban ülők felé. Az egyik lövés, mint ké­sőbb megállapították, Grünt mellen találta, átfúrta a felöltőjét s megakadt a — cigaretta- tárcájában. A következő pillanatban a másik, váci oldalról két bekötözött arcú ember ugrott elő kar vastagságú kőrisfa-husángokkal s üt­legelni kezdték Grünt is, Mosert is. Az utóbbi rájuk szólt, de nem értették szavát. A kocsis a lövés pillanatában lefordult a kocsiról s az egyik rabló, ki a lovakat tar­totta, megragadta Tóth Györgyöt, de ez kisza­kítva magát, a Pápa-tanya felé menekült. Minduntalan megcsuklott a lába, de beért oda és segítségért kiáltva, összeesett a rémülettől. A rablók ez alatt odaktinn, alig 200 méterre a tanyától, elvégezték borzalmas munkájukat. Grün is, a fiatal Moser is vérükben hevertek. A rablók a pénzt akarták. Tudták, hogy sokat visznek ma, szombaton kifizetésre. Ott volt előttük két bőrtáskában nem is kevesebb, mint negyvenezer korona. Hatvan korona réz­pénz, vagy ezer korona ezüst és nikkel-pénz a bankók mellett. A kocsis mondja, hogy ket­ten alig tudták reggel indulás előtt betenni a kocsiba, mert volt a pénz együtt egy méter­mázsa volt. Ezt felkapták és menekültek a váci oldal erdőségeibe. Nemsokára jött a tanya népe, de már a rablóknak hült helye volt. Grün Ágostont be­segítették a kocsiba és a nép húzta be a pusztára, Moser pedig jó emberek által támo­gatva, saját lábán vánszorgott be. Az első rémhírt Nógrádverőcére vitték, de majdnem ugyanabban az időben Vácra is megérkezett a rablás hire. Helc Ferenc Ítélő­táblái biró, vizsgálóbíró, Kálló Antal rendőr- kapitány, dr. Hörl Péter főorvos, Marschall járás őrmester azonnal az összes csendőrökkel kocsikrá ültek s a katalinai völgybe hajtattak. Ott volt már dr. Nett nógrádverőcei körorvos ki első segélyben részesítette az áldozatokat, a nógrádverőcei és a rétsági csendőrök, kik éppen akkor „hajtották meg“ az erdőrenge­teget. _____ VÁCI HÍRLAP Az orvosok megállapították, hogy a két ál­dozatot golyó nem érte, ellenben fejük teljesen össze van verve, lehet, hogy súlyos koponya­sérülést szenvedtek, a mi komplikációra is adhat alkalmat. Moser mérnök balkarját egy husánggal eltörték. Tudósítónk a helyszínén érte a két áldoza­tot. Mind a kettő eszméleténél volt s úgy mondták el a rablótámadás részleteit, mint fennebb leírtuk. Moser mérnök még hozzá tette : — Nem lehettek a tettesek magyarok. Én szóltam hozzájuk, magyarul, németül, nem ér­tettek meg. Csak azok a horvátok lehetnek a rablók, kiket mi a diósjenői vonalon alkalma­zunk a hidépitésnél. Grün Ágoston azt mondja határozottan, hogy a rablók közül kettőnek az arca be volt kötve, de ő rövidlátó s az első ütés szemüvegét érte, a kocsis pedig nem látott bekötött arcú em­bereket. A tettesek száma sem bizonyos. Való­színű, hogy öten, vagy hatan voltak: kettő, ki a lovakat fogta, egy, a ki három lövést tett (szegény Moser a zsebében őrzi a golyóját), kettő-három, kik husángokkal ütötték őket. Az a legvalószínűbb, hogy a tettesek horvátok voltak. Egy-két hónap előtt kerültek a válla­lathoz és minden hidat és átereszt ők építe­nek. A leírás, mit a két áldozat ad megtámá- dóikról, azt mutatja, hogy oly öltözéket és széles kalapot viseltek, minőt a horvát kéz­műves munkások szoktak. Azt pedig megálla­pították, hogy a helyzettel a rablók jól meg­ismerkedtek előre. Régebben tanyázhattak búvó helyükön, mert tudósítónk ép a helyszínén, a honnan a lövések történtek, egy gyufaskatulyát, egy meggyfa sétapálcát, egy kőris-fa husángot hozott elő rövid keresés után. A rablók üldözését, a mit a sok vizárok és az erdőrengeteg akadályoz, azonnal megkezdte a csendőrség és a rendőrség. Az idő már jól előre haladt, mire a helyszínére értek, a rab­lók száz és egy utat nyerhettek ez idő alatt, de mégis reménykednek, hogy nagy terhükkel messzire nem juthattak a tettesek és a járt országúton át sem mehettek, vasúti állomást el nem érhették, mert az összes állomásokat őrzi a rendőrség. Délután hordágyon a Pápa-tanyáról Nógrád­verőcére szállították az áldozatokat, hol alapos ápolásban részesítik. Vác város és a nyaraló telepek népe másról sem beszél, csak a két rokonszenves áldozatról, kit mindenki ismert és tisztelt. Általános a szánalom irántuk. Hírek. — Rendkívüli közgyűlés a városházán. Folyó hó hatodikén, csütörtökön d. u. négy órakor az összehalmozódott ügyek letárgya- gyalása végett dr. Tranyó István h. polgár- mester rendkívüli közgyűlést hivott egybe. A közgyűlésnek 10 pontból álló tárgysorozata van, csupa illetőségi és telek ügy. Tárgyal­ják a júniusi és júliusi pénztárvizsgálatot, az iparostanonciskola költségvetését, a város káptalani kölcsönét, Tóth Zsuzsanna és Lnsz- tig Frida illet, ügyét, az irgalmasrendház föld­jének megvételért, Trenovszky András föld­vételét, Vörösmarty Lajos és Drajkó János ajánlatait telekvételi ügyekben. — Köszönet a tanítóknak. A váci járási * közművelődési egylet, közgyűlése jegyzőkönyvi köszönetét szavazott mindazoknak a tanítók­nak, kik működésükkel az egylet intencióit ’"mozdították. A jegyzőkönyvi kivonatot a minden tanítójának megküldötte a ne“

Next

/
Oldalképek
Tartalom