Váci Hirlap, 1908 (22. évfolyam, 1-98. szám)
1908-07-15 / 54. szám
2 VÁCI HÍRLAP Oppler Pál (Sirály), ifj. Gráf Vilmos (Nemzeti) elindult a starttól. A nézőközönség, melyet harangszó figyelmeztetett az uj versenyre, azt látja, hogy a kisérő motoros hajó visszafordul fél pályán, a skiffek eltűnnek a malmok közt. Mi történt? Senki sem tudja. Csak jó későn hallottuk, hogy Mészáros Oppler skiffjének neki ment s a versenyt beszüntették. A bizottság úgy határozott, hogy a versenyt Budapesten megismétlik. Ez alatt a harmadik versenyszám is véget ért: a Duna négyes csapata egyedül a part mellett leevezett, mert ellenfele a Neptun nem állott ki. A szövetségi dij is rendben folyt le : Mészáros József skiffben nyerte meg, mig ellenfele Oppler Pál 1200 méternél feladta a versenyt. Újabb izgalom következik. Komárom város vándordíjáért áll ki az újabb váci csapat. Ellenfele csak a komáromi sportegylet evezős csapata, mely a múlt évi győztestől vissza akarja szerezni a dijat, a serleget, A déli szél most erősebb lett és nagyobb hullámokkal kellett a csapatoknak megküzdeni. Komárom a jobb vizet, a Vác felőlit kapta, induláskor azonban mégis a túlsó oldalnak tart, a hol Vác evezősei szép, hosszú csapásokkal haladnak előre. Komárom és Vác hajója azonban nem kerülhetett egymás mellé, mert az előbbi rossz kormányzása miatt legalább is egy hajóhosszat vészit. A mi evezőseink : Nagy Sándor 1 -es, dr. Meisz- ner János 2--es, Horváth Kálmán 3-as, Velzer Ferenc vezérevezős, dr. Dobó László kormányos a közönség tapsai és éljenzése közt két hajóhosszal az ellenfél előtt húz el a cél mellett. Ismétlődik az első verseny képe: mindenki a győztes csapat mellé iparkodik és boldogan íidvözlik őket, kik most már egy óra alatt a második győzelmet szerezték meg Vácnak. Az izgatottság azonban nem szűnik: jön, a középiskolai tanulók versenye 1000 méterről. Ebben a versenyszámban alig vártuk a győzelmet. Győr két csapattal, Esztergom egy csapattal jött le s főleg a győriek már középiskolát végzett ifjakat ültettek hajójukba. A hatalmas, erős győri fiuk győzelmét vették bizIíaputkáné grammofonoz, a kefekötőnő énekel, a takarítónő tányéroz. — Nem olyan bandát értek én—feleltem bosszúsan — hanem olyan bandát szervezzen, a melyik gazdag utazó európaiakat elrabol és nagy váltságdíj mellett bocsájt szabadon • • • egy-kőt év alatt dúsgazdag ember lehet . . . Peták urnák ijedtében csak a nyelve mozgott, de beszélni nem tudott . . . Végre akadozva nyögte ki: — Uram én rablóvezér, briganti legyek . . . ez csak tréfa lehet . . . hiszen soha puska, vagy kard nem volt a kezembe és még akkor is elszaladok, ha csirkét ölnek . . . — Hát takarodjék a pokolba — kiáltottam dühösen —a ki mit főzött, egye meg. * * * Délután négy órakor az örömtől álhatva, könnyező szemekkel állított be hozzám Peták ur és a keblemre borult. — Kedves gyámapám, meg van a végleges megoldás ... én vagyok a legboldogabb ember a világon . . . Családi tanácsot tartottuk a kedves hölgyeimmel és jövőm biztosítva van! . . . — Hogy hogy ? — kérdeztem csodálkozva. — Nősülök, házasodom is, tőkepénzes is leszek . . . Hát kérem, elveszem törvényes feleségül középről özv. Kraputkánét, jobbtosra. És ime, a váci evezősök ereje diadalmasan mérkőzött meg ellenfelei erejével. A startnál mindjárt elugrottak s lépésről lépésre nőtt az előnyük. A célnál három hosszal győztek, második lett a győri főreáliskola első csapata. A gyönyörű szép győzelmet nem lankadó lelkesedéssél ünnepelték. Boldogabb öt fiú, mint a mi „jungászaink“ (igy hívják a fiatal evezősöket a sportegyletben) nem volt e percben széles e világon! A győztes csapatban Lexa Károly, Buday Béla, Gurszky Rezső, Roller Ármin eveztek, Krakker Béla volt az ügyes kormányosuk. Pestvármegye szép dijáért a Neptun négyese és a Duna négyese állott ki. A győztes a Duna lett két és fél hosszal. A váci székeskáptalan dijában minden ismerős a Neptun jeles két evezősét: Mészáros Józsefet és Sebes Bálintot várta elsőnek a célhoz, de a Nemzeti győzött egy fél hajóhosszal. A párevezős hajóban ifj. Gráf Vilmos és dr. Puria Jenő ültek. A grófpüspök úr dijának sorsáról intézkedett a következő versenyszám. A nyolcas hajóba a váci két négyes ült össze és ellenfele a győzelmeiről hires Pannónia. A Duna evezős egylet a legjobb nyolcasát kölcsönözte a váciaknak, hogy a Pannonokat legyőzhessék s tény, hogy reménykedve és lelkesen ültek a mi evezőseink a hajóba. Senki sem merte a verseny előtt a budapesti egyesület győzelmét jósolni. Ily körülmények közt egyforma erősségűnek sejtették a két csapatot és izgalmas küzdelmet vártak tőlük. A sors máskép akarta. A startnál rögtön elugrik a váci nyolcas és és vezet is vagy 300 méteren. Egyszerre csak azt látja az izgatott néző közönség, hogy egyik hajó feladja a versenyt: nem tudták melyik. Később derült ki, hogy a váci volt. Baleset történt: Bárdos Ernőnek az ülése kiugrott, nem evezhetett! Bár még ekkor sem adták fel a küzdelmet, tovább eveztek és tartották magukat a Pannónia nyolcasa mellett, az egyenlőtlen harcot azonban be kellett szüntetni. Az utolsó szám Vác város vándordíjáért való küzdelem volt. A két rivális: Pannónia kézről a kefekötőnőt, balkézről pedig a takarítónőt. Kraputkáné, a ki újságot is olvas, azt mondja, hogy Lipót helga király is igy csinálja. — Dehát a kefeketőnek el kell az urától válni ? — Rendben van minden — válaszolt Peták ur örömmel — bevallotta az angyal szemérmes arcpirulással, hogy anyakönyvvezető és pap nélkül esküdtek egymásnak örök hűséget, múlt évben a városligetben . . . Nincs semmi törvényes akadály . . . — Nos jól van, de miből lógnak megélni négyen ? — Kávéházat nyitunk . . . Kraputkáné lesz a tulajdonos, a kefekötőné a kaszirnő, a takarítónő pedig főzi a fekete kávét , . . Remek, nagyszerű beosztás . . . — Nagyon kitűnő és maga pedig a kiszolgáló főpincér? . . . — Csalódik kedves gyámapám . . . elértem vágyaim netovábbját, gyermekkori álmaim, reményeim teljesülnek, a boldogságtól át vagyok batva ... én leszek a . . . én leszek a . . . Ku . . . »Kukorica, Kukorica János? kérdeztem a fellelkesült Petákot. — Nem gyámapám, hanem a kucséber! Mimosa. és a Duna nevezte be legjobb nyolcasaikban evezőseit s a verseny ritka élvezetet Ígért a sportembereknek, mert tudva volt, hogy az előbbi egyesület juniorjai, az utóbbi tapasztalt szeniorjaival mérik össze erejüket. A versenyt a Pannonok nyerték meg. A startnál a Duna kormányosa állítólagos előny miatt csak későbben indult és bár óvást kiáltott az indítónak, a pályát leevezte. A bizottság a starternek ama kijelentésére, hogy nála óvást nem jelentettek be, a szabályok értelmében a Pannónia nyolcasát jelentette ki győztesnek, a mi nagy zúgolódást okozott a dunaisták közt. A versenyek véget értek, de a közönség lassan oszlott szét. A lövőház, hol a vacsora és utána a táncmulatság volt, csak kilenc óra felé kezdett népesedni. Kellemesen lepte meg a váciakat, hogy a gyönyörű helyet erre az alkalomra villamos ivlámpákkal világították s ennek fényében fehérlett a hosszú asztalok fehér sora, melyek mindegyikének akadt vendége. A nagy és kis teremben háromszázan voltak együtt : szép asszonyok, leányok, vendég-evezősök, a váci győzelmeket ünneplő nagy közönség. Húsz év óta nem volt ily szép közönség együtt a lövőházban. Az első toasztot Ábray Zoltán dr., a szövetség titkára mondotta a váci hölgyekre, majd dr. Göndör Sándor a vendégekre ürítette poharát. Martin István dr., az evezős szövetség pénztárosa a váci sport-szentháromságot, dr. Zádor Jánost, dr. Göndör Sándort és dr. Dobó Lászlót éltette. Dr. Galcsek György megemlékezve a grófpüspök úr, a székeskáptalan, a vármegye és a város lelkes sportszeretetéről, a dijadományozókat éltette és Nagy Sándort, a társadalmi bizottság fáradhatatlan elnökét, kit mindenki sajnálatára betegsége miatt nem üdvözölhetünk a versenyeken. Az asztalbontás után kezdődött a tánc. Csuka bandáját a kafonabanda váltotta fel és a keringő párok tömege foglalta le a termet. A mulatság ép oly jól sikerült, a jelenvoltaknak ép oly kedves emléket szerzett, mint az elmúlt dicsőséggel teli versenynap. Nyelvében él a nemzet. Beképzelt ifjú. Akár hiszik, akár nem t. olvasóim, én nem értettem ezt a kifejezést, mikor először hallottam. E szerint tehát akármelyik pesti hét éves gyerek is otthonosabb az uj magyar nyelv használatában, mint én. Én sokáig tűnődtem azon, mi lehet az a beképzelt kifejezés, mert ilyet én sem a romlatlan nyelv járású nép száján, sem az irodalom művelt nyelvén nem hallottam. Most tudom csak, — ha ugyan tudom, — bogy ez azt akarja kifejezni, a mit jó magyar szólással igy mondunk: képzelődő. E szerint tehát az az ifjú, a ki azt gondolja, hogy ha az utcán végig megy, minden leány őt nézi. ez az ifjú: beképzelt iljú. Hegyesi Spitzné is beképzelt asszony, a ki nyaranta a Mátyásföldön időzik s elhiteti önmagával és mással is, hogy valamelyik világhírű fürdőn nyaral. Magyar észjárással és kifejezéssel azonban azt mondjuk az ilyenekről, hogy önhitt, önámító, képzelődő — bogy ne mondjuk — félbolond. Ne akarjon ilyen beképzelt lenni egy egészséges észjárású magyar se.
