Váci Hirlap, 1908 (22. évfolyam, 1-98. szám)
1908-06-24 / 49. szám
Huszonkettedik évfolyam. 49. szám. Vác, 1908. junius 24. VÁCI HIRLA Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára f] centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Az adókivetés reformja. Vác, jun. 22. A pénzügyminiszter törvényjavaslatot készítet az adózásról. Aktuális lévén az adókivetés, vettük a következő sorokat: Az adóreformjavaslatok hiányait su- lyosbbá teszik az adók kivetésére szolgáló szabályok. Hogy a bevallási kényszert a javaslatok teljes következetességgel és vasszigorral viszik keresztül, nem kívánjuk kifogásolni, de gondolkozóba ejt, hogy a bevallások átvizsgálása alkalmával a pénzügyi közegeknek joguk van a legmesszebbmenő kutató eljárásra, hogy tanukat, szakértőket, sőt bizalmi férfiakat is meghallgathatnak. A kivetés tekintetében a javaslatok az ön- adóztatás elve alapján állanak, csakhogy ezt | nem viszik teljesen keresztül. így a nyilvános számadásra kötelezett vállalatoknál ezentúl az adót a pénzügyi hatóság vetné ki. A kereseti és jövedelemadónál meg az önadóztatás, de oly módon, a mely a kereskedelem és ipar szempontjából alig fogadható el. A jövedelemadó kivetésénél a jö/edelemadó- bizottság hét rendes tagja közül a kereskedelmi és iparkamarák csupán két tagot jelölhetnének ki. Az adófelszólamlási bizottságban a kereskedelmi és ipari érdekeltség hivatalos képviseletet nem nyer és legfeljebb kerülő úton a kinevezés útján valósul meg az ő képviseletük. Pedig a kereskedelem és ipar kereseti és jövedelmi adójának helyes kivetését csak az biztosíthatja, ha az ő köréből vétetik a bizottság tagjainak többsége és igy a bizottság a kellő szakértelemmel és érzékkel bír az e téren fenforgó viszonyok iránt. Az adókivetési eljárás pedig az adózók jogaival nagyon kevéssé számol. — így különösen megadják a javaslatok — az indokolások ellenkező kijelentései dacára is — annak a lehetőségét, hogy az adókivető bizottság az adózót nemcsak a nyereség és veszteség-számlájának, hanem könyveinek felmutatására is kötelezze és pedig nemcsak akkor, mikor maga kiván könyveivel valamit bizonyítani, hanem mindazon esetekben, melyekben nyereség-veszteség számláját a bizottság bármely okoknál fogva aggályosnak tartja. A bizottságnak jogában áll tanukat és szakértőket kihallgatni. A tanuk kihallgatása nem a bíróság, hanem a pénzügyi közegek, illetve bizottság által történik, viszont a tanuk részére napidijak állapíttatnak meg, a mi által tág tere nyílik a denunciálásnak. A jogorvoslati rendszer nem megfelelő. A felebbezés ezentúl is azonnal bejelentendő s 15 napon belül indokolandó, mig a kincstári közeg a maga felebbezését az egész adókivetési eljárás befejeztétől számított 15 napon belül indokolhatja. A felszólamlási bizottságok tárgyalásaira a feleket nem kell meghívni, a közigazgatási bírósághoz intézhető panaszjogot a javaslat lényegesen korlátozza. Végül túlszigoru a javaslatok büntetési rendszere. Az az adózó, a ki vallomást nem Virágdalok. 1. Búzavirág, kék szarkaláb, Van virágom egész nyaláb, Egy illatos, a más szép is, Szebben ragyog még az ég is. A légben friss illat szállong, Megrázkódik a rét, táj, lomb És a merre lépek, járok, Elém hullnak a virágok. 2. Asztalomon nyíló bimbó mosolyog, Kis szobámban édes illat gomolyog. Szürke fészkem tündérhonban kis liget, Melyben élve, álmodozva Nem adva rá, mi bút hozna, Öröm, vigság árasztja el a szivet. A bimbó nem marad soká, fesledez, Kis tanyámon milyen áldott ünnep ez. Hozzám szokik a szorgalmas, kis méhe S mig magán a port tetézi, Edesdeden döngicséli: Áldott legyen e virágok tündére. 3. Egy rózsatőn három bimbó, A negyedik rózsa már, A harmatcsepp — szirmon ringó — Szállást venni oda jár. Ott dalol a kis madár is Rájuk hajló ág felett, Rájuk nevet a sugár is S elűzi a felleget. A kis bimbók álmodoznak S lassan bontják szirmukat, Harmat, sugár áldást hoznak S kipattanják hármukat. A nyílt rózsa sápad-sepped S hozzá búsan mosolyog, Érzi, mig ki nem feslettek, Addig voltak boldogok. Agárdi László. A hercegné karkötői. A francia császárság első idejében történt. Toute Páris az operában gyülekezett, mert tudták, hogy a császár és császárné is meg fog ott jelenni. Az Oúwerturnek vége volt. A császár, nejével karján, ki gyémántoktól sugárzott, éppen a páholyba lépett. A következő percben a függönynek fel kellett volna gördülnie, hogy az opera megkezdődjék. De abban a pillanatban megnyillott a második szánni páholy ajtaja, jobbra a királyi páholytól és az orosz nagykövet neje belépett rajta. Minden szem a ragyogó szépsépű és igen előkelő asszony felé fordult. Karjain ragyogtak ama hires karperecek, melyeknek gyémántjai villámokat szórtak s melyekről egész Páris ad, 5°/0-os adópótlékot íizet. Nem a bírságot alkalmazza a javaslat, hanem adófelemelési, a mely a nyilvános számadásra kötelezett vállalatoknál 25%-a. E mellett ezen pótlék kivetéséhez nem is kell az adózónak nagyobb- mérvfí mulasztása, sőt a pénzügyi hatóságnak kötelessége ugyan az adózót felhívni arra, hogy vallomását útólag terjessze be, de ha elmulasztotta is ezen kötelezettsége teljesítését, ez még mindig nem menti fel azt az adópótlék megfizetése alól és csak úgy mentesül, ha bebizonyítja, miszerint elháríthatatlan akadályok állták útját bejelentési kötelezettsége teljesítésének. De megmarad még a jövedéki kihágási eL- járás mindazon esetekben, midőn az adózó akár vallomásában, akár felebbezésében, vagy panaszában valótlan adatokat közöl az adózásra befolyással biró körülmények tekintetében. Egy kereskedő. Hírek. Villamosunk ellensége. Az egyik fővárosi Jap, a Pesti Napló haragszik a vác—gödöllő—budapesti villamosra a napokban igy irt róla: A régi szabadelvű kormányok alatt nyakra- főre építették a sok vicinális vasutat, melyek között igen sok volt az olyan, mely bizony nem állta meg a szigorú kritikát. Igen sok visszaélés tapadt egyes vasutak építéséhez, melyet nem annyira a szabadelvű kormányok, hallott és beszélt. A királyi ház mesés összegeket ígért értük, de a hercegné eladásról még hallani sem akart. A csodálkozás moraja hangzott az egész házban s csak percek múlva tudták az előadást megkezdeni. Midőn a függöny az első felvonás után legördült, egy szolga a királyi ház egyenruhájában belépett az orosz követ páholyába. — Ö felsége észrevette hercegséged karkötőit, el van bájolva általuk: kérdezleti, hogy megengedi-e a hercegné, hogy közelebbről megtekinthesse azokat ? Abban a pillanatban a karkötők már a hercegnő kezében voltak. A csodálkozás felkiáltásával hajolt meg a császári szolga és miliókat érő karkötőket magával vitte. A függöny már a harmadik felvonás után is legördült a negyedik felvonásba is belekezd- tek s az orosz követné jól nevelt udvariassággal várakozott megbecsülhetetlen ékszerére. A királyi udvar akkor távozott és a karkötőt nem adták vissza. A hercegnének nem maradt egyéb hátra, mint ékszerei nélkül hazamenni. Otthon elbeszélte férjének az esetet, ki rögtön befogatott, a Tuileriába hajtatott, hol a gyémántokat visszakérte. Erre magyarázatok következtek és a herceg meggyőződött hogy a császárné a karkötőket sohasem kérte s a szolga a császári livreben, a fővárosnak egyik legrémesebb tolvaja volt. Rögtön a rendőrségre hajtatott s még az
