Váci Hirlap, 1908 (22. évfolyam, 1-98. szám)
1908-06-03 / 44. szám
Huszonkettedik évfolyam. 44. szám. Vác, 1908. junius 3. VÁCI HIRLA Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési negyedévre árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 6. 17. Olvasás közben. Ezer kis himes pille imbolyog a szemem előtt, az én kicsi múltam apró emlékei. Igénytelen, hétköznapiasan parányi dolgok és mégis olyan nagyon szeretem őket. Igen nagyon, mert hiszen az enyémek. Mindig szépnek látom őket és folyton édes muzsikaszót hallok, a mikor tele zsibogják az agyamat. Most pedig, hogy olvasom ezt a nekem gyönyörűséges Váci Könyvet, azt hiszem, hogy kápráztatóan ragyogók ezek a szürke emlékek, — hiszen váciak. * Nini, azon veszem észre magam, hogy büszkélkedem! Napsugaras gyermekének pajzán hancúrozásainak színhelye a Hétkápolna, micsoda nagy és szent hely! És folyton üdén csobogó forrása talán királyi szemjat is oltott? Egy kicsit félre innen bohó gyermekkori emlékek, tisztelet jár a királyi lábnyomoknak még ezer esztendő után is. No meg a mi szentünknek is, a boldog Vác remetének. Talán neki még inkább. Ha Géza király ő felsége hálás fogadalmat tett neki, tőlünk is jár egy kis tisztelet. Bocsáss meg erte szent életű remete, hogy nem róttam le eddig, csak most tanított meg rá a Váci Könyv. * Nyitogatom, húzogatom ki-be ennek a szép sublódnak, a Váci Könyv-nek a fiókjait. Ugrál ide-oda a kiváncsi keresgélés, mi van ebben, mi van abban; izgat minden lapja, a mint kínálja a sok kedves holmit. A gimnáziumunk története! És annak egyik aranysora ? Jóságos, derék főpap, aranyszívű Peitler püspök! Mindig szerettelek, úgy láttalak, mint jóságos atyát, nemcsak én, mindenki. Áldanak is, hisz neked köszönhetik a váci ifjak, hogy otthon járhatnak nyolc esztendőt a középiskolába. És neked köszönik a váci szülők, hogy fiaik csak pelyhegyző állal hagyják el az anyai házat. Most gondolom el, hogy nagy idők voltak akkor a mi számunkra, a mikor tán harminc év előtt eljöttél mihozzánk az I-ső osztályba te, meg Trefort, a két csupa szívember! És talán akkor határoztad el a főgimnázium megalapítását (azon időben csak hat osztály volt) a mikor a mi öreg direktorunk Rappensberger Kajetán szolgált alázatos magyarázatokkal a nagy miniszternek. ❖ És a másik is itt ragyog. Az a ki nekünk volt Constantinus magnus. Hej, hogy tudott ez a pispek spórolni krajcárokkal csak azért, hogy milliókat rakhasson az emberszeretet oltására. Tudom, hogy püspöksége elején furcsa szemekkel nézték ő eminenciája gazdálkodó erényeit. Megboldogult Kovács sebész professzor egyszer évődött is vele egy ebéd alkalmával. — „Jól teszik a váciak, ha haragszanak Eminentiádra“ mondja a professzor. — „Már miért teszik jól?“ Kérdi a püspök. — „Hát ha egyszer úgy megharagszanak, hogy elcsapnák Eminenciádat, akkor aztán én megfogadnám gazdatisztnek“ felelt gúnyosan az öreg Kovács. De nztán úgy fejbe kólintotta ő Eminenciája a furcsa szeműeket, meg az éles nyelvűeket azokkal a milliókkal, a miket jótékony célokra adott, hogy azóta csak áldással együtt ejtik ki a nevét. Ide százezrek, oda százezrek, csak úgy röpködött a jótékonyság. Abban a kis ligetben a nagytemplom előtt keresek valamit. Egy kis szobrot, vagy emléket. * Hát bizony szép lehetett az, a mikor Pod- maniczky Frigyes báró korteskedett nálunk a Kossuth Lajos megválasztatásáért. Tudok egyet- mást a nemrég elhalt főúrról és elképzelem, hogy micsoda világraszóló dáridóktól rengett naphosszant a „Fehér hajó.“ Hány imbolygó pógár notabilitás danája zúgott le az akkori kőpartról és mennyit meséltek a dámák a gá- lánt Basonról. Bizony feledésbe ment ez mind. Ki is tartaná számon a kortes időket? Az a ki — az is hallgat róla. Hátha valami kellemetlen igazságot sütnének rája. Pedig kár értük, hogy nem maradnak meg. Milyen szép volna az is példának okáért, ha meg volna írva annak a története, a mikor a nemzet bálványa, Jókai Móric mondott kortesbeszédet a Szarvas szálló színháztermében ? És meg volna az is, a mit Jókai mondott. * Gyönyörködni akarok a váci szüret képén, de nem tudok. Fájó érzés lopódzik a szivembe, sajnállak szegény Szente Zsuzsika! Bizony olyan méla sötét fényű szemed van neked is, mint valamennyi Szentének volt Tótfalun. Ismertem még a famíliád minden fiát, lányát, a mikor én gimnazista fiú voltam. Jártam is sokat a Szentéék udvarán, szőlejében. Szerettem őket mind, apró, zömök férfiait, gyönyörű, szép magyar asszonyait. Meg is sirattam, a mikor hírül hozták, hogy az öreg Szente fia Az örök Éva és a gyarló Ádám. Színmű 3 felvonásban. Színhely I. és II. felvonásban a miniszter kis fogadó terme, III. felvonásban a nagy nyilvánosság. Időkor : Éva születésétől, a míg ember él a földön. Személyek : Miniszter, Barlanghy Viktor képviselő, Neje, Inas, Budapesti hirharang (félhivatalos). I. FELVONÁS. (miniszter szobájában Íróasztalánál ül és irományokat tanulmányoz.) Inas (belép): Kegyelmes ur, Barlanghy Viktor képviselő ur óhajtja tiszteletét tenni. Miniszter: Bejöhet. Barlanghy : Alázatos szolgája, kegyelmes Uram. Miniszter: Szervusz Viktor, nos mi jót hoztál ? Barlanghy : Vinni akarnék kegyelmes uram . . . értésemre jutott, hogy az újonnan kreált sörtermelési országos felügyelői állás most lesz betöltve . . . ajánlom kegyeidbe magamat kegyelmes uram . . . Miniszter: Kedves Viktorkám elkéstél . . . nagyon sajnálom, a dolgon már változtatni nem lehet . . . Borosznoky Gyurka van kiszemelve arra az állásra. Barlanghy (elkeseredve): Az a stréber . ..? Kérlek Kegyelmes Uram, vedd figyelembe az én politikai hűségemet és azt a körülményt, hogy tizenöt éves képviselői időm alatt elfogyasztottam a feleségem százezer korona hozományát, elúszott a kétszázezer koronát érő ősi birtokom ... a midőn a hazáért feláldoztam mindent, egyszer csak a haza is nyújthat nekem valamit. Tudod kérlek, ez úgyszólván életkérdés reám nézve . . . Miniszter: . . . Nagyon sajnálom a dolgot, édes Viktor, de semmi körülmények között sem segíthetek rajta, hiszen neked megmondhatom bizalmasan, ez az állás csakis Borosznoky részére lett kreálva .. .még ma beszélek a kormányelnökkel . . . feltétlenül szerzünk részedre valami állást ... erről biztositlak ... Barlaghy: Köszönöm Kegyelmes uram, de kérve kérlek, meg ne feledkezzél rólam és legyen eszedbe az a közmondás, kétszer ád, ki gyorsan ád ... Miniszter: (Mosolyogva): Jó, jó Viktorkám . . . légy nyugodt. (Kezet fognak, Barlanghy el, a függöny legördül.) II. FELVONÁS. (Másnap délután). (A miniszter szobájában ül és ismét csak iratokat tanulmányoz. Inas belép, egy névjegyet nyújt át, a miniszter haragosan összevonja homloka redőit.) Miniszter: Bejöhet. Inas: Igenis. (Egy elegáns szép 27—28 év körüli úri hölgy lép be, elragadóan gyönyörű szemei nevetnek, de arca duzzogó.) Miniszter . . . «Kezeit csókolom Nagyságos Asszonyom ...» Barlangbyné: . . . »Menjen, haragszom magára . . . nem teszi meg az én kedves Viktorkám kérését . . . Miniszter; . . . «De engedjen meg Nagyságos Asszonyom, nem lehet . . . mindent megfogok tenni Viktorért, de ez a dolog nem tőlem függ . . . higyje el, olyan magas politikai tényezők kívánják Borosznoky kinevezését, hogy nem segíthetek a dologban . . . Különben Viktornak megígértem és beszélni is fogok a kormányelnökkel» . . . Barlangbyné: . . . «Fütyülök a maga Ígéretére . . . (felkel a pamlagról megragadja a miniszter kezét, mély tüzű szemeivel reátekint.) «Meg kell tennie, hiszen én kérem . . . tudja ... én kérem . . . Odahajol a miniszter arcához, suttogva mondja : Megtudná ezt tőlem ... én tőlem tagadni . . .
