Váci Hirlap, 1908 (22. évfolyam, 1-98. szám)
1908-05-24 / 41. szám
2 VÁCI HÍRLAP 202 millió szükségletre. Nem újabb koncepciókat vetnek fel az üzletvezetőségek s ezen át a máv. beruházási javaslata, hanem a meglevőknek nagy pénzen való konzerválását tervezi.- Ha nem igy lenne, ha a hivatal ablakain egyszer néha ki is tekintenének, nem dobná- nák ki milliókat oly munkálatokra, a melyek e befektetésekkel véglegesen megoldottaknak tekinthetők, hanem megépítenék a régen várt vác—aszódi vasútvonalat, a melynek megépítését elódázhatják a parlamenttől nyert milliókkal, de belátható időkre el nem ejthetik. Vasárnapi levél. . . . pontban 512 órakor. Közéletünk szereplő társadalma tekintélyes részének egyik szépséghibája a későnjövés. Legyen az a hangverseny, vagy gyűlés, valamiféle ünnepség vagy estély, megvárakoztatjuk magunkat. Ez alól a zsúr sem kivétel, de még a templomba is majd akkor megyünk, a mikor a buzgó hívők kifelé tartanak. Pontosnak lenni nem >elegáns« dolog. És ez a szokás olyannyira köztudatba ment, hogy a pontban . . . kor való kezdés csak a meghívón tündököl. Szinte elvárjuk, hogy ha fél óra múlva érkezünk is valahová : még se késsünk el. Örömmel üdvözöljük azokat, a kik most harcot üzentek eme régi rossz szokásunknak s megakarnak tanítani ebben is a pontosságra. Mert máshol pontosak vagyunk ám. Az állomásra jókor megyünk : a vonat nem vár. Meg még számos helyre is pontosan robogunk be, de csak oda, a hol nem oly számottevő tényezők vagyunk s a hol még ha későn érkezünk is még csak észre se vesznek. Szóval: itt is van egy kis része a hiúságunknak. Nemcsak látni, de láttatni is akarunk, A főgimnázium hangversenyét elég pontosan kezdték. A »pont* után mintegy 5—10 perccel. Ha jól emlékezem ez a rövid késés is indokolt volt. Nem várakozás miatt történt. A kezdés után még számosán érkeztek, azon magányában nem a jövő kialakulása érdekelte, hanem inkább az a gazdasági szerszám, a melynek javításán fáradozott, vagy az a növény és virág, a melyet eddig esetleg még nem látott. Mert a derék főúr egyúttal kitűnő faragóművész, kémikus és a növényeknek bámulatosan képzett ismerője volt. Szeretett beszélgetni növényeiről, szívesen mutogatta a mikroszkóp alatt azok metszeteit és alkalomadtán szívesen állott be maga is növény gyűjtőnek. Az egyszerű foglalkozásoknak és a virágoknak a kedvelése jellemzik őt, mint embert a legjobban. Mint politikusnak lehettek ellenségei, mint embert mindenki szerette őt. Volt egyéniségében valami vonás, hogy úgy mondjuk öntudatlan szeretetreméltóság, mellyel meg tudta nyerni ellenfeleit és magához csatolta mindazokat, a kik valaha érintkeztek vele. Nemes egyszerűsége, mely életében ép úgy nyilvánult, mint gondolkozásában és cselekedeteiben, szivének jósága, mellyel minden pártolásra méltó nemes ügyet felkarolt, nyílt őszintesége, melyet mindenkivel szemben gyakorolt, maradandó nyomokat hagyott hátra. S milyen volt a családi élete! A vallásos és meggyőződéses főúr itt volt igazán ember s ha volt valami, a mi az élettől való megválását végtelenül fájdalmassá tette, úgy az bosszankodtam leginkább, hogy voltak olyanok is, a kik egy félórával később jövének s mégis midőn a terembe léptek első szavuk — »ni, már megkezdték?« — volt. S talán még most is abban a hiszemben vannak, hogy méltán háborodtak fel. Nem tudom miként viselkednének az ily felháborodó későn jövők, ha ily esetben zárt ajtókra lelnének? S ba addig be sem engednék őket, mig az illető hangverseny véget nem ér. Az sem lehetetlen, hogy karhatalommal törnének be s jogos önérzetében megsértetten mutatnák, lobogtatnák azt a meghívót, melyen nemcsak az áll, hogy a tulajdonosa tisztelettel meghivatik, hanem az is, hogy kezdete — pontban nyolc órakor. Milyen gyarlók vagyunk! Azt, hogy Budapesten a hangverseny termeket a műsor egyes számai alatt lezárják, hogy az operába csak felvonás közben juthatunk be: természetesnek tartjuk. Itthon pedig — mintha Vác nem tudom hány ezer kilométernyire feküdnék Budapesttől a »keleti« irányban — még csak meg sem ütközünk rajta, ha a legnagyobb csendben, feszült figyelem közepette, megjelenik egy valaki és ennek nyomában ruhasuhogás, mozgolódás, székek zörgése stb. támad, a mi a műélvezetet lényegesen kisebbíti. Bár a későnjövésre az imént egy női példák emliték, mégis megjegyzem e hibát illetőleg a férfiak s a nők között különbség nincs. Elkésni a hölgyek s az »emberek« egyaránt tudnak, szoktak. Ez a mindkét nem szépséghibája. E hibából leszokni igen könnyű dolog s éppen azért, mert csak szépséghiba. (Szépséghibának nevezik az emberek apró-cseprő gyarlóságait, külső hibák, az ember erkölcsi erejét nem kisebbítik.) Leszokhatunk e hibáról anélkül, hogy észrevennők. Ez a rendező- bizottságok dolga: kezdjenek meg mindent s mindenkor pontosan pontban. Egypárszor alaposan lekésünk: és egy szépséghibával »szegényebbek« leszünk. Szentgyörgyi. a szeretteitől való elválás volt. Hosszas betegsége alatt alig ejtett ki panaszszót, de midőn érezte, hogy meg kell vállnia övéitől, nem tudott uralkodni szeretetén s életben szeretett volna még maradni, a hosszú betegeskedés alatt őt hűen ápoló feleség, szerető bátya és négy kis, pártfogóra, gondviselőre szoruló gyermek keltette benne az élet határán ezt a kívánságot, de a nehéz kórral szemben az orvosi tudomány mit sem tehetett. a beszédes ajak elhallgatott, az értelmes szem megtörött, a szikrázó elme kialudt, a szerető szív megszűnt dobogni. Tegnap fogadta be hült tetemét a puszta- bodonyi családi sírbolt, tegnap lett még csendesebbé a váci Csendlak s borult hosz- szantartó gyász egy angyali jóságú hitvesre, kedves gyermekekre és szerető rokonokra. A mély gyászból azonban kiveszik részüket mindazok, a kik ismerték boldogult főúr szeretetre méltóságát és alkalmuk volt szellemének sziporkázó ötleteiben gyönyörködni. Ezeknek fájdalma kísérte utolsó útjára, ezeknek lelke fogja őrizni emlékét s ezeknek vigasztaló szava legyen némi enyh azok számára, a kik benne oly sokat vesztettek. —i —ó. Hírek. Báró Andreánszky Gábor temetése. Mély gyászt öltölt az alsópetényi kastély. Az összes termeket fekete posztóval vonták be; teketén meredtek a szép görög oszlopok is az épület előrészén, megszakítva középen a családi cimerrel. A feljáró alatt díszes kata- falkot állítottak fel az Entreprise des pompes funébres emberei, a kik a bejárattól kezdve mindenütt ott voltak, a hol az egymás után érkező gyászoló közönségnek útbaigazítással szolgálhattak. Eljöttek a temetésre: Prónay Mihály főispán és neje, Nagy Mihály alispán, Laszkáry Gyula főrendiházi tag, Potoczky Sándor, Muslay Gyula és neje, Balázs Kornél főispáni titkár, Rosenbach Sándor, Prónay László, Hanzély Gyula és neje, Lacslt Pál szolgabiró, Somogyi Béla, Benkő Sándor honvéd huszárszázados és neje, Kupecz Ödön államtitkár és neje, báró Jeszenszky Sándor és neje, Kállay Ubul főispán, Szalachy Sándor huszárszázados, gróf Berchtotd Miklósáé, gróf Crouy Chanel Károlvné, Prónay József és neje, Bánk község küldöttsége, Az »Orsz. Nőképző-Egyesület« küldöttsége: özv. gróf Teleki Sándorné, özv. Csiky Kálmánná, Hellebronth Jánosné, Szente Gyulané, Krug Teréz, Pielock Márta. Virágh Andor és neje, dr. ozente Gyula, dr. Szontagh Tamás és neje, Tragor Ignácné, Osztroska Lajos, Ma- vóthy Emil, özv. Huszár Béláné, Gosztonyi Tibor és neje, özv. Gosztonyi Jánosné, Gosztonyi Miklós, Csorba József honvéd huszárőrnagy, Scitovszky Tibor, Mocsáry Ödön, Mocsáry László, Ivánka Pál főszolgabíró és neje, Ivánka László és neje, Földváry László, Földváry Ilonka, Csernyus Allán és neje, br. Butler Ervin és neje, Huszár Tibor, Huszár Elemér és neje, özv. Huszár Béláné, Huszár László, Húszár Andorin, Bacsák Zsi- gáné, dr. Hörl Péter, özv. Zalánffy Károlyné, özv. Cseley Jánosné, Marosy Ilona, cl. Ehrlich Jakab bérlő, ifj. Ehrlich Jakab bérlő. A váci k. r. főgimn. tanári karával hat tagú küldöttsége élén Nemes Endre igazgatóval és még többen. A boldogult főúr holt teteme lezárt koporsóban, égő gyertyáktól és igen-igen sok koszorútól környezve a kastély egyik melléktermében volt elhelyezve; az őrszolgálatot egyenruhás megyei hajdúk teljesítették. A család hét koszorúján kívül koszorúkat küldtek: Ivánka Pál és neje, Crouy Károly grófné és leánya, Berchtold Miklós gróf és neje, özv. Huszár Béláné, Huszár Tibor és neje, Huszár Elemér, Huszár László, özv. Scitvoszky Jánosné és családja, Gosztonyi Polyxena és Lili, özv. Prónay Istvánné, Prónay József és neje, Prónay Mihály és neje, özv. Teleki Sándor grófné, Orsz. Nőképző Egyesület, dr. Szontagh Tamás és neje, dr. Tragor Ignác és neje, Hanzély Márton és neje, Hanzély Gyula és családja, Szilágyi Emil és neje, Szilágya fiuk, Muslay Gyula és családja, Hepp Ilona és Mária, Bánk község, Hoffmann család, Benkő Sándor és neje, Kupecz Ödön és neje, Ivánka Palika és barátai, Gerványi Károly és neje, özv. báji Patay Gyuláué, Gosztonyi Ti or és neje hartyáni park virágaiból kötött koszorú, cselédség koszorúja, Petény község koszorúja. Négy óra felé együtt volt már a nagyszámú és előkelő gyászoló közönség, nemsokára megérkezett a beszentelési szertartást végző papság is. E megható ténykedést
