Váci Hirlap, 1908 (22. évfolyam, 1-98. szám)

1908-05-24 / 41. szám

Huszuokettedik évfolyam. 41. szám. Vác, 1908. május 24. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak : helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. A beruházási törvény és Vác városa. Vác, május 19. Kezeink közt van a 176 sűrűn nyomott ol­dalra terjedő törvényjavaslat, melyet Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter nyújtott be a máv. hálózatán szükséges építkezési beruházá­sok és a beszerzendő forgalmi eszközök költ­ségeinek fedezéséről. Az a kétszázkétmillió korona, melyet a miniszter az országgyűléstől kér, csak a legszükségesebb beruházást fedezi s a múlt kiáltó bűneit és mulasztásait takar­gatja, de gyökeres javításhoz talán újabb 200 millió is kevés lenne. De igy is szinte szédületes, nagy munka- programmot ád a miniszter, a melyet három év alatt hajtanak végre. Nem fogunk ferde néző­pontból bírálatot mondani, ha az egész nagy művet a mi lokális viszonyainkból Ítéljük meg, hiszen a mi helyi állapotainkkal az ország szivében vagyunk, a legnagyobb forgalmunk van s a jövő gyárváros szintere Vác. A mi első sorban a nagy beruházási törvény olvasásánál szemünkbe ötlik az, hogy a fővárosi pályaudvarok befogadásának fokozására for­dított összegből megépíthették volna a vác— aszódi első rangú vasútvonalat. A budapesti pályaudvarok forgalmi zavarai kihatnak az összes oda befutó vonalakra, ezt külön nem kell igazolni, laikus is láthatta. A miniszter azt mondja, hogy már közepes for­galomnál is egész Érsekújvárig érezhetik hatá­sukat. Ezért közel tízmillió koronából álló Báró Andreánszky Gábor. A múlás gondolata sohasem sulyosodik erősebben a lélekre, mint mikor életet érez maga körül. Erőt, a jövendő fejlődésnek, nagyságnak körvonalait rajzolja minden a szemek elé s a lélek ily benyomások között kénytelen belenyugodni a természet egy más, örök törvényébe. Az élet mellett ott találhtó az enyészet és ha a szivben nincs meg egy más élet iránt való reménység, a legszivárabb jelen mellett a legkétségbeejtőbb jövő vár az ilyenekre. De ezt elgondolni is rosszul esik s ha egy szeretetben, tettek­ben és a legnemesebb erények gyakorlásában töltött élet hamvad ki, meg kell nyugodni a változtathatatlanba és meg kell őrizni az em­léket, a melyet ily nemes élet sokaknak adott példa gyanánt. Hű megőrzésre méltó életet élt a megbol­dogult főur. Lelkének tartalmassága, szivének nemessége, akaratának minden szép és jó iránt való fogékony volta adták meg az ala­pot egy nemes élet méltó folytatásának. Lé­lek és szív. akarat és cselekedet a legszebb harmóniában éltek benne és ezek adtak irá­nyítást életének. S ha volt lelkében tartalom, élete még nemesebbé lett, hogy bátran ki­fejezést adott annak minden körülmények között. így méltó visszatekinteni a pályára, melyet megfutott és megemlékezni mindarról, a mi szép életével összefüggésben állott. összeget fordítanak Rákos rendező pályaud­varra és környékén a nyugati pályaudvar mentesítésére szolgáló építkezésekre. Itt közbe kell vetnünk, hogy a miniszter koránt sem mondja ezeket elegendő beruházásnak, csak éppen hogy ki nem mondja: toldozásnak, fol- dozásnak, hogy ma már eddig is több mint egymilliót használtak fel a rákosi építkezésekre az 1907. XXIX. t.-c. alapján s gyorsan ki sem számítható milliókat költöttek Pozsonytól Palotaujpestig fekvő állomások vágányainak bővítésére, hogy a Rákoson a milliós beruhá­zás dacára beálló forgalmi zavarokon enyhít­senek. Nem fölösleges pénzkidobás ez a mai viszo­nyok mellett, még nagyobb összeget is elnyelne Rákos, de többet már igazán lehetetlen. Ámde kérdjük, erre az irtózatos nagy summára szük­ség lenne-e, ha megépült volna a vác—aszódi vasútvonal, mely természetes mentesitője volna a főváros összes pályaudvarainak azzal, hogy az oda nem tartozó teherforgalmat elvonná. És kérdjük, hogy ha a beruházások felét költik Rákosra, a másik felén nem inkább kellett volna az alig 25 kilométeres vác—aszódi vo­nalat megépíteni, mikor azt előbb, utóbb úgy sem kerülhetik el, csak elodázhatják akkor is csak azzal, hogyha újabb milliókat tömnek a két Rákos állomásba. Sokat mondunk, ha a vác—aszódi vonalra 5—6 milliót kellene szánni. Ez pedig fele összege annak, a mit Rákos-rendezőbe ölnek. Ismételjük: nem azért, hogy most már tökéle­tes legyen a forgalom, zavar ne állhasson be, Előkelő állást betöltő hivatalnok családból származott és Bécsben született 1848-ban. Atyja a magyar udvari kamara tanácsánál működött s fia is a politika iránt tanúsított még ekkor a legnagyobb érzéket. A vallásos és hazafias nevelés, melyben részesült s a mely egész életére erősen kihatott, korán kezdett gyümölcsözni. Egész életén át nem­csak hitbű, de meggyőződése mellett bátran sikraszálló ember volt, a kit életfelfogásától és meggyőződésétől mi sem tudott eltéríteni. A vegyesházasságról folyt a vita a főren­diházban s a vitában részt vett ő is. Uj fel­fogása, a mennyiben szociális alapon fejte­gette a keresztények és zsidók között való házasság káros hatását, nemes heve, tempare- mantuma és magával ragadó ékesszólása egy­aránt kiváló helyet biztosítottak neki a jövő politikai életében. Életfelfogásától el nem tért akkor sem, midőn képviselőjelöltnek lépett fel és szélesebb körben kívánt meggyőződé­sének híveket szerezni. Két Ízben volt tagja a képviselőháznak és erről az időről kedves modorával nagyon sokat tudott mesélni. An tiszemita programmal választották meg első alkalommal képviselőnek és szilárd meggyő­ződése nem közönséges diadalokat juttatott neki a képviselőház porondján. Különösen szociális és gazdasági kérdésekkel foglalko­zott es inig a kérdéseket fejtegetve, ki-ki- tért azokra, a kik ezeknek a legnagyobb hanem csak azért, hogy toldjanak, foldjanak. De van nekünk hathatós argumentumunk a vác—aszódi vasút vonal megépítése mellett éppen a beruházási törvényjavaslatban. Az előirányzat szerint 202 millióból alig van for­galmasabb állomás, melynek ne jutna valami (Sajnos, Vác csak 60 ezer koronát kap a fel­vételi épület kibővítésére.) De a cegléd—buda­pesti és a hatvan—budapesti vonalakon egyet­len állomásra sem költenek, sőt Rákos felső­pályaudvar is alig kap valamit. Mindez pedig azért van, mert a miniszter javaslatában elis­merte a főváros pályaudvarai mentesítésének szükségét azzal, hogy a rákos—ujszászi második vágány fektetésére ép ebben a törvényjavaslat­ban 2,500000 koronát, a cegléd—szolnoki vonal második vágányának fektetési költségeire pedig 1,400,000 koronát vett fel! Tehát nem elég az egy sínpár a fővárost elkerülő vonalon, a mit vallunk mi is, a midőn a forgalom teljesit- hetésének rovására éppen nem kívánjuk, hogy még a holt tömegekkel, az áruforgalommal centralizáljanak Budapesten. Mondhatjuk és ismételhetjük, hogy kábító számadat az, mely ebben a nevezetes törvény- javaslatban egymásra van halmozva s látszik minden során, hogy a múlt bűneit nem takar­gatni akarja, hanem ideig, óráig a 202 millióval tálpra állitni a máv-ot, melyen a beruházások és uj forgalmi eszközök nélkül talán már hol­nap a forgalom csődje előtt állana. De azt is mondhatjuk, irodai munka az a törvényjavaslat, a mely az egyes üzletvezetőségek milliós kíván­ságainak alapos megrostálása után szorult össze ellenségei, gyakorlati érzéke nem egy kiváló tanáccsal szolgált a jövő irányítására nézve. Második képviselősége alkalmával már Appo- nyi oldalán találjuk, kinek mérsékelt ellenzéki programmja,lángoló hazaszeretete,nemes egyé­nisége kör- és politikai életünknek nem egy kiváló tagját vonzotta maga mellé. Itt volt alkalma tovább folytatni tevékenységét az előbbi téren s itt is tovább küzdhette nemes ideái megvalósithatásáért és síkra szálhatott azok ellen, a kik azok megvalósitásában útban állottak. A leglelkesebben támogatta ve­zérét és a legelszántabban szállott síkra most is elvei mellett. Lendületes beszédeinek sza­tirikus éle nem egy fájó sebet ütött ott, a hová szánva volt s találó elméssége nem egyszer aratott diadalt ellenfeleinek ellenve- vetései felett. Beszédeinek különben a szatírái él és a találó elmésség a legjellemzőbb tulaj­donsága, a mely tulajdonságok életmeggyő­ződésből folytak és tiszteletre méltóvá vagy félelmessé tették őt, a szerint, a mint a tár­saságban vagy a politika mezején csillogtatta tehetségét. Nemsokára visszavonult azonban a politi­kai élettől és ettől az időtől kezdve alsópe­tényi birtokán a gazdálkodásnak adva ma­gát, mint gazda és megyei bizottsági tag fejlett ki hasznos tevékenységet. Bár figye­lemmel kisérte a politikai életet, többé nem gyakorolt az rá vonzóerőt és munkásszobája

Next

/
Oldalképek
Tartalom