Váci Hirlap, 1908 (22. évfolyam, 1-98. szám)

1908-05-20 / 40. szám

lalkoznak a gyűjtött anyaghalmaz feldolgo­zásával, abból a célból, hogy ennek a kér­désnek rendezése érdekében törvényjavasla­tot terjesszenek az országgyűlés elé. Az ál­talános drágaság egyik hatalmas okát lehetne megszűntetni a kartellügy rendezésével. Eb­ből az okból a fogyasztó közönség érthető érdeklődéssel várja a hozandó törvényhozási intézkedéseket. — Donovitz Vilmos lemondása. Ismere­tes, hogy egy szakfelügyelő mily méltatlanul bánt el Donovitz Vilmossal, ki húsz évig meg­elégedésre töltötte be a váci kereskedelmi isko­lánál az egyik tanitói állást. Az ipariskolai bizottság rögtön összeült és elismerést és köszönetét szavazva a mélyen sértett tanító­nak, felkérte, hogy maradjon meg állásában. Ezt a meleghangú határozatot kézbesítették üonovitznak, ki most dr. Schwur ez Gusztáv­hoz, az ipariskolai bizottság elnökéhez a kö­vetkező levelet intézte: Nagyságos jó Uram! Végtelen hálára kö­telez a tek. ipariskolai-bizottság azon elismerő nyilatkozata, mely velem szemben megnyi­latkozott a felügyelő-bizottség március 24-én tartott ülésében akkor, a midőn a kereske­delmi iskolánál eddig betöltött állásomról történt lemondásom bejelenteni méltóztatott. Bármennyire jól esik az elismerés s bár­mennyire elégtételt ad nekem, láthatatlan s az ismeretlenség homályában bujkáló rossz akaróimmal szemben, mégis sem állásommal, sem egyéni reputációmmal nem tartom össze­egyeztet hetőnek, hogy rosszindulatú meg­hurcoltatásom után is, magamat esetleg újabb hasonló, arcátlan kirohanásnak kitéve, a tanitói állást megtartsam, bár más viszonyok között kész örömmel tennék a tek. bizottság óhajának eleget. Ne méltóztassék eme elha­tározásomat talán oly kép magyarázni, hogy én ezzel a vizsgálati fenyegetés elől akarok meghátrálni, mert nálam ezt éppen eddigi 20 éves működésem teszi kizárttá. Nem, de igenis férfiúi büszkeségem és egyéni önér­zetem nem engedi azt, hogy a történtek után még továbbra is azon a helyen működjem, hol rajtam egy nem is személyes meggyőző­— Gentleman ilyen dolgokról nem nyilat­kozik . . . III. Zsigrayné kis szünetet tartott a mesemon­dásban Boda ur szólani akart, de megelőzte: — Megálljon! Még hátra van a mesém vége. Tehát a szegény Afrodite próbát tett még több gavalérral. A számukat nem tu­dom, elfelejtettem azóta, hogy a mesét a da­dámtól hallottam. Csak annyit tudok, hogy tiz közül, ha egy akadt, a ki föláldozta a hiúságát a szerelmének ... Az Istennő el­keseredve szállott vissza az Olympuszra a földről, a hol oly szomorú tapasztalatokat tőn a férfiak diszkréciójáról. Boda sértődötten állott löl: — Asszonyom tehát azt hiszi, hogy én is . . . — Én csak azt hiszem, — feleit jókedvűen a szép asszony — hogy szerencséjük a fér­jeknek, hogy a gavallérok annyira szeretnek a hódításaikkal dicsekedni. Ha a gavallérok mind igazán titoktartók volnának : sokkal kevesebb erényes asszony volna a világon .. . És mielőtt udvarlója felelheti volna neki, már eltűnt a fák között, a kivilágított zengő bálterem felé. (lésből származó, lesújtó kritika hagyta meg arculcsapását. Fogadja Nagyságod mélyen érzett hálás köszönetemet, azon szeretettel­jes, igazságos és kegyes jóindulatáért, mely- lyel ügyemet, illetve személyemet az ellenem kerülő utón intézett támadással szemben megvédeni méltóztatott. Egyben pedig tiszte­lettel kérem Nagyságodat, kegyeskedjék a mélyen tisztelt bizottságnak egyenként és összesen is a csekélységem iránt tanúsított, illetve megnyilatkozott jóakaraté elismerő nyilatkozata és igazságos határozathozata­láért hálás köszönetemet tolmácsolni. A bizottság, mely elé ez a levél került, nagy sajnálattal fogadta, hogy Donovitz Vil­most nem sikerült megtartani a kereskedelmi iskola részére. Az elnök levelet intézett Do- novitzhoz, kinek melegen megköszönte busz éves működését és kérte, hogy tapasztalatait értékesítse az iskola javára s tanácsait ne vonja meg a bizottságtól. — Hajtják az útadót! Pestmegye alis­pánja valamennyi főszolgabíróhoz, polgár- mesterhez és a községi elöljárósághoz a követ­kező rendelet -intézte: A törvényhatósági ut- adóhátrálékok összege 1907. évről dacára az 1908. évi január, február és március hóna­pokban keresztülvezetett törléseknek, még- mindig 2Ü6.UÜÜ koronával szerepel. Ezen hát- rálékok rendezése és az elmaradás okainak megállapítása végett mindazon községekre nézve, a melyekben az egy évi útadó előírás­ból még most is 25—30 százalák behajtva és beszáiitva nem lelt, a helyszíni eljárást ezennel elrendelem annál inkább, mert meg­győződést szereztem arról is, hogy azon köz­ségben, a melyekben az útadó kezelése és behajtások vezetése ellenőrzés alá a központ részéről véve nem lett, rendszerint viszaesés állót be. A rendezett tanácsú városokban az utadóhátrálékok igen nagyok, a 7 rendezett tanácsú várost a helyszínelés alá veendők kö­zé sorolom. A helyszíni eljárás teljetési cél­jából megkerestem a budapeslvidéki m. kir. pénzügy igazgatóságot, hogy a központból a számvevőség egyes szakközegeit küldje ki a jelölt községekbe. A kiküldötek felmerült költ­ségei a th. utadóalapból fognak fedeztetni, ha azonban a rendezés dacára is egyes köz­ségek elöljárói az útadó behajlása körül új­ból a kellő erélyl nem fejtenék ki, az újabb eljárás költségükre lesz elrendelve és foga­natosítva. Az utadóhátrálékok behajtásának az ellenőrzósével a főszolgabirákat, illetve a rt. városokban a polgármestereket bízom meg azzal, hogy a helyszíni vizsgálatokra kikül­dötteket, amennyiben szükséges, működésük­ben támogassák és a behajtások eredményét adott határnapra bejelentsék. — Pusztulnak a nagytemplomtér fái. Festői szép, megnézni és megélvezni való a székesegyháztér árnyas lombjai igy nya­ranta. Egy olvasóink arra figyelmeztet most, hogy e fák javarésze pusztulóban van. a virágot meghozták ugyan, de gályáik csupa­szok, nincs rajta levél. A mérnöki hivatal jól tenné, ha előre is megvizsgáltatná ezeket a remek fákat s a melyeket lehet, meg­mentené. — Kilakoltatni a rendőrséget! Akinek, csak egyszer is akadt dolga a rendőrségen, akarva nem akarva érezhette azt a rettene­tes illatot, a mely abból a korból maradt a vénhedt falakban, midőn a rendőrség mai helyisége — istálló volt. Se szellőztetés, se más intézkedés nem használ s csak az a csodálatos, hogy még nem betegedtek bele azok, kiknek egész napjukat a dohos leve­gőben kell tölteniük. Most a rendőrkapitány dr. Hörl Péter főorvossal egészségi szempont­ból megvizsgáltatta a szobákat s a főorvos írásba adta, hogy a rendőr kapitányi hivatal az egészségre legnagyobb mértékben ártalmas hely. Emez orvosi vélemény alapján most Kalló Antal rendőrkapitány uj helyiséget kér a rendőrség részére. — Kisebb építkezés lesz . . . Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter törvényjavas­latot készített a m. kir. államvasutak háló­zatán szükséges beruházások és beszerzési eszközök költségeinek fedezéséről, melyet pénteken nyújtott be a képviselőháznak. A törvényjavaslatban 237,236,189 korona 44 fil­lért kér e célok keresztülvitelére a minisz­ter. Erről a javaslatról régen szó volt s mert a kereskedelmi miniszter ennek a beruhá­zási törvénynek keretében ígérte a váci pályaház régen Ígért, de eddig nem teljesített kibővítését, sietve búj tűk át a törvényjavas­latot, vájjon mit hoz VácnakV Sok, sok tel­jesítendő munka van abban felsorolva, Göd, Nógrádverőce, Szob, Zebegény, Párkánynána, Érsekújvár állomásait jelentősen kibővítik, hogy az egyre növekvő teherforgalmat el­bírják. Csak a váci oszlálymérnökség közel három millió koronát fog költeni az ilyen munkákra, melyek uj sínek fektetéséből, biz­tonsági berendezésekből, pályaudvari sinhá­lózat áthelyezéséből fog állani. Kibővítik Ér­sekújvárt másfél millió költséggel, Ceglédet, Szegedet, Pozsonyt majd egy-egy millióval. Ebben a hosszú névsorban sem találtuk Vá­cot. Végre ráakadtunk Vácra is ott, a hol a miniszter kisebb kibővítését Ígéri egyes állo­mási épületeknek. Ebben a névsorban, nem tudjuk, büszkeségünk legyen-e, hogy a leg­nagyobb lakosságú város Vác, forgalom te­kintetében pedig talán az összes kibővitendő állomási épületek lorgalmát felülmúlja. Mégis csak kisebb kibővítést ígér. Arról az alapos építkezésről, hogy uj pályaházat kapjunk, már régen le kellett tennünk, de »kisebb« kibővítést a biztatások és lapunkban két hét előtt közölt miniszteri leirat után még sem vártunk. Ha mi egy tág, nyitott perronú váróházat, a melyből évente három millió ember utazik s a melybe uj vicinális vasút fogja utasait letenni, nem kapunk, inkább — és ez közhangútat — hagy álljon szégyen­szemre a fővonalon a mi félszázados, öreg pályaházunk intőiéiként arra, hogy jó pro- tektor Ceglédnek és társainak sokkal többet tud kivinni, mint egy nagyforgalmú, régi vá­rosnak mindenki által elismert jogos és mél­tányos kívánsága. — Egy váci tanitó a járásbíróság előtt. Nagy szenzáció volt múlt évben Kisvácon az a liir, hogy Várnay János tanitó Cserregi András kilenc éves tanulót úgy megverte, hogy a budapesti klinikára kellett vinni ápo­lásra. A fiú szülője elégtételt kért s ezért Várnay tegnap a járásbíróság előtt állott. A tanitó kijelentette, hogy ő ugyan végigül ott a gyermeken, de nem ott, a hol sérülése volt és Csepregi attól letl beteg, hogy négy, vagy öt nap múlva egy társa súlyosan megütötte. A kihallgatott tanuk, a kik mind 8—10 éves fiuk voltak, azt vallották, hogy látták mikor a tanitó megütötte társukat egy számtanórán a tábla mellett, egyik kis tanú vallomása meg szenzáció számba ment, mert bevallotta, hogy anyja tanította ki, hogy hogyan valljon, ké­sőbb meg mindegyik tanú egyszerre oda módosította vállomását, hogy a tanitó ütése

Next

/
Oldalképek
Tartalom