Váci Hirlap, 1908 (22. évfolyam, 1-98. szám)

1908-05-13 / 38. szám

VÁCI HÍRLAP 3 rendőrkapitány megadta az engedelmel s igy valószínűleg legközelebb színház lesz nálunk. Mi jóindulatúlag azt tanácsoljuk a szini- direktornak, hogy ha már nyár elején jön Vácra, csak jó társulattal jöjjön, mert mi a főváros közelsége folytán el vagyunk kényez­tetve és még egy közepes társaság sem talál sem a váci közönség, sem a sajtó támoga­tására. — Vác dunai rakodója. Minden nagy kérdéseinknek ez a legnagyobbika. Ha Vác egy elevátorokkal berendezett dunai rakodó­partot kapna, úgy anyagiakban oly nagy előhaladást tennénk, minőt kevés mai város tett. Egyszerre megteremtené ez az ipari és gczdasági város mintáját s Vác az ország forgalmában az első városok közt toglalna helyet. Ezt a kérdést nem egyszer vitatták már meg, de a mi városunk szegény ilyen milliós beruházás teljesítésére, ezért alszik is a jó gondolat. Most, hogy újra életre kelt, annak az az oka, hogy Vácon járt a duna— ipolyvölgyi vasút egyik milliomos építő vál­lalkozója, Grün és Bilfinger cég beltagja Grün úr, ki manheimi nagy vállalkozó. Ar­ról volt ugyanis szó, hogy a cég Nógrádve- rőcén dunai rakodót létesít, a mely ha meg­épülne, Vácot talán örökre elütnék legszebb álmai egyikének teljesülésétől. Hübschl Kál­mán városi mérnök ezért felkereste a neves épitőcég fejét Verőcén és meghívta Vácra, hogy tekintse meg városunkat, alkalmasnak tartja-e a dunai rakodó megépítésére. Grün úr hétfőn járt Vácon, bekocsizta az egész területet és kijelentette, hogy Vác egyike a leg­alkalmasabb területeknek, a hol a dunai ra­kodó megépülhet. A maga részéről készség­gel nyújt segítséget a hatalmas vállalkozás teljesítésére s Vác város is gondoskodjék az anyagiak megteremtéséről. A Duna szabályo­zásával lesz ez a nagyfontosságú kérdés ak­tuális, addig is a Grün és Bilfinger cég szí­vesen jár közbe, hogy az állam egyik dunai rakodónak a mi városunkat jelölje ki és anyagi támogatásban is részesítse e vállal­kozást. — A tanítók és a gyümölcsfatenyésztés. A földmivelésügyi kormány a következő pályázatot tette közzé: A magyar Földhitel- intézet a hazai gyümölcsfatenyésztésuek köz­ségi faiskolák utján való előmozdítása céljá­ból a folyó évben is 1 drb. 600 koronás, 2drb. 400 koronás és 18 drb. 200 koronás dijat tűz ki oly tanítók jutalmazására, kik faisko­lát kezelnek és a fatenyésztés terén szembe­tűnő sikert képesek felmutatni. — Ezen di­jakra pályázhat minden magyarországi fais­kolát kezelő néptanító, valamint oly községi kertész is, ki a faiskola kezelésén kívül a népiskolákban a gyümölcsfatenyésztést hiva­tásszerűen tanítja és tanításának eredménye­ként községében és vidékén a nemes gyü­mölcstermelés tei én látható sikert képes fel­mutatni. — Megkárosított járásbiró. Sztaneh István járásbirónál volt régebben mint inas Karácsonyi Márton, a ki távozóban volt már, mert felmon­dott gazdájának. Az inast a járásbiró a napok­ban a postára küldte utalvánnyal, hogy száz koronát küldjön el. Karácsonyi visszatért az utalvánnyal. Azt mondotta, hogy a postán ellopták tőle a pénzt. A megkárosított járás­biró feljelentést tett a szolgálatból kilépett inas ellen, a rendőrség pedig megállapította, bogy a pénzt aligha lophatták el Karácsonyi­tól, hanem vagy megtartotta magának, vagy útközben vesztette el. — Városok kongresszusa. A rendezett tanácsú és törvényhatósági városok tisztvi­selői kongresszusra gyűltek egybe vasárna­pon és hétfőn Budapestre, a melyen igen sok országgyűlési képviselő is megjelent. Az állam gondoskodott már minden tisztviselő­jének fizetésrendezéséről, csupán a városok tisztviselői érzik mostoha helyzetüket, melyen javítani a polgárság újabb megterhelése, a pótadó felemelése nélkül alig lehetséges. Az államra vár tehát a feladat, hogy rendezze a városok jogviszonyait s ha a városoktól állami munkálatok elvégzését követeli, úgy ezért méltányos segítséget nyújtson akár egyes adónemek átengedése utján. A kong­resszus küldöttséget menesztett Wekerle pénzügyminiszterhez, ki kijelentette, hogy még az idén nagyobb összeget vesz fel a költségvetésbe a városok segélyezésére és Andrássy belügyminiszterhez, a ki viszont biztosította a küldöttséget, melyben mintegy háromszázan vettek részt az ország minden városa részéről, hogy a legfőbb vágya ren­dezni a városok jogi és anyagi viszonyait s ha a pénzügyminiszter az anyagi támogatást kilátásba helyezte, úgy még ez évben meg lesz a városok törvénye. A kongresszuson városunkat dr. Göndör Sándor tőjegyző képviselte. — Kalec. Rövid idő alatt harmadik köz­ismert régi alakja tűnik el városházaiknak. A jó öreg Demetröviek bácsi után megy Korpás Márton volt tanácsos, most meg a népszerű Kaleczki József városi fogdaőr, kapus és dobos költözik a másvilágra. Ka- leczki is, vagy mint általánosan a váci nép is hívta: Kalec is még a régi Réty-féle éra embere volt. Valamikor iíju korában barát­fráter volt, majd mint rendőr a város szol­gálatába állott, később mint fogdaőr kímé­letlen szigorúságával rettegtetője lett a csa­vargóknak, a börtönbe behozott duhajko- dóknak és toloncoknak. A vasszigorú Fabriczy rendőrbiztosnak és Enierich rendőrkapitány­nak volt ő az Ítéletvégrehajtója, a mikor még nem volt hosszú kihallgatás s még hosszabb jegyzőkönyvvezetés. Fabriczy ék ítél­keztek rövidesen, Kalec pedig csak úgy négyszemközt bikacsekkel azonnal végre is hajtotta azt. Az ország összes toloncai, a kik csak valaha megfordultak Vácon, mind is­merték Kalecet s rettegtek tőle. Megtörtént, hogy gyöngébb szívű polgárok megkérdez­ték Kalecot, hogy miért veri oly kegyetlenül az embereket, mire ő a legtermészetesebben csak annyit felelt, hogy: »Kát hiszen rabok*. Volt is tekintélye az öreg Cerberusnak még rendőrtársai között is, a kik meg-Józsi bá- csizták a még nem is olyan régen annyira hatalmas ítélet-végrehajtót. Az utolsó időben már nagyon megrokkant az egykori rettegett ember s már úgy volt, hogy elhagyja a városházát s a végén már mint helyettes negyedmester tett csak szolgálatot. Pár hete, hogy ágybadőlt s hétfőn este 11 órakor 58 éves korában kiszenvedett. — Öt darabra szelte a vonat. Borzal­mas halált halt, mint már említettük, a na­pokban Gödön Vrabecz József munkás, kit a délutáni gyorsvonat gázolL halálra. Vrabecz egyik őrházon dolgozott s munka után vizet meríteni ment a kútra. A mint a síneken át akart lépni, csizmája sarka beleakadt a sin­tartó szögbe és hanyatt vágta magát. Nem volt képes felkelni, pedig a gyorsvonat né­hány lépésre volt tőle. A mozdonyvezető nem tudta a nagy terhet megfékezni s az egész vonat keresztül rohant a szerencsétlen emberen. A vonat kerekei öt darabba vágták szét a munkás testét. Sztaneh vizsgálóbíró dr. Hörl és dr. Nagy orvosokkal a helyszínén állapította meg, hogy véletlen szerencsétlen­ség esete forog fenn s azután engedélyt adott a szerencsétlen ember agyonroncsolt hullá­jának eltemetésére. — A váci vöröskereszt közgyűlése. a magyar szent korona országai vörös­kereszt-egyletének vácvidéki fiókja |vasár- nap délután tartotta évi közgyűlését Hörl Péter és Lányai Flóra elnöklete alait. Az elnök előterjesztette, hogy az egyleti házat 1907. október 20-án 25 ezer koronáért eladta, az eladási árból eddig tízezer koronát meg­fizetett a vevő, a többit az évfolyamán fogja befizettetni. Mint évenként az elmúlt évben is már tizedszer tartotta fel az egylet a nép­konyhát 1500 korona költséggel, ehhez jóté­kony adományok utján 1000 korona gyűlt be, a hiányzó 500 koronát az egylet a saját pénzéből fedezte. A közgyűlés a jótékony adományozóknak, valamint a városi hatóság­nak jegyzőkönyvileg köszönetét szavazott meg, Safranovics Rózának pedig, ki a nép­konyhát tiz éven át vezette és gondozta, hálás köszönetét nyilvánított; egyben elha­tározta a közgyűlés, hogy az egyleti ház eladásából származott haszonból, mintegy ötezer koronából — szegénykonyha-alapot te­remt, a melynek gyarapítására az egyleti választmányt kérték fel. Ennek az alapnak jövedelmét az időközönként begyülő adomá­nyok képezik. Ez idén a szegény konyhá­ban 7000 adag ebédet és 320 kenyeret osz­tottak ki. Szommer Gyula beterjesztette az egylet vagyonának és számkezelésének mér­legét. a pénztárosnak jelentését a jelenvol­tak hálás köszönettel viszonozták. A folyó évi május 18-án megtartandó középponti országos közgyűlésen az egyletet Lőnyai Flóra elnöknő fogja képviselni — Tolvajok csónakon. Az egyik dunai hajóból a hajóállomáson több sörrel teli hor­dót raktak ki. Másnap el akarták vinni, de egy hordó hiányzott. Megállapították, hogy a hordót Dunáról csónakon lopták el. Ki volt a tettes, még nem tudják, de a hordót már megtalálták. A horányi csárda fölött a Dunából fogták ki — üresen. — A váci hengermalom részvénytársa­ság lisztárai 50 kgrmként. Buzaörlemény: Asztali dara AB szám 18 K. 10 fill. — Asztali dara G szám 17 K 80 fill. — Királyliszt 0 sz. 17 K 90 fill.—Lángliszt 1 sz. 17 K 60 fill.— Elsőrendű zsemlyeliszt 2. sz 17 K 30 fill. — Zsemlyeliszt 3. sz. 17 K20 fill. —Elsőrendű kenyéri iszt 4. sz. 17 K 00 fill. Közép kenyér­liszt 5. sz. 16 K 80 lilt. — Kenyérliszt 6. sz. 16 K 40 fill.—Barnakenyérliszt 7. sz. 15 K 20 fill. 772, sz. 14 K 00 fill. —73/4. sz. 12 K 00 fill. — Takarmányliszt 8. sz. 07 K 80 fillér — Korpa finom F sz 6 K 60 finom — Korpa goromba G sz. 6 K 60 fill. —Ocsu 7 K 50 fill. Konkoly 6 K 00 fill. Pelyva zsákja 1 K 50 fill. Nyilt-tér. Köszönetnyilvánítás. Drága, egyetlen, sokat szenvedett jó uram elhunyta alkalmával megnyilatkozott nagy és mély részvétért ez utón is köszö­netét mond sokat zaklatott beteg szivem. Áldja meg a jóságos Isten mindazokat, a kik fájó szivemnek enyhet nyújtottak.Vi­gasztalásuk felejthetetlen marad szivemnek. Vác, 1908. május 10. Ozv. Korpás Mártonné Ernyey Katalin.

Next

/
Oldalképek
Tartalom