Váci Hirlap, 1908 (22. évfolyam, 1-98. szám)
1908-05-10 / 37. szám
Huszonkettedik évfolyam. 37. szám. Vác, 1908. május 10. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára fj centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. A cél és az eszköz. Vác, május 9. Az írók szerint ugy készül az állatmese, hogy a költő egy örök szellemi, vagy erkölcsi igazságot, mely megragadja figyelmét, egész elbeszélés alakjában érzékit meg. Tehát célza- zatos műfaj. — A vezércikk is célzatos, csakhogy többnyire megfordítva keletkezik. A mese, az elbeszélés, a megérzékitő alak jegecesedik ki először az egyén, a család, vagy társadalom életében s azután szűrődik le az örök igazság. Néha csak fölmelegitett szellemi étel ugyan; melynek azonban az a jó tulajdonsága megvan, hogy a fölmelegités előnyére válik, akárcsak a káposztának. Gondolkozó főknek beszélünk, különösen itt a vonal fölött; nem szükséges a tényállást ismételnünk. S ha megesnék, hogy többfélére gondolnak az olvasás folyamán, annál jobban örülünk neki. Ugy áll t. i. a dolog, hogy a legnemesebb cél felé való törekvésünkben igen sokszor hajótörést szenvedünk. Elkeseredünk a váratlanul utunkba gördített akadályon, egyet lármázunk és leszállunk az olimpusi útról, mely végre is igen meredek és göröngyös. Hadd döngessék mások a halhatatlanság kapuját. Pedig kár, hogy letértél erről a tövises, de áldásos útról. És miért volt a csüggedés? Milyen szép foglalkozás a társadalmi betegségek gyógyítása. — Jártas vagy a tudomány minden ágában és ezentúl nem vehetjük hasznodat. A célod igen nemes volt barátom, csak eszközeid voltak rosszak. Boncoló késednek csorbái mélyen beleszakitottak az érzékeny A cirmos. A bársonyos díván ölében Szép, nagy cicuska hentereg. Nem gondol szép, vagy bús napokra, Nem érdeklik az emberek. Mint villa áll szét két bajusza, Szeme tűzként villog, ragyog. Ha szétnéz, mintha szólni vágyna: Ugye csinos legény vagyok! Tündöklő, szép fehér a szőre, Kis tigrisé a termete, Nem is csodálom, hogy ha más is Eljátszik néha ővele. Meg-megsimitja enyhe-lágyán S keblére vonja boldogan S a mig ott alszik, vagy dorombol, Ábránd ábránd után fogan. Volt egyszer egy . . . Nincs folytatása, Egy más cica sompolyg oda, Felugrik ő — nincs hála benne — S maga marad kis asszonya! Agárdi László. húsba. Vagy narkotizálj először, vagy csak gyöngéden és finom eszközökkel dolgozzál. Az örök igazság lebegjen szemeid előtt: A cél nem szentesíti az eszközt. Hányán vannak köztünk, a kik nemes társa- dalomboldogitó célok felé törnek, de akadályokat gördít eléjük a személyeskedés, mások érdekeit lábbal taposó nyers harag. Becsülöm őket, ha szándékuk tiszta és sajnálom egyszersmind, mert keserűen csalódnak. Az egyéni érdeket kevés ember tudja a közjóért feláldozni. Talán Jókainak delejes emberei ott az északi sarkvidéken, melyről a Feketegyémántokban álmodozik, talán azok fölemelkedtek már a műveltségnek erre az eszmei magaslatára; mi azonban még gyengék vagyunk ahhoz. A társadalmi embert a nyers erőszak felháborítja, a szelíd meggyőzés lefegyverzi. Ha élőszóval harcolsz egyeseknek, kisebb társaságoknak bajai, korhadt állapotai ellen ne használd a szó lángostorát, hanem tedd mosollyal. Ha írásban cselekszed, simítsd, fésüld végig kétszer, háromszor, mert mennél kisebb a társaság, annál érzékenyebben sújtja egyeseket a csapás. Ismételjük, az eszközök helytelen megválasztásából eredt kellemetlenségek nem egy derék társadalmi erőt szorítottak le a küzdőtérről, be, az irószoba dohos falai közé. Mikor még bottal argumentáltak, nem kellett olyan jól tudni a stilisztikát és retorikát. Most azonban kezdünk érzékenyebbek lenni és saját hibáink lajstromát senki sem hallgatja szívesen. Az orvosságba részemről mindig cukrot vegyitek. Vizsgálat. A harmadik felsőben vizsgálat indult, jobban mondva nyomozás, mert a vizsgálatalatt egészen mást értenek az iskolában. Tehát nyomozás indult. Szerelmes levelet találtak Ilkánál. A levelet ő irta számtan óra alatt, mig a Kovacsics kisasszony misztikus példákat rajzolt a táblára. A kisasszony nagyon el volt merülve a számrengetegbe. Ám egy- egy gyors oldalpillantással meg tudta állapítani, hogy Dobó Sárin, a tanácsosék leányán megint uj blúz van, nehéz flancos selyem, a milyenhez ünnepen sem jut egy szegény segéd tanítónő és hogy Ilka két könyökét padra téve, a jobb arcát egészen a papírra fektetve, ir. Ilyen buzgón nem szokás jegyezni a hármasszabály rejtelmeit. A következő pillanatban már keservesen sirt Ilka. A kisasszony pedig felháborodva olvasta a levelet. Itt indult meg a vizsgálat. Komolyan, a milyen komolyan sehol, sem a törvényszé-- ken, de tán a menyei bírák előtt sem intézik az emberi bűnöket, csakis az iskolában. Bizony Ilkán kívül a fél osztály belekerült a bajba. Az első nap hősiesen állották a vallatást, a második nap azonban árulók jelentkeztek és kiderült, ki szokott gimnazistákra 1 Vasárnapi levél. A kirándulásról. Most tavasszal alkalomszerű ez a kérdés. Ilyenkor mindenki kirándul valahová, ki Visegrádra, ki Verőcére: ki csak gondolatban s néhányan valósággal is, hanem mesz- szebb, hát a határba. Minden épkéz-láb ember tervei egy-egy sétát a szabad természetbe, a tervnél azonban igen kevés megy tovább. Már ez a tény is, hogy gondolatban mindenki tesz 1-2 kirándulást, vagyis magyarán szükségét érzi a szabadban való hosz- szabb társas sétának, mutatja a kirándulások egészséges voltát. Ma már olyan világot élünk, hogy mindent be lehet bizonyítani, a merőben ellenkező felfogások helyességet is. »A maga szempontjából mindenkinek igaza van« ez az általánosan ismert mondás is azt bizonyítja. Éppen ezért — mivel minden bebizonyítható, hogy a kirándulások egyéni életünkre mily jótékony hatásúak, lelkünkre mily frissítő hatást gyakorolnak, nem fogom bebizonyítani nem pedig azért, mert nem szükséges. Mindenki tudja — ha csak 'egyszer is tett egy nagyobb sétát valami hegyes — völgyes, er- dőboritotta helyre, mily gyönyörködtető az s mily nagy mértékben csillapította le túlfeszült idegeit. Mégis ez a sport ág a legtöbb sport egyesület mostoha gyermeke. Igen sok helyen a vezetőség nemtörődömsége folytán. Vácon nem a sportegyesületünk vezetőségén múlik. Bennünk van a hiba. Nincs várni az úton, ki szerelmes az igazgató urba, ki küld leveleket soha nem látott, nem is létező személyeknek, csak azért, mert kell levelet Írni, a mikor a tizennegyedik év felé közeledik a leány és sok Jókai-regényt olvasott. A vizsgálat során kompromittált fél osztály éktelenül sirt. A vizsgáló-bizottság megzavarodva állott előttük. Az osztályfőnök tanácstalanul nézelt két hölgy kollegájára, a fiatal szép szőkehajú Kovacsics kisasszonyra és száraz, evikkeres, fonyadt arcú Fekete nagyságára. Az öreg özvegyasszony nevetni szeretett volna. Az osztály mélységes elkeseredettséggel konstatálta, hogy a tanár úr, meg a nagysága csupa engedékenység, de Kovacsis kisasszony szigorú és kérhetetlen. Kiküldötte a lányokat, aztán behívta őket egyenkint. Előbb a tanukal, a kis árulókat. Jött egy ragyogó, karikaszemű leány, vékony és kicsi, de fürge, nyugtalan, egészséges. Ez még egészen gyerek, ez még bátran és nyitott szemmel beszél. Dobó Sáriról van szó. — A Dobó Sári — mondja a kisleány — most egy hete a mértanból felelt. Hárman voltunk kint a táblánál, én álltam mögötte*
