Váci Hirlap, 1908 (22. évfolyam, 1-98. szám)
1908-04-15 / 31. szám
Huszonkettedik évfolyam. 31. szám. Vác, 1908. április 15. Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára fi] centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Cikkek a váci vízvezetékről. ni. Vác, ápr. 14. Az ivóvíznek állandó alkotó részét képezik a vasvegytiletek. Ezek bár csak kis mennyiségben oldódnak, mégis sok kellemetlenségnek okai. A vasvegyületei a víznek kellemetlen, összehúzó fanyar izt adnak. Ha ilyen viz levegőn áll, abból vasrozsda válik ki, mely azt zavarossá teszi. Házi kutaknál a vas okozta baj kisebb, legföljebb hosszabb ideig kell szívatnunk, mig tiszta vizet kapunk. Vízvezetékeknél azonban nem tudunk oly egyszerűen segíteni. Itt ugyanis a vas, bár lassan, a csövek falain rakodik le. Egy ideig a viz tiszta, de időközönként, különösen nyáron, mikor nagyobb a vízfogyasztás, a rozsda leválik a falakról s a viz zavaros lesz. Budapesten is, mig az uj vízművek el nem készültek, gyakran előfordult, hogy napokig ivóvíz helyett egy barna ihatatlan folyadékot kaptak. E bajon oly helyeken, hol vasban szegény vizet nem találnak, csak költséges berendezéssel lehet segíteni. Lényege e berendezéseknek, hogy a vizet, mielőtt a vezetékbe jut, levegővel keverik s a kiváló rozsdától megszűrik. Hogy aránylag milyen kevés vas képes vízvezetékekben zavart előidézni, annak megvilágítására a budapesti vegyvizsgáló intézet 1903-ik évi évkönyvéből idézem a következőket: „És valóban az 1902. évi junius havában fellépett vaskalamitás erre a körülményre vezetendő vissza. Kitűnt ugyanis, hogy a dunakeszi határban kiépült második szakasz néhány kútja a szokottnál nagyobb mennyiségű vasat tartalmaz. A XI. és XII. szánni kutak vize e miatt a levegőn csakhamar megbámult és zavaros lett. A XII. számú kutat tápláló talajvíz leggazdagabbnak bizonyult vasban. Abban 4—5 milligramm vas találtott.“ Megjegyzem, hogy az időben a budapest — balparti vízvezetéket 70 kút táplálta, ezek legtöbbjének vizét majdnem vasmentesnek találták és ebben a vasban leggazdagabb vízben is literenkint 4—5 milligram, azaz 4—5 ezredrész gram, vagy 4—5 milliomod dekagram vas volt. Oly csekély mennyiség ez, melyről a nem szakértő el sem tudja kezelni, hogy lemérni lehessen. Az elmondottak után nézzük, miképen gyűjthető a vízvezeték céljaira alkalmas viz. Nem akarok hosszadalmas lenni, nem kívánok részletekbe bocsátkozni, mert ennek célja úgy sem volna, csak jelezni akarom a leginkább használt módokat. Vízvezeték céljaira használhatjuk a források és he^vj patakok vizeit, gyűjthetjük kutakból, he 7C természetesen szűrt folyóvizet és ugyanazt mesterségesen szűrve. E legutóbbi eljárás, bár több helyütt különösen kisebb vízvezetékeknél bevált, tekintettel a budapesti régibb vízvezetéknél szerzett tapasztalatainkra, nem ajánlható s ezért ezzel nem is foglalkozom. Ha van s vize alkalmas, úgy több okból leginkább hegyi források, vagy patakok vizét használjuk fel. Ugyanis a viz kémiai vizsgálata könnyen megejthető, de a vizsgálatból a legtöbb esetben csak a viz teknikai használhatóságáról mondhatunk Ítéletet, mivel abban ritkán vannak olyan alkotó részek oldva, melyek az egészségre is károsak. Betegséget leginkább fertőző csirák okoznak. Ezek kimutatása meglehetősen nehéz és bonyodalmas. Azonkívül az ilyen kórt okozó csirák csak időközönkint jelenhetnek meg a vízben s ott a rájuk nem kedvező körülmények között gyorsan elpusztulnak, azért csak ritkán mutathatók ki. Ezeknek a vízbe kerülésétől megvéd a jó szűrő talaj. Mivel azonban a nagy felületen összegyűlő viz földalatti útját megvizsgálni lehetetlen, a vizet, hacsak lehetséges, embertől nem lakott, nem kultivált területen gyűjtjük. A hegyeken gyűjtött viz felhasználásának előnye még, noha rendesen hosszabb vezetéket igényel s ez által az költségesebbé válik, hogy nem kíván gépkezelést, külön víztornyot, a mi természetesen a vezeték többletét kisebbíti,*'sőt rövid idő alatt amortizálja. Nyelvében él a nemzet. Elküldeni kogja. Ez a kilejezés párja annak, mellyel a bírói ítéletekben oly sokszor vagyunk kénytelenek hallani, vagy olvasni. A A harmincadik esztendő után tehát igv változik meg az arányszám; boldog már 45, félig-meddig boldog 25 és teljesen boldogtalan 30. Később a negyvenötödik esztendőn túl, még inkább változik az arány: (boldog kifejezés nem is alkalmazható annál az asz- szonynál, ki több harminc évesnél) 25, félig meddig boldog 65 és egészen boldogtalan 10. A megnyugvás és beletörődés kora. A mi a szépség befolyását illeti a boldogságra, eleinte az arány szám ugyanaz, mint a fiatalságnál, mert a legtöbb nő csak addig szép, mig ifjú. A hervadó szépség korában 35 és 45 között azonban aránytalanul nagy a boldogtalan nők száma. Száz közül hetven úgy érzi, hogy nem bírja el a szépsége her- vadását, 20—25 félig-meddig beletörődik és csak 5 őrzi meg magában a léleieknek azt a nagy erejét, hogy föl sem veszi, mikor a kornak meg kell fizetni adóját. A műveltség minden körülmények közt nagy tényezője a boldogságnak, bár annak aláásoja is lehet. Ha szépség és ifjúság van vele, mérsékeli a kettőnek túlságos követeléseit az élettel szemben, ha pedig nincsen, akkor megvigasztal, Azonban, a milyen áldás a lelki műveltség, épp olyan szerencsétlenség a félműveltség. Ez szüli a »a meg nem értett« asszony minden szenvedését. Az arányszám a lelki műveltséggel bíró nőknél: egész boldog 45, kielégítő módon 40 és egészen boldogtalan 5. Hány asszony boldog? — Érdekes adatok. — Hogy miben áll ez a teljes boldogság, azt eddig még senki sem állapitotta meg. Már azért sem, mivel az, a ki teljesen boldog, okosabb dolgot is tud annál, hogy a lelki állapotát leirja. Ilyesmire rendesen csak unalmában adja magát a boldogtalanság. Nem is említve azt, hogy a filozófusok határozott állítása' szerint, tökéletes boldogság nincs, nem is volt, nem is lesz. Ezért használjuk elővigyázatból a »teljes« szót a »tökéletes« helyett, nehogy ellenmondásba jussak azokkal az urakkal, a kik csakhamar letrom- folnának. Minden időben ők szabtak törvényt lelki életünknek és mióta a statisztikát is elfoglallak a maguk számára segédeszköznek, éppenséggel nem lehet velők bírni. A boldogságot is csak úgy ismerik az élet szükséges tényezőjének, ha az ő módszerük nyomán készül, máskülönben nem. Ez a statisztika pedig a következőket mondja: száz intelligens nő közöl teljesen boldog 20, félig-meddig boldog 34 és tökéletesen boldogtalan 46. Az uttóbbiak közül valók a »meg nem értett asszonyok« (femmes incomprisee), a kiknek boldogtalansága azonban csak viszonylagos, mert abban áll, hogy nem tudják, mennyire boldogok. Ha tehát a 46 egészen »boldogtalan» nő közül csak a felét vesszük »femmes incomprisee«- nek, marad összesen 23, ki abba az érdekes és kiváltságos helyzetbe jutott, hogy magát mindenkivel szemben boldogtalannak mondhassa. Honnan merítjük ezeket az aclátokat ? Egy könyvből,melyetLombrosso Paola kisasszony, a hires olasz tudós leánya adott ki s a mely nálunk még teljesen ismeretlen. O csak az intelligens asszonyokról készített statisztikát, mert alapelvül felállítja: a nem művelt asz- szony mindig boldog, ha nem sanyargatja a nyomor és testi szenvedés. Abban Paula kisasszony is egyetért a világ összes lélekbúváraival, hogy az asszony boldogságának sohasem lehet a nagyravá- gyás a kielégítője, hanem mindig csak a boldog együttélésen alapulhat azzal, kit szive választott. Másodsorban jön az anyaság. Fölsorolja aztán a többi tényezőket, melyek hozzájárulnak a boldogság kiegészítéséhez. Szerinte ezek a következők: 1. Fiatalság. 2. Szépség. 3. Műveltség. 4. Jólét. Súlyt helyez a korra is és a szerint állapítja meg statisztikáját. Azt mondja : Fiatal nők közül, ha száznak megfigyeljük életét, találunk 55 olyanra, ki teyesen boldog, 45-re ki boldogtalan. Ez az ellentétek kora, a mikor a megnyugvás nem szerepel és nem is lehet tényező a közepes boldogságra. A megváltozhatatlan viszonyokba való beletörődés a 30-ik éven túl kezdődik, de vele együtt az elégedettség is föltámad sok olyan nőben, a ki boldogtalannak hitte magát, mert mi tűrés-tagadás, a boldogságnak -glén yegesebb része mindig — a hit.
