Váci Hirlap, 1908 (22. évfolyam, 1-98. szám)
1908-04-05 / 28. szám
2 VÁCI HÍRLAP közvetlenül Hamburg tőszomszédságában fekszik s mig a járvány Hamburg lakóinak tizennégy ezrelékét, addig Altona lakóinak csak két ezrelékét pusztította el, az utóbbiaknak is java munkás ember volt volt s Hamburgban dolgoztak, tehát a betegséget ott szerezték. Hamburg is, Altona is külön vízvezetékkel birt. Olyan utcákban, melyek egyik oldala hamburgi, a másik altonai vízzel volt ellátva, a hamburgi oldalon a járvány erősen szedte az áldozatait, mig az altonai oldal majdnem mentes maradt attól, sőt azt tapasztalták, hogy egyes hamburgi házcsoportok, melyek kivételkép altonai vizet kaptak, igy az úgynevezett Hamburger Hoffnak js 341, többnyire szegény lakója szűk, piszkos lakásaikban majdnem mentesek maradtak a járványtól. Hamburg vízvezetékét közvetlenül az Elba vize táplálta. Bár a viz a folyónak a a város fölötti részéből merittetett, a hol azt annak szennyvizei még nem fertőzték, a betegség csirái mégis innen kerültek. Altona vizét szintén az Elba szolgáltatta, sőt az sokkal kedvezőtlenebb helyről, a hamburgi csatornák beömlésén alul merittetett, de mielőtt a vízvezetékbe került mesterséges homokszűrőn haladt át, a mely azt a merítés helyén kétségtelenül benn volt fertőző csiráktól megtisztította. Vasárnapi levél. A Tulipán-Szövetség közgyűlése. Élénken emlékezetemben van még a Tulipán-Szövetség megalakulása. Egy éve immár. Nagy részvétellel, fényes keretben, városunk társadalmának méltó képviseletével, nem mindennapi lelkesedés mellett, a számos budapesti tag nem csekély örömére tűztük ki akkor a Tulipánt. Egy évi munkásság után ma tartja rendes közgyűlését a Szövetség. Sokféle gondolat cikázik át agyamon, ha a mai gyűlésre gondolok, számos érzelem megtestesülését látom lelki szemeim előtt. Az emberi tulajdonságok egész sorozata vonul el előttem. Az egyének raja. Úgy látom, mintha ezek mind a gyűlésre mennének s is van téve szebb, és a nélkül, bogy összesodornák, nem esik annyira széjjel, mint a nyolc szélből szabott. A nyári szövetekben is van valamelyes ujitás és gyönyörű mintákat láthatunk úgy selyemben, mint a könnyű gyapjú- és mosószövetekben. Mig eddig a selyem, nehéz gyapjúszövet, muszlin és mosószövet mind más-más mintázatú volt, most a gyárosok azon vannak, hogy úgy a muszlin, mint a különféle mosószövet, a milyen a zefir, karton, perkál, a szövésben és a mintázatban is a nehéz gyapjú- és selyemszövetekhez hasonló hatást keltsen. Ez az igyekezet annyira sikerül, hogy néha csak alapos szemle után tudjuk az anyagot felismerni. Így van például pamut-básztszövet, mely a básztselyem hatását kelti; pamut-muszlin, pamut-grenadin és pamut-markizett és szalag, vagy keskeny csikósak, skótkockásak, vagy szélmintásak. Nagyon szépek a batisztok, a melyekbe áttört minták és csipkebetétek vannak szőve. Egy szóval újdonság van sok a részletekben, de mire ezek a részletek egésszé lesznek, a belőlük alakult remekmű nagyon hasonlít a régihez. Nem baj ! A mi szép, az nem vészit az értékéből s növelhetjük a tetszetősségét azzal, a mi szépet az uj tavaszi divat hozott cs még hozni fog. előttem kell ehnenniök. Szép sorban mennek. Mind díszbe öltöztek az alakok, úgy hiszem, ezzel is ünnepélyesebbé óhajtják a gyűlést tenni. Ezek az alakok: az én gyarló, de őszinte gondolataim, érzelmeim. Egy párat, a mint igy elvonulnak előttem, megkísérelek lefesteni; ne hogy valaki ráismerjen magára, nem élő embereket mutatok be, csak mint már mondám, az e napi gondolataimat. Az első: tiz óra felé érkezett. (A gyűlést fél 11 órára hívták össze s nemcsak összehívták, hanem pontban meg is nyitják.) Gomblyuka felett a Tulipán díszeleg. De nemcsak a mellére van kitűzve, jól tudom szivébe is be vannak vésve a^ Tulipán-Szövetség ismeretes jelszavai. Buzgó tagja az egyesületnek. Részt vesz a gyűléseken, minden hazafias eszmét támogat s meggyőződése értelmében úgy is tesz, a mint gondolkozik. Bármit is vásároljon: első feltétet az, hogy magyar termék legyen. Gyufája: magyar gyufa; ruhája: magyar kelméből készült. Városunk mozgalmaiban: ha azok alapeszméje csak részben is olyan, hogy tőle a haza csak boldogabb lehet, részt vesz. Nem gyermekes szalmaláng indította öt, hogy a Tulipán harcosai közé álljon, hanem a férfias elhatározáson alapuló, következetes, mindenkorig élő, soha ki nem aluvó szent hazaszeretet. Ezért nem is kell félnünk, hogy valaha elveszíthetjük, örökké tagunk marad, mig a Tulipán-Szövetség a mostani munkájához híven: dolgozik. Lelkesedése nem apadt, sőt megnövekedett. Egy évi munkás munkálkodás után jobban hisz és remél a győzelemben, mint egy év előtt. Azt hiszem el sem tudná képzelni, hogy ő, ki még egy éve határtalan lelkesedésével legjobb hivő volt, most egy év múltán: kételkedő közönyös legyen. Jól esett néznem ezt ez embert. A többit már csak homályosan láttam. Nem is irom le a többit. Hisz úgy érzem, a legtöbbje a tagok közül olyan, mint az én emberem. Gondoljunk csak vissza az alakuló gyűlésre, oly egyértelmű hazafias felbuzdulást láttunk ott, hogy a mai gyűlés — egy évi kitartó munka, harc után —• csak fokozódott folytatása lehet annak. Gyerünk, menjünk és bizonyítsuk be, hogy csak any- nyiban változtunk, hogy ma még sokszorta buzgóbb, önzetlenebb munkásai vagyunk a Tulipán eszméjének!! Szentgyörgyi. Hírek. A gyermeknap Vácon. Színes keretben, az egész lakosság érdeklődése mellett folyt le városunkban április 2-ika és 3-ika: a gyermeknap. Megértették a nagy és nemes eszmét s alig akadt egy-kettő, a ki az urnák előtt elment s ne adott volna néhány fillért. Reggel kilenc órakor pontban állították ki a piros kis urnákat a város három helyén: a székesegyháztéren, a városháza sarkán és a vasútnál, körülállták az urnák őrzésére vállalkozó hölgyek s nem maradtak egyedül, főleg a gyermekek érdeklődtek s hozták a krajcárjaikat. Aztán gyűlt a pénz. Tiz koronás is akadt, öt koronás gyakoribb, forintos meg koronás számölatlanul hullott a kis urnákba. A hölgyek a csípős, szeles időben is fáradhatatlanok voltak, mert a kiket útjuk arra vitt, ismerőst, vagy ismeretlent mind megszólítottak szép kérő szóval: — Csak egy krajcárt az elhagyatott gyermekeknek! És ha egy krajcár, ha egy forint hullott át a rácson az urnába, nem ment el az adakozó, hogy köszönetét nem kapott volna érte. A ki csak kétszer adakozott egy nap, az jól járt, voltak a kiknek négyszer is kijutott. Az egymást felváltó hölgyek mindig tudták a módját, hogy kell mosolygó arccal, kérő jó szóval újra és u,ra megnyittatni az erszényeket. A szeles, csúnya idő dacára szép volt a gyűjtés eredménye. Mikor a hetet elharangozták, minden urna tartalmát egy pénzzsákba öntötték s később összeszámolták. A csütörtöki gyűjtés eredménye ez volt: A Székesegyház-téren 81 K 05 fdl. A városháza mellett 111 K 43 fill. A vasútnál 86 K 22 fill, összesen tehát az első napi gyűjtés eredménye 308 korona és 73 fillér. Azt hinné az ember, hogy belefáradt a jólelkű közönség az adakozásba. A második nap azonban rácáfolt erre a feltevésre. Alig állították fel az urnákat a szokott helyükre, nap is gyűlt a krajcár, öt és húsz filléres, korona. Heti vásár volt, nagy forgalom az utcákon, az urnák hasznát látták. Rendkívüli bájos, kedves volt, hogy a legnagyobb érdeklődést ép a gyermeksereg tanúsította. Oly örömmel, félve is, boldogan is hozták krajcárjukat! És a példa ragadós volt, a kiknek nem volt pénzük, haza siettek és addig könyörögtek otthon, mig megkapták a krajcárjukat és boldogan siettek azzal a legközelebbi urnához. Némelyik szülőnek aztán volt mit hallgatni egész nap, mert a jó szivű apró adakozók nem elégedtek meg egyszeri adakozással, minden órában szerettek volna egy-két krajcárt az urnába dobni. Az iskolákban, úgy látszik, minden tanító kedves kötelességének tartotta, hogy a gyermekeket felvilágosítsa a gyermekmentésről. Meg is volt az eredménye. Az izr. iskolák növendékei tanítóik vezetése alatt délután a vasúti urnához vonultak és bedobták egyen- kint krajcárjaikat, a kisváci református és katolikus iskolák a városházi, az alsóvárosi és középvárosi iskolák növendékei a székesegyháztéri urnát keresték fel jószivvel adott adományaikkal. Az idő is kedvezett a gyűjtésnek, nem volt olyan nagy áldozat az urnákat őrizni, mini az előző napon. A hölgyek pedig ötletesek voltak s nem tudott elhaladni egy is mellettük, hogy meg ne nyissa erszényét és a legszegényebb falusi ember és asszony is szívesen nyúlt a zsebébe. Megértette az egész társadalom a nagy és nemes célt és érdeklődött iránta. Mikor esti harangszőkor összegyűjtötték az urnák tartalmát, ezt az eredményt konstatálták: A Székesegyház-téren begyűlt 107 K 92 fill, a városház előtt „ 156 ív 85 fill, a vasútnál „ 93 K 93 fill, vagyis a pénteki nap 338 K 70 fillért hozott, többet, mint az előző nap. A két gyermeknapon a liga részére 667 K 43 fillért .adakozott fde város közönsége, a mi tekintve, hogy Budapest sokkal népesebb, egyes kerületeiben ennyi sem jött össze, igen szép eredménynek mondható. Hátra van még a gyermeknapot tartó váci iparosok és kereskedők adománya, ha ez begyűl, hisszük, hogy Vác a gyermekek megmentésére ezer koronánál többet áldozott.
