Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)

1907-11-13 / 90. szám

9 VÁCI HÍRLAP lapozásnak, igen kívánatos, hogy magyar höl- \ gyeink szenteljenek egy-egy napot a vásár céljaira, munkás napjaikból szakítsanak ki egy-egy napot, a melyen mint elárusítók sze­repelnének a vásáron. A vásái december 9—23-ig tartana a Kúria nagytermében, a hol kellő munkabeosztás alapján naponként 5—6 hölgy és 1—2 férfi szolgálná a közönség érde­keit. A további részletek később állapíttat­nak meg. E kérésünket is, mint az előbbieket Vác városának és környékének minden honleányá­hoz egyformán kívánjuk intézni. E dologban ne szerénykedjék az ifjú s ne aggodalmaskod­jék az édesebb, ne kicsinyelje az ügyet az előkelő s legyen bátrabb a szerény: minden itt más tekintet, mint az, hogy ki hoz tisztább áldozatot a magyarság oltárára. Magyar leányok és asszonyok! Legyenek bármily rangban és módban, ajánlják fel kész­ségüket e vásári részvételre. Az ajánkozásokat november 20-ig az egyesület nevében kész­séggel fogadja el az egyesület elnöke, vagy Andreánszky Gábor báróné, Ivánka Pálné és Korpás Mártonná úrhölgyek bármelyike mint társelnökök. Végül még volna egy tiszteletteljes kérésünk. Egyesületünk a maga vagyoni erejéhez mért meglehetős nagy anyagi áldozattal rendezi e vásárt. Vajha akadnának a magyarság pár­tolói között többen olyanok, kik magyar ké- szitményü ajándéktárgyaikkal egyrészt a vásári árúk sokféleségét, kiilönféleségét szaporítanák, másrészt pedig az egyesület vagyoni képessé­gét növelnék ezzel. Akár női kézimunkákat, akár más bármilyen célzatú ajándéktárgyakat hálás köszönettel fogadna és nyugtázna nyil­vánosan az egyesület nevében Borbély Sándor a T. Sz. M. V. E. Vác és vidéke fiókjának e. i. elnöke. fedező lángész ... én csecsemő koromban tudtam már, hogy nagy dolgokra vagyok hi­vatva . . . Asszony! Krőzusok, Rotschildok, Vanderbiitek leszünk . . . Lesz pénz, mint a poiyva . . . .Jakubec Marka (belép a konyhából): Nagy­ságos ur, akkor én is megkapom a pénzemet ? Ln (jóságosán, leereszkedően): Feltétlenül meg . . . Marka maga hosszú ruhát fog vi­selni, kalapot és miedert . . , A mai naptól fogva elvben havonként 10 koronával nagyobb bért kap . . . (Jakubec Marka kezet csókol és el.) Ő: Ejnye azért nem kellene a cseléd bérét minden alkalommal emelni . . . hisz igy még ha a Dárius kincse lesz a mienk, az is el­megy . . . Ln (komolyan): Hallgass asszony ! Te ah­hoz nem értesz ! Én nem tényleg emeltem a fizetést, csak elvben ... A kettő között pe- dig nagy a külömbség . . . Mondok én neked példát, hogy mi a külömbség az elvbeli és ténybeli dolog közölt. Most megcsinálták a kiegyezést . . . Mind a kél fél nyert . . Csakhogy az osztrák atyafiak tényleg, mi pedig elvileg . . . Érted most már ? Ö: Bizony még most sem értem. hm: No várj majd népiesen megmagyará­zom. Az osztráknak és nekünk is van kecs­kénk és káposztánk ... Az osztráknak meg- mai adt a kecskeje is es káposztája is, igen ám, de nekünk is megdöglött a kecskénk és elfogyott a káposztánk . . . Azok is jól jár­tak, de mi is, mert a kecskét feliüstöihetjük, no meg a bőréért is kapunk valamit. 0: Most már értem I ! . . Ln: Késő az idő, álmodj lelkem a millió­val ... Jó éjszakát! Mimosa. Hírek. Az őszi divat. Minden asszonnyak leghőbb vágya, hogy valamilyen szép prémet szerezzen. Most, hogy a nedves, rideg novemberi napok megérkez­tek, éppenséggel elengedhetetlen kellékét al­kotja a ruházatnak. Azok előtt, a kik az igazi prémek között válogathatnak, olyan nagy mennyiség van, hogy a választást ugyan­csak megnehezetik. Némelyik prémnek az ára még az igazgyöngy és gyémánt árát is tulhadja. És van-e szebb a szép puha, simu- lós prémkabátnál? Boldog minden asszony és leány, a ki ilyent viselhet. Régente a prém­kabát formátlan, alaktalan volt s ilyenné tette viselőjének alakját is, de ma már olyan szépen, annyi ügyességei dolgozzák fel, hogy mindenki bátran felveheti. Uralkodó alak itt is, mint a ruhánál, az elő- és hátrésszel egy­ben szabott ujj. A prémkabát értéket még nagyban növeli a nagyon is sok disz, a mit rá dolgoznak. Zsinór, sujtás, rojt, paszománt, hímzett bordűr, csipke, arany-és ezüsthimzés. Látható azonban egészen egyszerű is és ez, mondhatjuk bátran, a legiziésesebb. A mint látjuk tehát, a prém divatja diadalmasan vo­nul be az idei szezonba, a ruhát is prémmel szegzik és díszítik, épp igy a kalapokat is. Utóbbiak formáját is sokszor prémből állít­juk össze. A prémgallérhoz és karmantyúhoz csikókban dolgozzák fel az anyagot. A kar­mantyú megmarad zsebformának, csak ma­gasabb és keskenyebb lett. A jól értesült körökben azt beszélik, hogy a most divatos harang-és Rembránd-alaku nagy kalapnak Párisban legközelebb nagy ellensége támad a kis kalapokban, a mi nem is meglepő újság, mert mindenki tudja, hogy Párisban egy szezonnál tovább semmit sem viselnek s miután az említett kalapok már úgy is a rendesnél tovább fentartották ma­gukat, mi sem természetesebb, hogy a min­dig újat megkívánó párisink már megunták azokat és változást óhajtanak. — A menhelynek. Grófpüspökünk név­napja alkalmából és a karácsonyi szent napok közeledésével a Menhely és a felső vá­rosi ovoda szép céljaira 50 koronát volt kegyes adományozni, mely jótékonyságért há­lás köszönetetet mond a Menhely igazga­tósága. — Könyvadományok a múzeumnak. Hübschl Kálmán városi mérnök — a lapunk hasábjain megjelent— Luropán keresztül című műve, most jelent meg könyvalakban a Pestvidéki Nyomdában. A szerző egy pél­dányt a városi múzeumnak adományozott. Friedreich Lndre dr. k. r. tanár pedig három munkáját jutatta múzeumunknak, az egye­sület elnöksége ez úton is hálás köszönetét fejezi ki. — Kétezer ridikül. Ismeretes, hogy a Jó­zsef kir. Herceg Szanatórium Egyesület két­ezer ridikült csináltatott. Ezer jó szivű hölgy már akadt is, a ki a ridikülöket gyűjtés cél­jából elfogadta. Egyik másik ridikűl mint a megrakott méhecske megrakva koronákkal és fillérekkel visszajut a szegénysorsú tü- dőgetegekért szívósan küzdő egyesülethez. De ezer ridikűl még várja azt a jó szivet, a ki ezt gyüjtőtarsolyt a halállal eljegyzett tüdőbetegeknek elkérje. Csak egy levelező­lapot méltoztassanak irm az egyesületnek (József kir. Herceg Szanatórium Egyesület Budapest, IX., Lónyay-utca 47.) Kérjük vá­rosunk és vidékünk hölgyvilágát, hogy fo­gadják résztvevő szivök irgalmába a tüdő­| betegek ügyét. Mily gyönyörű dolog volna, ha az ezer ridikül gazdára találna s kará­csonyra száz szegénysorsú tüdőbeteg bevo­nulhatna az ő gyógyitóházába, legnagyobb kincsének, egészségének, vissznyerésére. Ad­hatnánk-e nekik ennél becsesebb karácso­nyi ajándékot. Pedig nem kell hozzá egyéb, minthogy a mi városunkban is akadjon leg-, alább egy-két áldozatkész magyar nő, a ki nemzetünk nagy szégyenfoltját résztvevő szívvel megszüntetni segít. Lapunk szer­kesztősége készséggel és örömmel ir a ri­dikül elküldéséért, ha olvasóink erre föl­hívjak. Bár minél több jó szivű hölgy hívná föl szerkesztőségünket! — A Sportegylet társasvacsorái. A sport­egyesület vezetősége a Klubélet fejlesztésére és azért, hogy tagjainaK alkalmat adjon a társas érintkezésésre, a téli idényben minden héten egyszer, szombaton társas vacsorát rendez az Ipar-udvarban levő helyiségeiben. Az első vacsora f. hó 16-án, szombaton este nyolc órakor lesz. Az egyesület vezető­sége azon fáradozik, hogy ezek a vacsorák a résztvevő tagok anyagi megterhelletése nélkül legyenek meg tarthatók. Ennek foly­tán egy teríték árát i/2 liter borral együtt két koronában állapították meg. Az egyesü­let ezt az elhatározását ez úton hozza a ta­gok tudomására és felkéri tagjait, hogy a kik a vacsorákon részt venni óhajtanak, ezt Boday Aurél egyesületi háznagynak minden hét csütörtökéig tudomására hozni szíves­kedjenek.-- Szinelöadás Rákospalotán. A rákos- palotai tulipán-asztaltársaság a vidék egyik legagilisabb egyesületeinek s a tulipán-egylet céljaira már jelentős összeget juttatott. Most ismét szinelőadást rendez és Csiky Gergely Buborékok című vígjátékét adja elő szom­baton, e hó 16-án. Az előadásra, melynek tiszta jövedelme ismét a váci és vácvidéki tulipán-szövetségnek jut, Vácról is sokan készülődnek. — A hadmentességi adó reformja. Az uj hadmentességi adótörvényt 1908 január 1-én léptetik életbe. A régi törvény nem fe­lelt meg az általános védkötelezettség elvének ; hogy minden polgár egyenlő terhet viseljen, a ki csekély testi fogyatkozás révén—a mi polgári foglalkozásban nem akadályozza — nem szolgál, egyrészt sokat nyer időben, másrészt tökéletesítheti magát a polgári élet­pályán, mig a többi polgár három évig szol­gál. Ezt az aránytalanságot akarja az uj tör­vény megszűntetni. Az uj törvény kétféle hadmentességi adót állapit meg. A hadmen­tességi dijat és szülői dijat. A hadmentességi dijat fizetik, a kik testi fogyatkozás miatt a katonai szolgálat alól felmentettek, a föl­mentés időtartalmára az egész szolgálati idő alatt, legföljebb tizenkét évig. Ezerkétszáz koronával kisebb évi jövedelemmel bírók nem fizetnek hadmentességi adót. A dij progres­siv, nagysága a kereseti adó nagyságától függ és csak ha ezt megállapították, rójják ki. A legkisebb dij ezer kétszáz-ezerhárom­száz korona évi jövedelem után hat korona, mig kétezer korona után már tizenhét ko­rona. — Ha az adófizető nyomorék, kérésére az adót negyedrészére leszállítják. — Min­den adókötelespolgár évente januárban öt­ven koronáig terjedő büntetés terhe alatt a községi elöljáróságon jelentkezni köteles. — A szülői dijat a szolgálatra alkalmatlan egyén szülei fizetik, ha évi jövedelmük négy­ezer koronánál nagyobb és a fiú jövedelme ezerkétszáz koronánál kisebb. Ha a fin jö­vedelme több, mint ezerkétszáz korona

Next

/
Oldalképek
Tartalom