Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)
1907-01-27 / 8. szám
Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér, többszöri hirdetésnél árkedvezmény - Nyilttér sora 60 fillér. A főváros demokratái. Vác, jan. 25. Kezd a demokrácia nálunk nagyobb hullámokat vetni, kezd terjedni és mint a mágnes magához vonzani a tömeget. Minél inkább útját vágni és megnyirbálni akarják ellenesei, annak hatalmasabban nő és erősbödik. Nemcsak a fővárosban, országszerte is mind több hive lesz a demokráciának és a demokrata körök számának szaporodásával újabb és újabb híveket toborzanak a demokrata elvnek. Nem akarjuk e körökről feltételezni, hogy a népet egyedül a vezetők politikai céljaira kívánnák kizsákmányolni, nem akarjuk őket azzal gyanúsítani, hogy egyedül politikai tervek koholói lennének ; sőt akarjuk hinni, hogy célzatuk, a politika mellékes üzésével, a nép anyagi és szellemi érdekeit előtérbe küzdeni, a nép jóllétéért minden követ megmozdítani, azért, ha kell, vagyont, ha kell erőt, ha kell, mindent gondolkozás nélkül áldozni. Ha ez a demokrata körök célzata, ha e jelige áll a nagy zajjal kitűzött zászlón : akkor legyenek sokszorosan üdvözölve a nép minden igaz barátja által. — -azok által, kik nem cifra szavakkal, nem soha nem teljesíthető Ígéretekkel, nem az álmok aranyhegyeivel, hanem a bár szegényes és kisszerű valóval, de valóval kívánnak a népen segíteni. Vajha igy lenne! s e nagy szó : demokrácia, melynek rokonfogalmai az emberiség, a testvériség, a valódi kereszténység, az erkölcsiség, az igazság, a szeretet — ne használtatnék fel az önzés, a hiúság, a szenvedély, az uralomraDal a jégről. Itt a rideg tél, fúj a hideg szél . . . Emberek arca mind kipirulva, elfeledi őket téli kabátjuk, benne mi őket meg se találjuk. Csendbe sietnek megse ijednek. Lárma, zajongás és a tolongás, bárhogy akarja, meg se zavarja a sietőket. * Hej, de a jégről más a beszédem, más a világ ott! . . . Lejtnek a párok vig nevetésük, játszi beszédük messzire hallik . . . Korcsolya-pengés, korcsolya-csengés, Lárma, zajongás és a zsibongás engem is áthat . . . * törés nyomorult törekvései által és ne sülyesz- tetnék a nép, ez az Isten által jókedvében teremtett magyar nép, vak eszközévé a meglevő viszonyok elleni gyűlöletnek. Ne lennének vezetők demokratábbak magánál a népnél, mely, ha magára hagyatik, ha félre nem vezettetik, bizton eltalálja veleszületett egyeneslelkűségénél fogva a helyes utat a politikai téren is és — szintén veleszületett egyeneslelkűségénél fogva — nem hajlandó önmagától árulóját látni a haza szent ügyének oly férfiakban, kik a haza javáért élnek érte küzdenek, érte fáradoznak — „nem hírért, nem dicsőségért, de nem is jutalomért,“ hanem küzdenek érte keblök istenétől vezérelve, jó és rossz napokban ernyedeilenül. Messze vezetne a legújabb viharos események fölötti gondolkozás és igy inkább azt a kérdést akarjuk felvetni, mik voltaképpen a demokrácia és a hazabeli demokrata körök teendői ? Nézetünk szerint feladatunk lenne : az emberek egyenjogúságáért a törvényszabta határok között nyíltan és bátran kiállani a küzdőtérre és a humanizmus szolgálatába szegődni. Feladatunk lenne: az ideális eszméket kivinni a gyakorlati életbe és e célból népnevelési egyleteket alakítani, saját legjobb tervök és belátásuk szerint, — népnevelési egyleteket, melyek a szegény téli gúnya és könyvbeli hiány miatt iskolába nem küldhető gyermekeket a szükségesekkel ellátnák ; szóval feladatuk nagyszerű, ha azt értik, ha azt. felfogják. Ez a valódi feladatú^ és nem a politika És a hidegben megjön a kedvem korcsolya- csengés, korcsolya-pengés s szép zene szónak hangjai mellett. Karafiáth Jenő. Bálkirálynönek. Te vagy a szépség, ifjúság, az élet! Tied minden gyönyör ! Ábrándjaid mind megtestesülének, égő vágy nem gyötör. Mikor minden húr, mintha szive volna, érzéstől sir, remeg s mint holdfényes tó milljó habja, fodra, hullámzik a tömeg : Mint a kis csillagok fénytáborából az üstökös király, csodás szépséged messziről kilángol, kitündököl, kivál. Az is boldog, ki közeledbe férhet s nézhet loppal, soká ; boldog, ki kezed, a liljomfehéret, lángolva átfogá ; Boldog, ki veled egy párrá fonódva forgat, röpít, ragad, mint a szivet gyönyör árján a nóta, mint rózsát forgatag. magas paripáján való lovaglás, hanem kilépés a cselekvés terére ama népnek érdekében, melynek védnökéül vallják magukat. Ha a humanizmus zászlaja alatt nem cselekszenek köreink, ha csak a politikai viták áldástalan terén maradnak, vegyenek fel valamely más alkalmas nevet és ne űzzenek gúnyt oly névvel, mely a művelt világ, művelt államok kegyeletének méltó tárgya. Hir ek. Farsangi naptár. Jan.. 27. A líceum hangversenye. Jan. 30. Dalárda kartonestélye. Febr. 2. Egyetemi ifjak mulatsága. Febr. 12. Dalegyesiilel farsangzáró kartonestélye. Febr. 16. Az izr. leányegylet bálja. 1907. esküdtei. Múlt év végén állították egybe az 1907. év esküdtbiráinak névsorát a pestvidéki kir. törvényszéken Rónay Kamill ítélőtáblái biró elnöklete alatt. Most megküldték a lajstromot s ebből megtudjuk, hogy ez idén, a mikor valószínűleg már a rétságiak bünpöre is sorra kerül, kiket hívhatnak be esküdtbirákul. Rendes esküdtek lesznek: br Andreánszky Gábor földbirtokos, Balás Gyula nyug. honvéd százados, Bartoss János kápt. ispán, Benkert György, magánzó, Blau Miksa kereskedő, Borosi Ferenc betegs. pénztári pénztáros, Braun Ignác kereskedő, Dercsényi Dezső lapszerkesztő, DonoOh ! boldog, kivel elszédit a mámor, mint rohamos vad ár; kinek szeméből szivén lő kis Ámor, pihegő kis madár ! Derűt, fényt hintesz napként szerte-széjjel, elbóditsz százakat; szived csordultig telve tiszta kéjjel, hogy szinte megszakad. Én mégis szánlak. Még sem irigyellek, mint mások, botorul. Elnézlek. S’ kedvem, mint lángszinű fellegT sötétül, elborul. Szeretném megragadni az időnek pusztító, zord kezét, hogy mig órjás ércszobrok is kidőlnek, maradj ily üde szép ! Hiába ! . . . Látom, a kik most csudáinak, s tolonganak köréd, maholnap hogy’ vonják más ifjú lánynak diadal-szekerét. Nem neked nyílnak télben a virágok, nem rólad szól a dal; szemedbe titkon égő köny szivárog, lelked majd belehal. Hányán vettek részt minden örömedben, s búdból részt egy se’ kér; a cimboraság onnan szerte lebben, hová a bú betér.
