Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)

1907-01-30 / 9. szám

Váci Hírlap Hatala István né, Horváth Jánosné, Juscsák Jánosné, Kalocsay Lajosné, Konrád Sándorné, Kopeczky Józsefné, Korpás Lajosné, Kovács Istvánné, Kovács Ferencné, Krach Józsefné, Lehóczky Pálné, Malik Ferencné, Molnár Istvánné, Molnár Gézáné, Meinhardt Béláné, Nagy Máténé, Parti Jánosné, Presán Józsefné, Petreszinyi Jánosné, Polgár Kálmánná (Bpest), Quell Rudolfné, Ratulovszky Nándorné, Schmidt Ferencné, Stibrik Kálmánné, Szabó Ferencné, Szalay Antalné, Simon Jánosné, Spolvindt Jánosné, Tóth Ferencné, Tóth Andrásné, Tóth Mártonná, Várradi Jánosné, Varsányi Lajosné, Való Ignácné. Leányok: Gsekó Margit, Csekó Annus, Demeczky Gizi (Eger). Fischer Margit, Fleisch­mann Etel, Horváth Ágnes és Mariska, Juscsák Mariska, Lehóczky Mariska, Murényi Juliska, Obermajer Ilona, Pokornyi Mariska, Simon Julia és Annus, Síinger Lujza, Tóth Ilona, Váradi Annus, Varsányi Gizi, Való Erzsébet. Feliilfizettek : Bottlik János 20 kor., Reitter Ödön 8 kor., Schmidt Ferenc 6 K 40 fillért, Haraszti Ernő, Kozma Lajos 6—6 kor. Meiszner Rudolf. Hochmajer Antal, Ottó József, Scheffer András 5—5 kor., Schmidt János, Bunyata Vince, Hornung Albert, Helmich Ferenc, Káli Károly 4 — 4 kor., Szalay testvérek, Pertzián Gusztáv, Jelinek Ágoston 3 — 3 kor., Korpás Lajos, Fleischmann Edéné 2'40 —2'40 kor., Mihalovits János, N. H., dr. Virter Lajos, Simon Ferenc, Szcdlacsek József, Wirtz Géza, Nyári György, Meinhardt Béla, N. N., Móczik József, özv. dr Csaky Tivadarné, Zsubriczky István, dr. Rózsahegyi Gyula, Köbl Miklós, Kovács Sándor. Szarka József 2 — 2 kor., Kopeczky József. Spolvindt János, Quell Rudolf, Való Ignácné, Blázsovits János, Krach József L40 — P40 kor., Tóth Ferenc, Szabó Ferenc, Stibrik Kálmán,Varsányi Lajosné,Tóth András 1'20 — P20 K, Ncisz János,Túry Sándor, Borbély József, Simon Jánosné, Váradi János. N. N., Kubinyi Géza, Tóth Márton, Alekszi János 1 — 1 kor., Lehóczky Pál 60 fii., özv. Greff Ferencné, Petreszinyi János, Kovács Ferenc, Malik Ferenc, Nagy Máté, Molnár István, Parti János, Konrád Sándor, Bernáth András, Juscsák Jánosné, Ratulovszky Nándor, Prazsák egy szerkesztőt ismerek, a ki a legszeretetre­méltóbb, legkedvesebb ember — látszatólag és „benn szivében“ szörnyő világfájdalom, ember- gyűlölet (különösen poéta-gyűlölet) tombol, a ki milliomszor megátkozza a percet, mikor szerkesztővé lett. — Kérdem már most: nem veszedelmes betegség- e a verselési mánia ? A mi e mánia keletkezését illeti, igen eltérő­nézetek uralkodnak. Én azon véleménynek hó­dolok hogy a verselési mánia csiráját a nagy­zás hóbortjában és a dicsvágyban leli. Az ifjú (mert csaknem kivétel nélkül mind ifjak a be­tegség martalékai) legyen az fiatalember, vagy süldő leány, alig tanult meg írni, olvasni, már is erőt és hajlamot érez magában a szent köl­tészetre. Olvasta tán Heinet, Lord Byront, Shakespeart, vagy Petőfit (meglehet Hazafy V. Jánost is) és ime, úgy találja, hogy a mit olvasott, azt roppant könnyű dolog volt meg­írni. Hiszen csak három dolog kell hozzá: tinta, papiros meg toll — egyéb semmi! És mégis mily nagy dij, jutalom érte őket: nevük halhatatlan, szellemük örökké él. Már most jönnek a tűnődések. Mért ne lehetne ő is halhatatlan?! Miért ne írhatna ő is ?! Az a három kellék olcsó jövel hát Múzsa és csókold homlokon uj hí­vedet ! Az igaz, hogy a Múzsa nem megy — és ezt Jánosné, Csitneki N. 40 — 40 fillért. — Mind e szives adakozásért fogadják az Ipartársulat hálás köszönetét, valamint Klapka Józsefnének a báli jelvények díjtalan elkészítéséért, úgy a vigalmi bizottságnak fáradságáért köszönetét ez úton is kifejezi az Ipartársulat elnöksége. — Pestmegye virilistái. Agorosztó Tivadar Pestmegye főjegyzője most tette közzé a megye háromszáz legtöbb adót fizető polgárai­nak névsorát. A névsor élén Várossy Gyula dr. kalocsai érsek és Csáki] Károly gróf váci püspök állanak kétszeresen számított 160.988 kor. 50 fillér, illetve 50.727 kor. fillér adó­összeggel. A harmadik Prónay Dezső báró földbirtokos 50.599 kor. 8 fillér adóösszeggel, minthogy Prónay Dezső bárónak jogtudományi oklevele van. Azután következnek Vigyázó Sándor gróf 43.128 kor. 36 f., Károlyi László gróf 35.205 kor. 61 f., Fiilöp kóburgi herceg 33 290 kor. 71 f., Blaskovicli Ernő 30.534 kor. 57 f., Györgyei Illés 28.918 kor. 52 f., Haggenmaclier Henrik 22.388 kor. 78 f. és Haggenmacher Oszkár 22.388 kor. 78 fllér egyszerűen számított adóösszeggel. Az utolsó a névsorban Tóth Ferenc nagykőrösi föld- birtokos 1209 korona 20 fillér adóösszeggel. — A liceum művészi hangversenye. Igen művészi hangverseny volt az, a mely vasarnap este zsúfolt ház előtt folyt le a Kúria villany- fényes termében. Elit közönsége elragadtatással beszél az egyes számokról s megelégedetten konstatálja, hogy azt a néhány koronát, mit belépődíj címén a liceum céljaira fizetett, nagyon is megérte az összeállított program. Hogy sorrendbe menjünk: háromnegyed nyolc órakor már alig volt hely a teremben, a város intelligens közönsége legnagyobb részét ott láttuk. A műsor első számát égy fiatal, bájos leány, Regéczy Margit kezdte s zongorán előadta Brahmus H-moll rapszódiáját és Paganini-Liszt etűdjét. Mély érzés és nagy teknikai tudás jellemezte játékát s a mellett modora oly egyszerű, kedves és keresetlen volt, paránya sem volt benne a legtöbb zsenit jellemző affektáltságból, hogy már az első pillanatokban mindenkit meghódított. Utána Faroes Sándor éneke következett. Erős, szép okosan cselekszi — de azért a versek, drámák, regények és novellák, rajzok és csevegések, — dalok és balladák — jönnek. Jönnek a postára, mennnek a szerkesztő­ségekbe; nem fakadtak se szívből, se agyból, de inkább könyökből, vagy csizmatalpból — de versek, vagy micsodák. A verselési mánia betege — szerzőnek, köl­tőnek hívja önmagát — abban a szent meg­győződésben él, hogy már most ő halhata.lan. Egynémelyikban azután annyira megrögzött, konok a hyperbolikus ördög/ hogy a szeren­csétlen ifjú egész jövőjét, léteiét teszi tönkre a halhatatlanságért — ezek a félre ismert zsenik. Tréfás hangon kezdtem s most veszem észre, a tárgy komolysága egészen elvette humoro­mat. Gúnyolni akartam szerencsétleneket s önkényüleg szánom őket. Nem is tréfa az, mikor egy ember élete, létcélja elsilányul egy hóbortos rögeszme miatt. Egy, két, több ily egyén, bukása a társadalom vesztesége. És az sem tréfa, mikor annyi ember nézi magát köl­tőnek, a ki lehet becsületes ember, de rossz poéta ; az ily ember tulszaporodása az iroda­lomra nézve egyiptomi hét csapás. És mint lehetne e bajt orvosolni ? Bárha tréfával lehetne elűzni: hang, a mely azonban nem a mi Kúriánk szűk falai közé való. Harmadik számként a Regéczy-nővérek játékát élvezhettük. A kis Ilonka hegedűt szorított álla alá és Regéczy Margit zongorakisérete mellett játszotta el Vieuxtemps IV. koncertjét bámulatos ügyes­séggel. A közönség legnagyobb gyönyörűséggel hallgatta és hosszú tapssal jutalmazta a két nővér művészi játékát. A figyelmes rendezőség pedig csokrokkal kedveskedett nekik. Most Borsodi] Ferenc lépett a pódiumra és Madách­iból szavalt, majd pedig a „Lengyel nemes“-t adta elő. Látszott, mennyire átérzi a költe ményt. Utána Zöldi Márton egy komikus monológjával kacagtatta meg a közönséget, majd meg ismételt kihívásra mint hat éves gyermek szavalta el Arany „Családi kör“-ét. Emlékezünk, mikor Zilahi] Gyula kacagtatta meg ezzel publikumunkat s legyen dicséretnek elég, ha azt mondjuk, hogy Borsody előadása Zilahiénál egy nüanszszal sem maradt hátrább. A következő számok Regéczy Margité, Baracs Sándoré és a Regéczy-nővéreké volt. Mindegyik élvezetet szerzett, utána elismerő taps zúgott fel. A közönség szinte sajnálta, hogy vége van a hangversenynek. Álljon itt végül a művészi est rendezőinek dicsérete. Sokat fáradtak, de faradságuk jutalmát nyerték abban az elisme­résben, melyet a Kúriából kivonuló díszes közönség őszinte jóakarattal hangoztatott. — A második karton. Ma, szerdán este tartja második kartonestélyét a dalegyesület a Kúrián. Mint halljuk, a kedvelt házias mulat­ságra sokan készülnek. — Gajáry Géza veszedelme. Részvéttel értesülünk arról a súlyos balesetről, mely Ga­járy Géza földbirtokost a napokban érte. Szombaton ugyanis- sződi birtokára ment ki, hogy ott intézkedjék. Visszatérőben lovai meg­ugrottak s az egyik elesett. Gajáry le akart szállni a kocsiról, hogy segítsen kocsisának, de mikor egyik lábával a földön volt a másik beakadt az ülésbe s ebben a percben a lo­vak indítottak. Gajáry t igy húzták tovább és kificamította a lábát. Úgy tették fel a ko­csira, később pedig a vonatra. Most otthon, budapesti lakásán ápolják. — Elnökválság a kát. körben. A váci katolikus kör vasárnap tartotta éves közgyű­lését mintegy ötven tagja jelenlétében. A hi­vatalos programm a szokott egyhangúságban telt el, az érdeklődést teljesen lekötötte az, hogy Motesiczky János prelátus-elnök meg­válik-e állásától. Motesiczky kanonok már múlt évben is távozni akart, de marasztották. Ez idén pedig egy névtelen levélben adták tud­tára, hogy hagyja el az elnökséget. (Mégis sok, hogy egy intelligens körben a névtelen leve­lezés járja és ezt szó nélkül el keli tűrni!) A titkár Almásy János jelentése után, a pénz­táros, Miokouich Antal számolt be, mely után a tisztujitás következett. Az ellenzéknek volt egy listája, melyen Bucsek István apátkano­nok neve volt mint elnök, Nikitits Sándor és Donovitz Vilmos mint alelnökök. A hivatalos listán ismét Motesiczky Jánost jelölték, bár ő kijelentette, hogy most már nem marad. Vörös Ferenc főtanitó állott fel s arra kérte az el­nököt, hogy ne hagyja el székét s a tagokat, hogy egyhangúlag válaszszák meg. A háttér­ben zúgott a „szavazzunk“, Motesiczky elnök állott fel s kijelentette' hogy a szives marasz­talásra — marad. így elsimult az elnökválság újabb egy esztendőre s a tiszlikart és a vá­lasztmányt választották meg újra. Beadták a tagok szavazataikat ugyan, de az eredmény kihirdetését már nem várták meg. Úgy is tud­ták, hogy kis változtatással a hivatalos jelöltek győznek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom