Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)

1907-02-06 / 11. szám

Váci Hírlap

tás volt, kivirult a karzat is, a háttérben pedig az ismert és ismeretlen frakkok, smokin- gok tömege feketélett biztatólag, hogy lesz elég táncos.

Kilenc óra után kezdődött a hangverseny, melynek minden. egyes száma kedves, szép meglepetés. Késmárisy Rákóczi-nyitányát játszotta el először a műkedvelőkből és az egyetemi ifjúságból alakult zenekar Pertik Béla vezetése alatt. Hatalmas, erős zenekar ez minden hangszerrel, melylyel Pertik szakavatott karnagyi pálcája a zeneszám minden szépségét érvényre juttatta. Bódi József felolvasása következett ezután. Kedves, humoros csevegés a jogászról, melyet szívesen hallgatott a közönség s jókat kacagott ötletes sorain. A felolvasást különben mai tárcánkban adjuk. Most egy kvintett következett: dr. Lázár Ottó, Wol- kober János, Néder Károly, Pertik Tamás és Záborszky Árpád adták elő Bach hires poeti- kus művét s zúgó taps honorálta a szépen előadott művet. Ezután Schöplin Emil állott a pódiumra s apóteozist szavalt a magyar dalról. Bűűzelgő hangja, lelkes előadása, a háttérben az egyetemi ifjak dalkara igazi élvezetes programszámra nyújtott alkalmat s a hatást nagyban emelte Zeller Frigyes diszkrét, ügyes zongorakisérete. Az utolsó szám váci szerzőnek jutott. Wolkóber Jánosnak, ennek a rokonszenves, tetőtől talpig muzsikusnak kpdves indulóját játszotta el a zenekar. Eddig csak kis körben volt ismeretes Wolkóber darabja s most, hogy a nagy közönség elé jutott, a legszebb dicséret, a legnagyobb elismerés az, hogy az egy órás program végén nem nyugodott a hallgatóság és az egész zeneszámot megismételtette.

Csakhamar a falakhoz kerültek a bársonyülések, a cigány rázendített a csárdásra s vig kedvvel kezdték a táncot. A mulatság sikerét bizonyítja, hogy az utolsó párok reggel hét órakor távoztak a Kúriából. Jelen voltak:

Asszonyok: Baráth Jánosné, Berczell Istvánná (Verőce). Borffy Jenőné, özv. Dobó Jálesznek ; s mivel otthon a fatornyos hazában hallották, hogy az egyetemen mindenkinek kijár a kolléga titulus, remegő hangon, mint mikor a 16 éves szende kis lány mondja a boldogító igent, megkérdezik az éppen arra haladó szolgát, hogy : kolléga ur, hol van a 7-es terem. Az mindenek előtt egy lenéző tekintettel sújtja agyon a kérdezőt, majd magyar királyi mosolyt erőitelve, küldi a jámbor gólyát a harmadik emelet tekervényes folyosóira, honnan többé, hacsak Ariadne fonala nem áll rendelkezésére, nem tud friss levegőre vergődni.

De a gólyák csak az első napokban ilyenek. Később kinyílik a szemük, hangosabbak lesznek, az előadásokon legfontosabban diktálják Királynak, Timonnak a vesszőt, pontot és hangosan követelik, hogy mondják bele az és-t a hol az megvagyon Írva. Éljeneznek akkor, mikor bejön, — mikor kimegy a tanár, éljenenekkel némitják el, mikor veszekedni akar; éljeneznek, mikor hallottnak a nevét mondja s kedves egészségére kívánják, mikor majd megíül a köhögéstől.

Második faja a jogászoknak: a mezei had, illetve a deli ifjak. Ezek tudományos érettségünknek megfelelőleg n ái kinőve a gólya sorból csak néha látogatják az egyetemet s akkor is a szürke bölcsész termekbe mennek a filozopter kisasszonyok tüzes szeme párjával kollokválni. Egy évben kétszer, az aláíratások napján összetalálkozván gólyakori kollégáikkal, szörnyű baráti ölelések kíséretében hangossá teszik a folyosót meg nem történt éleményeik

nosné, Együd Lajosáé. Essel Ferencné. Farkas Józsefné, Fessel Ferencné, özv. Gömöri Havas Adolfné, Havas Jolán, Köves Károlyné. Ku- biczky Jenőné, Kruttschnitt Pálné, Kustár Já- nosné dr. Lázár Ottóné, dr. Lencsó Ferencné, Meiszner Rudolfné, Ottó Józsefné, dr. Perényi Jenőné, özv. Pertik Gyuláne. özv. Rostetter Keresztélyné, Szabó Jánosné (Baracska), Szóm-, mer Gyuláné, özv. Szőke Józsefné, Tragor Jánosné. Tragor Károlyné, Tragor Ernőné, Török Pálné, Ursziny Arnoldné, Walla Lászlóné.

Leányok: Baráth Katinka, Benkert Ilonka Berczell Sárika (Verőce), Borffy Andora Jenő és Angyalka. Edömér Ilonka, Essel Margitka, Havas Topó. Hübner Ilonka, Intzédy Erzsiké, Káldor Aranka. Köves Emmuska. Kruttschnitt Micike, Kubiczky Margitka, Kustár Mariska, Laffer Irmuska. Lencso Beata, Sárika, Ilonka és Mariska, Orbán Margit (Baracska), Rappens- berger Szidike és Mariska, Rostetter Regina, Schrott Mancika. Szabó Margit (Baracska), Tanács Becus (Baránd), Tragor Klemike, Tragor Mariska, Török Szidónia és Leonka. Wmkler Lea, Zsarnóezay Ilonka.

Felülíizeltek: Dr. Nagy Ármin, dr. Galcsek György, Tragor János, Reiszman Gyula 10—10 K, Berczell Sándor, dr. Forgó Kálmán, Scheffer András 5 —5 K, ifj. Ottó József, Kondra Mihály 4—4 K, Hövényes Antal, Szilvássy József, Solti Gusztáv, Prohászka Kamii, dr. Virter Lajos, dr. Grósz Ármin. dr. Lencsó Ferenc, Si- malcsik Karoly, Kubiczky Jenő 3 -3 K, dr. Révész Sándor, dr. Franyó István, dr. Putnoki Béla, Kegler Ferenc, Krupa Pál, Paull Béla Kesztler István, Tóth Ferenc, Szeniczy Mihály, 2—2 K át.

— A vármegye leggazdagabbjai. Pestvármegye legtöbb adót fizető bizottsági tagjainak névsorát most adták ki 1907. évre. A névjegyzék minket is érdekel, mert számos váci és vácvidéki nagy adót fizetőnek nevét találjuk benne. Mindjárt a 300 virilista között a második helyen grófpüspökünk áll 50727 K

elbeszélésével, este pedig friss vidéki pénzzel árasztják el a vendéglőket és kávéházakat.

Ha a jogászoknak harmadik nemét, az ősjogászokat, az úgynevezett Universität crippele- ket. akarjuk megismerni, úgy a mindenható fan ázia ködös tengeréből kell egy cseppet meríteni.

Keljünk fel szénakaszálás idején kora reggel négy órakor s menjünk ki a reggeli friss fuvallattal pacsirta szó, fülemile dal, a csalogány ének bájos hangversenyének andalító zenéje kíséretében a himes pázsitú szép rétre s ott a természet isteni varázsának dús pompájú ezüst harmatcseppekkel gyöngyözött, tarka színű kicsi virágok elbűvölő környezetében megpillantjuk elszáradtán, csupaszán állni a lósóska- kórót : ez az ősjogász képviselője. Vén legények ezek, kiknek csak tudásuk fiatal. Nagy ivók, jó népgyűlési szónokok s a vidéken szereplő dívák szekerének tolóik, vonóik. Máskülönben pedig kopasz fejű, görbe eszű emberek, a kik mindig azon gondolkoznak, miként kellene azt a drótot feltalálni, a mely nélkül lehetne telegrafálni.

A könnyebb megértés kedvéért lehet még parcellázni a jogászokat, reális és ideális szempontból.

Reális felosztás lesz szerintem, ha a szerint sorolom fel a jogászokat, a mint ők vélekednek magukról, vagy a mint saját speciális cselekedeteik által különböznek a többi társaiktól.

Ideális felosztást fogok végezni pedig akkor, ha a szerint sorolom fel őket a mint mások, a laikusok vélekednek róluk.

76 fillér kétszeresen számított adójával, utána Prónay Dezső hr. következik 50.599 K 8 fillérrel, Vigyázó Sándor gr. 43.128 K 36 fillérrel. Vigyázó Ferenc gr. a 13 ik helyen 18,785 K 96 fillér adójával áll, Prónay Gáhor báró 6802 K 34 fillérrel a 32-ik virilista. Az 50-ik legtöbb adót fizető dr. Hnber József, kinek 1735 K 76 fillér az adója, inig Nemeskéri Kiss Pál ny. államtitkár 76-ik helyen áll 3665 K 32 fillér adóval. Floch-Reyhersberg Alfréd lovag dr. 3518 K 22 fillérrel a 23-ik, Luczenbacher Jenő 3293 K 2 fillér adóval a 89-ik virilista. Goszlonyi Tibor a 110-ik helyen 2863 K 15 fillért fizet. Nagy Sándor jószágigazgató a 139-iken 2267 K 76 fillért, Goszlonyi Miklós a 145 iken. Gnlner Gyula főispán a 153-ik helyen 2148 K 76 fillért, • Wekerle Sándor dr. minisztereinek 1947 K 14 fizet a 173-ik helyen. Majihényi Károly 2184 K 82 f-t a 149-iken. Révész Béla a 242 ik virilista 1498 K 20 fii. adójával, Reitter Ödön pedig a 252-ik 1462 K 32 fillérrel. Tahy István (265-ik) 1428 K 87 fillér. Boros Jakab 1300 K 88 fii., (283-ik), Bauer Béla dr. 1267 K 68 fillér (292 ik) adót fizet. Az utolsó, 300-ik virilista Tóth Ferenc nagykőrösi földbirtokos 1209 K 79 fii. adóval.

— Tragor Ignác dr. felolvasása. Most szombaton tartotta a múzeum egyesület évi rendes közgyűlését, tudós elnöke, Tragor Ignác dr. már Budapesten egyszer megtartott akadémiai felolvasásának ismétlésével. A városháza tanácstermét zsúfolásig megtöltötte az érdeklődő közönség, sőt nagyon sokan, miután már az előszoba is teljesen megtelt, kénytelenek voltak lemondani az élvezetről. Városunk előkelő hölgyközönsége is kivette érdeklődését, az első sor telve volt velük. A közgyűlés első részét Tragor Ignác dr. „Vác vára“ című felolvasása képezte. Bevezetésében a vidéki múzeumok fennállásának jogosultságát hangoztatta, majd áttért tanulmánya tárgyára : Vác várára. Egy vaskos könyv képezi búvárkodásának eredményét. A napokban hagyja el a

Reális szempontból bírálva a jogászok föl- séges lényeknek mondhatók. Nem hisznek s nem követelnek többet, mint a mi az ő magasabb rendeltetésüknek megfelel. Általában azt véletik, hogy Isten a jogászt méltóságos fajnak rendelte, a ■ többi népeket pedig csak azért teremtette e nyomorult sártekére, hogy nekik pénzt kölcsönözhessenek. A jogászok tudják, sőt sejtik, hogy magas tanulmányaikat oda hagyván zsíros pálya nyílik meg előttük s az ut szabad miniszterségig. Azért nem költik, de szórják a pénzt jó cukorra, csokorra s a hol ablakon női fejet láttak, — éjjeli zenére. A ki tehát az utóbbit akarja, bátran álljon ki az ablakba s éjjel a maga művészi részét megkapja.

Ismervén pedig a szentigét: Minden embernek legalább egyszer meg kell halni, igyekeznek a maguk részére is a jelent úgy felhasználni, mintha a halál minden pillanatban bekövetkeznék. Szóval praktice és angol hideg számítással dolgoznak a magukat „élhetetlenek“ gárdájába sorozni nem akaró jogászok.

Majd mikor már gondolják, hogy a jogász hírnévhez eleget munkálkodnak s midőn a hosszú pihenés után már jóesik a nyugalom, elül a vihar, csendes lesz a táj, puha családi fészket óhajtanak s az idő haladtával unokák környezte hosszuszáru pipás nagyapának látják magukat. S ezzel lejátszódik a tragédia s itt a vég kezdete.

(Befejezése a vasárnapi számunkban.)