Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)
1907-03-17 / 22. szám
Huszonegyedik évfolyam. 22. szám. W Vác, 1907. március 17. Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centimétercnkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Isten nevében. Hosszú és nagy munka után saját otthonában van a Váci Hírlap. Két évtizednél több fennállása alatt idegen helyen rótták, szedték össze betűi millióit, mostantól saját nyomdájában készül, az uj otthonban, melynek neve: Pestvidéki Nyomda. Kérjük olvasó közönségünket, hogy emez örvendetes hir-. adásunkat fogadja szívesen. Kérjük, hogy azzal a jóindulattal, melyet lapunk fennállása óta évről-évre tapasztalni szerencsénk volt, támogassa a Váci Hir- lap-ot, mely minden sorában ezentúl is csak is a közcélokat, mindannyiunk közös érdekét fogja szolgálni. A Pestvidéki Nyomda, mely testvérvállalat a Váci Hirlap-pd\, eléje tűzött célját fogja részben megvalósíthatni lapunk kiállításában. Mint minden elvállalt munkájában, itt is az Ízléses kivitelre helyez súlyt. Tapasztalhatni fogják t. olvasóink, hogy az eddiginél élesebb metszésű betűkkel, jobb minőségű papíron fog hetenkint kétszer lapunk beköszöntem otthonukba. Haladást akar a nyomda-ipar terén s ebben nagy mennyiségű, változatos betűin kívül modern, villamos erőre berendezett nagy nyomda-gépe és az iparágban mindenféle szükséges segédgépek szolgálják tervei megvalósitásában. Az Isten nevében kezdjük munkánkat uj otthonunkban, az ő nevében folytatjuk ! A Váci Hírlap szerkesztősége és kiadóhivatala. Március 15-ike. Vác, márc. lü Visszaemlékezünk az egy év előtt történtekre. Akkor egyetlen város volt a mi városunk az országban, a hol nem volt szabad az ünneplés. Az őrült hatalom a szólásszabadságot nálunk némitotta el s ki tudja, ha nem történik meg a békeszünet-kötés, ma hol tartunk. Akkor a szivekben vad indulat és dac honolt. Akkor a higgadt ember is érzelme, magyar szive után indult. Hiába, ügy van elrendezve a magyar ember egész valósága, hogy csak az elnyomatás alatt dobban nagyot a magyar volta, akkor tud gyűlölni, szeretni, rajongani. Tizennyolc esztendeje ünnepli Vác város közönsége március 15-ikét, de egy évben sem voltak oly szép lobogó diszben utcái, mint az idén. Főleg a Fő-utcán volt tömérdek nemzeti színű zászló, de a mellék-utcákon is sok akadt. A hétkápolna mellett levő honvédszobornál is háromezernél nagyobb ünneplő közönség gyűlt egybe, melynek sorait a zászlók alatt kivonult egyesületek, tanuló- ifjúság csoportjai tarkították. Külsőségekben tehát fényesebb alig lehetett ünneplésünk. De a lelkesedés a szivekben annál kisebb, a lelkeket mintha nem is illette volna az meg. Nem jó erről szólani. Az idealizmus van veszendőbe a magyar lelkekből s az a hit, hogy megvirrad még valaha! Siketnémák a szobornál. Az ünneplés sorát a siketnéma-intézet növendékserege kezdette meg. Alig ébredezett még a város, már ők letették kegyeletük jelét : babérkoszorújukat a honvédemlék talpára. A siketnéma-intézeti növendékek Cházár András önképzőköre Vissi János tanár vezetésével reggel nyolc órakor zászló alatt kivonult a honvédemlékhez. Először Kolozsvári) Ödön VIII. o. n. elszavalta a Himnuszt; utána Prevlátics István VIII. o. n. szép beszéd kíséretében letette a kör nemzeti szalagos nagy babérkoszorúját. Szabó Samu VIII. o. n. a Talpra magyart, Pohánka Margit VII. o. n. az Előre című verset, Haraszti Ida VIII. o. n. az Apotheosis című költeményt s végül Gzuhrász Irén VIII. o. n. a Szózatot szavalta el. Az intézet tanári testületé a növendékekkel együtt résztvett a délután rendezett ünnepélyen is. A főgimnázium ünnepe. Délelőtt féltiz órakor a főgimnázium ünnepélye folyt le a szülők, a tanári kar s majdnem a teljes diáksereg jelenlétében. Előzőleg ünnepi mise volt a templomban, azután vonultak a nagyterembe, mely már a hazafias ünnepély kezdetére teljesen megtelt. A háttért nemzeti szin borította, rajta Kossuth arcképe. Oldalt az ifjúság hatalmas pálmás koszorúja, melyet a nagy idők tanúinak emlékére délután fog lehelyezni. Az ünnepséget az ifjúsági zenekar által eljátszott Lengyel himnusz vezette be. Majd Nyáry Pál V. o. t. szavalta a Talpra Magyart s hálás közönsége megéljenezte, az ifjúsági énekkar Schiiszler Albert tanár vezetése alatt tűzzel, lelkesedéssel és lelkesítve énekelte először Petőfi csatadalát, később más énekszámokat Soha ilyen kitűnő énekkara nem volt a főgimnáziumnak s most látszott, hogy mit lehet buzgalommal, lelkes fáradozással kihozni ilyen hanganyagból. Az elismerés és taps nagy része a fáradhatatlan Schüszler tanárt illette. Az ünnepi beszédet Miskolczy István tanár tartotta. Komoly, tartalmas, őszinte beszéd volt ez. Világos előadásban szinte szemléltetően tárta elő a múlt idők eseményeit, megragadta belőle a tanulságokat, oktatott, lelkesített. Nagy és őszinte sikere volt a szónok-tanárnak. Komáromy József VIII. o. t. és br. Andreánszky Gábor II. o. t. nagy hatással szavalták Tóth Kik voltak a honvédek c. költeményét, az utolsó rész pedig oly hatásos volt, hogy könnyeket csaltak a hallgatóság szemébe. Breslmayer Tibor, Pék Miklós, Aszódi Ferenc és Késői Ferenc Kun-Lavotta amúgy is nagy hatású szerenádját adták elő, azután Kárász Gyula szavalta a Vén cigányt Bergmann Rezső zongora-kísérete mellett. Kárász igen gyakorlott szavaló, kinek sikere nem maradt a többi szereplőé mögött. Halmi László igazgatónak a tanulóifjúsághoz intézett szeretetteljes szavai rekesztették be az ünnepet s azután az ifjúság programon kívül hegedűszó mellett a Kossuth-nótára gyújtott rá. Ennek hangjai mellett ért véget a főgimnázium ünnepe, melyről minden jelenvolt a legnagyobb elismerés hangján szólt. A honvédszobornál. A város fogadalmi ünnepe március 15-ike. A tanács a dalegyesület és az egyetemi ifjúság segítségével rendezi azt minden évben. A honvédszobornál lefolyt délutáni ünnepségnek kedvezett a tavaszi napsugár, sok ezren zarándokoltak le tehát a hétkápolna serkedezni kezdő pázsitjára. Három órára volt kitűzve az indulás, de már fél háromkor a városháza előtti tér népesedni kezdett. A kisváci gazdák hatalmas zászlójukkal, nem különben az alsó városiak jó korán ott voltak. A dalegylet, egyetemiek karszallagosan megjelentek s mikor lehozták a nemzetőri zászlót, Csuka bandája rázendített a Kossuth-nótára, mintegy ezer főnyi közönség indult meg a honvédszobor felé. Ez a tömeg nőttön nőtt. A piaristák templománál a kát. legényegylet, a főgimnázium előtt a főgimnázium tanulóifjúságé, lejebb az ipartársulat tagjai csatlakoztak zászlóik alatt a menethez, melyben a szövőgyár munkásai és munkásnői, a gimnazisták hatalmas babér- koszorút vittek. Szokás szerint már jó előre megszállotta nagy közönség a honvédemlék hétkápolna felé eső részét. Mire a menet a szoborhoz ért, az ünneplő közönség három ezer főt meghaladta. A szobor rácsai közé csak a szereplőket bocsátotta be a diszbe öltözött rendőrség. Az ünnepélyt a dalegylet által énekelt Himnusz nyitotta meg, melyet kalaplevéve hallgatott végig a közönség. Azután Pertik Tamás lépett az emelvényre s tűzzel, lelkesedéssel szavalta a Nemzeti dalt, melynek első két versszakát a dalegylet is elénekelte. Az ünnepi beszédet dr. Meiszner János mondotta. Komor szavak hangzottak el ajkáról, látszott, hogy átérzi szivével, leikével azokat. A hallgatóság lelkét is megszállotta az az érzés, a mely a tartalmas beszédből kiáramlott. A szónok többek közt igy beszélt; Itt vagyunk, ime, hálás unokák, hogy áhítattal boruljunk le az ő szent emlékezetünk előtt. S én úgy érzem, hogy e mai napon minden szívnek, minden kebelnek a diadalmas öröm érzetével kellene eltelnie, hogy ehhez a mai ünnephez a méltó zene csak az örömteljes harsona, a dicsőséges hozsanna lehet. És mégis, megvallom, az én lelkem ezen diadalmas örömmel eltelni nem tud, az én lelkem mélyéből a dicsőségteljes és diadalmas harsonák hangját felhangzani nem hallom. Szorongó érzés fog el és azt kérdem: Megtartottuk-e azt a nagy esküt, mely akkor felfelhangzott, mely az ő kihulló vérüknél lógva
