Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)
1907-01-06 / 2. szám
Váci Hírlap mosl már tagadni, hogy ha az egész nemzet egy akaraton lett volna : a nemzeti küzdelem nem végződött volna fegyverszünettel, de fénye? győzelemmel a nemzet javára. Okuljunk végre-valahára a legutóbbi küzdelem erkölcsi sikerén, hogy önfeláldozó haza- fisággal, összetartással és lankadást nem ismerő kitartással minden jogos törekvését ki fogja vívni magának a nemzet, csak ne csüggedjünk, hanem céltudatos komolysággal, alkotmányunkhoz való rendíthetetlen hűséggel és ragaszkodással is haladjunk előre a kitűzött cél felé. Egyesíteni szeretném egész Újpest, az egész járás, az egé'sz ország polgárságát, Hogy ellenségeink pgy szívvel, egy lélekkel s egyetlen táborban látnák a magyart. Örömmel üdvözlöm Újpest község uj elöljáróságát és képviseletét és a midőn ezen elöljáróságtól és képviselőtestülettől, mely úgy vélem, azon hazafiúi mrggyőződésnek hi vei és követői, melyet én is magaménak vallók, köszönettel elfogadom azt a nagy megtiszteltetést, hogy engem a nemzeti küzdelemben tanúsított magatartásomért akar kitüntetni azzal, hogy Újpest község díszpolgárává megválasztott; egyben kérem, hogyha bár előreláthatólag a közel jövőben Újpest fejlődése egymástól elválaszt bennünket, tartsanak meg jó emlékükben, legyenek elnézők gyöngesége- mért és tiz évi főszolgabírói működésemet honorálják azzal, hogy létesítsenek már most egy netalán bekövetkezhető újabb nemzeti küzdelemre álapot és már most, a béke és a munka idejében körültekintően s előrelátással szervezzék a netán szükséges nemzeti e'lent- állást, mindenek felett pedig, a ki jó magyarnak tartja magát, letéve minden közönyt, és önzést, minden nap csak egy kavicsot vigyen a hazaszeretet szent oltárához s ha ezt csak ezeren csinálják egy községben minden nap: a hazaszeretet és önfeláldozó munkásság kis kavicsaiból oly hegy támad, mely messze távolba hirdeti Újpest község polgárainak lángoló hazaszeretetét. ű) pottas külsejű hajlékában, de örömük csakhamar aggodalommá változott, mikor meghallották, hogy megint beteg. Az utóbbi időben gyakran betegeskedik. A legtöbbször titkolja ugyan előttük, hogy baja van, de észreveszik a járásán, meg a beszédén, hogy nem a régi rettenthetlen hadvezér többé, a kit két ország rettegett valamikor. A mint a ház előcsarnokába szorongva várták a hirt, mely őket uruk egészségi állapotáról megnyugtatja, meplátszott rajtuk, hogy megszokták már a viszontagságot, a csapást és a nélkülözést. Akárhány volt közöttük, a ki már százszor is szemközt nézett a halállal s vakmerőén megküzclött 'a legborzasztóbb veszedelemmel is. És most izgatottan bár, de csendesen, egyetlen szót se ejtve szorongott a keleties berendezésű előcsarnokban a csaták lármás, harcias népe, senki sem mozdult meg helyéből, hogy zajt ne keltsen a süppedékeny perzsa szőnyeg a lába alatt. Minden perc órának tetszett a várakozásban és mintha valami erőfeszitő nagy munkában kifáradtak volna, oly hangosan tört elő keblük mélyéből az elfojtott lélegzet, mikor a fejedelem szobájából kilépő ősz férfit megpillantották. Mátyás mester volt, a kuruc király legmeg- hittebb embere. Tettetett egykedvűséggel lépett honfitársai közé. Azok utat nyitottak neki, hogy a csarnok közepére juthasson, aztán egészen körülfogták. Mindegyiket szerekett volna biztosat Isten éltesse és a magyarok Istene áldja meg Újpest községét és minden lakosát kiolt- hatatlan lángoló hazaszeretettel ! A beszéd igen nagy hatást tett az újpestiekre. A főszolgabiró hosszabb ideig elbészél- getett a küldöttséggel, mely az esti vonattal tért vissza. Hírek. A farsangi divat. Elmúlt a karácsony ünnepe, benne vagyunk az újévben és sokan örülnek már a közelgő farsangnak. A fiatalság örömmel gyülekezik vigságot hirdető, táncba vivő zászlaja alá. De sokat is enged meg a farsang ruha dolgában, jobban mondva megenged mindent, a mi tetszetős és szép. A népies viselet, történelmi jelmez, virág és fantázia-jelmez, mind szives fogadtatásban részesül. Csak a történelmi jelmeznél és nemzeti viseletnél kívánja meg az igazat és természethűt, a többitől csak az eredetiséget és a tréfásságot. Különösen kedveltek a fantázia-jelmezek, melyek újabb eseményekre célzó jelvényeikkel stb. meglepő hatást érnek el. Mindig szép marad az olyan jelmez, mely a műveszet, vagy irodalom egyes alakjait utánozza. A virágjelmez már azért is kedvelt, mert elviselt báli ruhát lehet hozzá felhasználni ha kellő ízléssel és ügyességgel díszítjük és a fej- diszszel a kívánt jelleget megadjuk. Az előkelő, úgynevezett fejdisz-jelmez bálokra való, a rendes alkalmi ruhához csak a jellemző hajviselet, paróka és fejdisz szükséges. Persze itt is, mint minden jelmez választásánál, figyelembe kell venni a viselőnek jellemét, modorát, fejformáját, bőrének és hajanak színét. A báli és alkalmi ruháról nincs sok mondani valónk. Még változatlanul a rövidített derékvonal diszit, az alj bő, omlós ráncokban aláhulló. A rövidített derékvonalat sokszor úgy imitáljuk, hogy az övét úgy viselik, hogy csak éppen fedje a szoknya foglalóját és semmit se tudni, de egyik sem merte megkérdezni az öreget, mert féltek a feleletétől. Csak nézték némán, hosszasan. A jóságos öreg megértette aggódó nézésüket és igyekezett megnyugtatni őket:- Még biztosat nem tudunk, de reméljük a legjobbat. Azt mondta az orvos is. Látszott rajta, hogy maga sem hisz szavaiban. De ezt a körülötte állók szerencsére nem vették észre. Sokkal jobban megörvendeztette őket az öreg kétes értékű megnyugtatása, sem minthogy ráértek volna annak az arckifejezését vizsgálni Felcsillant szivükben a remény halvány biztató sugára, hogy urukat egészségesen viszontlátják. Csendesen, mint a hogy jöttek, eltávoztak s néhány perc múlva már csak egy szolga maradt az előcsarnokban, várva az egykor hatalmas beteg parancsszavát. De az most nem parancsolt semmit. Az orvosával beszélgetett és szinte követelő hangon kérte, hogy mondjon el neki állapotára vonatkozólag mindent igazán és őszintén, mert a szerint akar intézkedni. Az orvos, egy meglett korú őszes férfi, a ki minden szavát a szilárd meggyőződés hangján ejtette ki, megnyugtatta :- A baj súlyos, de nem aggasztó. Főleg az izgalmaktól kell tartózkodnia nagyságodnak. A kuruc király némán bólintott, hogy úgy fog tenni, a mint tanácsolja. Az orvos még kirakta az egyik kis asztalkára saját készítésű gyógyszereit, külön választotta mindegyikből a legközelebb elhasználandó adagot, azután mély alázattal meghajolt ura előtl és visszavonult hajoljon át az aljra és hátul mindig fölfelé menjen. A blúz mindig újabb alakban mutatkozik. Párisból az a meglepő hir jön, hogy a mai blúznak ezelőtt húsz évvel megjelent első példányai, az úgynevezett kendőbluzok ismét di vatba jönnek és drága kendőkből és még inkább japán zsebkendőkből készülnek. A blúzszövetek között jobban mint valaha, a selyem a legkedveltebb. Farsangi naptár. Jan. 12. Kereskedői [jak mulatsága. Jan. 12. Tűzoltók mnlalsága. Jan. lő. Dalárda kartonestéige. Jan. 26: Ipartársulat bálja. Jan. 30. Dalárda kartonestélye. Febr. 2. Egyetemi ifjak mulatsága. Febr. 9. Dalegyesület farsangzáró mulatsága. — A grófpüspök kétszázezer koronás adománya. Gróf Csáky Károly püspök, ki karácsony előtt közel 50.000 koronát adományozott különböző közcélokra, újév napján saját magánvagyonából a következő jótékony adományokat osztotta ki: egyházmegyebeli templomok és plébániák építkezési költségeire 46.000 koronát, ezenfelül külön az erzsébetfalvi templom építésére 30.000 koronát, a zagyvarékasi templom kibővítésére 30 000 koronát, egyházmegyebeli iskolák építkezésére 30.000 koronát, az Orsz. Páz nány-egyesületnek 10.000 koronát, a budapesti örökimádás templom festett ablakára 3000 koronát. Továbbá a püspökségnek ajándékozott két gyönyörű mellkeresztet láncostól és egy brilliánsgyűrűt 18.000 korona értékben. Végül a püspöki palota csekély kiterjedésű kertjét megfelelően átalakíttatja és kibővitteti 44.000 korona költséggel. Azon újévi adományok összege tehát összesen 192.000 koronát tesz ki. — Az alispán a polgármesterhez. Dr. Zádor János polgármestert jubileuma alkallaboratóriumába, hogy tovább kutassa, für- készsze a fűvek és ásványok titkos gyógyító erejét. Merően nézett maga elé a ház ura, mikor egyedül maradt. Az egyszerű szürke falra esett tétovázó tekintete s annak egyszínű monoton szürkesége az emberi élet egyformaságát juttatta eszébe. Egy a sorsa mindenkinek, bármilyen kiváló volt is a többiek között, — az elmúlás, az örök megsemmisülés. — Elmúlni? — halkan rebegte magában s hideg rázkódás futott végig testén erre a kétségbeejtő rideg értelmű szóra. — Elmúlni örökre, mikor még oly sokat kell tennie, hisz úgy kívánja a szenvedő haza, az elnyomott magyar nép érdeke. Ez a bátor katona a rettegett kuruc király, a ki már annyi emberi lélek kiröppenését látta a bömbölő ágyúk fülsiketítő lármájának közepette, a vakmerő harcos, akit a zentai csatatér halottai között, mikor tetszhalált tetetve meghúzódott, minden percben eltaposhatott volna az ellenség lovashada. most félt a haláltól, az örök elmúlás gondolatától. De csakhamar eltűntek rémes gondolatai, a mint nevelt fiára esett tekintete. Egy falon függő apró kép volt az egész, a mi igy megvigasztalta. Egy egyszerű kezdetleges festmény a későbbi II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem képmása. Majd megvédi az a magyar hazát a némettől is, meg a török ellen is. De meg hát bízott benne, bog''' még ő is meggyógyul, bátorította az arányba fiatal életkor, hisz mindössze alig volt még negyvenhét, esztendős.
