Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)
1907-02-13 / 13. szám
Vágj Hírlap Mire k. A divat. A szezon lassankint vége felé közeledik és fényes befejezést nyer abban, bogy a fiatal lányok lázas előkészületeket tesznek már a várvavárt menyasszonyi ruha megrendeléséhez. Ezért most elsősorban erről fogunk szólani. Minden ruhánál, de leginkább a menyasz- szonyi ruhánál figyelembe kell venni a viselőjének egyéniségét, társadalmi állását. Pompás kelmék, a legegyszerűbbtől legelegánsabbig állnak a hölgyek rendelkezésére. Régente erre a célra csak egyes szöveteket és formákat használlak, de ma már, hála divatművészeinknek, különféle kelmét és minden egyszerű, könnyed és stilsverű formát lehet a mennyasszonyi ruhára is 'ölhasználni. Megemlítjük az empire és directoire formát. Készíthetők crépe-de-chine selyemmuszlinból, egyszerűbbet ponzséselyem- ből, gyapjumuszdnból, melyet aztán nagyanyáink emlékei közül előszedett régi csipkékkel méltón földiszithetünk. A szatinmessalin, duchesse, szatin-chine, brocat és moire komolyabb mennyasszonynak való és különösen szép a csontfehérszinű panne. A rövid ujjak ennél a ruhánál is kötelezők, a miért a gyűrűváltás miatt a keztvű levehető kézrészszel készül. Nagyon fontos a mennyasszony hajviselete is. Ne tegye magát ide genszerűvé mesterkélt fésül - ködösével. Természetesen nagy hullámokban sütött haja egyszerűen legyen fel tűzve, csak a fátyol és kevés mirtusz, vagy narancsvirág díszítse. A fátyol könnyedén legyen rátéve a fejre és oly hosszú legyen, mint az uszály. Arra nincs szabály, hogy fedje-e vagy nem az arcot, de szebb, ha fedi. A menyasszonyi öltözéket kivágott fehér bőrcipő egészíti ki. Még egy alkalmi ruháról : a konfirmálandók és először áldozok ruháiról beszélünk. Ennek a nap komolyságához mérten, de a nélkül hogy a divatot mellőznők, lehetőleg egyszerűnek kell lenni. Anyaga lehet szatinposztó, krepp, sevió, alpakka és az először áldozóké hímzett batiszt, vagy mull is lehet. Kedvelt forma a plisszirozott öves szoknya, csipke pántrészes blúzzal, ráncos szoknya és a karcsú alapionos kivilágítással. Három szép darabot tanultunk be. Leggyönyörűbb volt az „Álom“ •című, a hol a prim meghatóan kezdi, azután a többi hangnemek folytatják pianissimo. „Aludj csak csendesen . . . édesen, melegen, csendesen . . . Nagy közönség gyűlt össze s az elnök ur, a kinek a meglepetést csinálták, helybeli és vidéki rokonait a lakására gyűjtötte. Ott volt a sajtó is. Ismerve kitűnő hangomat, meglepetést óhajtottam csinálni s midőn a legdiskrétebben mormolták „aludj csak csendesen . . .u fortissimo kieresztettem a gégémben rejlő hangot. A hatás váratlan volt. A karnagy másfél öleset ugrott dühében (ma is csodálkozom, miért nem lett artista), a szomszéd házőrző ebe el szakította a láncát és mint egy veszett démon rohant közénk ... Az elnökné elájult . . . dicső hangom hallatára aludt csendesen ... A karnagy és a kollégák nekem rohantak, én láttam az irigységet, a mely uniszónó megnyilvánult bennük. Méltóságteljesen ott hagytam őket. Három napig gondolkoztam, vájjon levegyem-e kezemet a dalegyletről s hagyjam-e süllyedni vissza a régi homályba, midőn negyednap két szalonruhás úri ember lép be a lakásomba. Az elnök, a karnagy. Ridegen üdvözöltem őket s kérdeztem mit óhajtanak. Az elnök rezgő hangon kért fel egy nagy koknak keresztben díszített szoknya. Itt is a rövid ujjakat alkalmazzák, begombolható kézé- j lökkel. | Azoknak a hölgyeknek, kik a tavaszi divat- j ról szeretnének már hallani, elárulják, hogy a ] directoire forma nagy szerepet fog játszani. A j legújabb modellek szoknyáin az alakot előnyösen kitüntető oldaldisz látható, a mi különösen mintás szöveteknél még inkább kiemelődik. A tavaszi szövetekről és szinekről talán jövő divatlevelünkben fogunk beszámolni. — A szaktanács előadója. A vallás és köz- oktatásügyi miniszter a gyógypedagógiai intézetek szaktanácsának előadójául az 1907 ik évre újból Berkes Jánost a gyengeelméjűek budapesti áll. intézetének igazgatóját bizta meg. — A kecskeméti plébános választás. Kecskemétről jelentik, hogy vasárnap délelőtt 10 órakor választotta meg a róm. kát. egyháztanács a díszes plébánosi állásra Révész István dunakeszi plébánost A nagy székesegyházban reggel kilenc órakor kezdődött az ünnepélyes isteni tisztelet Veni Sancte-val, a hol az egész egyháztanács Bcicjhy László világi egyházfő vezetésével vett részt az ünnepélyes isteni tiszteleten. Az egyháztanács ülését Baghy László egyházi főgondnok nyitotta meg s közölte az egyháztanácscsal, hogy a kecskeméti plébánosi állásra dr. Eben Mihály nagykőrösi plébános, dr. Perczel Béla galgamácsi plébános, Bágoss Béla tápéi plébános és Révész István dunakeszi plébános pályáztak. A főgondnok feltette a kérdést, hogy a pályázók közül kit óhajt az egyháztanács plébánossá megválasztani, melyre az egyháztanács egyhangú lelkesedéssel Révész István dunakeszi plébánost választotta meg. A kistemplomtéri Erzsébet-templom lelkészi állására pedig egyhangúlag Better Géza hitoktatót választották meg. Dr. Iványosi Szabó László egyháztanácsos indítványára Kacla Elek pol gármester elnöklete alatt küldöttség ment a két megválasztott egyházfőért, a^ kiket nagy lelkesedéssel fogadtak. Révész és Petter meleg szavakban köszönték meg az egyháztanács kitüntető bizalmát. Utána Takács Mihály kocséri esperes-plebános, egyházi elnök, a templom szívességre a dalegylet létérdeke ügyében. Keserűen mosolyogtam . . . ezek megbánták a viselkedésüket . . . bocsánatot jönnek kérni s egyúttal felszólítani, hogy legközelebb, mint szoló énekes szerepeljek . . . Méltóságteljesen feleltem . . . — Uraim a én a súlyos megbántás után is szeretettel viseltetem dalegyletünk iránt, azonban . . . Nem hagytak kibeszélni, a 'karnagy, az elnök lágyan, pianissimo, esdve kérted, hogy csak egy óhajuk, egy kívánságunk, egy esede- zésük van, hogy a dalegylet jól felfogott érdekében vonuljak vissza dalegyleti működésemből a legszigorúbb magánéletbe . . . Kijelentésük bombaként csapott közém . . . Elkábultam . . . Percek múlva jöttem magamhoz ... Az irigységnek ily égbekiáltó megnyilatkozását soha nem tapasztaltam . . . Visszagondoltam a legsötétebb ókorig, de a történelemben ehhez foghatót nem sikerült felfedeznem . . . Villámként jött azután a gondolat ... a karnagy a kenyerét félti tőlem ... Jó, leveszem a kezemet a dalegyletről. . . egy nagyot léptem előre . . . zordon válaszoltam . . . „Uraim, kívánságuknak eleget teszek, de feltételeimet kikötöm.* „Halljuk“ hallatszott egy prim, egy szekund és egy basszus hang. előtt ezrekre menő híveknek' adta tudtára, hogy a nagy plébániára Révész Istvánt és a kistemplomtéri Erzsébet-templomhoz Petter Gézát választották meg. Utána az uj plébános, Révész István mondott szép és nagyhatású beszédet a néphez. A választás eredményét grófpüspökünkkel táviratban tudatták s egyben hódolattal köszöntötték egyházmegyénk főpásztorát. — Az ipartestület közgyűlése. A váci ipar- testület február 17-én, határozatképes számú tagok meg nem jelenése esetén egy héttel később, február 24-én d. e. 9 órakor a városház tanácstermében tartja évi rendes közgyűlését. Tárgyak ezek lesznek : 1. Jegyzőkönyv hitelesítésére 2 tag választása. 2. Az elöljáróság évi jelentése. 3. Az évi számadások és vagyonmérleg bemutatása. 4. A számvizsgáló bizottság jelentése és annak alapján a felmentvény megadása, avagy megtagadása. 5. A költség- előirányzat tárgyalása. 6. Esetleges szabály- szerű indítványok tárgyalása. 7. A három évi időtartamot kitöltött eiőljárósági tagok helyére 8 elöljárósága 2 pót és 3 számvevő választása. 8. A testületi betegsegélyző pénztár közgyűlésére 28 kiküldött választása. 9. A testületi betegsegélyző pénztárához egy felügyelő bizottsági tag és egy póttag választása. — Áthelyezés. Tiffert Györgyöt a vallás és közoktatásügyi miniszter Vácról ideiglenesen az aradi intézethez helyezte át. Az aradi intézetnek ugyanis egyik tanára, Müller Lajos már hosszabb idő óta betegeskedik, betegsége oly állapotba ért, hogy szabadságot kellett kérnie egészségének helyreállítása végett. — Az utolsó karton. Olyan volt ez a farsang, hogyha a naptár és néhány mulatság nem jelentette volna, tán észre sem veszi senki. Igazán egy percre sem hágott magas fokra a jókedv, szinte sablonszerű volt minden, még a jókedv mutatása is. Azt hiszem bájos leányaink nem könnyezik meg az idei farsangot, bár a papák és a mamák nem gondolnak rá rossz emlékekkel abból az egy okból, mert elég olcsó volt, nem járt nagy kiadásokkal, nem léyén nagyszabású mulatságaink. Aztán rövid is volt, ime, alig léptünk bele, már is vége. A dal„Az egylet örökös pártoló tagja leszek.“ „Elfogadjuk . . .“ „Tagdijat azonban nem tizetek . . .“ „Elfogadjuk.“ „A rendezendő mulatságokon családommal együtt ingyen veszek részt . . .“ „Teljesen ingyen . . .“ „A felülfizetők között nevem mindenkor négy koronával szerepelend . . .“ „Helyes.“ Gondolkoztam, még mit kössek ki, végül eszembe jutott, hogy az országos dalversenyeken mint működő tag jelen lehessek. A karnagy ebbe is belement, de esküt vett tőlem, hogy énekelni egy hangot sem fogok. Az urak eltávoztak. Én hónapokig, évekig vártam mikor megy tönkre a dalárda én nélkülem . . . Voltak kétséges perceim . .. vájjon csakugyan használhatatlan-e a hangom és nincs hallásom ? Énekeltem a cselédünk előtt . . . el volt ragadtatva . . . énekeltem vendéglőbe ... a vendégek kiitták boraikat és szó nélkül eltávoztak . . . énekeltem az anyósom előtt, megszűnt beszélni, hangja nem hallatszott, csak az ajka némán mozgott. Mind olyan jelenetnek képzeltem az eredményt, hogy a legsötétebb Kristóffysárga irigységnek vettem az ellenem elkövetett eljárást. Most azonban őszinte vallomást teszek, de őszinte választ is kívánok. A kis fiam ebben
