Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)

1907-12-15 / 99. szám

Huszonegyedik évfolyam. 99. szám. Vác, 1907. december 15. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Három órás közgyűlés. (.Interpellációk és 45 tárgy) Vác, dec. 12. Ama bizonyos legöregebb emberek sem emlékeznek arra, hogy a kiérdemült közgyűlési teremben a képviselők három órán át ültek és hallgattak volna. Most megtörtént. Beszéltek is sok témáról teli jóindulattal és hozzá a hallgatóság figyelme közt. A három óra alatt egyszer sem kellett megrázni a csendre intő csengőt, inkább a ki elunta, ment haza. Jutott is maradt is, mert azt is fel kell jegyezni, hogy régen nem volt annyi városatya együtt, mint csütörtökön délután, pedig nem is volt válasz­tás, de volt 45 tárgyat felölelő tárgysorozat, a mit még két érdeklődésre számot tartó inter­pellációval is megtoldottak. A vízvezeték és az uj városháza. Elsőnek Donovitz Vilmos szólalt fel s azt kérdezte, a mire mindenki kiváncsi e hosszú városban: Mi lesz a vízvezetékkel? A polgármester azt válaszolta, hogy a víz­kutatási munkákat minden évben folytatták, de múlt évben elakadtak, mert kevés volt rá az 1000 korona. Az idei költségvetésbe már 2000 koronát vettek fel e célra s most már Bürger­meister budapesti kútfúró megállás nélkül ke­reshet jó, egészséges vizet a határban. Mihelyt ez meglesz, a polgármesternek kötelessége lesz bejelenteni a közgyűlésnek, hogy meg van a vízvezetékhez a legszükségesebb. Donovitz köszönettel tudomásul vette a vá­laszt, de Baksay Károly odasúgta neki: A török születésétől — haláláig. Irta : Horváth Károly. 2 Tudjuk, hogy a töröknél divat a soknejű- ség, mert hisz azt a Korán megengedi. Ha tehát valaki másodszor is házasodik, azt csak az említett szabályok szerint teheti, a melyek kötelezők. Csak azok szoktak másodszor házasodni, akik olyan jó anyagi viszonyok között vannak, hogy feleségeiket becsületesen eltarthatják. Mert aki gyenge anyagi viszonyok mellett másodszor is merne házasodni, annak ugyan nem lenne becsü­lete, sőt egyenesen kigúnyolnák. Az elválás nagyon egyszerű. Ha a török férj egyik vagy másik feleségével többé nem akar élni, akkor a házassági levélben kikötött pénz­összeget kiszolgáltatja s minden bírói, papi beavatkozás nélkül egyszerűen elbocsátja. A halál beállta után a holttestet megfü- rösztik és hófehér tiszta ruhába öltöztetve deszkákon a moschea udvarába viszik, ahonnan, ha elkészült a sir, kiviszik a te­metőbe. Ez ugyanazon a napon történik, amikor az illető meghalt és pedig napnyugta előtt. Ha pedig a halálozás délután történt és napnyugta előtt nem tudnak elkészülni a fürösztéssel és az öltöztetéssel, akkor a hotttest másnap reggelig marad a moschea udvarában, a mikor is a tetemet három helyen a nyak, derék és lábak körül egy kendővel a sírba szállítják és hosszában Mekka felé fektetik. A sir alsó részét rézsu- tosan deszkákból rakják ki, hogy a halottat — Inkább a vásártér miatt interpellált volna! Most dr. Preszly Elemér emelkedett szó­lásra. Ő azt akarta tudni, hogy mikor lesz kész az uj városháza és nem kerül-e többe az elő­irányzott 100 ezer koronánál, mint a hogyan a hir beszéli. Erre Hübschl Kálmán városi mérnök adta meg a választ. Vasat, cementet — úgymond — a legnehezebben lehet kapni, hónapokba telik, mig a gyáros ezeket szállítja. Ehhez hozzá kell venni a mai munkásviszonyokat, mikor a nemzet­közi szocialista a keresztény szocialistával és viszont nem dolgozik együtt. Nem csoda hát, hogy az építés lassabban halad, mint vártuk volna. A drágulásra megjegyzi a mérnök, hogy 30 percenttel az anyag, munkaerő megdrágult, de azért még sem fogják túllépni az előirány­zott összeget, legfeljebb az egész épületet nem tudják átalakitni, e helyett a rendőrség részére ott, hol ma a főjegyzői és anyakönyvi hivatal van, egészen uj épületet emelnek. Eddig az építés 60625 koronába került. A télen belső munkákkal foglalkoznak, tavaszra készen lesz az uj városháza. — Szóval a pótadó-emelést már az uj köz­gyűlési teremben szavazzuk meg, — szólalt meg Monszpart János és teljesen igaza van. Ha már az öreg közgyűlési terembe nem akarják hozni a pótadó ügyét, az uj közgyűlési termet ezzel lehet felavatni. Még a polgármester egészítette ki a város mérnökének válaszát, hogy olyat is építenek, mi a tervekben előzetesen nem volt benne: ne érje a föld s csak azután temetik be. A törökök elhunytjaikat nagy tiszteletben tart­ják, ügy annyira, hogy még a sírok között sem mernek járkálni, nehogy álrinikat és nyugalmukat zavarják. a törökök egy éven át csak egyszer bőj- tölnek. Ez a Ramasan-bőjt, a mely egy hó­napig tart, új holdtól uj holdig, Minden évben 10 nappal előbb kezedődik úgy, hogy 36 év lefolyása után ismét mondjuk, december el­sején veszi kezdetétr A törökök szorosan böjtölnek. Sem nem esznek, sem nem isznak, sem nem dohányoznak, egész napon át. Nap­nyugtakor egy ágyút, mozsarat, vagy fegy­vert sütnek el a helyi viszonyok szerint, a mikor azután annál mohóbban esnek neki az evés ivás és dohányzásnak. Ezután alusz­nak éjfélutánig. Két óra tájban éjfél után ismét megszólalnak a fegyverek, a mire azu­tán esznek, isznak, dohányoznak kvantum szatisz, hogy azután egész napon át tudja­nak böjtölni. Érdekes talán a borivásukról is megem­lékezni. Tudvalevőleg a mohamedánoknak (a törökök is azok mind) a vallásuk tiltja a bor élvezetét, minthogy azonban a pezsgőt nem tekintik bornak, hanem gyártmánynak, bátran isszák. Vincenti szerint meg van en­gedve a mohamedánoknak a borivás zarán­dokút juk alatt, a mit azután ki is hasz­nálnak a jámbor igazhivők. A gazdagabbak még borkezelőt és pohárnokot is visznek magukkal. Vannak azután a kik nem tart­víztornyot és vízvezetéket a városházának, a miből a Konstantin-parkot öntözhetik. A jövő ev vásárjai. Majd egy órába kerültek az interpellációk s csak azután térhettek rá a hosszú tárgysoro­zatra, melyből mindjárt elején a jövő év vásá­ros napjai keltettek nagy érdeklődést. Ez a tárgy már volt a közgyűlés előtt. A Gál-vásár október 11 és 12-ikére esik, mikor a zsidóság ünnepe van. A vásárt más napra akarták tehát a zsidó vallási! kereskedők át­helyeztetni. Most Göndör főjegyző azt referálta, hogy ez lehetetlen, mert előtte és utána levő vasárnapokon más környékbeli nagyobb közsé­gekben van vásár. Pollák Fülöp főrabbi sok közbeszólás között mégis kérte a Gál-vásár elhalasztását, Donovitz Vilmos pedig kijelen­tette, hogy valahányszor elhalasztottak egy vásárt, az soha sem sikerült. Legifj. Hegedűs Pál pedig találó,- rövid kis beszédet mondott: — Nekünk katolikusoknak mindig vasárnapra esik a vásár, elég szégyen ez egy püspöki városban. A zsidóság tehát nem mondhatja, hogy ellenük teszünk, ha egyszer az ő ünne­pükre is esik vásár. A polgármester szavai után úgy határoztak, hogy a Gál-vásárt sem nem teszik előbbre, sem nem halasztják el. — Majd elmegyünk akkor a miniszterhez 1 mondották a hátul hallgatók, kiket természe­tesen nagyon érdekelt a vásár napjának el­halasztása. ják meg a szabályt, hanem isznak bort állan­dóan. még pedig rendesen este. Ekkor a szolga ezüst serlegben italt hoz, mintha a gyógyszertárból hozná és odanyújtja urának ez nem látja, nem is akarja látni, hogy mit iszik—azután álomra hajtja fejét, eközben pedig a lelkismerete is megnyugszik. A muezzin, a moschea szolgája, a karcsú minaretteken a Korán mondataival szokta a Semahanéba a jámbor muzulmánokat isteni tiszteletre meghívni, a hodzsa az isteni tiszteleten élénk taglejtések kíséretében éne­kel. A nap felé fordulva, a paradicsomot várva a hurik ölébe kívánkozva, éneke egy mély, bús érzés, imája egy áthatott költemény. A török sarúját leteszi a Sema- liane előtt, az isteni tiszteleten térdre hull és arccal a földre borulva imádja az Allah-ját, a mely tisztelet a ragyogó keleti képzelet­ben sokkal mélyebb gyökeret vert sem hogy onnan bármi világi érdek is kitéphetné. Össze van forrva az életettel, mert az izlani fanatizálni tud. A törökök a hetet vasár­nappal kezdik, a melyet első napnak vesznek péntek pedig a gyülekezet napja, a mennyi­ben pénteken ötször jelennek meg a temp­lomba, mert péntek körülbelül nekik az, a mi a keresztényeknek a vasárnap. A török templomok szertartásainak egyik érdekes látványa a dervisek keringetése,, a mely »mokabeli« név alatt ismeretes, a vakbuzgóság orgiája feltalálható Skutariban a rufai derviseknél, a kik a »La illah, illah

Next

/
Oldalképek
Tartalom