Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)
1907-12-11 / 98. szám
Huszonegyedik évfolyam. 98. szám. Vác, 1907. december 11. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Az első karácsonyi magyar vásár. Vác, dec. 10. A karácsonyi magyar vásár vasárnap délelőtt nyílt meg a munkához illő egyszerűséggel. Mindnyájan érezzük, hogy a magyar ipart kitartó, ernyedetlen munkával lehet csak megteremteni, nem pedig fényes ünnepségekkel, társas vacsorákkal, gyönyörködtető szónoklatokkal. Borbély Sándor néhány szóval üdvözölte az elnököt, a ki ugyancsak néhány szó keretében megnyitottnak nyilvánította a vásárt. Vasárnap délelőtt számosán tekintették meg a kiállított árukat. A vásárlás hétfőn kezdődött meg. Hétfőn nagy volt az érdeklődés s ennek következtében a forgalom. S ezt mindenki örömmel vette s veszi tudomásul. Igaz, hogy sokat a kíváncsiság csábított a Kúriára. De nem is kell más. Akármilyen okból és célból megy is fel, ha meglátja a szép árúkat s azoknál is szebb elárusítókat, szívesen vásárol. Különösen most, karácsony előtt. Legyen gazdag, vagy szegény, ha máskor nem is, de most van mit s főleg van kinek vásárolni valója. Azok megnyugtatására, a kik kételkednek az egyes tárgyak magyarságában, tudatjuk, nogy az összes árukat szombaton (7-én) egy bizottság megvizsgálta (az áruk gyártási helyét eredeti számlákkal kellett bizonyítani) s a nem magyar árut kivonta a forgalomból. Megjegyezzük, hogy maguk a kereskedők is jóhiszemüleg hozták fel áruikat s ők csodálkoztak a legjobban, mikor a központi titkár, kinek ebben nagy gyakorlata A török születésétől — haláláig. Irta: Horváth Károly. A törökök szokásai, erkölcsei és vallásos ténykedései a többi európai nemzetek, de különösen a keresztényekétől annyira eltérők, hogy igen gyakran merő ellentéteknek mondhatnánk. A legtöbb embert a születés és a házasság érdekli, azért elsősorban azt nézzük, mi van a török gyermekkel attól a pillanattól kezdve, a mikor megpillantja a napvilágot, egészen addig, a mig nyakát ő is a házasság »csendes és nyugalmas* igája alá hajtja. Midőn a török gyermek megszületik, az idősebb szomszédférfiak egyike, vagy ketteje harmadnapra a születés után megjelenik a gyermekkel megáldott házban. A családapa előhozza a betegágyban fekvő neje lakószobájából a kis csecsemőt és nagy öröm közepette bemutatja szomszédainak, a kik erre a gyermeknek nevet adnak és pedig azt, a melyet a családapa szülei nem szerint viselnek. Ha pedig az apa szülei nem laknának ott, akkor az anya szülei egyikének a nevét kapja a gyermek nem szerint. Anyakönyv persze legtöbb helyen nincs. A Fiúgyermeket körülmetélni csak egy hónap múlva szabad, de elhalasztható, mig teljesen ki nem fejlődik. Sokkal szomorúbb a leány- gyermekek helyzete. Őket ugyanis, mihelyt 12-ik életévüket betöltötték, mindjárt a legelső napon lefátyolozzák. Csak a szeme, szája van, egy-egy tárgyra rábizonyította az idegen származást. A vásáron úgy az elnökség, mint a háziasszonyok, elárusitónők, mint a bizottság tagjai a legjobb hangulatban végzik munkájukat. Egyetlen kellemetlensége a hétfői vásárlásnak a pénztárnál való álldogálás volt. Úgy tudjuk, hogy az elnökség gondoskodott, hogy ezentúl a pénztárnoknak kellő számú segítsége legyen s igy a közönséget megóvja ettől az apró kellemetlenségtől. Reméljük, hogy közönségünk továbbra is állandó érdeklődésével s támogatásával fogja bizonyítani a karácsonyi magyar vásár hasznos és üdvös voltát. * A karácsonyi vásár alkalmából múlt számunkban közölt emléksorokat általános érdeklődés mellett olvasták a városban. A később érkezett emléksorokat itt közöljük. Megjegyezzük, hogy a Váci Hírlap két számában megjelent válaszokat könyv alakban is kiadja testvérvállalatunk, a Pestvidéki Nyomda s az ebből befolyó egész jövedelmet a helybeli Tulipán-szövetség nemes céljaira ajánlja fel. A magyar iparpártolásban legfontosabb szerepe van a nőnek. Igyekezzetek hazám Icámmá, hogy szerepeteket jól betöltsétek. Meiszner Nelly. Ráfogják a magyara, hogy sovén. Szerény véleményem szerint e ráfogásnak vajmi kevés alapja van. Ha jó magyar lenne a magyar, akkor nem kellene a magyar ipar pártolására őt buzdítani, akkor nem helyezné minden tekinés orra látható. Megteszik azonban ezt előbb is, t. i. akkor, ha a leány gyorsabban fejlődött, mivel nagyon gyakori a szokás, hogy a leányt lefátyolozásának első évében mindjárt férjhez adják. Az a fátyol, ha nem is a gyásznak, de a nő rabszolgai lealázásának a jele. A fátyol* mellett is azonban a török nő azért csak nő marad. Kipomádézza, kifesti az is magát, ne mondjuk azt, hogy kacérságból, hanem talán csak azért, mert szerelmes a színekbe. Körmük hegyén nagy félkört barnássárgára festenek, tenyerük közepére pedig fekete pontot csinálnak, de mivel festék van elég, ne hogy kárba menjen, az arcra és szemöldökre is kennek belőle jócskán. Felöltőjük, vagy mondjuk kabátjuk, bosszú és valamennyinél egyszabású; rajta kívül bosszú, bőszabású bugyogót viselnek. Legnagyobb fényűzési cikke a török nőnek a fehér fejfátyol, mert még a koldusnő is mindig tisztát hord. Alsóruhája lehet rongyos, a felső kopott, de a fátyol olyan vakítóan fehér mindig, mint a hó. A török nő inkább alacsony termetű. Járása nem mondható valami elbá- jolónak. Sokat hever a szófán, élénkebb testgyakorlatot nem végez, mivel leginkább hímzéssel, a szövetek teletarkitásával tölti az idejét, emellett rendesen bosszú ruhákba van burkolódva, nem csoda tehát, ha a fürge mozgás, lenge járás kecsessége nem fejlődhetik ki nála. De nézzük a fiúgyermekeket. Midőn a fiú tetben szerény iparunk elé a silány idegen gyártmányt s nam tartana mindent jónak csak azért, mert nem magyar! Ezzel a gyászos felfogással nagyúri köreink s a pénz-arisztokrácia mételyezte meg társadalmunk minden rétegét, azért egyedül tőlük várható, hogy hazafias gondolkodással és jó példával észre visszatérítsék a magyart, hogy ipara és kereskedelme fejlesztésével hatalmassá s boldoggá tegye önmagát! Dr. Göndör Sándor. A magyar ipar oltárán kigyúladt hazaszeretetnek tüze legyen kiapadhatatlan forrása a minket kitartó, nemes, szorgalmas és óersenyképes munkára hevítő nemzeti őserőnek. Ezt a tüzet oltsa belénk a magyar nemzet Géniusza s tartsa fenn ivadékról- ivadékra hazánknak Istenasszonya: Hunnia. így nem leszen a megkezdett munka szalmatűznek hamva, hanem egy maradandó szilárd alapon álló magyar iparnak sark és alapköve. Dr. Hörl Péter. Magyar kard hódította meg e szép hazát; magyar kereskedelemnek, magyar iparnak kell azt most naggyá, gazdaggá, igazán függetlenné tenni. Bárdos Ernő. Tudnunk kell, hogy temérdek nyers árut szállítunk külföldre, melyek ott feldolgozva, mint kész iparcikkek drágán kerülnek ismét hozzánk vissza. A midőn tehát a magyar ipar felvirágoztatását hangoztatjuk és óhajtjuk, elsősorban is oly ipartelepek létesítését sürgessünk és támogassunk, a melyek a magyar föld produktumait dolgozzák fel! Kardos A. Antal. kifejlődött, rendes szokás szerint azonnal házasodik. A házasságkötés nagyon egyszerű. A házasulandó ifjúnak az atyja a leány atyjával, az anya pedig a leány anyjával előle- gesen értekeznek. Ha meg tudnak egyezni, akkor egy kitűzött napon az ifjú legény atyja, vagy ennek elhalta esetén egy férfiúrokon a leendő ara atyjától szomszédai, rokonai kíséretében, a vőlegény anyja pedig ugyancsak a szomszéd és rokon asszonyokkal a menyasszony anyjától ünnepélyesen megkérik a leányt, legtöbbször anélkül, hogy a vőlegény látta, vagy ismerte volna leendőbelijét. Ilyen alkalommal a férfiakat kávéval, és dohánnyal, a nőket pedig dulcsászával (befőtt édességek) kínálják meg s egyúttal meghatározzák az egybekelés, a lakodalom napját. Szokás ilyenkor, hogy a vőlegény állásához mérten aráját szülei által megajándékozza valami értékes dologgal, a mit azután többé vissza nem kérhet. Ezek után készülnek a lakzira. A kitűzött napon a leány képviselője és meghatalmazottja két tanúval az udvar ajtaja előtt bemenetelt kér, a mit megkapván, egy üres szobába mennek, a melynek a szomszédjában, van a leány az anyjával és a rokon asszonyokkal. a meghatalmazott a félig betett ajtón keresztül megkérdi a leánytól: — Fatime, vagy Zelyha, férjhez akarsz-e. menni ('mondjuk pl.) Begó Izmaelhez ? —- mire a leány feleli:
