Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)
1907-12-01 / 95. szám
Huszonegyedik évfolyam. 95. szám. Vác, 1907. december 1. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Társadalmi városfejlesztés. Vác, nov. 30. A városok fejlődése kettős irányban érvényesül. Egyik a külső, az alaki fejlődés, mely utcák nyitásában, uj városrészek alakításában, a régi utcavonalak szabályozásában, összekötő utcák létesítésében és terek kiképzésében nyer kifejezést. Másik pedig a belső, a tartalmi fejlődés ; mely minél számosabb kulturális és köz- gazdasági institúció létesítésében valósul meg. A város külterjes és intenzív fejlesztésének bázisa: egy, a helyi viszonyok által irányított jól átgondolt és öntudatosan megkonstruált város-szabályozási terv, kiegészítve a modern technika vívmányait magában egyesitő építkezési szabályrendelettel. A belső fejlődés etikai ténye pedig a kulturális és közgazdasági intézmények programszerű megvalósulásban domborodik ki, utat nyitván nem pusztán a gazdasági téren érvényesülő közállapotok konszolidációjára, hanem a kulturális fejlődés mindazon követelményeinek érvényesülésére is, melyek a maguk harmonikus egységükben elégségesek a magasabb intellektuális színvonal eléréséhez. A városok külső és belső fejlődésének méreteit és arányait, a gyakorlatban jelentkező igények szabályozzák. A mely város fejlődésének alapvető tényezői adva vannak és a lakosság szaporodásának rohamossága garanciát nyújt a megvalósitásra váró közintézmények prosperitásának : ott nem szabad ölhetett kézzel, tétlenül nézni az események tovább fejlődésének automatikus játékát, hanem meg kell Est a Duna partján. Irta: Záborszky Árpád. Kinek bánata van, kinek szivén sebet ejtett a múlt, ki enyhülést akar keresni, ki sajgó keblére gyógyirt akar találni: menjen ki egy este a Dunapartra . . . * A hétkápolna tornya felett a hold tündöklőit. Az égen csillagok ragyogtak. A liget nyárfáinak ezüstös levelei édesen zizegtek a platánok sárguló nagy leveleivel. A kút üdítő kristálytiszta vize erőteljesen csobogott, pillanat alatt megtöltvén a láncrakötött nagy vaskanalat, melyből Farkas Gyurka oltogatta szomjúságát. Nem tudott megtelni vele, olyan jó volt. Ide járt ki minden este testi szom- ját vízzel, lelki vágyát a Duna isteni szépségével enyhitgetni. Minden este megállapodott a kútnál, hogy igyék belőle. Ismerte már minden apró kicsi részét. Még álmában is meg tudta volna mondani, hogy nyolcszögletű, a forrásra kalapként boruló, pirosra festett fabódé, melynek zsidellyel fedett kettős teteje kiemeli ezt a hasonszerű faalkotmányok közül. A bódé falára rótt nevek kezdőbetűit is, — miket valószínűleg Ízléstelen su- hancok szabtak oda — el tudta volna sorolni. A kút előtt álló hatalmas fűzfát is jól ismerte; megbámulta mindég annak vastag törzsét. Tudj’ isten! hány éves lehet már. Farkas Gyurka ivott még néhány kortyot, ragadni a kínálkozó alkalmat. Alkotni, teremteni kell. Mert, hisz az alkotás tényévé előmozdított örvendetes népesedési mozgalom eredményezi a rentabilitás érdekében jelentkező adótárgyak és adóalanyok rohamos felszaporodását is. invenció, dologtevés és energia. E három tényezőnek kell megvalósulnia a városok fejlesztésére hivatott tényezők tevékenységében; még pedig a megfelelő tapasztalatok ezzel a disztingvált érzékével, mely megtudja mindig szabni az életerő és egészséges fejlődésnek objektiv határait és túl nem lőve a célon, csapon- gásaival nem veti kockára a város áldozat- készségének erkölcsi és anyagi erőit. A felületes szefnélő előtt bármily ötletszerűnek és a puszta véletlenségből eredőnek látszik egy város fejlődésének minden jelentősebb mozzanata, a fejlődés egyes meg van a maga logikája és magában a fejlődés logikájában fel kell ismernünk ezt a kényszerítő erőt, mely a célszerűség és hasznosság motívumaiból indulva nélkülözhetetlen anyagát szolgáltatja a jogos közigények kielégítésének. A város lakosságának rohamos szaporodása bizonyos határvonalig magától folyik feltartóztatás nélkül. De bármily örvendetes legyen is e látomány, nem szabad, hogy elvakulttá és elbizakodottá tegye a város kormányzó alanyait, oly mértékig, hogy a boldog megelégedés kéjes érzéseinek hatása alatt a puszta vé- letlenségre bízzák a tovább fejlődésnek folyamatát. Mert a modern irányban és modern azután ment a Duna felé. A domb alatt elterülő kicsi kis réten boglyákban hevert a sarjú, melynek minden parfümöt messze túlszárnyaló illatával cirógatta őt a pici szellő. Csendes, méla nyugalom lengett a Duna felett. A viz szokatlan mélyen ült medrében, mintegy mutogatni akarván bájait: az apró kis szigeteket, melyek mindjárt eltűnnek, mihelyst a bánatos felhők kiontják köny- nyűiket. A part fövényén vadrécék voltak, melyek Farkas Gyurka közeledtével nagy hápogással csapatostul szállottak odább. Szemközt a Pilisek hosszú hegyláncai nyújtózkodtak, melynek képe benn látszott a Duna vizében. A parthoz olykor hullám csapódott, melynek lágy csacsogása altató szelíd dalképen szállott Farkas Gyurka leikéhez, hogy feledjen mindent, mi lelkét még mindig lenyűgözve tartá, hogy feledje Rózsikát, ki fele volt nemes lelkének s mégis másnak adta kezét. Másnak, ki fénnyel, pompával vette őt körül, ki pazarul berendezett lakosztályokat biztosított számára s az élet . . . oh, az élet néki mégis oly üres . . . rideg formaságok ezernyi láncolata híjával minden közvetlenségnek, minden nemesebb érzeményeknek . . . Mily máskép is lett volna az! Kedves, barátságos kicsi otthon, melyben szeretet, béke és vidámság van. Hol egymás kedvének és örömének keresésében a legnagyobb boldogság lángja lobogott volna. Tavaszkor pacsirta indukcióban gyors fejlődésnek indult város területére siető uj népesség fokozott igényeket fűzvén ideköltözéséhez, hogy az uj otthonban meggyökeresedhessék és itt kényelmes és kellemes maradást is találjon : ehhez ismét oly •institúciók szükségesek, melyek az ide költöz- ködőket lekötik; a költözni kívánókat pedig ide vonják, ide édesgetik. Ám, ha a varos hivatott vezető erői és tényezői a modern alkotások anyagi gondjaitól elhúzódva felelősségük tudatában lankadni érzik tettre buzduló erőiket, akcióba kell lépnie az őrtálló társadalomnak! A társadalom önmaga ismeri leginkább saját vágyait és jogos igényeit. Lépjen tehát sorompóba. egyesítse és álljon ki a produktiv alkotások ama terére, mely a közintézmények létesítésének programszerű 'sorozatában, hiányt pótlólag és kiegészitőleg, csakhamar elsőrendű faktorává válik a város életerős továbbfejlesztésének ! A társadalom friss erőinek akcióba lépése tisztán és kizárólag városi érdekeket kívánván szolgálni, produktiv alkotásaira irányuló törekvése, mig egyfelől az önző spekulációnak teljes mellőzésével érvényesül, addig azon eszményi céljainál és feladatánál fogva teljes joggal számit a város kormányzó tényezőinek feltétlen támogatására. Az erkölcsi és anyagi erők egyesítésének egy közös, nagy célban való találkozása biztosítja tehát az együttmunkálkodásnak feltétlen sikerét ! dalolt volna a ház felett, nyáron rózsák illatoztak von’ a kertben, őszkor a legédesb szőlőnél is édesebb lett von’ az élet, télen pedig meleg szobában, pattogó tűz mellett, vidám teázások közepette kellemes társalgással múlott volna az idő . . . Farkas Gyurka gondolatai megakadtak. Távolról hangzó evező-csapások kötötték le figyelmét. Halászok közeledtek . . . Csendesen, lassú haladással siklott egy nehéz halászbárka a viz folyása ellenében. Ketten ültek benne. Beszélgettek . . . Közben-közben biztatták egymást a fáradságos munkában. — Rugaszkodj még neki egy kicsit, édes fiam! Csinálunk még egy utolsó próbát s akkor azután hazamegyünk. — Nagyon elfáradtam, édes apám. Már alig . . . — Adjon Isten jó estét kendteknek ! Segítse az Isten munkájukban! — Köszönjük! Adjon Isten mindnyájunknak ! — Hát csak igy kettesben? — Úgy biz’, jó uram! — Nehezen megy az igy ! — Biz’ a nehezen, de a másik fiam betegen fekszik otthon. A múltkor átázott a csizmája: meghűlt. A mi kis megtakarított pénzecském volt, mind rá költöttem. Ma adtam ki az utolsó garast orvosságra. Kifogyott már az utolsó kenyér is a házban s. még csak fűteni való fánk sincs. Szegény