Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)
1907-11-13 / 90. szám
Huszonegyedik evioiyain. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára Q centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Kérelem magyar honleányainkhoz. Vác, nov. 12. Magyar honleányok, kik Vácon és ennek környékén laknak, egy kérő, esdő szónk volna önökhöz — a közjó érdekében. Olyat kérünk, a mi nem új önök előtt. Ez a gondolat úgy is az önök szivében sarjadozott ki először. A közelebbi múlt években megalakították a magyar hölgyek a Tulipánkertet. Teleültették szivük, lelkűk legszebb virágjával: a honszerelemmel. Vác és környéke sem maradt el az országos mozgalomból. Lelkes honleányok itt is alakítottak egy ily kis kertet. Ez a kis kert a múlt év tavaszán kibővült s hogy durva, vagy közönyös lelkek el ne rombolják a gyöngéd női kezek gyönyörű alkotását, férfiak állták körül védelmül a kis kertet: a Magyar Védő-Egyesület tagjai. így alakult meg Vácon a Tulipán-Szövetség — Magyar Védő-Egyesület — Váci és vidéki fiókja. Ennek az egyesületnek az a célja, hogy pártfogolja, segítse, erősítse mindazt, a mi széles e hazában a magyarság fogalma alá tartozik. De mert azonban csak keveseknek adatott meg az a mód és lehetőség, hogy országra szóló jót tehessenek, egyesületünk elsősorban a szűkebb hazánk: Vácnak és környékének óhajtja magyarsági érdekeit szolgálni. Ne kicsinyelje ezt senki sem. Nagy és teljes munkát végez az, ki kisebb cselekvési körét hiven, lelkesen tölti be. Körünkben is van elég teendő! Adóreform. Népszínmű egy felvonásban dalokkal. (A dalok úgy értendők, hogy a szereplők a szobában játszanak, Ja- kubec Marka pedig a konyhába mosogat és dalol). Személyek: Én, Ő, Jakubec Marka. (Én és Ó vacsora után az asztalnál ülnek, az öt gyerek pedig az ágyban horkol.) Én: Bizony kedves feleségem, nem hitted, hogy oly kitűnő partiét csinálsz velem . . . Tudod, hogy milyen kitüntetés ért ismét ? O (kíváncsian): Milyen? Én (büszkén): A negyedik osztályból előléptem aV, első osztályba. 0 (örömmel): Nagyobb lesz a fizetésed ? Én : No az éppen nem, hanem tudod, eddig fizettem negyed osztályú adót, ezután fizetek első osztályú adót . . . Ő (szomorúan): Hát akkor mi hasznunk az egész dologból ? Én (boszusan): Haszon . , . haszon , , te rögtön a haszonról beszélsz . . . nem elég dicsőség az, ha valaki a negyedik osztályból az első osztályba ugrik? Tudod, Wekerle kegyelmes ur nagyszerű, femonenális, zseniális ember . . . most mikor kifejtette az expozéját . . . 0: Kél lek szépen, mi az az expozé? Én (zavartan): Ejnye, hogy is magyarázzam meg neked . , . az expozé ... az expozé, az ... az egy növénynek a rövidített neve . . . Datura Stramoniumnak . . . magyarul, Bolonditó szalmatok . .. tudod olyan Magyar polgártársaink között még hányán vannak, kik nem értik nyelvünket. Még hagy- ján, ha csak nem értik. De nem is akarják érteni! S a ki érti, a ki beszéli is nyelvünket, az is boldogabbnak, előkelőbbnek érzi magát, ha minden harmadik, negyedik szavát idegen szóval tarkíthatja. Avagy öntudatlanul, rósz szándék nélkül teszi ezt?! Az is hiba, nagy hiba az öntudatos világban! Az öntudatlan ma már elbukik, csak az öntudatos boldogul. Sokaknak érzése is ktilföldies, legalább is nem erős magyar. Ránk szállott vétkes megszokásból ítélet nélkül is jobbnak, finomabbnak, előkelőbbnek tartunk mindent, mi idegen s figyelemre nem méltatjuk — le is szóljuk — azt, a mi csak magyar. Pedig nem minden jobb, a mi külföldről jön s nem okvetlenül rosszabb, a mi honi, a mi magyar. Ily lelki berendezkedés mellett félő, hogy a népek, nemzetek öntudatos harcában elbukik a magyar. Melyikünk akarhatja ezt?! Azt hiszem, egyikünk sem. De itt nem elég a szenvedőleges semmittevő nemakarás. Itt cselekvőleg akarni kell. Tegye meg mindenki kis körében, a mit magyarságánál fogva tenni kell s akkor nem is oly merész a vállalkozás, mely a kishitűek szemében óriás. Magyar honleányok! A T. Sz. M. V. Egyesület váci és vidéki fiókja a sok teendő közül megragadott egyet, melyet a köz javára végre akar hajtani: Magyar ipartermékekből karácsonyi magyar vásárt rendez. E vállalkozáshoz a magyar honleányok lelkes közremunkálkomaszlag, a melyet műnyelven expozénak neveznek, tudod azt beadja a kormány minden évben és nagy népszerűségre tesz szert . . . hát mikor a kegyelmes úr kifejtette az expozéját, elmondotta, hogy leszállítja a földadót, az I. oszt. adót, a III. oszt. adót, a házadót, tőkekamat adót, eltörli a IV. oszt. adót és az általános jövedelmi pótadót . . . Ő: De hát neked sincs, meg nekem sem abból hasznunk? Én: Te szerencsétlen, hogyne volna? Az egész ország fellendül ... ide jönnek lakni mind a gazdag ángliusok, ide szöknek a hercegasszonyok, ide jön a monakói fejedelem is a montecarlói bankkal ... itt csinálják és nem külföldön a tűt, a spanyol viakszot, a cérnát, a férfi és női ruhaszöveteket, selymet, bársonyt, mindent olcsóbban veszünk és ez mind azért lesz. mert kicsiny lesz az adó. Ő: De hát honnan veszi a pénzt a kormány a kiadásokra, ha leszállítja az adót, miből fogja a hiányt pótolni ? Én: Na látod ez a bökkenő. Ezen töri a fejét a Kegyelmes úr . . . Okos ember, de ez nehéz dió . . . És én megtaláltam a módját. Ő (bámulva): Te? En (diadalmasan): Igenis én ... a mint elsőn pénzem lesz, utazom Pestre . . . kifejtem a titkot . . . egy milliót kapok érette. .. kerek egy milliót ... és mellé a kitüntetések, érdem jelek, küldöttségek keresnek fel a világ minden tájékából . . . szobrokat emelnek a városokban, falukban ... az angol dását kérjük. Több irányú e tiszteletteljes kérésünk. Egyik ez: Családjuk, rokonaik, ismerőseik körében s mindenhol, hová csak összeköttetésük elér, kegyeskedjenek oda hatni, hogy a mát eddig is tekintélyes számban bejelentett árukhoz minél több, különfélébb árúcikk jusson e vásárra, hogy lehetőleg minden bevásárolni akaró megtalálhassa itt kedvenc karácsonyi ajándékát. Miért fizessünk külföldre oly tárgyért pénzt, melyet magyar kéz is el tud készíteni ? És miért fizessünk azért budapesti vámot, melyet helyi kereskedőinktől és iparosainktól is megkaphatunk ugyanúgy? Pártoljuk a helyi kereskedelmet és ipart: úgy várhatunk tőlük is viszont áldozatot. Másik kérésünk ez: Ne akarjanak addig tisztelt honleányaink sehol sem vásárolni, mig a mi helyi vásárunkat meg nem tekintették. Első sorban mégis csak önmagunkhoz és a mieinkhez vagyunk legközelebb, jöjjenek el, kérem, e vásárra s tegyenek tanúbizonyságot róla, hogy tettekben is tudják pártolni a magyar ipart. Talán nem fognak csalatkozni. Melyik anya az, ki gyermekének e napon ha csak pár fillérnyi ajándékot is ne akarna venni. A fillérekből nagy összeg lesz. Ezzel pedig a magyar munkát és a helyi vállalkozást támogattuk. Harmadik kérésünk ez: Hogy az egyesületünk kezdeményezte vásár minél nagyobb javára váljék a magyar iparnak és a helyi válbank okvetlenül megválaszt vezérigazgatójának . . . (Nézi a horkoló gyermekeket és ellágyulva) »Drága gyermekeim . . . Dehogy fogtok tovább öten aludni egy ágyban . . . (Kitörő örömmel) Két ágyat veszek mindegyiknek . . . egyik ágyon lesz a fejük, másikon a lábuk ... te is vehetsz asszony olyan boát, mint a Kosteleknénak van . . .« Ő: De kérlek mondd el nekem azt a nagyszerű találmányodat ? Én: Elmondom asszony, de néma légy, mint a sir . . . Esküdjél meg, hogy senkinek nem szólsz . . . Ő (ünnepélyesen): Esküszöm! Én: Nos nézd, áz ország legbiztosabb jövedelmét képezi a tisztviselők adója, mert azt előre levonják . . . Hát kérlek a kormány csak kétszáz percenttel emelje a tisztviselők fizetését, azok kétszáz percent adóval többet fizetnek s ezzel nagyobb lesz ország jövedelme . . . Ugye ez csak világos ? Ő (bámulva): Ez igazán nagyszerű! . . . Én: . . '. No most kérlek, ha emelik a kvótát, vagy hadsereg létszámát, vagy ujj ágyukat és hadihajókat kell csináltatni, a kormány a szükséghez képest 4—b—800 egész 1000 percenttel emeli a tisztviselők fizetését . . . Ezerszer több adó folyik be mint most. Ő (bámulva): Istenem, ily nagyszerű eszme, ilyent kigondolni . . . hogy tudtál te erre rájönni . . . milyen lángész vagy te . . . Én: Kérlek minden nagy feltaláló és fel-
