Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)
1907-10-16 / 82. szám
Huszonegyedik évfolyam. 82. szám. Vác, 1907. október 16. Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézfa-rakpart 6. Hirdetések ára fj centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. A váci közös konyha. Vác, okt. 15. Bár a napi sajtó eléggé ismertette ezen — igazán üdvös — s a tűrhetetlen cselédmizériával szemben egyedüli orvoslást nyújtó intézményt s már több Ízben foglalkozott az eszmével maga a Váci Hírlap is, mégis közvetlen szerzett tapasztalataim útján arról győződtem meg, hogy az eszme nem eléggé ismeretes városunk társadalmának minden rétegében, igy szükségesnek tartom a közös konyha intézményét a rendelkezésemre bocsátott pozsonyi, nagybecskereki és temesvári közös konyhák szervezeti szabályzata alapján a következőkben megismertetni: A közös konyha egy közös forrásból (konyhából) kiinduló déli és esti étkezés. Reggelit az eddig létező közös konyhák nem szolgáltatnak ki. A közös konyha vagy szövetkezeti alapon létesül (pozsonyi és temesvári), melyben a tagok jegyzett üzletrészük erejéig, tehát korlátolt felelősséggel tartoznak, vagy pedig egyszerűen „közös konyha" elnevezés alatt — mint társadalmi egyesület — tagjai élelmezésének ellátása végett szerveztetik (nagybecskereki). — Tagja lehet minden feddhetetlen előéletű egyén, a ki terhes szerződéseket jogérvényesen köthet s a szabályzatokat magára kötelezőnek elismeri. Közös konyha felállításához legalább is napi 60 egész ételadag jegyzése szükséges, egy egész ételadag alatt értve délben 4, este pedig 2 tál ételből álló ételmennyiséget, mely két felnőtt embernek bőségesen elegendő, sőt igen kevés kivétellel mindenütt hárman, sőt négyen is étkezhetnek belőle. A temesvári köz- zös konyha pld. egy adag részére egy napra ebédhez és vacsorához összesen egy liter levest, 750 gram húst, megfelelő mártás mellékételt, egy liter főzeléket és tésztát számit. A heti étlapot a gazda és szakácsnő meghallgatásával a közös élelmezésben résztvevő családok nejei és az egyes úrhölgyekből alakított 3 tagú bizottság állapítja meg a megál- lapitptt étrend ideje alatt a konyha felett felügyeleti, a szakácsné felett pedig ellenőrzési jogot gyakorolnak. Egy egész ebéd és vacsorából álló adag ételért egy hónapra 70 K. s kiki annyi egész, vagy fél adagot jegyezhet a minimális egy egész adagon felül, a mennyire családjának szüksége van. Egész, vagy fél adagok esetről esetre is vehetők igénybe, a mikor azokra vendégérkezés esetén szükségük van a tagoknak s ilyenkor az igénybe vett ételadag napi egyenértéke a tag számlájára és terhére lesz elszámlázva. Az étadagok ára egész hónapra egy összegben s előre, az esetleg igénybe vett adag többlet ára pedig havonkint utólagosan fizetendő. ■ Minden belépő tag felszerelési költségekre egyszer s mindenkorra egész adagonkint 25 K-át, féladagonkint pedig 12 K 50 fillért tartozik fizetni. Az ételeket minden család maga és saját edényében szállitatja haza. A tálalás ideje hétköznapokon délben 12, 1 és 2 óra, este 7—8 óra, vasár- és ünnepnapokon az ebéd 12—1 óra között osztatik ki és az ebéddel együtt a vacsorát is kiadják. A konyha szervezete áll: 1 gazda, 1 szakácsnő, 1 másodszakácsnő és a szükséges számú cselédségből. A személyzet ügykörét a konyha kezelési szabályzata Írja elő. A gazda tiszteletdijat, a többi alkalmazottak pedig rendes fizetést kapnak, ezenkívül lakást és személyenkint fél adag élelmezést. A közös konyha vezetősége a körülményekhez képest megengedheti a tagok nő hozzátartozóinak, hogy a főzés elsajátítása végett a közös konyhában naponkint megjelenhessenek és a főzésben a szakácsné felügyelete mellett és útmutatásai szerint részt vegyenek. Megvan adva tehát a mód arra, hogy a közös konyha hölgytagjai a rájuk nézve esetleg nélkülözhetetlen gazdasszonyi teendőket továbbra is gyakorolhassák és hogy a tanulni vágyó úrhölgyek a konyha művészetét saját háztartáshiányában is elsajátíthassák. Ezekben ismertettem a kerethez mérten, röviden a közös konyha intézményét. A f. hó 9-én megtartott, szép számban megjelent érdeklődőkből allo crtCiíCZící a közös konyháknak a helyszínén leendő tanulmányozására egy 3 tagú bizottságot küldött ki, köztük csekélységemet is, igy Ígéretet tehetek arra, hogy még e hó folyamán közvetlen tapasztalatokon alapuló tágkörű ismertető felolvasást tartok a megtekintendő nagybecskereki és temesvári közös konyhákról, hogy módjáSzent Antal mint házasságszerző. Lissabon városában 1878. június 12-énnagy örömünnep volt. Előkészületeket tettek szt. Antalnak, Lissabon védszentjének megünneplésére. Az olaszok Páduából szármáztatják szt. Antall, holott a szent férfiú telivér por- tugalli volt s 1295-ben Lissabonban született. Szebbnél-szebb oltárokat emeltek majd minden kapuban. A gyerekeknek aznap az a szokásuk, hogy az utcán perselylyel járnak, hogy szt. Antal »javára« gyűjtsenek, de az összegyűjtött pénzt nyalánkságokra költik el. A fiatal leányok ellenben abban versenyeznek, hogy ki tud a szent képre szebb virágot tenni. Ennek a versengésnek az az oka, mert szent Antal a portugál leányokat szivük választottjával összeadja. Csinos kék selyemmel tapétázott szobában két fiatal leány beszélgetett egymással s eközben a szekrényt Ízlésesen díszítették fel oltár gyanánt. — Nagyon szép tőled, hogy eljöttél s az ünnepet velem töltőd, kedves Mária, mondá az egyik leány. — Nem hoztam nagy áldozatot ezzel, Antónia, otthon borzasztóan unatkozom s egészen boldog vagyok, hogy tizennyolcadik születésnapomat veled ünnepelhetem meg. — Szegény anyám halála óta ez az első alkalom, hogy atyám társaságot fogad. — Oh, bár itt lenne köztünk ma is az anyád s látna minket. A fiatal leány nagyot sóhajtott és az égre pillantott. — De nézd csak minő szép a mi oltárunk ! mondá Mária, hogy barátnője szomorúságát eloszlassa. — Add ide a gyertyákat és szent Antalt! Antónia kiment a szobából és nemsokára terrakottából készült pompás szobrocskával tért vissza. A szobrocska szt. Antalt ábrázolta a gyermek Jézussal a karján. — Istenem, minő szép ! — A papa lepett meg vele, tegnap vette nekem. — Most pedig gyújtsuk meg a gyertyákat s a szentet koszorúzzuk meg, hogy még ez évben férjhez adjon minket. Találtál már valakit kedvesem ? Kicsoda a szived választottja ? — Van valaki, kit szeretek, de ő nem viszonozza érzelmeimet, felelte Antónia sóhajtva. — Hát akadhat olyan ember, ki téged nem szeretne, angyalom? mondá Mária átkarolva barátnőjét. — Igen van olyan ember. Két év óta szüntelen reá gondolok s még jelét se adja annak, hogy észrevette érzelmeimet. — Kicsoda az ? — Auguszt de Carvelho, atyám keresztfia. — Ki tudja ? Talán túlságos szerény az a fiatalember! Te gazdag vagy, ő pedig szegény ~s ez elég akadályul szolgál a nősüléshez mi nálunk. — Ne beszéljünk róla, mondá Antónia. Egész este szomorkodni fogok s a papa bo- szankodni fog emiatt. Öltözködjünk át s várjuk a vendégeket. * * * Silva úr, Antónia atyja azon este nagy társaságot fogadott. Mindenki megcsodálta szt. Antal oltárát, majd táncra perdültek s különböző tréfás játékkal űzték el az időt s mire a társaság szétoszlott, már ugyan későre járt az idő. Miután Antónia megkapta az apai áldást, barátnőjével visszavonult szobájába. — Mi van a szerelmünkkel? Kérdezte Mária mosolyogva. — A legcsekélyebb érdeklődést se mutatta, mondá fájdalmasan a fiatal leány. — Vak vagy! Hisz imád téged! Ma este észrevettem, folyton csak téged nézett! — Te csak most mondod ezt, hogy megvigasztalj vele! — Lehetséges. De most forduljunk áhita- tosan védőszentünkhöz s könyörögjünk csodatételért. — Már imádkoztam hozzá, könyörögtem neki, de nem hallgatott meg engem. Mária átkarolva barátnője derekát és halkan mondá : — Odahaza azt mondják az emberek, hogy
