Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)

1907-09-15 / 73. szám

2 VÁCI HÍRLAP Hírek. A nők őszi divatja. Az őszi divat, mint mindig, most is az egy­szerű angol ruhával jelent meg. Egyetlen és főkelléke, hogy elsőrangú szabó kezéből ke­rüljön ki. Olyan is akkor az értéke, hogy nem mindenki engedheti meg magának a készítését. A kabát formája egészen olyan, mint a férfikabát, egysoros gombolással, kis férfigallérral, melyből még a gomblyuk sem hiányzik, lebbenyrésze elől kerekített, hátul be van hasítva. Az előrészt zsebek és pántok díszítik, a szélei sokszor H/a—2 cm. széles zsinórral vannak befoglalva. Az ujja hosszú és szűk és ha a kabátot, úgy az ujját is zsi­nór foglalja. Az ujja külső varrásán hasiték van gombolással. A kabát hossza 90—140 cm. között váltakozik. A hozzávaló szoknya 7—9-lapos zsinórdiszszel. E mellett az egyszerű ruha mellett még egyéb újdonságokat is hozott a divat, külö­nösen a fiatalos alaknak illő, csípőig érő rö­vid, fél testhezálló kabátkát ráncos szoknyá­val, rövid mellénnyel, zsinórdisszel. Vagy a különösen látogatáshoz illő. harangalakú lebbenyes kabát á la direktoire hímzett atlasz- mellénnyel és az övbe eltűnő zsabórésszel; a hozzávaló szoknya egyszerű harangalakú. A kik a reformruhát szeretik, azoknak az 5. cm. széles pánttal a rövid derekat mutató és és az alól simán aláhulló lebbenyes kabát lesz szivesen fogadott modell. Ez a kabát is mellénnyel készül, melyet sujtásozás diszit és a kabát széleit is pántok foglalják. A fél­hosszú ujjak és hétlapos és ráncos szoknya még mindig nagyon kedvelt. A hosszú köpeny ez évadban nagy szere­pet fog játszani. Formája bő, egyenes és az eddig elhanyagolt zsebdisz jellemzi. A zsebek szélesek és pántokkal több részre oszthatók. Céljuk nem igen van és mégis a kedvelt kis kézitáskáknak erős versenytársai lesznek. Ez szentélybe, a mit férfi szem még nem érint- tett, a hová csak lopva jár a képzelet és imádkozni a vágyakozás. Giziké hirtelen magára kapta a könnyű báli belépőt s a mily gyorsan jött, úgy akart távozni, mikor tekintete ráesett az ágya melleti aranyozott, mahagóni fából faragott kis asztalkára, azon feküdt egy kék könyv. Kék bársony a táblája, aranyból kivert címer rajta, fehér velin a papírja s fekete betűkkel van Írva belé egy fiatal leány min­den gondolata, szive vágyódása, lelke óhaj­tása, szóval ez a kicsi jószág az állandóság sziliébe hurkolva volt az ő egész világa. Odalépett hozzá,ajkához emelte és rálehelte csókját, azt a szűzi lehelletet, melvnek per­zselő hevét még nem érezte más, csak a papa, mama meg az a kicsi könyv. Felnyitotta, aztán írni kezdett, ott a hol elhagyta, szapora belükkel, görbe dűlt sorokkal: «Február 12-én este lü órakor. Nincs a világon aranyosabb papája senkinek, mint nekem. Szegény papa beteg és mégis elen­ged a bálba, nem akarja megrontani az ő kicsi lánya örömét. Ez az első bálom, ma leszek nagy leány, én leszek a legszebb, én táncolok legtöbbet és a papa oly jó, hogy ki sem mondhatom. Pá édes kis' naplóm, majd ha haza jövök, elmesélem neked, hogy mulattam.» Aztán felszökött, fürgén ruga­nyos lépéssel, pihegő kebellel sietett ki a menyországból a siralom völgyébe. Az történt ugyanis, hogy mig Giziké a köpeny bő karkivágásával nagyon kényel­mes s ezért mindenki örömmel fogja hasz­nálni. A ruháknál a bő és a rendes karki vágás váltakozik s igy még bizonytalan, melyik fog a kettő közül győzni. Az ingblúzok hosszú szűk ujjal, a kissé díszesebb azonban már félhosszú ujjal és csak a nagy kivágást mu­tató diszszel, az elegáns esti blúz azonban bő karkivágással és díszes bő ujjal készül. A blúzszövetek keskeny csikósak, apró kockásak és a legeredetibb összeállításokban láthatók. A kalapok henger nélkül készülnek. A for­mák különbözők, kicsi és nagy egyaránt di­vatos. Diszül a széles chinészalag, melyből nagy csokrokat kötnek, e mellett gyöngy- tyúkszárny, paradicsommadárkócsag, struc- toll, virág stb. A bársony divatosabb lesz mint valaha, sujtás, moir, paszomán lesz a dísze. — Huszáraink itthon. Huszárezredünk váci osztálya hétfőn tért haza a hadgyakor­latról, mely Vác és Hatvan közt folyt le. Tizenegy lovasezred volt együtt és tömérdek gyalogság. A mi huszáraink egy ideig Duna­keszin voltak s egy heti ott tartózkodás után mentek a Galgavölgyre, később Hatvanba, lit lóverseny volt s a legénység részére ren­dezett versenyekben a három első dijat váci huszárok vitték el. A gyakorlat vége a mi huszáraink részére Csornád tájékán ért véget. Hétfőn hajnalba Vácra is be hallatszó ágyú- dörgés jelentette az ütközetet, mely, mire a város felébredt, véget is ért. A huszárok érsekujvári osztályának egy századát, mely résztvett ezen a gyakorlaton, Gödön rakták vaggonokba, a mi huszáraink délután tértek haza lóháton. — Adomány egy siketnéma gyermek javára. Újhelyi István prelátus-őrkanonok lüO koronát küldött a siketnémák helybeli naplóját megírta, a méltóságos ur egy nagyot talált csuklani, de oly nagyot, hogy a lélek abba a minutába elröpült belőie oda, ahol párducos, kacagányos ősei már századok óta várják a monoklis útódokat. Ahogy Giziké megtudta, mi történt, fekete lett előtte a kékbe burkolt szoba, megtántorodott. A gondos mama, aki e szörnyű pillanatban is csak roskadozó kis leányát látta, gyöngéden átkarolta és viszavezette a szobájába. A magára maradt Giziké előtt sötét lett a világ, sötét szobájának fehér tapétája, a duzzadó csipkével borított fehér ágy, függö­nyeit összetartó kacagó ámorkák mind-mind sírni kezdtek, addig-addig sírtak, amíg Gizikéből is kitört az ellőj tott görcsös zoko­gás. Lehajtotta fejét patyolat karjára s meg-meg rándult harmatos teste. Patak folyt az arcán s amint felszáritá csipke kendőjé­vel, ráesett a szeme a kicsiny naplójára, amibe idáig csak öröm és boldogság volt írva. Még reszketett lelke, fázósan burkolta be magát köpenyébe, felszaladt a hideg szivéből agyába s azt a gondolatot, mely ott volt elrejtve lelkének mélyében, a kínos vergődés napvilágra hozta. Kezébe vette a tollat s a könnytől ázott fehér papirosra otromba betűkkel, reszkető kézzel leírta gondolatát s belehelte a leirt gondolatba egész leányleikét . . . Én édes istenem — ezt irta Giziké — van e boldogtalanabb lány ezen a világon, mint én, hogy éppen ma kellett a papának meghalnia! . . . Oéczy István. intézetének igazgatóságához, hogy azt az igazgató a siketnémák javára fordítsa. Borbély Sándor igazgató ez összeget az adományozó főpap beleegyezésével és kívánságára Oravecz Andrásné, Grónár-szőlőhegyen lakó szegény asszony siketnéma gyermekének ellátási költségeinek fedezésére fogja fordítani. Az igazgató ezúton is köszönetét mond a nemes- szivű adakozónak. — Pintér Imre vendégjátékai. Folyó hó 17-én, kedden lép fel először Pmtér Imre, a Népszínház tagja, hogy három legjobb sze­repét bemutassa szülővárosa közönségének. Mind három szerepét teljes méltánylással ho­norálta a fővárosi közönség és a kritika, ép azért nagy érdeklődéssel nézhetünk Pintér Imre fölléptei elé. Kedden este a »Lili«-ben, ebben az örökbecsű francia énekes vígjáték­ban Plinchard szerepét játsza a vendég, szer­dán Vidor Pál »Ingyenélők« hírneves fővá­rosi életképében Józsit személyesíti, melyben nemcsak szép nótáival, hanem humoros já­tékával is nagy hatást ért el a Népszínház­ban, utolsó fellépteül a »Madarász «-ban játsza a címszerepet, melyre a legnagyobb szorgalommal készül Tóvári Antal igazgató személyzete. Következők lesznek a helyárak: Elsőrendű zártszék 2 K, másodrendű zárt­szék 1 K 60 f., harmadrendű zártszék 1 K 20 f., földszinti állóhely 80 f. Előjegyzéseket elfogad a nappali pénztár. — Egy okos rendelet. Bizonyára széles körben kelt feltűnést az a rendelet, melyet Papp György kecskeméti rendőrfőkapitány kibocsátott. Hogy elejét vegye minden ragá­lyos kór terjesztésének, rendeletet adott ki az élelmiszerárusokhoz: pékhez, cukrász­hoz, henteshez, mészároshoz, melyben súlyos büntetés alatt megtiltja, hogy más, mint az eladó az áruhoz nyúlhasson. A vevő a ki­mutatott élelmiszert azonnal papírba csoma­golva veheti kézhez, megtapogatni, megfog- dosni, hozzáérni az áruhoz szigorúan tiltva van. Az élelmiszer-kereskedők hatalmas táb­lán kötelesek hirdetni az üzlet belsejében e tiltó rendelkezést s a kereskedők, iparosok a tilalom ellen vétőket is büntetés terhe alatt kötelesek bejelenteni és pedig haladéktalanul. Ez a derék és a közegészségügyre oly fon­tos rendelet nem szorul kommentárra. — Az automobil áldozata meghalt. Múlt számunkban megírtuk, hogy a hétkápolna iáján Hatvan József hatvani nagybirtokos automobilja, melyet Nagy Gyula gépész ve­zetett, Priekopa József sződi parasztgazdát el­gázolta. A szerencsétlenül járt embert az irgalmasok kórházába hozták be, a hol a következőket mondotta el: Ökrös szekérrel iparkodott hazafelé Sződre, mikor a honvéd- szobornál hála mögött tülkölést hallott. Ne- hogy ökrei a kocsit árokba borítsák, leszál­lóit a kocsiról éppen arra az oldalra, melyen az automobil vágtatott. A gépkocsi abban a percben ért oda s elkapta a szerencsétlent. Még a hatalmas kerekek alatt volt, mikor az megállóit. Priekopa életéhez nem sokat bíz­tak, mert sebei súlyosak voltak. Pénteken reggelre elvesztette eszméletét és kiszenvedett. Tegnap boncolták fel holttestét s megállapí­tották, hogy halálát az elgázolásból eredő belső elvérzés okozta. Nem érdektelen, hogy Hatvan József Budapestről Wintermtz egye, térni tanárt küldötte ki a boncoláshoz, melyet váci orvosok végeztek. Holttestét hazaszállí­tották Sződre, s ott temették el. Priekopa családja bírói utón kárpótlást követel Hatvan József nagybirtokostól.

Next

/
Oldalképek
Tartalom