Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)
1907-09-11 / 72. szám
Huszonegyedik évfolyam. 72. szám. Vác, 1907. szeptember 11. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára Q centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. A miből élünk . . . Vác, szept. 10. Nem akarunk ezúttal arról beszélni, a mit a statisztikai hivatal legutóbb is kimutatott, hogyan veszünk, pusztulunk, sokan tuberkulózisban, még többen kivándorlási betegségben. Nem is arról szólunk ezúttal, hogy az egykerendszer hova-tovább odaviszi ezt a tejjel-méz- zel folyó Kánaánt, hogy sokkal több magyar lesz a föld alatt, mint a földön, de megdöbbenünk, ha a statisztika ama lapjait olvassuk, melyek jelentik, hogy a kórházak mind tele vannak s az orvosoknak annyi a dolguk, hogy azoknak több ezerre rugó száma Budapesten még kevésnek bizonyul s a Karlsbadba évente robogó magyarok száma meghaladja a sole ezeret . . . Nincs azon csodálkozni való, hogy a magyarok nagy hányada Karlsbadba megy a gyomrát kúrálni. — azon nem csodálkozunk, hogy a lakosság számának kétharmada gyomorbajos. Nem eszik a magyar sokat, mint mondani szokás, hanem rosszat eszik ! S ez a baj ! Ez a mi hatóságunk vétkes mulasztása ! Az embert elhagyja béketűrése és flegmája, ha annak kutatásába hatol, mit is eszik az ember a „becsületes“ nagy vidéken is. Égbekiáltó bűn az a nemtörődömség, melylyel a mi hatóságaink az élelmiszereket kezelik, azaz, hogy nem kezelik. A nehéz megélhetési viszonyok mellett, a hallatlan drágaság mellett nemcsak hogy alig tudjuk előteremteni a megélhetéshez szükséges minimumot, de hozzájárul ehhez az a megdöbbentő körülmény, „Kedves egészségére!“ (Kulturhistóriai csevegés). Az emberi élet sok mindenféle sajátsággal bir, mely a megszokottság folytán kerüli ki figyelmünket, vagy mindennapiassága miatt nem tartjuk érdemesnek, hogy vele bővebben foglalkozzunk. Pedig bizonyos dolgoknak meg van a maguk kulturhistóriai jelentőségük s ha forrásaikat kutatjuk, csak akkor látjuk, mily sok feljegyzésre és megjegyzésre érdemes mozzanat fűződik hozzájuk. Belátjuk egyszersmind, hogy az emberiség kulturfejlődésére a csekélységeket, a külsőségeket illetőleg minő változáson megy át s hogy az egyik időszakban mennyire helyesnek tartottak valami dolgot, a minek későbbi időszakban nyoma is enyészik, a nélkül, hogy a legtöbb esetben ennek valódi okát kipuhatolni képesek volnának. így vagyunk a trüsszentéssel is. Maholnap már egészen kimegy a divatból, hogy valaki rá mondja: Adja Isten egészségére! Másképen volt ez előbb és hajdanában. Ősrégi szokás a trüsszentést valami különösnek, sajátságos dolognak tartani s mint ilyent, különös figyelembe részesíteni, sőt azt bizonyos előjelnek tartani, mely szerencsét, vagy szerencsétlenséget jelez A régiek is gyakorolták már e szokást s Nagy Sándor idejében Aristoteles már azon törte fejét, hogy a trüsszentésnek utáni üdvözlet s mahogy mindaz, a mit drága pénzen veszünk: hamisított, mérgezett, silány cikk. Folyton majmoljuk Bécset; a mit ott rosz- szat találunk, azt nálunk rövid időn belül meghonosítjuk. De a mi jót az osztrák főváros termel, arról nem veszünk tudomást, mert nálunk senki semmiért sem felelős. Bécsben törvény tiltja az élelmiszerhamisitá- sokat. Szigorú fogságba vetik azt, a kit másodízben rajtacsipnek azon, hogy élelmiszert hamisított Nálunk elitélik 50 — 500 korona pénzbírságra azokat, a kik ily úton százezreket szereztek s ők vígan folytatják kisded hamis játékaikat. Tavaly a bécsi Rotundában élelmiszer- kiállítást rendeztek. Külön pavillonokban mutatták be a hamisított dolgokat az árpától a zsírig . . . Hallatlan, hogy miket láttunk itt analizálva, sterilizálva, vegyelmezve, nagyítva, kicsinyitve, mikroszkopikus üvegburák alatt. De a hatóság éber esze és figyelme gátat vetett Bécsben az ember legfontosabb szerve : a gyomor ellen intézett gyilkos támadásoknak. Állandóan hatósági közegek járnak meglepetésszerűen boltról-boltra, hol civilben, hol uniformisban, megvizsgálnak az üzletben feltalálható mindennemű élelmiszert s jaj annak, a kit hamisításon rcjta csípnek. Sohasem hallottam még ezeket, hogy a mi hatóságaink felkerestek volna egy tejcsarnokot, egy fűszerkereskedést, hogy az ott eladásra kerülő élelmiszereket megvizsgálják. Dehogy ! Nálunk a hatósági közegek csak az adóintőcédulákat viszik szét ! Nem lehet célunk e cikkely szűk keretében elemezni mindazokat a hamisításokat, melyeknek napról-napra tanúi vagyunk De, hogy a legfontosabb táplálékkal, a tejjel minő galádsá- gok történnek, azt már nem hagyhatjuk szó nélkül. Mert a tej a gyermeknek úgy, mint a felnőttnek egyaránt legfontosabb, legszükségesebb tápláléka. Húsz fillérért veszi feleségem a tej literjét. A napokban reggel felforralta a szakácsnő a tejet Égbekiáltó látvány tárult e procedura után szemeink elé. Egy ujjnyi magasságban szürkésfehér, vizes folyadékot láttunk, a lábas fenekén pedig lisztes, pépes, festékes üledék maradt. Ezt isszuk mi szegény vidékiek, ha nem vagyunk abban a szerencsés helyzetben, hogy a tej összefut és kiönthetjük ! Egy barátom a napokban az egyik kávéházban egy pohár tejet kére s miután megizlelte, a földre öntötte. Történetesen ez a barátom éppen Karls- badból érkezett haza. Hogy a lisztet, a szalámit, a cukrot stb. hogyan, mivel hamisítják nálunk, arról nem is akarok beszélni. A bécsi élelmiszerkiállitást bizonyára nem tanulmányozták a mi hatóságaink, de külföldre, Amerikába mindenféle bolondügyben, semmitmondó jelentőségű tárgyban küldünk delegátust. Nem lesz ez máskép, a mig az élemiszer- hamisitást törvényhozásilag bűntettnek, vagy legalább vétségnek minősitik, de addig még igen sok dolgot adunk az r ntrepise des pom- pes funébreseknek! önnek!« — mire ez visszafelé: »Meghívom ezennel temetésemre!« — Az üdvözlésen, kívül majdnem minden nép különféle babonás jelentőséget kötött a trüsszentéshez. — íme, ez trüsszent rá ! — mondják nálunk, ha valaki elbeszél valamit, a mit kétségesnek tartanak. Ha valaki gondolt valamit és. trüsszentett rá, akkor ezt a sejtelem beteljesülésének előjele gyanánt vette. így Xenophon, mikor a tízezer élén Perzsiából visszavonult, beszédet tartott seregéhez, melyben harcosait vállalatuk veszélyes voltára figyelmeztette, de egyszersmind előadta, hogy csak e vállalkozás által menekülhetnek meg, azért gyors elhatározásra szólította fel őket. Énben a pillanatban a harcosok egyike trüsszentett s a sereg tisztában volt azzal, hogy mit válasszon, hiszen az istenek maguk is a katona trüsszentése által elismerték, hogy a vezér véleményével egyetértenek. Azonban ez a magában véve ártatlan babona, gyakran iszonyatos következményekkel is jár. így Themistokles, mikor egy Ízben végzett csata után az isteneknek áldozott, több fogoly ifjút megöletett, mert jobbján valaki trüsszentett s a papok ezt oda magyarázták, hogy az ifjak kellemes áldozatok lesznek az isteneknek, mely áldozatok a görögöknek dicsőséget és diadalt fognak hozni. Sokratesről, a görög bölcsészek legfelvilágosultabbjáról, szintén azt beszélik, hogy e babona befolyása alatt állott gának a trüsszentésnek okát kipuhatolja. A mitos azt beszéli, hogy Prometheus, mikor a tüzet az égbó'l lehozta, hogy annak segélyével életet leheljen az emberbe, az ember orra elé tartotta a tüzet, úgy, hogy ennek nagyott kelle trüsszentenie, hogy a benne felébredt életerőt igazolja. Ennek következtében a nagy világbölcs azon nézetben Tolt, hogy az emberi életnyilatkozás e legkorábbi aktusára való tiszteletteljes visszaemlékezés volt indító oka a trüsszentés után való üdvözlésnek. A trüsszentés általában a görögöknél és rómaiaknál valószínűleg a pro- metheusi mitossal kapcsolatosan az erő és életfrisseség jelének tekintetett s mindenki által üdvözöltetett e szavakkal: »Jupiter örvendeztessen meg téged!« A rómaiak, ha más nem volt jelen, mikor trüsszentettek, vagy ha más nem tévé, önmaguk mondták: Salve. Egy régi epigramm egy Proklusnevű férfiúról értesít, hogy oly hosszú orra volt, hogy nem hallotta meg, mikor trüsszentett, tehát nem is üdvözlé önmagát e szóval: Salve. Ha a görögök és rómaiak hölgyeiknek szép bókot akartak mondani, azt mondák: »A szerelem istenei trüsszentettek születésednél.« Még udvariasabbak valának e tekintetben a lengyelek. Ezeknél ugyanis szokásban volt vagy még most is van, hogyha valaki trüsz- szentett, ezt a következőképen üdvözölni: »Száz esztendeig tartó egészséget kívánok
